Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-06-15 / 24. szám

1913. junius 15. 5 ők maguk indítványozták, hogy te- j kintettel a nagy pénzszükségre, ön- j ként lemondanak a betét és kivett összegek közötti hasznok nyájas voltáról és ajánlották, hogy ezen őszszeget vegye a község kölcsön, kebeleztesse be a birtokaira, ha a megye vagy a minisztérium kívánja és gyümölcsöztesse az alapítványokat az alapok növelése és a város közérdekei, a fejlődése javára és ne egy két tőkepénzes részvényei őrömére és ragaszkodására; mert: amint mondák: « megérett már Kenderes községe is arra, ] hogy két-három ártézi kútjával, vizvezeté- f kével, slb. stb. stb több legyen», s miért ' kellene a községnek keresve kutatni a bedugult olcsó pénzforrásokat,, és ezek miatt elodázni az egészséget, a vagyonosodást, szóval : a haladást, mikor zitthon van es csa/c érte kell nyúlni.y Es ! Ezt az indítványt leszavazták azok, alcik a tkptáralc igazgatásában nem voltak érdekelve, sem varallusole nem voltak, — mert, minek a haladás, azt mondták — : ^bocskorban születtünk és abban is halhatunk meg.» Ezt akartam csak megírni ezen IV. levelemben és köszönöm a szíves türelmét. — Arra kérem még, hogyha majd módjában lesz ily óhaj- i tást kifejezni az én kedves szülővá- ( rosom képviselőtestületében azok kö- j zött, akiknek a szellemi szépségei- j ről, mikor estenden összegyűlt a ki- j esi csaiád a pislogó lámpa fényé- j néh atyám, oly megrázó szépséggel ! tudott beszélni, mondom : hogyha j azok között lesz módjában ezeket az apró okosságokat szóvá tenni, j mint városatyának — hisz, ugy tudom az, — akkor kérem, legyen sze- j retettel ítántam, és írja meg, hogy ] miként fogadták a Dunántul, az igen j nagy értelmiséggel, világossággal s í bizonyá t a ennek megfelelő önzetlen- ; sé^gel megáldott kedves szülővárosomban, Kenderes község pénzügyi kapacitásainak felemelő önzetlenségét ! Most a Balkánra utazom, és csak pár hó múlva térek vissza tanulmányutamból, akkor, ha megengedi kedves Szerkesztő uram, felkeresem egy pár közgazdasági cikkel, mert azt hiszem, hogy mi, itt Kenderesen, vagy otthon, és ezt félve irom le, az én kedves szülővárosomban, talán sokat meríthetünk a haladottabb Balkán államok gazdasági önzetlenségéből. Igaz tisztelettel üdvözölve Ont és szeretett atyai barátaimat ! vagyok készséges híve: Szentimrei Kakas Pál. Egy nap Budapesten. Irta KLACSKÓ OLIVÉR főgimn. tanár. Hazánk fővárosa szépségeinek és nevezetességeinek megtekintésére egy nap bizony édes kevés, mindazonáltal halvány fogalmat, szerezhet magának róla mindenki, aki még nem lett látogatást a majdnem millió lelket számláló metropolisban. Ez a halvány fogalomszerzés volt célja annak a kirándulásnak is, melyet a helybeli kath. főgimnázium 54 tanulója 5 tanárnak kíséretében folyó hó 7-én Budapestre rendezett. A vasúti állomást már jóval az 1 óra 20 perckor induló vonat indulása előtt, megszállta a kiránduláson résztvevő tannlóí-ereg, sőt megesett az is, hogy egykét diák, nem akarván lemaradni a vonatról, már 10 órakor indult el hazulról s a parknak szénaboglyáiban bérelt a vonat indulásáig szállást. Hogy a fölizgatott kedélyű diákiegények már eleve lemondtak az alvásról shogj a reggelirehozott mindennemű étel már hajnalbsn fél 4 órakor elfogyott, azt talán meg sem kell említeni. B„diipest előtt, azok, akik már valamikor jártak