Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-10-19 / 42. szám

XVII. évfolyam. Keszíhe!y, !9!3. október 19. 42. szám. I *«> 11 cif^sii Ineti 1 9 MEGJELENIK 4 E T E N K INT E G Y S Z K ií: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványok* , hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem aduok vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — í. Egyes szám ára Nyilttér petitsora. 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. A haladás jegyében. A mult hét Keszthelyen igen gazdag volt eszmeterm©lésben. Uira nekilendült a tervezgetések nehezen mozgó kereke és szebbnél szebb eszméknek megvalósítása vetődött fel Ilyen megvalósítandó eszmék: a kikötöépites, a vízvezeték, utcakövezés, kaszárnyaéptlés, vágóbidépités, az elemi iskolák államosítása, vasúti ügyek rendezése, hévizi vasút és wéj.' mások, amelj'ekuek nem akarunk eléje vágni, hadd érjenek csendesen s hadd okozzanak kellemes meglepetést akkor, ni'kor a világ elébe kerülhetnek. Fordnlatolc a politikában. Ismeretes dolog, hogy az emberek a po'iti kai elvek cserélgetésében nem valami ké-* nyesek, de a rekordot alighanem az| egyik kanizsai újság éri el ebben a tekintetben, irván az ottani képviselőről többek ökzöt.t ezenképpen : «Ugy véljük, nem ártana, ha a választók megmozdulnának már egyszer s ráüzenvén a renitens képviselőkre, tudatnák velük: nem ezért adtunk maiidátumot néktek. Nékünk is van egy képviselői.b, ha emlékezetünk nem csal, bizonyos Bosnyák Géza nevezetű. Nem fli-tatjuk, látta-e már belülről is sz országházát V de szeretnők tudni, arra választott-e követ>-t Nagykanizsa, hogy \ isszavonul va csöndeselmélkedéssel töltse napjait: gondolkozom, teliét vagyok» R:sum teneatis, amici! A dologban véghetetlenül mulatságos az, hogy a megtámadott képviselő nem is olyan régen még esküdött, un a az újságra, mely most, olyan vállveregetöleg aposztrofálja az Ő személyiségét. Egészséges ivóvizet! Mikor

1 lesz Vízvezetékünk ? A nyári árviz óta mind sürgősebb feladatává vált a vezetőségnek a lakósság vízszükségletéről való gondoskodás. Egészséges ivóvíz az, amire ma legelső sorban és legégetőbb szüksége van e város közönsé gének. Minden más egyéb kérdés eltörpül és hát,térbe szorul e fontos életszükséglet előtt. S ha csak önmagunk ellen merényletet nem akarunk elkövetni s nem akarunk véreink sírásójává válni, rögtön munkához kéli látnunk. Az egészségtelen ivóviz veszedelme, a tilusz, már itt grasszál a szomszédban. Intő példa lehet nekünk, hogy ne várjuk ölbe tett kézzel a veszedelmet, melyet preventív intézkedésekkel ideig-óráig el lehet ugyan hárítani, de elejét venni nem. Damokles kardjaként csüng fejünk felett a veszedelem mindaddig, inig ivóviz kérdésünk megoldást nem nyer. Különösen most, a túluedves nyár, a^ árviz után kell rettegnünk e veszedelem bekövetkeztétől. A kutak fele részébe behatolt a szennyes ár. Ha kimerettek is e kutak, az át- meg átitatott talajból a fertőző bacillusok milliárdjai juthattak a nagyobbrészt talajvízből táplálkozó kutak vizébe. S ha ennek dacára is eleddig megőrzött bennünket a Gondviselé. a nagyobb veszedelemtől, ki tudja, mit rejt méhében már a legközelebbi jövő ? Ki tudja, nem-e fagy ajkukra a gúnyos, lekicsinylő musolj^ már a legközelebb azoknak az uraknak, kik olvasva e sorokat, megmosolyogják a vészharang kongatását s elitélik a kongatót, mint a közönség nyugalmának megzavaró] át. Igaz, nem jó az ördögöt a falra festeni, mert hát ... ki tudja? Nem A BALATON VIDÉK l'AHCAJA. A bramin homlokkötője. Indus mese. (Németből fordította K. V.) A pálmák és lótuszvirágok honábau, sok száz évvel ezelőtt, élt egy dúsgazdag és e'őkeiő hindu, kinek neve Beirám volt. Tágas palotáját, melyre fejedelem is eüszke lehetett volna, előcsarnokok és oszlopos folyosók környezték; pazar díszítésű termei és gondosan ápolt kertjei voltak, mert számtalan szolga nugedelnieskedett intésének. Beirám szolid, jóságos uruk volt ; a szegények és zarándokok iránt is jótékonynak mutatkozott, ha nála kopogtattak és ezek áldották vendégszerető házát, mely nekik oltalmat njujtott és adakozó kezét, mely ajándék nélkül sohasem bocsátotta el a távozó idegent. Es mert oly sok jót tett, az emberek nem irigyelték szerencséjét »s gazdagságát, hanem azt mondották, hogy Beirám az Égnek kedvence. Beirám azt maga is igy hitte; ö sem bánatot, sem gondot nem ismert, a betegség elkerülte ós bármihez fogott, az sikertilt. Ezért végül is azt hitte, hogy szerencséjét megérdemelte és nincs mitől tartania és amidőn fgy este szokott módon végezte ;ájtatos*ágát, azért könyörgött, hogy az Ég ne adjon neki egj'

