Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-23 / 8. szám

BALATONVIDÉK 1913. február 23. jár : 30,704. — 6—11 éves : 64,119. Iskolába jár: 54,616, nem jár: 9503. 12 14 éves: 30,607. Ismétlőbe jár : 16,244, nem jár 14,363. Ezzel szemben micsoda haladás mutatkozik ? Az 1912—13. tanévre szerveztek 2 uj állami, 5 lóm. kath. és 2 uj községi isk. tani tói állást. Külön beszámítás alá esik Jltural^öz, hol a tanfelügyelő jelentése szerint az egyház nagy erkölcsi ere jére nem lehet számítani s a horvát papok horvátosító törekvéseit csak ugy lehet ellensúlyozni, ha az iskolát kivonhatjuk a horvát egyház befolyása alól. Másfelől pedig magában Muraközben 69 község sínylődik iskola nélkül, itt tehát okvetetlenül kell megfelelő állami iskolákról gondoskodni. mert nemzetiségi tekintetben óriási veszedelmek vannak. Es hány ityen Muraköze van Magyarországnak, melynek elmaradott kultúrájára nincs pénz, mert kell a választásokra. Abból a mostanában sokat emlegetett 4 millió 800 ezer koronából hány iskolát, hány kórházat, hány szegénjdiázat lehetett volna építeni ; hány utat lehetett volna J jó karba tenni ; hány tanítói állást ! lehetett volna szervezni és hány meglevő tanítónak fizetését emelni ! Nem azt mondta a «legnagyobb magyar*, «el vész az én népem, elvész, mivelhogy politika nélkül való,» hanem azt : «Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.* És hogyan fest ma nálunk a kultura munkasainak megbecsülése? íme ! Egyik tanügyi folyóiratunkban olvassuk e szégyenletes sorokat : «Hogy a politikai szolgálatok és a kultúrális téren szerzett érdemek értékének megállapításánál milyen nagymérvű eltérés mutatkozik, arra nézve érdekes és meglepő adatokat szolgáltat az 1911. évi állami záró számadás, melyet az állami számvevőszék elnöke a napokban tett közzé.A nyugdíjemelésekről és kegydijakról szóló részben a többi között a következő adatokra bukkanunk bornemissza Adám a Fejérváry-k'ormány idejében 3 hónapig és 15 nfipig volt főispán. Mivel azonban ifjúkorában 13 évig megyei tisztviselő volt, a király kegyelemből 4416 K. nyugdijat rendelt neki. — Pongrácz Ferenc gr. 5 hónapig és 18 napig volt Abauj megye főispánja a Fejérváry kormány idejében. Mivel ifjabb éveiben két megszakítással összesen tíz évig szolgált mint katona, évi 3840 K. kegydijat ka pott. — Kudnap Béla volt budapesti rendőrfőkapitány, utóbb királyi biztos 5510 K. törvényszerű nyugdíj helyett évi 8640 K nyugdijat ka pott. — Gyulának, a zeneszerzőnek leánya. Róza, tekintettel atyja nagy érdemeire és a saját keresetképtelenségére, évi 360 K. kegydijat kap. — felméri Lajos, a hírneves pedagógus, kolozsvári egyetemi tanár árvája, Ilona, tekintettel atyjának a hazai közművelődés terén szerzett l?it>áló érdemeire, továbbá tekintettel munka- és keresetképtelen*égére

; nemkülönben arra, hogy igen szűkös anyagi viszonyok közepette gyógyíthatatlan betegségben szenvedő agg nag}