a fővárosban, felvilágosítással szolgáltak társaiknak ; sok szó esett, a jobb oldalon feltüt Dunának nevezett >patak<ról, H budafoki pezsgőgyártól, a Csepelszigetről, a Gellert hegy ről stbről. Reggel 7 órakor egy álmatlan, mindazonáltal u;m épen kellemetlen éjszaka után kiszállhattunk a budai oldalon fekvő Délivasut pály >i nd varán. Etjy nap állván rendelkezésünkre, termés'/.etosen rögtön fel kellett kerekednünk, bogy a Budapesttől való »h;dvány fogalom «-szerzéshez szükséges anyagot megszerezhessük. A Martinovjcsék nevéhez fűződő Vérmező mellett elhalad va a Vál t a sietiiink, ahol a gót stilben épült, koronázó Mátyás templomnak és a Szt. István szobornak megtekintése után a Halászbástyáról áttekintettünk fővárosunk pesti oldalára. A kirelyi vár került, most sorra; azonban tekintve a korai időt a várkupi t-á«iy ur ő métósága még nem foglalta el aznapi hivatalát s igy oda bebocsáttatást nem nyertünk Szt. I-tvánnak a várkápolnában e'helyezett jobb k«-zét sem láthattuk, mivel ÍZ a reggeli áj tntosságlia k megzavarásával járt volna; valamint, kiszorultunk HZ Erzsébet liiiáiyné emlékmúzeumból is, mely szintén estik k/sőbb nyílik meg a látogatók előtt. — Csaknem kudarccal végződött volna H királyi várpalotában tett látogatásunk, de kárpótlásul legalább a várkei t-t nézhettük meg Savoyai Engen hesceg szobrával. A Siklón leszállva a renoválásra ítélt Lánchídon át a Ferenc József-téren álltunk meg, hogy megszemléljük a «haza bölo»é«nek, Deák Ferencnek hatalmas szobrát. Eö; vös József báró szobrá«»k megtekintése után a öizella-téreu álló Vörösmarty szobor elé vittük a kiráudu'ókat. A korai reggeli, no ui"g a már jókora sét« éreztette hatását s alighanem Rriiíschl Imre ur is erre gondolt, mikor a fáradt legénységnek felfrissítéséről már Keszthelyen gondoskodott Fogadja e helyen diákjaink nevében köszönetünket. A Vigadó mellett a Pilseni sörcsarnokban költöttük el tehát ti/órainkat., el átva diákjainkat kellő figyelmeztetéssel, nehogy olyan feleletet találjunak adui, mint amílyei egy tapolcai kis leány adott, mikor Szigligetről hazatérve, az állomáson várakozó szüleinek arra a kérdésre, hog}- hát mi is volt Szigligeten, azt felelte: hogy »Volt ott egy korcsma s ott sört ittunk.« Igy kellőképen felfrissülve a dunaparti korzón sétáltunk végig, majd a Tud. Akadémia épületét kívülről megszemlélve, az Országház elé vonultunk, ahol a Csíkszeredáról hazatérőben levő direktor urunk várt bennünket. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a budapesti látnivalók közül, talán a parlament tetszett legjobban tanulóinknak. Sikerült az országházat, belülről is alaposan megtekintenünk. Nem lé vén ülésnap, az ülésterembe is bemehettünk, végigjártuk a társalgótermekel, az ebédlőt, a kupolacsarnokokot s hogy Budának a Halászbástyáról való pesti vizittünk st, visszaadjuk, kiálltunk a képvise'őház tevraszára is, ahonnan pompás kilátás nyilik a budai oldalra. Egy rövid villamoson való utazás után már a Kossuth Lajos-utcában korzóztunk, de csak egyszer haladva rajta végig, mert a Ferenciek-terén befordulva a Központi Egyetem megszemlélésére indultunk. Majd a Nemzeti Muzeum ásvány-, állat-és régiségtára került sorra ; de sorra került ezután a «Kis Pipá»-hoz cirazett vendéglő is, ahol ebédünket fogyasztottuk el. A dé'i pihenő azonbau nem tartott sokáig, mert csakhamar a Rákóczi-uton, majd