Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-09 / 6. szám

2 BALATONVIDÉK 1913. február 9. ebbői a hagyományból nem vonhatta ki magit. . Nagyon megszeretve ezt a francia ke­délyt, ezt a fraucia szellemet, amellyei a jni művészeiül! oly tékozlóan bánnak.Kunffy Lajos nem habozott Magyarországot el­hagyni, hogy ebbe a francia szellembe még jobban behatoljon. Ekként Parisban fejezte "be tanulmányait s Benjámin — Constant ta­nítványává lett. A'/óla kiállítja müveit a Szép in ü vészetek Nemze'i Egyesületének szalonjában. Mindez közei tizenöt évvel ezelőtt kez­dődött. Ma — íme a termékeny munkásság gyümölcse — ez a fiatal magyar mester ugy szép és bámulatosan solcoldalu Jciálli/ás­ban hozzáértő műbarátok Ítéletének teszi ki képeit. Művészetében uincs semmi köz­hely, nincs semmi korai ; csak az található meg binne, ami a művészi kiforrottság ide­jében jön meg. Párizs és körútjai, ha még annyira í csábilók is, nem téríthették el Kunffy La­jost művészetétől. A páiizsi élet lázában mindig megtartja nyugalmát, azt a bús­komor jelleget, amely oly jól illik a ma­gyar természethez: Kunffy sohssem téveszti szeme elől szülőföldjét. Nemde, egyébként, ezen érdekes mű­vészi megnyilatkozásnak jellemző vonása egy érdekes egyéniségnek megerősödése, ameiy az állaudó, néha lázas erőfeszítések következményeként nem állapodik meg, hanem még nőni fog? Képein erős őszinte­ség ömlik el, hogy bemutassa a figyelmes és barátságos szemlélő előtt a sokszor fes­tői cigány típust megfelelő környezetében. Felesleges magyarázgatások nélkül itt annak kijelentésére szorítkozunk, hogy Kunffy Lajos pályájának nagy állomásai­val : egymás után következő utazásaival a szép Balaton partján és müveivel, melyek innen nyerik létüket, igazi mély érzést mutat, melyben mindig megjelenik a ma­gyar lélek a maga sulijával és komolyságával » Mély hálával tartozunk tehát Kunffy Lajos festőművésznek, hogy dunántúli típusukat s balatoni tája­kat ábrázoló képeivel reánk irányí­totta a nagy francia nemzet érdek­lődését, de hálás köszönetünkkel adó­zunk Léopold Honoré urnák is, ki hangulatos előszavában a gall szel­lemet jellemző világossággal és egy­szerüseggel emeli ki a francia és magyar művészet Ízlésbeli rokonsá­gát és a magyar alakokat ábrázoló képeken meglátja a komoly magyar lelket, amelyet annyian félreértenek, mert nem akarnak vele szorosabb kötelékbe fonódni. Kurtffy Lajos képkiállitása igen értékes szem lesz abban az érzelmi láncban, mely nemzetünket egyre szorosabban oda fogja fűzni a mű­velt nyugati nemzetekhez. Megyei közgyűlés. Zalamegye f hó 11-én tartandó köz­gyűlése alkalmával az alispáni jelentésből közöljük a következőket : A vármegyei távbeszélő hálózat az 1912. évben a zíilaegesszeg—zalaszent,gróti és a zalaegerszeg—nagykanizsai (ezen a vonalon már a múlt évben is lehetett a városi hálózat felhasználásával beszélni) já­rási távbeszélő központ kiépítésével és az alsódomborui községi távbeszélő létesítésé­vel fejlődölt; az 1913. évi munkaprogram szerint a sümegi, tapoloai és balatonfüredi járási távbeszélő központok fognak kiépülui. E munkálat befejeztével a jelentkező köz­ségi távbeszélő állomások létesítésére ke­rül a sor. A közegészségügyet illetőleg jelentem, hogy a felnőttek egészségi allapotR általá­ban véve elég jó volt; a légzőszervek he vény kurutos megbetegedései és az ii flu­enzás bántalmak