Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-08-25 / 34. szám

1912. augusztus 25. BALAfONVEDEK 3. lett. a profán tudományok legtöbb ágában is mindig lépést tartott korával. Ennek tudományos színvonalától csuk az az egy két bét vá'asztotta el, mely alatt romlandó teste engedni volt kénytelen a kór romboló hatalmának. Mint egyházfő híres volt kérlelhetetlen szigoráról, de egyben azt sem felejtette el, amit Plinins mondott a nagy Traianus császárnak : non est Pi inceps super leges, sed leges super Piiucipem : nem a fejedelem v«n a törvények felett, hanem a törvények n f.-jedelem felett. Mindenütt ós mindenkor saját magához volt, a legszigorúbb. Ezért emlegette búcsújában is, hogy az igazi férfiú boldogságát csak abban a nyugodt öntudatban lelheti fel, hogy mindig iparkodott jót csel-kedni. Mikor néhány éve megkapta a bíbornoki kalapot, akkor ismét Pliniussal szólva : Aucta est dignitas dignitate : növekedett méltósága a méltóság által, de neki erre nemzete előtt már nem volt szüksége. Szeplőtlen jelleme, törhetetlen hazufisága már akkor oly magas polcra emelte, amelven a bibor ragyogása a

!ig volt észrevehető. Elmúlásán méltán kesereghet mindenki, aki örömét találja az igazi nagy jellemek szivnemesítő szemléletéi eu. Dr. Tihanyi Barna. Pénzügyi zavarunk okai. Ha figyelemmel kisértük gazdasági és kereskedelmi életünkben a közelmúltban lezajlott 3—4 óv eredményét, szomorúan konstatálhattuk, hogy dacára a jó terméseknek, a legszükségesebb élelmi ós háztartási cikk-k óriási módon drágultuk, a lakásbérek háromszorosan emelkedtek. Meg'epett mindenkit e nagy változás s a legnagyobb elhatározás dacára vem tudtunk egy kibúvót, egy felderítő oko

: kihámozni e gordiusi c-omó megoldására ; nem pedig azért, mert gondolatainkat a merész üzleti spekuláció kötötie le csupán s a saját javainkból mindnyájan kettős zett, koplalt, fagyoskodott ós egyszersmind öregedett. Szóval, va óságos életmúvés-zé vedlett. A zúgkávóházaknak. kurtakorcsmáknak lett isu.ert lakója. Ha régi ismerősével találkozott, megszökött előle. Egész bátran megszökött. Múlatás köziben éjfélkor minden bizonnyal hűlt helyét lalálták. Ilyenkor adott Osváth János szerenádot a leányasszonynak. Ismerték szokását Már napirendre tériek fölötte A kis félreutca csöndes, nyugodt alvói nem bánták, hogy álmukat niugtalani ja. Egyszerűen hóbortosnak tartottá

1-, kinek ez a rögeszméje. • . .. A cigányok már Osváth János nótáját húzták, mikor a kontrás az utca mélyéből egy alakot látott feléjök bandukolni. — Bibasok, nincs semetek ? ! — kiabálta sipitó hangon. A uóta középen szakadt, el. Tudták, a rend éber öre, senki más. Tehát mentet, tek, ami menthető volt ! Osváth János gúnyosan nézett a menekülők után s régi szokásaként, — már csupa legénységből is — bevárta-a rendőrt, aki méltóságteljesen sétált el mellette s durva hangon dörmögte az éjzaka csöndjében : — Rossz napja van . . . szegény János ur, rossz napja van ! . . . hasznot óhajtót lünk nyerni, nem számítva azt, hogy ezzel magunk alatt, vágjuk először is el a fái, pedig ha egy kissé jobban szétnéztünk volna hétköznapi életünkben, tiszton állott voina előttünk az ok. hogy a tiltó vámok oltalma alatt, erősbödtek az ipari kertellek s üzeniüki ek nagyarányú fejlesztését tűzték ki a gyári vállalatok. A rohamosan fejlődő gazdasági élet maga után vonta n butikok alaptőkéjének évrőlévre 5 — 10 millióval való emelését. Az ipari termékek áremelkedése mága rtán rántotta a földbirfokérték emelkedését is és sok pangó íparvál'alat részvényei nem remélt árfolyammagasságba jutót tak Eis és nagy pénzembereket elkábította «Hauzláz» s ezreket, százezreket áldoztuk spekulációjuk kielégítésére. Senki sem vette észre, hogy a földbirtok hozadéka nem áll arányban a befektetett I őkekamat-vesztesége vei s ipari vállalatokba fekteteti összeg a tisztességes kamatot távolról sem hozza meg, »zt senki sem figyelte, mert lázban égett az ország, külsőleg a jólétet áiulta el minden s ez rezette félre a gondolkodni tudó emberiséget Most azonban midőn hitelünk megcsappant, pénzforrásunk kiméiül t s nyakunkon ül » drágaság, tudjuk mérleg ej ni gazdasági életünk szegény ségét. Külkereskedelmünk ijesztően csökkent, ; a máskor hires gabonakivitelünk pang. illatexportunk jóformán semmi, ipaii behozatalunk pedig ezzel szemben a megdrágított árak folytán messze túlhaladta exportunkat. A nagy kereskedő államokat nem lendíti meg ug^an, ha a külkereskedelmi n érleg nem áll magasan, mert vau elég aktív fedezet, de nálunk Magyarországon igen megérezzük kereskedelmi életünk eme fonákját, mert itten megfordítva áll a mérleg, mit legfényesebben igazol az, hogy a francia tőke, mely évekkel olj'an erősen kínálkozott a magyar fővárosnak, most teljesen kerül bennünket s ez pedig oly megrázkódtatás pénzügyi életünkben, hogy ennek vesz'eségeit évek során sem vagyunk képesek egyenlegbe hozir. E pénzügyi zavarunk okozói magunk vagyunk egyedül, mert, mindig útvesztőben járunk s egyik baklövést a másik után követjük el. Magas ideáink vaunak, tulszámitjuk magunk s a pillanatnak élünk, nem nézzük a. jövőt s az abban esetleg bekövetkezhető elemi csapásokat, Vidéki városaink egymásután sz-dík a rpilliós kölcsönöket bizonyos kulturális célok köp

