Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-10-12 / 41. szám

2 BALATONVIDÉK 1913. október 12. tikai és társadalmi mozgalmai szomorú példáit örökitették meg az ilyen természetű visszaéléseknek ! Politikai és társadalmi népgyűlések, képviselői programúi- és beszámolóbeszédek megzavarása, a gyűlések vezetőségének, résztvevőinek bántalmazása, fenyegetése, alpárias, duhaj becsmérlése kiáltó bizonyítékai annak, hogy a nagy értékű jogot mi magunk sem becsültük meg érdeme szerint. Pedig a polgári szabadságjogok csak akkor érnek valamit, ha azokat nemcsak az államkormányzat, de maga a polgárság is tiszteletben tartja s azok szabad érvényesülése elé akadályokat nem gördít! Ha e jogokat nem sajátítjuk ki magunknak, hanem mint polgártársainknak is jogos tulajdonát megbecsüljük, még akkor is, ha más elvek, nézetek, meggyőződések és politikai hitvallások zászlói alatt csoportosulnak is ! A politikai elfogultság, türelmetlenség s rosszhiszemű érdekkörök izgatásai hályogot vontak szemünkre, hogy ne lássuk a tátongó rést, melyet e jogon mí magunk ütöttünk önfeledt kézzel! És mentül inkább ! elfajultak a politikai szenvedélyek s el- j vadultak a társadalmi tisztességről al- I Jcotott fogalmak, annál mélyebbre I csusztunk le ezen értékes nemzeti közkincsünk kellő megbecsülésének magaslatairól. Annyira, hogy minden józan gondolkozású polgár szükségét érezte, hogy e nagy nemzeti javunkkal űzött könnyelmű, meggondolatlan, bűnös játéknak vége szakadjon, ha csak politikai iskolázatlanságunknak és társadalmi neveletlenségünknek szegénységi bizonyítványát mi magunk j nem akarjuk kiállítani magunkról ! ( Itt volt az ideje egy oly intézkedés [ megtételének, mely ezt a gyönyörű polgári jogot a rátapadt salaktól megtisztítsa. Ezt célozza az a nagy feltűnést keltett belügyminiszteri — Harmadik nap elválasztotta a vizet a földtől . . . • Ötödik nap a halasat és madarakat.» — Hát a vizet is, meg a halat is megteremtette Isten. Hanem a víznek nem volt ám ilyen meneteles partja. Nagy hegyek kerítették he, hogy a fölhöket köszörülték. Isten bele tett két halat a vizbe. Mondotta : • Éljetek ! Vigau lubiokoljatok ! Szaporodjatok ! Hanem szaporodni nem szaporodtak. Nézte Isten. Hal még csak kettő van. A gém, a csér, az ibic, meg az ember is éhen pusztul. Gondolt egy nagyot. I Megparancsolta a szeleknek, hogy fújjanak. Mindétig északról fújjatok, ameddig csak azt BHm mondom, hogy forduljatok, vagy csöndesüljetek le !» A szelek engedelmeskedtek. Fújtak, fújtak. A viz meg hullámzott. Mosta a magas partokat. Törte-szaggatta. A magas partból sikság lett. A viz szétomlasztotta földjét. Utoljára fü zöldült az alacsony parton. A fü virágot nyílott. A virágból mag lett. A magból meg sok-sok fü. Csiga ment közéje, féreg húzódott meg benne. De a hullám kitépte a füvet gyökerestül. I Azt mondta Isten : Csöndesülj ! Lecsöndesedett. Akkor fogta Isten a folyókat, beleszánt.otta a vizbe. Tavaszi rendelet, mely az elmúlt héten látott napvilágot. A dolog érdemét tekintve, nem azt tartjuk fontosnak, hogy melyik kormány belügyminisztere bocsátotta ki e rendeletet, hanem, hogy mit céloz s mit hoz az. Célja : a gyülekezési jog szabályozása és biztosítása! Tartalma: oly intézkedések megállapítása, melyek a nagy célt szolgálni hivatottak ! Ám, amint védelmébe veszi e rendelet a politikai és polgári jogokat, helyén való lett volna, ha a miniszter úr a vallás és hit, a vallási meggyőződés igazságait és intézményeit is megfelelő törvényes oltalma alá helyezi szóban levő rendeletében ! Mert a felforgató irányzatok fanatizált <hivei>, sajnos, e legszentebb kincset sem képesek értékük szerint becsülni. Bármely civilizált állam alapprincípiuma, hogy annak polgárai politikai elveiket, táx-sadalmi nézetüket és vallási meggyőződésüket szabadon nyilváníthassák és követhessék is! Ennyi a legkevesebb, mit mi kath. polgárok a magunk részére megkövetelünk. Elvárhatjuk, hogy e jogainkat közhatóságaink ne csak honorálják, hanem bármely oldalról jövő támadások ellen meg is védelmezzék. E védelemről felejtett el a miniszter ur rendeletében gondoskodni. Mégis e hiány dacára is, mi e rendelettel nemcsak jogaink védelmét várjuk, de nemzetnevelő erőt is sejtünk benne ! A jog