mérsékelt számban jelent­keztek és lefolyásuk enyhe jellegű volt. A szemcsés köthártyalobia ('inol)o­mara) vonátkozó általános szemvizsgá'alok az egyes járásokban folyamatban vannak. A vármegye tiszti főorvosa megvizs­gálta a nagykanizsai és zalaegerszegi nyil­vános jogú gyógyszertárakat s a Hévíz gyógyfürdő határának megállapítása tár­gyában megtartott helyszíni tárgyaláson és a znlaegerszepi kír. törvényszék fogház­vizsgálatán vett részt. Zalaegerszegen a lefolyt rövid idő­szakban az elhalálozások .•-záu.a meghaladta a születések számát. Ez a kedvezőt len ered­mény, az eddigi viszonyokhoz hasonlítva, kivételes ugyan ; mégis felhívtam a városi közegészségügyi halóságot, hogy a halott­kémlést és különösen a gyermekek köte­lező gyógyítását szigorúan ellenőrizze s általában véve kutassa a kedvezőtlen vi­szonyok okait és megszüntetésük) e a lehelő intézkedéseket tegye meg. Az eljárásról jelentést kívántam, hogy az esetleg szüksé­ges intézkedéseket megtehessem. Az állategészségügyi v.szonyok a le­felyt időszak alatt, kedvezően alakultak. A vármegye területén megtartott ál­lalvásárok forgalma élénk volt. Az állategéczségüg) terén mindinkább azt tapasztalom, hogy sok helyen nem is­merik mindazon kötelezettségeket, amelyek az állattulajdonosokat ragadós állati beteg­ségek eseteiben már a betegségnek vagy csak gyanújának a keletkezésekor is ma­gánál a törvénynél fogva, tehát tiatósági intézkedés előtt, is föltétlenül terhelik ; to­vábbá. hogy a községi elöljáróságok sem ismerik, illetőleg nem rendelik el minden­kor mindazokat az óvórendszabályokat, amelyek végrehajtása végett nekik kell már a betegség fölléptekor a halósági ren­delkezés bevárása nélkül a törvény értel­mében azonnal intézkedniök. Hogy mennyire káros ez a két tény­körülmény általában véve az állategészség­ügyi érdekekre és különösen a gazdák)a nézve, az nem szorul magyarázatra. Az időjárás éppen Ugy. mint az előző időszakban, rendetlen, kedvezőtlen volt. Takarmány elég nagy mennyiségű áll rendelkezésre és így az állatállomány kite­leltetése kellő beosztás mellett, nem okoz nagy gondot Az állat,árak elég állandóak, a szarvas­marha ára elég magas, de a sertés ára igen alacsony s a kereslet elég gyenge. A ga­bonaárakban némi visszaesés mutatkozik.' A lucerna és lóheremag ára igen magas, de a készlet elég kicsi. A bor ára a rossz minőség mellett, is magas. Az őszi szőlőmunkák, főként a trá­gyázás és a trágyázott szőlők betakarssa a nedves időjfliás és a korai fagyok miatt csak késedelmesen, nagy nehézséggel vol­tak befejezhetők. A gazdasági cselédeknek szolgálatok­bői más vármegyékbe való szegödtetése, E^y uyüt, barátságos, tiszteletet ki­fejező köszönés azt a gondolatot kelii, hogy ez egy kedves, vonzó egyén lehet, kivel óhajtandónak tartjuk esetleg az ismeretsé­get, kinek a köszönése után itélve, még több szép tulajdonságot előlegezünk. Viszont egy hideg, gőgös és még nem tudom milyeu köszönés után senki sem al­kot magának valami kedves fogalmat az illetőről, sőt túlzottan visszataszítónak ta­lálja. Nagyon természetesen ! Szemléltetőbben beállítva: Egy comme il faut köszönés barátságosan simogat, az ellenkezője me'lbe boxol. Ez az általános képlet ; nagyon sok árnyalata van. Az utcáról beszéltem, ma­radok is annál ! Jön egy a kesztyüjétől-cipőjéig ele­gáns nő, szemben vele egy épen olyan ele­gáns úrral. A kalap