Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-13 / 15. szám

XVih évfolyam Keszthsly, 1913 április 13. 15. szám. • ^Ol i li ii i^a o ti 1« M E G J E L E N 1 K HE T E N K I N rr Eö|sZ F.iiv VASÁR N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványok at, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Eg3'es szám ára 2 K. B0 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Heti kis tükör. Köztársasági szabadság. Vérfagyi ló állapotok in alkodnak Portugáliában. Mióta Costa úr kezébe kaparitotta az ország gyep öit, rosszabb viszonyok vannak Portugáliában, mint. voltak Rómában Sulla idejében. Egyelőre nem is más a szándéka, úgy látszik, Costa úrnak, mint Sulla kópizálá«a. É el.- és vagyonbiztonság, Isten és vallás semmi előtte, csak a haia mi mámor valami, melyben kéjesen fürdik, mig bele nem őrül. Mialatt ilyenek történnek Liszabonban, néhány magyar rajongó meg azon fáradozik, hogy mogterem'se n magyar köztársasági pártot. Nekünk úgy tetszik, hogy a magyar politikai hitvallást jobban kifejezik e töiekvésnél Petur bán szavai : <Görög, gubás, bojér, olasz. Német., zsidó, n-ketn mihelyt fejét A korona di-zesiti, mindegy az; Mert szent előttem a királyom. . .» A kötelesség vértanni. A fiumei vonalon eséttboiza nias szeienc«étlenségnek legnagyobb hőse: Nednr Péter is majdnem beh halt iszonyú sebeibe. Neki lehet köszönni, hogy egy pár száz ember élete el nem pusztult, mert emberi erőt felülmúló igyekezettel küzdött a vasszörnyeteggel, hogy megállásra bírja és az iszonyú fzörnyeteg engedelmeskedett neki. Ila valaki, ez H hős ember szobrot érdemel, mer' ha ő nem oly lelkiismeretes, a fiumei gyors balesete a vasúti szerencsétlenségek történetében világrekordot ért volna el. « Ápr. 11. Pompá« példa arra, hogy nemze i ünnepet nem igen lehet csinálni, mert annak a közhangulatból kell fakadnia, és a honfitik szivének mélyében kell gyökereznie. Eunek az ünnepnek főbaja mindenesetie az, liogj' nagyon is közel esik márc 15-é}iez. Városi közgyűlés Régen nem mutatkozott olyan általános, szinte lázas érdeklődés a városi közgyűlés iránt, mint f. hó 10 en, pedig a, gyűlés tárgysorozata, amely 11 pontból állott, éppen nem mondható valami gazdagnak. Ám a tárgysorozat másudik pontja : a községi pénzek elhelyezése és a kesztl^elpi ipari és gazdasági hi

