Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-16 / 7. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. február 16. 7. szám. Pol 11 lie tiiap. MEGJELENIK 4 E T ENKINT EGYSZER. V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL á VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cirnére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat, ós reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELOFIZETESI ARAK: Egész óivi e . . 10 K. - f.! Negyedévre Fél évre . . . . 5 K. — í'.j Egyes szám ára Nyiittér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Vaszary bibornok születésnapja, A mult szerdán voit Vaszary Kolos bíborunknak, Keszthely nagy jótevőjének születése napja. Reggel 9 órakor dr. Dun-t apátplébános ünnepélyes misét mondott a nagy nap emlékére s a sz. misén megjelent tanuló ifjúság áldásért könyörgött Istenhez a nagy emberburát ősz fejére. A várost Reischl Imre városbiró képviselte Veháp Lajos és Zitterbartli Kálmán elöljárók kai. Azok pedig, akik a kegyes egyházfejedelem pénzbeli támogatásáért egy évben sem ft-lejtfiiek el folyamodni, az istentiszleten nem igen volt»k láthatók. A hál«tlanságnál pedig ocsmányabb dolog nincs tizen a kerek világon Nngyon üdvös volna ezeket a kedves alakokat szemmel kisérni és a segélyosztás alka'mával megérietni velük, hogy a jótevőkért, elrebegett imádság nem kerül pénzbe ! Szociáldemokrata állások. A «Népszava* C. szociáldemokrata újság egyik mult heti számában kéi pályázati hirdetés vonta magára figyelmemet. Gondolom, a vas- és fémmunkásoknak valamelyik szakegylete keres magának titkárt A Ideadó titkár fizetése mindjárt 190 K. fizetés havonként, de ez a fizetés még em^lkedhetik. Ebből látszik, hogy szociáldemokratáiknál mégsem mehet oly rosszul a világsora, mint a < Népszavai naprólnapra világgá kürtöli, mert, ha ilyen jó fizetéses állásokat tudnak fenntartani, «bból bátran leh^t következtetni, hogy ha általános szavazati joguk nincs is, de pénzük az van, amennyi c$ak kell. Hátha még a Weltner Jakabok és Bokányiak évi dotációját is közzétenné a szókimondó szocialista újság! Az volna csak az érdekes! Schuhmeier és Kunschák. A szociáldemokrata káté *zt mondja : «Nem dolgozhatod mert. egy szakszervezethez sem tartozol.» Ez a lelketlen sznbály nem egy dolgozni akaró munkást tett már tönkre és hajszolt bele családostul a végső ínségbe. így járt Kunschák is, Schuhmeier szociáldemokrata vezéi szerencsétlen gyilkosa, ki a demokraták üldözése miatt a legutolsó években tartósan egy műhelyben s-m talált munkát Vájjon az elvtársik az agyonlőtt vezér koporsójánál vem fogták e belátni, ho^y dolgozni mindenkinek ioga vau, aki dolgozni tud és akar? Vajha belátnák s azt a drákói szabályt örökre kitörülnék kátéjukból ! /] fögimn. nyilvános előadásai és teloloasásai. A fögimn. tanári testülete a böjt folyamán a Hungária szálló nagytermében az ifjúsági kirándulások céljaira nyilvános előadásokat, illetőleg felolvasásokat rendez. Az első előadás f. hó 20-án, csütörtökön délután 5 órakor lesz. Előad Vargha István fögimn. tanár. Az előadás tárgya-. Kísérletek a cseppfolyós levegő köréből. Belépődíj 60 fillér. A keszthelyi ipari és gazd. hitelszövetkezet közgyűlése. Saját tudósítónktól Folyó hó 9-én, az elmúlt vasárnap délelőttjén szokatlan élénkség uralkodott a városháza körül. A környék és a vidék megannyi falujából kisebb-nagyobb csoportokban — ki gyalog, ki kocsin vagy vonaton. — sereglettek be az emberek, hogy a keszthelj'i ipari és gazdasági hitelszövetkezet rendes évi