tágas birodalmában helye lehet a meggyőződésnek, elveknek, meggyőzéinek, de nem lehet helye a tisztesség becsmérlésének, a megfélemlités és bántalmazás különféle nemeinek! A jog csak akkor jog, ha szabadon élhetünk vele. Ami e jogunkban korlátoz: az erőszak. Hogy hatósági vagy tömeg erőszak kobozza-e üdóu esőtói megárasztotta. A viz kihúzódott a rétre, ami a ledöntött partok helyén lett. A sekély viz megemelkedett. Gyökeret, férget, fűmagot fölvette hátára a viz. A hal kiment a fűmagra, gvökérre, féregre legelni. A füu lerakta az ikrákat. Megkötözte. A meleg kikelesztette. Az apró jószág talált kész eledelt böviben. . . Míg eresztékes part nem volt, addig hullámveréskor nem talált árnyékos helyre. . . Vitte, csapkodte, elpusztította. Aztán meg legnagyobb része ki sem kelt, mert nehezen langyosodott át a viz. így szaporította Isten a halakat s adott eledelt embernek, madárnak egyaránt. . . Azóta is leggyakrabban észak felől fuj a szól. Kihajtja a vizet a partra. Az árkok, berkek megtelnek tavaszon, halfutás idején, ivó anyákkal. Azután is gondoskodott a jó Isten. A megáporodástól friss vízzel menti meg a porontyokat. Utat nyit nekik s a hullám tetején vissza hozza a nagy vizbe. Mert a hal csak a tiszta, friss vizet, szereti. Azóta él a szegény ember, meg amúgy más élődik a halból. A halász halbőségben él, mint a bal a vízben. el jogunkat, a dolog természetén, mit sern változtat. Az a nemzet érett meg a jogokra, mely nemzet a jogokkal élni is tud ! E jogra a nemzetet nevelni nemcsak az iskola van hivatva, hanem a törvényhozás is megfelelő üdvös törvények és rendeletek kibocsátásával ! Ennek a rendeletnek nemzetnevelő hatása is elvitathatatlan. Hanem az a legnagyobb baj s számos hasznos törvényünk is azért veszti el nemzetnevelő hatását, mert éppen azok előtt a néprétegek előtt hozzáférhetetlen, melyek annak ismeretére rá vannak utalva. E nagy hibának oka pedig a törvény kihirdetésének mai szokásos módjában kereshető. Törvényeink és rendeleteink rendesen az Országos Törvénytárban nyernek kihirdetést. E zártkörűség miatt a jogászok s másfajta Írástudók és farizeusokon kivül mások alig vehetnek tudomást róluk. A föld népe legtöllebb csak akkor, ha azok büntető paragrafusaiba botolva, a büntető pontokat olvassák szegény fejére a vádlottak padján. Hogy ez a rendelet ís elérje a kivánt célt, a közhatóságok lelkiismeretes eljárásán kivül szükséges volna annak minél szélesebb körű meghirdetése, hogy nemzetnevelő hatását is éreztethesse. Erre pedig nemzeti jóhirnevűnk megóvása szempontjából is igazán szükségünk lenne! Évzáró vizsgák megtartása az elemi iskolákban .*) Irta Pataky Béla Nemcsak a tanügyi-, de a napilapok is sokat foglalkoznak az évzáró vizsgák megtartásával és eltörlésével. Maga a közoktatási ügyosztály is az utóbbi napokban felterjesztést intézett az évzáró vizsgák eltörlése mellett. Ezen felterjesztéshez a közoktatásügyi bizottság is hozzá járult és az évzáró vizsgák helyett évzáró ünnepélyek rendezését tartja célszerűbbnek. Ez a kérdés évek óta napirenden van és általános az a vélemény, hogy osztályvizsgálatok egyrészt, feleslegesek, másrészt pedig károsak. Lássuk most már, mennyiben feleslegesek elemi iskoláinkban az évzáró vizsgák és mennyiben károsak. Feleslegesek, mivel a tanító a tanév folyama alatt, meggyőződött a tanuló szorgalmáról vagy hanyagságáról s így a tanító által kiállított iskolai bizonyítvány minden bírálaton kivül esik,! ha csak részrehajlás avagy személyes boszú nem vezeti a bizonyítvány kiállításában. De feleslegesek azért is, mivel az évzáró vizsgákon való felelet számításba sem jöhet, mert a bizonyítványok a tanuló részére a tanév alatt tanúsított szorgalmáról és magaviseletéről már ki vannak állítva. Károsakuak pedig azért mondhatjuk, mivel a gyermekeket az évzáró vizsgák állandó izgalomban és rettegésben tartják. Egyik-másik tanuló örömmel várja a vizsgát, de legtöbbje félelemmel gondol a vizsga napjára. Tudjuk, hogy az évzáró vizsgák alkalmával a szülőkön kivül a tanügy iránt érdeklődők is megjelennek. S az idegenek előtt még a szorgalmas tanulók sem mentek az izgalomtól Mily lelki szomorúság éri a gyermek szivét, ha szor*) Hozzászólásnak szivesen adunk teret ! Szerk.