jbet, e*:ik azt engedje meg, hogy napjait úgy élje, mint eodig. Következő éjjelen hirtelen felébredt. A holdfény bevilágította a termet. Egy bramin állott előtte. Ö'tözete hófehér volt, ezüstösen ragyogott a haja és ezüstösen a szakála, mely övéig én. A jelenség oly tiszteletparancsoló volt, hogy Beiiám sietve akartf lemelkednifekvőhelyére',hogy előtte leborulva porba hajtsa homlokát. A bramin azonban intett, hogy maradjon, újját ajkaihoz emelte és azután a terem sarkába mutatott,' Beirám a jelzett irányba tekintett és a hold fényénél két csillogó kígyószemet pillantott meg, melyek egv szőnyeg alól pislogtak elő. Irtózva akart felugrani, hogy meneküljön, de a bramin mosolygott, felemelte kezét, a kigyószemek eltűntek a sötétben és Beirám újra álomba merült. Másnap reggel azt hitte, hogy álmodott; azonban saját megnyugtatására mégis kigy óbüvölőt hivatott. — Es ime a csHlósip hangjáia valóban előbújj a kigyó, amelyik az éjjel annyira megijesztette Beirámot. de nem ez eg3'edül, vele együtt előbújtak egy falmélyedésből a kígyókölykök is. Beiiám megértette, hogy UHUIcsak egy éjszakán osztotta meg hálótermét a kígyóval, hanem már régebb idő óta ott lehetett a kigyófészek. Mert ily^nagy veszélyben megoltalmazta öt az Eg, bálás szivve! elhatározta, hogj' kórházat épittet, amelyben a szegények és nyomorultak ápolást, gondozást lal jenek, Kertjeinek és gyümölcsöseinek egy részét is átengedte, hogy bennük pihenhessenek és élvezhessék nditő gyümölcseit. A nép most még inkább dicsőitelte. A szegények atyjának, a nyomorultak védelmezőjének nevez'ék Ennyi dicséret növelte Beirám hiúságát és titkos kevélységét. Az Eg különös kedvencének tartotta magát és azt. képzelte, liogy ezerszerte jobb, mint azok a szegények, akiknek ajándékokat juttatott és akin; alázattal és hálával csaknem földig hajoltuk előtte. I

; gondolkodott: «H" nagy gazdaságot érdemelnének, nein volnának arra kényszerítve, hogy életüket nyoniur és nélkülözés közt, mások jótéte— ménjééire szorulva tengessék » Es ismét megtörtént, hogy Beiram éjnek idején '.irtelen felébredt. Megint a 1 rum in állott előtte, de tekintete komolyabb volt, mint első alkalommal. Megfogta Beiram kezét és magával vitte. Beiram nem értette meg, hogyan történhetett, de egyszercsak a magasban lebegtek, városok és tartományok fölött repültek és mélyen alattuk folyók, tavak, hegyek és pálmaligetek jelentek meg éstűntek el ismét. Mindig uj és uj tájak váltakoztak gyors egymásutánban. Végre elértek egy magas sziklagerinchez, uiwly hirtelen leszakadó mélységet határolt. E mélységben gyorsfolyásn, háborgó folyó hullámzott. A sziklához verődve tombolva törtek meg a sistergő, örvénylő, sötét ha