Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-28 / 30. szám
1912. julius 14. BALAT ONVI DÉ K 3 esetben a közvéleményt képviselte s kife jezést adtam abbeli reményemnek, hogy a rend őreinek erélyes fellépése egyszersmindenkorra ki fogja küszöbölni ez ilyen faragatlan tempót. Személyében avagy becsületében egyáltalán nem támadtam az illetőt, csupán mint újságíró a közérdeket, jobban mondva a társadalmat kívántam szolgálni akkor, midőn kikeltem a finomabb lelkületű egyéneket, megbotráu k oztató jelenetek ellen. Ma kaptam a hírt, hogy az illető uri ember erélyesen készülődik a rajta ejtett csorbát kiköszörülni s provokálni fog. Nem akarom jelen cikkemmel világért sem az elsőt visszavonni, avagy eljárásom miatt magam ekszkuzálni, mert újságírói kötelességet teljesítetiem minden sértő szándék nélkül ; tehát a kihívásnak állok elibe, hanem sajtó iránti — melyet évok óla becsülettel szolgálok — kötelességérzettől indíttatva, írom cikkem azon szándékkal, hogy az illető uri embert, ha esetleg még nem tudná, kitanítsam az újságíró kötelességeire . . . Legelőször is megjegyzem, hogy ugy az eddigi, mint az ezután megírandó cikkeimben egyéniségek megtámadása, sértése nem volt és nem lesz célom, mert semmi közöm X vagy Y urakhoz, csupán a társadalmat kívánom mindig szolgálni s fejem csak az előtt fog meghajlaiii s azt ugy hiszem, nem vitathatja el senki, ha már egyszer újságírónak vállalkoztam, hogy nincs jogom és kötelességem minden oly kérdéssel foglalkozni, mely a közérdekkel vonatkozásban van. Ha én, vagy bárki más bemegyek egy kávéliázba, ugy hiszem, csupán szórakozási vágy miatt történik ez meg, mely vágy először is pénzbe kerül, tehát mintegy belépődíjat fiizetek, melyéit megtalálom szórakozásom, tehát joggal kívánhatom, hogy sem engem, sem pedig a többi uri közönséget a maga művelt szórakozásában senki ne háborgassa s m>g ne botránkoztassa, mert nincs jogunk bele szólani ugyan senkinek a privát ügyéhe, de viszont másnak sincsen joga a mienkbe durva kézzel belekaparászni s otthonunkban bárdolatlan módon molesztálni s ha j pedig ez megtörténik, megbotiánkozásunk jogos és természetes, as újságírónak pedig, ha hivatását a maga nagyszerűségében átA lépcső mellett az 1523-ban épült Szent Miklós kápolnáin képet kel, melyek között leghíresebb III. Sándor pápa és Barbarossa megérkezése Velenczébe. A loguia közepén nyiílik a scala d'oro (arany lépcső) a nagy tanácsterem, itt gyülekeztek a köztársaság tanácsadói. A terem falain 76 dózse arcképe és számtalan r-mek festm-ny. A folyosó végén a vizsgálati terem. Itt átható a sóhajok hídja, amely a dóz'se pa otát a börtönökkel öszszeköté, ezen lettek a bűnösök az ítélőszék elé vezetve. A Szent Márkus-tér, íimely 172 méter hosszú, 82 méter széles, körülvéve remek épületekkel, melyek alatt ezrével láthatók a szebbnél szebb kirakatok. A Márkus tér ugy a bentlakók, mint az idegenek találkozóhelye. A Szent, Márkus-templom előtt három kandeláber alakú oszlop emelkedik az égnek, ezen oszlopokon jelenleg ünnep- és vasárnapokon az olasz királyság zászlai lengenek. A campánella, mely 1902-ben összedűlt, néhány hettel ezelőtt lett újra felavatva. Egyik délután megtekintettem a híres Li<5ót, ahol ezrivel lubickoltak a ví lág minden fajtájú egyénei. Majd erről máskor többet. Az utcán dalol, fütyül az olasz, leg,{ob;b tsetben mind két kezével hadonázva járkál, ugy látszik kevés a gondja, megélhetését biztosítja a sok idegen. Zoltán. érzi és komoly munkása akar lenni a közérdeknek, első i-zent kötelessége a társadalom felháborodásának látható jelét adni s a közvélemény bírálatát kikérni, illetve érdeklődését felkelteni. Midőn — mint a cPeslí Napló> riportere — a tollat legelőször kezembe vettem, tisztán láttam, hogy az uj>ágirás több tövist, mint babért terem s el voltam rá készülve, hogy a társadalmi ideálok szolgálatában igen sokakkal lesz még összetűzésem s igen sek lesz olyan, ki ellentétbe helyezkedik azokkal az eszmékkel, miket hirdetek, de azéit nyíltan, őszintén szálltam sikra az igazság védelmére, mert mindig érdekelt a közügy. Kicsi kortól kezdve rajongtam az ideális eszmékért s ez adta kezembe a Iollat és ölömmel fogadok el minden olyan n:ui,kát, mely az ideális társadalmat, a közéideket szolgálja Igm tévednek, kk azt gondolják, hogy az újságírás egyéni passzió, vagy feltűnési mánia. Ez nem áll, mert ez olyan szent érzés, mely a magasabb lendü s az emberi közösség egészét szolgáló cselekvésre hajt bennünket. Az ideális társadalmi munka, az emberi tehetség