unyege alatt. S azzal senki sem törődik, hogy az egyedüli fedezet, a reményteljes pótadó. a 100 százalékot megüti. Vilii mosvilágitást óhajt olyan nagyközség;, melynek agyon terh

ult lakossága a meglevő közterheket sem képes végrehajtó nélkül vise'ni. Kimerítettük minden bitelünket teljesen s elvállalt kötelezettségeinknek megfelelni képesek nem vagyunk s lassankint hitelezőink rájöttek, hogy a közelmultbani hiteléletünk impozáns fejlődó>e jó lészben túltengés volt s hogy :iz évről-évre jobban emelkedő váltótárcánkban igen sok a selejtes anyagipar és kereskedelmi vállalataink szilárd árfolyama csak képzelt értéktöbbletet fejezett, ki. Pénzügyi zavaiunk beálltának, valamint kereskedelmünk hanyatlásának oka egyedül az agrárpolitikában rejlik, mert ez akasztja meg a behozatalt és korlátozza a kivitelt, szóvul letöri a konkurenciát csupán azért, hogy drágaságot leiemben. Ezt azonban nálunk senki sem akarja elismerni, pedig tanulhatnánk a hatalmas Németországtól, mely a drágaság és » tul spekuláció hátrányát régen feli-merte s legnyomatékosabban : hétmillió szavazólappal tiltakozott az Bgrárvámok ellen, mely tiltakozással rámutatott arra, ho^y a ke. reskedelem hanyatlása, az elviselhetetlen drágaság csuk egy helytelen vámpolitika lehet csupán és nem felel meg a népjólétnek. Pedig Németország már a vezető államok sorában van s egy kis pungbs nem ingathatja ugy meg, mint bennünkfet, mégis igyekeztek letörni a túlkapásokat; de mi magyarok ? . . . az alacsonyabb kulturáju s csekélyebb keresettel biró nép vállaira rakjuk az élelmiszerek, lakások stb. cikkek mostani horribilis árait, melyek < bben a tőkené'küli országban magasabbak, mint a hatalmas Németországban és a milliókban dúskáló Franciaországban. Szégyenletes dolog bizony az, hogy a törvény csináló uraink ahelyett, hogy az égető gazdasági és pénzügyi kérdések megoldásán fáradoznának, mindig a tülekedő pártpolitika üres mogyorójával játszanak a közérdek rovására. Süttő Károly. A XXííl. nemzetközi eucharisztikus kongresszus. Wúnben 1912. évi szeptember hó 12—15. napokon tartja üléseit a XXIII. nemzetközi eucharisztikus kongresszus, a melyre a világ minden részéből összeseregleni fognak főurak, főpapok, szellemi aristok ra t ák s miudazok. akik lelkiismereti kultust űznek az oltári szentség imádása által az erkölcsi tökély felé való törekvésben, — idézzük ide vonatkozólag lieiceg Esterházy Miklósiak szavait: «A morális tökéletesedés vágya hajtja előie ugy az egyes > rubelt, valamint a tömegeket is minden időkön é minden népeken át. Ennek a nagy célnak u szolgálatában ugy a történelem, mint a jelenkor tanúsága szerint a legkülönbözőbb eszmék harcolnak egymással s tülekednek a legkülönbözőbb filozófiák ; de ha ezeknek a földi lnucoknak nagy színjátékát közelről megnézzük, azt, látjuk, hogy, amit igaznak tartottuk száz év előtt, azt képtelenségnek dekralálják ma s ami szerintünk igazság ma, arról mások kimutatják holnap, nogy valótlanEgy eszme van csak, ami nincs alávetve az idők hatalmának s a muló vélemények vállozó harcának, hanem mindezek felett szüntelenül és állandóan, soha nem halványuló fényben ragyog, ez az. oltári szentség, í ki az erkö'csi tökélyt hivő léletkel keresi, az. i zt meglalt lja, ha szivét alázatos lél-kkel a legfelségesebb oltári szentség felé fordítja. Az oh ári szentség erejében még nem osnlódoft soha senki.» Ezt hz egyetemfs nagy érzést, f-zt a korokon és nemzeteken változatlan ragyogással uralkodó egyetlen igazi eszmét készülnek ünnepelni az egész müveit, világ összes hivő lelkei felséges szolidaritásban a Wienbeii megtartandó eucharisztikus Jjongressznsou, melynek legfőbb védője Őfelsége a király. Maga a pápa őszentsége az összes katholikusokhoz h tömeges részvételre nyomatékosan felhívásokat, intéztetett. A magyar csoport fövédői : Vaszary K"los Ferenc bíboros hercegprímás és ő császári és királyi fensége Izabella főhercegasszony. Védők : K'oti'd, Auguszta és ErzséLet főherceg-asszonyok, néhai Samassa József, ösernoch János, Sz.mrecsányi Lajos, Bálás Lajos, gróf Batthyány Vilmos, BoBalatoili és mindenTiem

ü játékszerek rendkívül nagy választékban igen olcsó árért kaphatók : = Sujánszky József Fó-utcai és a balatonparti fióküzletében, Keszthelyen.