7anyját is el kell tartania — évi háromszáz K. kegydijat kap. Mennyivel jobban jártak volna Srl^el és felméri hátramaradottjai, ha ők nem a magyar kultúrát szolgálták volna maradandó alkotásokkal, hanem a politika múló, napi érdekeinek a szolgálatába szegődtek volna.* Nem volt ilyen nagy ur és mindent felfaló moloch a politika Aristeides idejében (Kr. e. V. sz.) Hisz ő maga is, pedig az államnak első embere volt, 0I3' szegényen halt meg, hogy államköltségen kellett eltemettetni s gyermekeiről is az államnak kellett gondoskodnia. Ő tehát ugy halt meg görfig vezető politikus létére, mintha Magyarországban a kultúra harcosa lett volna. Koldussorsban. De ott ragyog most is homloka körül az a név, amelyet az élet mestere adott neki : az igazságos ! És ez többet ér millióknál ! Előadás a cseppfolyós levegőről. A főgimnáeíum tanári kara, mint mindet) évben, ugy most is kultúrelőadásokat rendez a böjt folyamán. Az idei előadósok sorozatát Vargha István nyitotta meg f. Ló 20 áu egy érdekes témával: A cseppfolyós levegőről A nagy számban megjelent előkelő közönség mindvégig élénk érdeklődéssel hallgatta Vargha tanár előadását, aki először a levegő nyomásának kisérleli igazolásával (Toricelli után) rámnfatott arra, hogy a gázok oseppfolyósodásának egyil fő fényezője, hogy a gázt nagy nyomásnak kell alávetni. N> gy nyomás alkalmazásával Nattfirer cseppfolyósította a szénsavat. Bemutatta, ha erős vasedényben nagy nyomás alatt álló folyékony szénsavat kibocsátjuli a levegőre, akkor a hirtelen kiterjeszkedés következtében annyira lehűl, hogy hósizerii szilárd tömeggé fagy, amelyet posztózacskóban fogott fel Majd folytatva a gázok cseppfolyósít,ásának történetét Andrews nevezetes észleletéi emelte ki, aki azt találta, hogy a szénsavat, ha annak a hőmérséklete a -j-32°C t meghaladja, akármekkora nyomásnak veti alá, nem folyósodik, amiből azt következtette, hogy minden gázra nézve vau egy kritikus hőmérséklet, amelyen felül nem cseppfolyósítható. Hogy a levegőt, a legújabb időkig nem tudták cseppfolyósítani, annak a hold a fe je felet t van már és messzi bevilágítja a rétet. Összehunyorított szemmel kutatva néz körül. Nini, ott a füzes mellett mozog valami sötét, nem is egy. Ránt egyet a vállán, önmagával tusakodik — a becsületivei inkább. Megpróbálom, meg én, csak azért is, mert megdöglött h di>znó. Hát miért is döglött meg ? Ha a gróf őzei közül lelövök egyet, mi az neki, — semmi, de ha a szegény embernek megdöglik az egyetlen malaca — az már baj. Ilyen forma elmélkedés közben haza ért. Az asszony a vacsorát főzte, vörös volt a szeme, dagadt az orra a sok sírástól. Most is, hogy kavarja az ételt, kiszalad a száján az elfojtott csukló sirás. Az ember nem szól, csak neki kezd a pucolásnak, aztán meg a patronokat csinálja nagy sebesen. Mikor a vacsoránál ültek, a bakter csak böködte villájával a krumplistercet a tányérjában s fólhalkan mondta : te Rozi, nézd itt a főnök puskája, patron is van. Hát? Ugy gondoltam, de tarcsd ám a szádat, hogy ma este elmennénk szétnézui egy őz után. Az asszony alig tudja lenyelni a falatját. Hogy mered ? Hogy merem, hát csak ugy, hogy rá visz a nyomorúság, a bánat, mert te azt hiszed, hogy azért, mert nem bőgök, mint te, még tán örülök is, hogy megdöglött a disznó. Hát nem én kucorgók, ázok-fázok éjjel-nappal érte? Mindig becsületes voltam, tudod. A mult héten i«, hogy megtaláltam a grófné sniukkos táskáját, mit adott, semmit, csuk azt kérdezte, itt vagyok-e a vasútnál. No hát, én. most fölveszem rajta a jutalmat, hát nem igaz ? Az asszony csak bólintott — biz igaz. Hamar kapd be az ételt, oszt gyeiün k. A főnök a kaszinóba megy, a többinek tniköze hozzá, nem is gondolják, mi járatban vagyunk. Az asszony elgondolkodott, számolt Gondolatban föl is tráncsirozta az őzet. Az egyik nátulsó oombot a bátyjuknak adja, ha van bennük egy kis tisztesség, pár liter zsírral vissza szolgáltatják. A sógornak is jut egy jó darab, onnan is csak vissza kerül valami érte. Hamar Rozi, vedd a nagy kendődet. Táu a kabátot, amit a főnökné adott, az melegebb ! Csak vedd a nagykendődet, hanem előbb rád akasztom a puskát. Az asszony húzódozott. Hát ha széjjel lő ? Vidd te. Az, hogy meglássanak ? A te nagykendöd szépen eltakarja, érted ? Az asszony uéma borzalommal tűrte, hogy az ura a nyakába akassza a gyilkos szerszámot. Fejére vette a nagykendőjét, megtüzte az álla alatt. A puskacső éppen a kontya fölöit akart kibújni a kendő alul. Az ember a kis kézilámpással már indult. No gyere, Rozi. Mentek is szó nél' kül a sinek mentén, aztán letértek az országútra. Hit nem két csöudér gyön szemközt velük. Az asszonynak összecsuklott a térde a rémülettől. Ne te, ne — még kiráz a hideg tőlők. T\s bolond Hát a csendőrök biz rájuk se néztek. Már éppen le akarnak térni hz útról, hát gyűu ám a kisbíró egy másik emberrel. A bakter fohászkodik visszafelé egyet, az asszonynak vacogni kezdett a foga. El akartak szép csendesen menni a kisbiró mellett, köszöntek is neki tisztességgel — jó éjcakát. Nem megállnak. Hová, hová Pailai uram ? A bakter a feleségére néz. Disznótorra megyünk az ángyomhoz a hegybe. Nagyon hittak, rossz néven vennék, ha el nem mennénk. No, oda én is elmennék, mondja a kisbiró. Köllesz az ördögnek — gondolja a. bakter. Nagy disznót öltek-e ? Ugy gondolnám, lesz belőle egy kis hurkaféle, 110 de messzi kell még menni, Isten áldja biró uram. Mentek az asszonnyal az országiit.on a tisztesség kedvéért, mikoron nem látszott a biró uram termetes hordóforma árnyéka, visszajöttek s neki a rétnek. Lábuk alztt megreccsent^ kártyásra fagyott jég, cuppogott lábbelifak » sürü kátyúba, de ők csak bukdácsoltak. Az ember elől, utána az asszony. A bakter végre alkalmatos helyet talált a lesre — megtelepedtek. Kuporogva várták a szerencsét.