az ur fejéről hódolatteljes mozdulattal derékszögben lekerül s hango­san biztosítja a hölgyet kézcsókjáról. Az nyájas mosollyal viszonozza — és mennek tovább. Az elegáns uri ember újra találkozik egy nővel, ki ugyanabban a társadalmi ál­lásban van, miut az I-ső számú hölgy, csakhogy szerényebben öltözve, esetleg piacra menve.!?j Az elegáns férfi nagy diplomáciával egy pillantással átfogja az utcát s ha nincs senki, ki őt zsenirozza, kevésbé hódolattel­jes mozdulattal, de a mértani derékszöget megközelítve köszön s valamit rebeg. De ha történetesen látják, akkor az elegáns ur hanyagul emeli a kalapját, a szája szorosan zárva marad, mint egy pán­oéltrésor ajtaja, — egy kicsi keserűséget okozva talán a szerényen öltözött, nőnek. Az elegáns hölgy, az I-ső számú, szintén találkozik többekkel s végig csi­nálja a köszönés minden nemét. A kebelbarátnőinek — az utcát szinte lekicsinyelve — csaknem kiabálva köszön és rá néhány percre, neki egy kellemetlen alaknak dermesztő hidegséggel biccent, de nem lefelé a fejével, hanem felfelé, olyan­féle mozdulattal, mint az Entreprise lovai, melyeknek sehogyse tetszik a fejükre ül­tetett tollbokréla Ujabb alakok jönnek ujabb köszönési módozatokkal. Például igy is ! Két úriember sétál, nagyban beszél­getve egymással s a fülemet ilyen furcsa beszéd üti meg : Megmondtam annak a kétlábon járó marhának, jó napot, — hogy legközelebb.... Szétnézek, hogy hol az a marha, aki­uek a jónapot, a beszéd megszakítása nél­kül adresszálódott. Hát kérem, szerintem ez egy minősít­hetetlen módja a köszönésnek. Ki csak igy tud valakit üdvözölni, legokosabban tenné, ha megtartaná magának. Vagy legalább is megérdemelné, hogy az ilyen leadott «izét» hasonlóképen kapná vissza ! Ennek méltó párja a civilben való szalutálás. Öreg, kényes fejti bácsiknak ez teljesen megbocsátható télen, de fiatalabb egyéneknél nincs rá mentség \ Férfiaknál a kalapmegemelés módja és mikéntje fokmérője a kifejezett, tiszte­letnek vagy annak ellenkezőjének. Ha valaki tisztességes módon «jó napot» kiván, ez szép, ősi és természetes, de egy foghegyről odavetett «jÓ napot» harsogva, mondva, suttogva, a kívánok szó megspórolásával, nem túlságosan kívá­natos. A vau szerencsém, kétségkívül udva­rias szólásmód, csak legtöbbször képtelen­ség ! Ugyan kérem, mi szerencse van ab­ban, ha X Y-nal találkozik valaki 1 A kézzel intett üdvözlet — néha ked­veskedő a nőknél — de souverén, leeresz­kedő, kényelmes mozdulat, a férfiaknál. A kezét csókolomok csimborasszója előtt egy felkapott, ravasa kis germán jö­vevény szerénykedik ! A kisztihand, ez a dédelgetett szó valóságos megváltás volta dilemmában sínylődőknek. Ahol a kezét csókolom sok, a jó na­pot stb. Kevés, milyen szerencse ott a meg­váltó kisztihand. Sokan úgy szeretik, hogy csak úgy sziszeg a beszédjük — csevegés közben — a sok beékelt, kisztihandtól Valósággal konfettiznek vele. Azt hiszem, ez is egy jó magyar speciálitás ! Eljutottam a «kezét csókolom»-ig. Ez mindenesetre magasabb tiszteletnyilváni­tás. A leadás tényével a legmagasabb a kulturnépeknél, mert vannak mondott kéz­csókok is, mikor a kezét osókolomosoknak eszük ágában sincs ezt megcselekedni, Tehát mikor igy köszönnek, abban a, percben meg is cáfolják a mondásukat,. Ezek teremtenek aztán adott körül­mények közt kicsi és nagy sértéseket, ké­sét üségekel.

Next

/
Thumbnails
Contents