a Nagy Körúton siettünk végig, az Oktogonon pedig fölszállva a földalatti villanyosra, néhány perc múlva mar az állatkert előtt találtuk magunkat. Azt a néhány órát, ami még rendelkezésünkre állott, az állatkertnek a megtekintésére szántuk, csakhogy itt is csak végig szaladhattunk, mert az állatkertnek alapos megismerésére, tekintve aunalí nagyságát és gazdagságát, nem ót ék, hanem napok kellenek. A diákságnak itt is akadt e^y mecenssa Matolay József urnák a személyében, aki a Gundel-féle vendéglőben söröztette meg a társaságot. Még a Feszti-féle honfoglalási körkép került sorra, melynek megtel*intése után villamosra szállva, a déli vasútra utaztunk. A fáradtságtól kimerült diáklegf'nyeken erőt vett az álom és vigau szundikáltak a villamos kocsikbaj. Összegezve a budapesti kiiándulást, alapjában véve soka

1 láttunk ; ti «hr.lvárry fogalom* megszerzéséhez szükséges anyagot összog3 üitheite mindenki, al-i még metropolisunkat nem látta s már ez is ösztönzőleg fog hatni Budapest, alaposabb megismerésének vágyához. Igaz, hogy egész napon ál álmatlan éjszaka után talpon lenni, nem csekély d-o'og, de annál jobban esett hazatérőben n vasúti kocsikban való alvás, miközben az édes álom a látottakat igyekezett kiegészíteni. Kázi tornailnnepély a gimnáziumban. Irta JílacsSió Olivér főgimn. tanár. Kellemes látványban vo t részük mindazoknak, akik a helybeli kath. főgimnáziumi ak foi' ó hó 8-án. vasárnap j d. u. 5 órakor Kárpáti Kelemen, tauker. j főigazgató urnák jelenlétében megtartott j hazi tornaünnepélyén megjelentek. Az a i nagy érdeklődés, melyet a helybeli inteli ligeti* közönség a testgyakorlást végző | tanuló ifjúság iránt tanúsított, nem maradt el hatás nélkül, mert a diákok egyik másik versenyszámban olyat produkáltak, ami még azokat is meglepte, altit velük foglalkoztak. Hogj- c-ak egy példát említsek, a magasugrásban mind a. kisebbek, mind a nagyobbak oly magasságot vittek át, amilyet gyakorlás közben egyetl-n egyszer sem sikerült, á'vinniök. Ez az eredmény a közönség jelenlétének tulajdonithrtió, mert annyi szemnek kitéve, képességének Jegjavát iparkodott mindenki bemutatni. És ez igy van rendjén. Lelkesítő, bátorító közönségre van szükség a testgyakorlás terén is. Jól esett látnia minden sportsmannak, hogy a nagyközönség levetve magáról azt a közönyt, inelylyel eddig a testgyakorlással szemben viseltetett és nagy érdeklődéssel nézte végig H tornaünnepélyt. Ha ez az éidcklődés nem fog lankadni, hanem míg fokozódni, ugy az 1916. évi berlini olimpiádon niég szebb eredményt fog a testgyakorlásra rátermett magyar faj elérni. A gimnázium udvarán félkörben helyezkedett el az igen szép számban megjelent közönség, ami a szemnek annál jobban esett, mivel a közönség soraiban igen sok hölgy vendég is helyet foglalt. A fúvós zenekar kíséretében énekelte el a tanuló ifjúság a Szózatot, mire a III— VII. osztálynak szabadgvakorlatai következtek. A szabadgyakorlatok a tömegtornászat eszköze. Ezen a téren gyakorolja testének rugékony ságát az is, aki a szertornászat és atlétika iránt nem érez. hajlandóságot, vagy pedig valamely testi hiba miatt utóbbiakban nem vehet részt. Oly egyszerre, oly pontosan mutatták be a diákok a hároi" szabadgyakorlatot, ami csak a szakavatott s odaadással telt vezetésnek tanúbizonysága. Hasonló volt tapasztalható a VIII. osztálytól bemutatott bu-