Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-04 / 18. szám

XVII. évfolyam. KaszíheSy, 1913. május 4, 18. szám. lietilap. MEGJ E LENI K 4 ETENKINT E G Y S Z h

1 K: V A S A R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELOFIZETESl ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — 5 1Negyedévre Egyes szám ára 2 K. BO 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Heti kis tükör. Közép- és elemi iskola. A vallás- és közoktatásügyi miniszter legutóbb rendeletet adott ki, melyben a középiskolák tanárait felhívja, hogy érdeklődjenek az elemi iskola tananyaga és tanítása iránt. A miniszter valóban fején találta a szöget. Ettől az okos rendeleitől valóban sok jót várhatunk a középiskolai oktatásra vonatkozólag. Csak nem kellett volna megállani a fél uton. Nevezetesen a? érdeklődés módját is meg kellett volna állapítani a középiskolai tanárokra vonatkozólag, mert az nem lesz a. bajok orvoslásának általános orvosszere, ha a közoktatásügyi minisztérium minden középiskolának újra megküldi a Néptanítók Lapját. Szép dolog ez is, de bizony sok haszna nem lesz. A bajokon egyedül az eleven, organikus összeköttetés segít s ezt csak úgy lehetne elérni, ha a középiskolai tanárok, esetleg mint hivatalos iskola*zéki tagők vagy kinevezett felügyelők aleoos bepillantást nyerhetnének az elemi oktatás és nevelés egész szervezetébe. Ha n miniszter az első lépést megtette, tegye meg a másodikat is. Végtelen hasznát látná ennek a sokat emlegetett, de soha eléggé nem támogatott magyar kultúra. A skutari kérdés jelentősége. Rakovszlcy Béla, kerületünk országgyűlési képviselője pompás vezércikket irt, a Magyar Hirlap ápr. 30-ki számába. A nagy tájékozottságra valló cikk kimutatja, hogy a Balkán teljes elszlávosodását meg kell akadályoznunk. A szláv Balkánnal szemben legalább épp oly erős és eletképes nem szláv Balkánt kell teremtenünk, ezt pedig csak egy életképes Albániával érhetjük el, melynek legnagyobb városa Skutari, mely a Tarabos-heggyel egész Észak-Albániának kulcsa. A Skutari kérdés egész Európát közvetve, a magyar-osztrák monarchiát pedig közvetlenül érdekli. Ezért nem szabad visszariadni a fegyveres beavatkozástól sem. Yiráoos Balaton kJ Irta dr. Lányi Yictor. Budapest polgármestere az elmúlt napokban több ezer koronás pályadijat tűzött ki ama fővárosi lakók részére, kik házuk ablakait a legszebben, a legizlésesebben díszítik fel virággal. A főváros ezzel a különösnek látszó bőkezűségével azt kívánja dokumentálni, hogy a virágok ültetése nemcsak a parktulajdonos város kötelessége, hanem az egyes embernek, a kulturembernek is olyan szükséglete, mint ahogyan jól esik hallanunk otthonunkban szép zenét, vagy jól esik látnunk szobánkban egy jó képet, egy művészi faragványt. Keszthely nem székesfőváros. Csak — fürdőváros. Vagy legalább is óhajtjuk, hogy az idegenek annak tartsák. Ez a város tehát nem is adhat ezreket lakóinak, csak azért, hogy őket a virágok ápolására buzdítsa. De mint fürdőváros már régen belátta, hogy virág nélkül üres, színtelen, sivár a fürdő teiepe. Még a niult század kilencvenes éveinek elején, mikor a viz partján az első sétányt megalkotta, az uj töltést befásitotta, parkírozta a parkot széltében hosszában virágokkal ékesítette fel. Egy szép napon azonban ajó öreg Balaton elkezdett duzzogni, felfúj * a magát, megnőtt annyira, hogy nem fért meg bőrében s a partján elterülő szép kertet elöntötte. A nyári nap a liliomokat tipió vizszörnyeteget ugyan felszippantotta, de magával vitte a kertet is minden ékességével együtt. A fürdő vezetősége aztán a kert helyébe valamelyik gyenesdiási bányából kavicsot hordatott. Hadd tiporja azt 8 A L

A TG N'VlüE K TÁRCÁJA, Vendégvárás. Irta Lakatos János. Roskadozó ház áll Kis falunk végébe', Ép ugy, mintha volna A falu őrzője, Hűséges őrzője. Balaton termelte A födelet rája, Oly régen, hogy por már Minden egyes szála, Mtnt nyugvó gazdája . ., Ab lakin muskátlik, Pirosak, fehérek, Galambősz asszonyka Öntözgeti őket Szeme harmatával. . . . Kéményén szokatlan Füstfelhő tornyosul, Meg is kérdik okát Az öreg asszonytul A kíváncsi népek : — í Mért süt, kit vár nénje ? Öröme is bőven : Pedig hát a virág Szokatlan az őszben, A szomorú őszben ...» — «Lelkemnek a lelke, Búmnak megváltója Lesz ma e kis háznak Várvavárt lakója Messze-messze földről!. . .» Udvaron az atszony, Hallgatidzik, hallgat: Valami édes neszt, Kocsizörejt hallhat S szíve úgy megdobban ! . . . Be is fut, ki is fut, Itt sincs, ott sincs nvugta, Ide kis tűzhelye, Odá szive húzza A jó öregasszonyt. Megállott a kocsi, S mint osil/ag az égre: fíáomlott a fiu Anyja kebelére, Édes kebelére. Vasúti beszélgetés a keszthelyi viszonyokról. Irta Dr. Tihanyi Barna. (Színhely a tapolca—keszthelyi vicinális egyik rosszul világított II. oszt. kocsija. Mindegyik sarokban egy-egy szomorú utas bóbiskol. A hivatalnok sípja jelt ád az indulásra. A mozdonyvezető nyitogatja is a szelepeket, de a vonat nem indul. Végre nagy nehezen előre mozdul, de csak azért, uogy a másik pillanatban hátra zökkenjen. Két szemben levő utas összeüti a fejét.) A. Pardon ! B Pardon ! Ilyen marha vonat nincs több a világon ! Minek is engednek a msi Világban vicinálist, melyen a bóbiskoló ember fejét ilyen katasztrófa éri ! A. Bizony szent igaz ! Keszthelyhez, mely végre is Magyarországnak egyik legjelentékenyebb helye, nem illik az ilyen nyomorult ronatközlekedés. B. (sóhajtva.) De hát igy van minálunk mindennel. Ötökké sápítozunk, örökké ugyanazt a keserves litániát zengedeztük, de tenni nem tesz senki ! Sőt, ha valakiben megvolna is a haladás vágya . . . C (közbevág.) Azt lehurrognák, mert a haladás szükségességének belátásához