í

el

s

z°vetkezet ajánlata feletti határozathozatal — igen szivreható volt. Ez volt az az ütközőpont, mely harcra kész embereket teremtett maga mellett, és maga ellen. Arról volt a szó. hogy a város pénzét nem lehetne e hasznosabban, gyümölcsözőbben elhelyezni, mint eddig szokásban volt. Bizonyos, hogy Keszthely neui tartozik az ország gazdag községei közé ; bizonyos, hogy az egyre emelkedő terhek a városi pénztárt egyre jobban kimerítik és valamelyes mcüszaporulat ugyancsak elkelne a ház, azaz a község körül. Nagy beszédek, harcok, kapacitálások és a gyűlés felfüggesztése után végre is szavazásra került a dolog. Es a tiz szavazó polgár döntött. A döntés ered m én}'e elég meglepő. Azt határozták, hogy a pénzek uj évig maradjanak úgy, mint eddig voltak, aztán majd évről-évre elhatározzák, mit csináljanak a. városi pénzekkel. A decemt»irek tehát, úgy látszik, elég rózsás színben látják a keszthelyi állapotokat, hiszen döntésükből logikusan az következik, hogy Keszthely ínegelégedhetik az eddigi jövödelmekkel, minek kellene ökefc még fokozni ? Kedélyes decemvireink álmodjanak sok szépet Keszthely jövendő nagyságáról — az emberi kor legvégső határáig ! h BALATON VII) £K TAR C AJ A. dilőgrend. Irta PATYI ISTVÁN. A bölcsek rég szamáron lovagollak, De visszajár a kölcsön Manapság a szamarak lovagolnak, — A szamarak a bölcsön ! Édes nyál — keserű nyál. Irta Váth. A gyerek egyenesen a menny országból ered a tolóié. Nem tudja az en} ém és a tied kö/.t való éles különbséget. Minden heh en otthon van kis Hőre, ha többször megfordult ott. S otthonosan szereti a körülményeket,. F< Ive zi a rongyokat babaruhának. A tüzpiszkáló, parázscsipövas s egyéb olyan tárty, akár az otthon való Ha esznek, váija, hogy kínálják. Ha isznak, kéii hogy Has ák. Egy esztendő és az elvárás, kérés vággyá, kikérezkedni akaró belsőséggé tompul. D^ a szemérem : a másé és ne bántsd közbeto ódik. Ha esznek, édes nyál tóin a szájba. Ha nem adnak, keserű nyállá f'anyarodik a kivánó, étel után folyó, nagykortyos nyál. Sz-ibó Juliska kicsi lány még. De annál jóval nagyobb, hogy ne röste ne kérni A szomszédéknál nagy a mód. Disznótor után jut kalbász, hurka, mája sonka egyszerre. Máskor elég jó ha kenyér kerül. Beoszt atlan az asszony. A férfi m eg azt. eszik, amit tálalnak. Ha sokat és sok félét, a sokból sokfélét. Mikor kevés jut, morog, mormog, de legyűri a kenyeret is izárazou, borsosan-papt ikásán. Most épen tiloson oizott hal sül-föl. Egy rész tepsiben ecetesen, foghagymásan. A fazékban paprikáshal föl. Sütnek >-fjyébként kirántó) tat is. Finom halak h> lomnyi ikráját Ó6 derekát. A hozzá vhló zsiit orozott halon cserélték. Másként n m jutua, mert nincs még rantásnji se. Sustorog, rotyog, sir a kemence leteje. A szomszédné forgolódik. Puzurlóu öntögeti a zsirt. Rakja a tüzet, Forgatja sz ecetb" pácolt hala kat. Tágra nyitott csodálkozó szemmel kiséri mozdulatait Juliska. Pöttöny leányka. Ésszel már föléri, hogy náluk sohse esik meg ilyen eldorádó. Olyan módján, de mindig van mindenből mértékletesen. Meg is kérdi a gzomszédnénit : — Asszonynéném, mért esznet eccel csat tenyereket, mrstol med annyi halat és disznósádot? Az i sszonyt kellemetlenül éite a tudakozódás. De segitett magán : -- Mert nem vagyunk fösvények, mint anyád. . . Fordultak-kerüHek fáért ki, zsírért, lisztért a kamrába. A kislány nyomán kisérte az idö-ödő asszonyt, akinek már röpisztettre nőttek fiai, lányai. Délfelé meg is jöttek a munkából. A halbőség haza csalta őket. Teritett az anyjuk. A cseréptányérak mellé se villa, se kés nem került. C-ak bádogkanál. A nagy aszta ia, a messzeesö edények közét telerakta tepsikkel, lábasokkal. Még a faragott, vén jószág is roskataüon nyikordult meg a terhes pazarlás alatt. Mohón, csámcsogva látott neki a család. Köpködték a halszálkát. Vele a enyeret. Nem nagyon rágták, tisztogatták le a csontokat, hanem az asztal alá hányták A kutya és macska marakodtak rajt. Egy egy nyüszi'és, macskamorgás és köpködés jelezte a háborúságot. Á kislány tágra nyitott, szeműén leste, hogy mikor kínálnak oda egy ropotós, re«re piritolt szárnyat, farkat. Utóbb a kutyának szórt, lekaparatlan tagokat is eseuen kísérte az asztal alá. S a szájából