méltatása, a nemes eszmék propagálása mind arra való, hogy a hivatásos iió magasabb ösztönét hozza működésbe. Nagyon ismerem az embeií társadalmat, otthon érzem magam osztályok szokásaiban, mert volt idő, midőn felém is ragyogott a szerencse csillaga. S nem voltam a mai hétköznapi szürke kisember. Ezért tekintem én ujságiiói működésem elé avatatlan kezek által gördített akadályokat, kellemetlenségeket természeteseknek, mert ez igazolja, hogy helyes uton járok, mert leküzdeni azokat gyenge kis tollammal. A háládatlan pályán működőket, tudom, sokan meggyűlölik. «Különc»-nek, * rajongó i-nnk keresztelik, sőt meg is fenyegetik, de az vigasztal velem egjütt százakat, hogy ha bár kehesen is, de vannak olyanok is, kik velünk éreznek és az általunk hirdetett eszmékért lelke-ednek s e kevés nekünk épen e ég, meit utunk nyílegyenes, s végig járjuk a tövisen át is, csupán egy hit kisér lépten-nyomon : a meggyőződés Sf-mmi közöm senki fia magánügyeihez. de viszont megkövetelem,hogy más sem vindikáljon jogot magának a mások megbotránkoztat ásá ni. A sajtónak kötelessége a társadalom jogait védelmezni s ami pedig a sajtóé, az osztatlanul az. újságíróé. Ajánlom tehát figyelmébe az illelő urnák, hogy újságírói kötelességem becsületes teljesit.ésében sem az ö, sem pedig bárki más léha fenyegetése nem fog megakadályozni és haladok továbbra is a magam utján. . . az «igazság> utján. Ami pedig azokat a, bizonyos fenyegetéseket illeti, napirendre térek felette, mert hát édes Istenem : két vége van a botnak. Tapolca, 1912. julius 22-én. Siiito Károly. Q.z én dalom. Az én dalomban nincs szerelmi mámor, Olthatlan tűzzel égő, lángoló, Az én dalom a csendes boldogságról, S egy édes -arcú lányról álmodó. Minden sorában egy szerelmes szívnek Kimondhatatlan vágyódása van. Az én dalom, mint a szabad madáré, Szerelmet valló boldog, gondtalan. Az én dalom egv kis leánynak készül, Aki már vár rá türelmetlenül. Ujjongva bontja fel a boritékot, Ha kis livélkém kezébe kerül. Minden versemet emlékkönyvbe irja, Minden versemért küld csókot sokat, S én a jövendő boldog valóságért Szövöm tovább a tarka álmokat. - a— Passiójáték Keszthelyen Augusztus hó 3-án, szombaton, továbbá 6-én és 6-án mindenkor este fél 9 órakor szinre kerül a Hungária szálió nagytermében Jézus élete és halála. Élőszóval előadandó passiójáték. Az előadás este fél 9 órakor dődik. Helyárak : I. rendű Támlásszék 2 kor. 50 f„ II rendű Támlásszék 2 kor., III. rendű Támlásszék 1 kor. 60 f. Földszinti ülő 1 kor. 20 fillér. Földszinti álló 80 fillér. Katona-, diák- és gyermekjegy 60 fillér. Jegyek mind a négy előadásra előre válthatók Sujánszky József könyvkereskedésében. A Passiójáték-társaság, vezetősége kéri a szereplőket, hogy holnap, hétfőn d. u. 4 órára pontosan jelenjenek meg a Hangária nagytermében. Ettől kezdve Kömley Károly Gyula igazgató veszi kezebe a pióbák vezetését. Automobil-szerencsétlenség. Várad i Géza szombathelyi lakós, Keszthely—Héviz közöiti autóközlekedési vállalkozó 20 lóeiős amerikai gyártmánya «Ford» kocsija a reggeli órákban a zulaszántói országútról Dobogó-major felé vivő kanyarulattól délre, mintegy 100 méterrel a kanyaruló előtt, belefordult öt utasával egy másfél méter mély ári kba. Hogy ini volt a szerencsétlenségnek oka, azt megállapítani nem lehet, mert a kocsi teljesen nyílt országúton haladt, sőt a belefordxrás pillanatában a kocsi már annyira be volt fékezve, hogy alig moz« gott. Bizonyítja ezt az a körülmény is, I ogy a bennülök nem is az esés következtében sebesültek meg, hanem legnagyobb részben a lezuhanás közben összetörött üvegtábláktól. Igy sebesült meg Kramarts Ilonka, Tömör Angéla és Fekets Linuska a fején és utóbbi a bal karján i®. A bentülök közül ta'án a legnagyobb baleset Tömör Ferenc rábakeszi-i jegyzőt érte, aki állítólag bordatörést szenvedett és ennek megállnpitás-a céljából beszállították a keszthelyi kórházba, ahol dr. Mojzer György hórhá''i főorvos gondos ápolás alá vette. Könnyű sérülést szenvedett Sabatinó Lévi ádeni arab stiuctoll kereskedő a jobb kezén és zuzódást a bal lábán. A vezetőnek semmi baja sem történt, sőt a kocsiban is csak az összetörött üvegtáblák okö"> ták a legnagyobb kárt. Saóval az- ftö-óriási halálos autó szerencsétlenség — mint a fővárosi és egj'es vidéki lapokban elképedve olvaslmttuk — nem a hévízi országúton, hanem csak a tudósilók fantáziájában és alapok hasábjaiban történ' meg. Sz. Dr. Schulhof Vilmos Zanderyyógyintézete (gyógymecham&a, elektromos gyógymódok) Hévizfürdön megnyílt.