közgyűlésén résztvegyenek. Tiz óra felé járt az idő, amikor a nagyterem a tagok tömegével csaknem zsúfolásig megtelt és: ez a körülmény dokumentálta legjobban, hogy a közel 2000 lelket számláló tag. nem rideg pénzintézetnek tekinti a szövetkezetet, hanem valóban humánus intézményt lát benne, amely a kisemberek érdekeit tartja szem előtt. Mert tagadhatatlan, hogy amennyire ép ezek részéről élénk érdeklődés mutatkozott, ugy isaiét konstatálható volt az is, hogy a városunk, értelmiségét kepviselő része, mennyire távol tartja magát nem éppen a Keszthelyi ipari és gazdasági hitelszövetkeA BALATON VIDÉK TÁRCÁJA. Gyönyörű az élet! Rhapsodia. Irta PATYI ISTVÁN. Gyönyörű az élet! Oly szép a világ ! Fölhös bérc s alföldön ringó délibáb I A háborgó tenger s a mosolygó mennyég / A szikrázó kö-szem s csillagos mindenség l Zúgó óceánok mélyeit bejárván Szeretnék pihenni a mennybolt határán. Üstökösként szállni át a végtelent; S elmélkedni sok száz évig idelent Mindenről lemondva, remete gyanánt; S mámoros gyönyörrel ölelni a lányt, Százszor belehalva izzó szerelembe, S százszor föltámadni uj vágytól remegve. Mit lángész s az örök természet teremt, A min minden kornak lelke elmereng, Hadd ismernék mindent s hadd éreznék mindent: Kéjt, fájdalmat, mikbe milljók haltak itt lent ! Hadd vegyülne dalom angyalok karába ; Hadd borulnék le az Isten zsámolyára! Hiu vágyak I . . . Éltünk csak tiszavirág, Bár lelkünk a fényes végtelenbe lát: De bár csak vergődünk itt lenn sárban, bűnben : Ránk ragyog az Isten szeme mindenünnen! Meghalunk s porunkból virágok fakadnak; Bolygótüze örök sok nagy gondolatnak! Földön a szerelem örök életünk ! Mámorába halva ujjá születünk ! A mi roppant szépség van e nagy világon, Mind ott ragyog egy csepp gyönyörű kis lányon I Ha rám borul, égő szép szemét lesütve, Megnyif a mennny s enyém minden örök üdve ! A pilóta. Ina Ér. A Prinápoly mellet' levő katonai tábor egyik tisztásán egy nagy fehér madár pihent. Körötte négy szerelő sürgöttforgott, tisztogatták, olajozták. Néhány lépéssel odább egy katonatiszt állt, sápadtan, beesett, szemekkel. Kezében egy levelet tartott, cime : «Nagyságos Várhelyi Kálmán aviatikus főhadnagy urnák Drinápoly.» A bélyegzője pedig «Istvánf»lva.» Eltette, meg megint elővette a levelet. Majd egy csillogó gyürüt húzott ki zsebéből. Tegnap kapta vissza. A menyasszonya küldte vissza, az ö jegygyűrűjét. Tegnap este kapta a parancsot: «Keressen átjárót, melyen a bekerített 9-ik utászezred az ellenséges gyalogságot áttörheti. » A nap ragyogó sugaraival összecsókolta a gépmadarat, ugy, hogy még sokkal fehérebbnek, vakítóbbnak tetszett Ott állt a pilóta, mikor az egyik gépész jelentette neki: «Monsieur, il est fiui.» A fiu megfordult s a géphez ment. Fejébe húzta a pilótasapkát s beleszökkent a nyeregbe. Megpróbálta, hogy jól működnek-e a kormányok. Azután megindította a motort. A propeller búgva indult meg. A fiu keresztet vetett magára, rátelte kezét a inagrtssági kormányra. A gép mint egy agár iramodott neki a sik mezőnek, majd felszökkent a tiszta reggeli levegőbe. A pilóta komoran nézte a gép működését. Egyszer csak eszébe jutott a levél, f-szébe jutott a menyasszonya. Mi oka lehetett neki a szakításra, hisz ő ugy szerette, Táa valaki más foglalta el az ő helyét, mig őt a kötelesség szólitotta. Vagy . . . itt megálltak gondolatai s tekintete a magasságmérőre esett. «Száznégy» olvasta hangosan. Feljebb, mormogta, s megrántotta a magassági kormányt. A gép mindig magasabbra-magasabbra szállt s mintha köny-