Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-06 / 14. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, IBI3. április 6. 14. szán.. 1*011ti kaI li ^ liJa g7, M E G J E L E NI K 4 E T E N K I N T EGYSZK ii: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELÓFIZETESI ARAK : Egész évre . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . . 5 K. — i'.j Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. BO f 20 Heti kis tükör e Xripto-Balatoni Szövetség. A • Balatonfüredi Hirlap» vezércikkben pa­naszkodik a tí Sz. titkárának azon eljá­rása miatt, hogy ez a nevezett lapot a Szövetség ügyei i Öl nem értesíti. Ki kell jelentenünk, hogy laptársunknak teljesen igaza van. Különben vigasztalásul közöl­jük, hogy a Szövetség a tBalatonvidék» iránt sincs nagyobb rokonszenvvel s ezt már többször szóvá is akartuk tentii. Hízott kacsa az „Az .Est" ber­keiben. Ez az élelmes újság mindent meg­tesz, hogy olvasóit fantasztikus hírekkel szórakoztassa. Néha az egyház ajtaján is besandit, pedig ugyancsak fél a szentelt­víztől és elkövet iszonyú lephé-eket. Leg­utóbb a veszprémi püspöki szék felől ál­modozott, de persze sziues álmában egy szó igazság sincs. Komoly emberek külön­ben csak nevettek az «Az Est> naivságán. Hát ilyen nálunk az újságírás ! Aztán mondják még, hogy n ncs szükség egy kis sajtó reformra ! Közlekedésügyi rendőrség. Bu­dapest ktzd európai város lenni. Kezdik észrevenni a város elöljárói, hogy valamit a közönség érdekeien is kellene tenni, pi. nem kellene megengedni, hogy villamosok, autók stb. minden nap véresre gázoljanak néhány embert, hogy a kocsisok kedvükre zsarolják az idegeneket; hof»y a villamosra való felszállás életveszéllyel Járjon. Ez helyes ! Minálunk meg temetői rendörté^et kellene szervezni, mert némely vadállatok megint lelegelik a virágcsok­rokat a szegény halottak sírjáról. Gondo­lom, ennek a csúf állapotnak már egyszer mégis cs;ik véget kellene vetni. A zágrábi üzletvezetőség Keszthely ellen. Keszthely veszedelme. Irta Dr Örsi József Többször hiit adtunk már ar­ról a mozgalomról, amelyet Bácsin szky Vladimír, a Máv. zágrábi üzletveze­tője indított meg, amelynek az a célja, hogy a Balatonszentgyörgy— Börgönd közé eső vasúti vonalat ki­kapcsolják a szombathelyi üzletve­zetőség kötelékéből és a zágrábi üz­letvezetőség alá rendeljék. Az ügy, mikor e sorokat írjuk, a minisztérium előtt van, mert Ba­csinszky Vladimír nem az az ember, aki csak tervez, de nem alkot. Igen, ő ezt a merényletet Keszthely és az egész Dunántul ellen az általa hőn óhajtott révbe fog juttatni . . . ha . . . Azonban álljunk meg egy szóra! Lássuk, mivel okolja meg Bacsinszhj Vladimír ur a tervezett változtatást? Az a fő argumentuma, hogy a ba­dacsonyi bazaltbánya az ő hatás­körébe eső vonalakra legtöbb követ szállít, tehát, hogy ne kelljen át­írnia a szombathelyi iizletvezetöség­liez, azért szükséges a nevezett vo­nalnak az ő hatáskörébe való be­kapcsolása. Tehát, hogy a zágrábi üzletve­zető egy reá nézve esetleg kényel­metlen kis udvariassági aktust el­kerülhessen, azért kell ez a gyöke­res ujitás, amely Keszthelyre nézve nem a legkedvezőbb változásokat fogja maga után vonni. Igy például a tervezett változ­tatás majdnem száz vasutas család­jának fog nyugtalanságot okozni Keszthelyen ; mert, ha a balaton­szentgyörgy—börgöndi vonalon a zágrábi üzletvezetöség joghatósága iép életbe, akkor a jelenleg alkaJ. A BALATONVII)ÉK TÁRCÁJA. Jl téntacsepp. Irta Berkes 'Róbert. le Ids téntacsepp a tollamon Vajon mit írjak én veled ? Megírjam Neked őszintén, bátran, Ahogy érzem, mennyit szenvedek ? Megb'jam, hogy minden este Eljösz hozzám tündérképen, álomszárnyon? Megírjam, hogy megleltem az Örök üdvöt csóktól égő, csókos szádon? Megírjam, hogy enyém voltál S vadul öleltek magamhoz karjaim ? Selyem hajaddal, hogy belakartad arcom S ajkadat keresték ajkaim ? Azt írjam-e, hogy szeretlek És, hogy lázban égve csókolom szeid képed? le vagy álmom királynője ! ? Kis téntacseppke ezt írjam meg véled ? S amíg ezen eltűnődöm, Míg bennem a szó fakad s kiárad, Mig keresem a szépet, mit írjak Néked', Tollamból a téntacsepp kiszárad. Emlékezés a római zarándok utróf. L ta Dr. Hoffmann Ferenc. Gimnáziumi tanulmányainak folj'a­mán Cicero nyelvének szabályai — és a klasszikus művelődés kapcsán tanáraink lelkünkbe csepegtetik azt, « vágyat, hogy egyszer életünkben elránduljunk abba a városba hol a nagy római birodalom böl­csője ringott. Ez az ábrándozó deák vágyakozása. Ennél hatalmasabb és nemesebb az a vágyódás, melyet a vallásos áhítat ébreszt hz ember lelkében Elmenni Rómába — hol Krisztus Urunk tanítványai nbgy mesteiük tanait a maguk eredeti tisztaságában személye­sen kezdték hirdetni A hol ők maguk és követőik közül is sokan kinos halálukkal pecsételték meg a szeretet vallását — hő vágyát k*pezi a keresztényembernek. Kóma, az örök város mig egylelől a régi kultura emlékeivel és az őskereszté­nyek szent ereklyéivel bő táplálékot nj ujt rajongó vágyakozásunknak, addig másfe­lől nagymértékben foszlányokká tépi illú­zióinkat, melyeket, az ifjú gyermekkor élénk bépzelődéseivel és vallásosságunk buzgó ihletével megunkuak megalkot unk. Róma piszkos utcáin járva kelve fájó érzést kelt bennünk, hogy azok a műemlékek és kulturtörtónelmi tárgyak oiy mosdatlan környezetben vannak. Mig mi turisták szent áhítattal bámuljuk a régiségeket, addig t zok a profán tömeg lelki posványában egészen elsülyednek. Előttünk a világtörténelem mórtföld mu­tatói mint vakond túrások megszokottá válnak. Valami belső hang kiált belőlünk C ;cero nyelvén hogy : »Odi profanum vul­gus et arceo !« -— Szeretnénk oda kiál­tani a tömegnek, hogy vesd le saruidat mert szent földön jársz és magún* is úgy tenni. Róma felé közeledve jól esett volna egy-egy helyen megállani, hogy előzőleg onnan betekinthettünk volna vágy>ink országába, hogy érezhettük volna lábaink alatt azt a földet, melyen a diadalmas lé­giók elvonultak s a melyen Attila világ verő lovas népe száguldott. Ám vonatunk gyorsan száguldóit a költői színezetű, de a mezőgazda sz-mé­hen nem sok értékkel bit ó campagn> n s a mint a temetők jegenye nyátfákra em lékeztető ciprusai között messziről feltűnt a Szent Péter templom kupolája, hamaro­san berobogtunk Rómába.

Next

/
Thumbnails
Contents