Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-08 / 49. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, ISI2. december 8. 49. szám. Ir^olitiliai hetilap. M E.G J E L EN1K HE T ENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kélünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — í. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 1 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Biboros püspöl^ünl^ ünnepe. Irta Somogpi. Nagy megtiszteltetést hozott az elmúlt hét a magyar katholicizmusra s első sorban ősrégi egyházmegyénkre. Villanyszárnyakon röpült hozzánk az örvendetes hir

; hogy X. Pius pápa 0 szentsége a magyar episzkopatus egyik kimagasló tagját, főpásztorunkat, Báró Hornig Károly dr. megyés püspökünket áldozárságának ötvenéves jubileuma alkalmából bíborral diszitette fel. Nagy a mi örömünk, mély a mi hálánk, mert a magas kitüntetés tényében az érdem ju'alma mellett csak ujabb fényben látjuk ragyogni a magyar nemzet és a római apostoli Szentszék között fennálló évszázados kapcsot. Ragaszkodásunk a Szentszékhez hag3

román3

7os. Hálás viszonzása annak a keg3

7eletes szeretetnek, szinte kivételes gondoskodásnak, melyben Krisztus földi helytartói mindenkor atyai szeretettel őrködtek nemzetünk sorsa fölött. Semmit sem tulzunk, ha hangoztatjuk, mit a történelem, az élet e nag}

r tanítómestere is hirdet, hogy a pápák e gondoskodása palládiuma volt nemzeti önállóságunknak, függetlenségünknek. A. népek tengerében nyomtalanul merültünk volna alá, ha Róma helyett Bizánc kapuin kopogtat vala befogadásért első apostoli királyunk. Ha a római pápák helyett a bizánci császárok terjesztik ki fölöttünk «oltalmazú» karjaikat. A létünk fölött őrködő isteni Gondviselés ugy akarta, hogy Szent Péter sziklájához kössük sorsunkat. Ma, 900 év után, mikor a nagy szláv tenger zúgása egy fél világrészt készül elönteni, világosabb előttünk e kapcsolat áldása, mint valaha ! Ezeréves küzdésünkben keresztül szántott rajtunk a világ ! Rajtunk gázoltak Kelet barbár hordái. Mohi-Mohács csak egy-egy állomása nemzeti nagy kálváriajáráaunknak ! Magunkra hagyott árvaságunkban csak Krisztus földi helytartói a pápák állanak mellettünk, mint szerető atya üldözött gyermeke mellett ! Ilyen keserves mult után ma sem vigasztalóbb helyzetünk. Ma is csak nagy ritkán, kerülő utakon vesz rólunk tudomást a világ, melynek kultúrájáért pedig mi viaskodtunk Kelet barbáraival ! Nemzeti létünkről. kultúránkról c^ak megrázó katasztrófák, vagy örvendetes események révén hall valamit a kényes Nyugat ! A római pápák, mint a népek igazainak védői voltak azok, kik mindig azon a magaslaton mutattak be bennünket, melyre a kuitura és haladás utján mi magunk küzdöttük fel magunkat. II. Szilveszter magasztalja a nagy honalapító király buzgalmát, mert egy nagy nemzetet vezetett a keresztény kultúrnépek nagy családjába ! Szilveszter szelleme él utódaiban is ! X. Pius a bíborral kezében nyújtja az elismerés pálmáját. Lássa a világ, hog)* a négy folyam mentén élő magyar nép nem ágról szakadt dunai néptörzs, hanem kulturnemzet 900 esztendős civilizációval és műveltséggel. Méltó arra. hogj' kultúrájának fáklyavivői, egyházfejedelmeinek kiválóságai a bibor díszében képviseljék a nemzetek nagv fórumán ! Ebben a 900 éves kulturmunkában egyházmegyénk ma is azon a magaslaton áll, melyre az alapító szent király kiszemelte. Ebben a lelkeket kialakító kulturmunkában a nagy elődök nyomdokain inspirálója, vezére, áldozatos lelkű mecenása az egyházmegye főpásztora. Báró Hornig Károly dr,, ki nagy szellemi fensőbbséggel immár A BALATONVI!)ÉK TA'HCAJA. Fömagasságú és Főtisztelendő S)r. ZBáró H ornifj Jiárofij úr veszprémi bibornok-püspök aranymiséjére 1912. december 10. Irta Teller Vince. Zengő tavasz, hol vagy vidám énekeddel ? Zimankós hideg tél miért temetett el ? Kellemes virágok hamar elhervadtak, Az ablakban fénylő jégvirágok nyitnak. Jégvirágok nyitnak dermesztő hidegben, Dús örömvirágok a hivő szivekben. Aranymisére hiv a templom harangja, Aranyszívű Főpap hálás szívvel mondja . . . Jertek ide, jertek, szülőföld szép tája . . . Patakja ne sírjon, ne zúgjon a fája — Tanúi voltatok az első misének, Halljátok, mint zeng a hálaadó ének . . . Halljátok harangok messze kis templomban, Nagy harangok zúgnak a veszprémi dómban . . Zengő hangotokra zúgva megfelelnek. Veni Soncte helyett Te Deumot zengnek. Halljátok kis csengők messze kis templomban, Nagy csengők hangzanak a veszprémi dómban. . Zengjen a karzaton diadalmas ének, Szent, szent, szent, dicséret az Isten nevénekKinek útjából vad viharok kiiérnek, Utat nyit a sziklák közt bujdosó érnek, Véd pajzsával Isten öt megvédelmezte, Fényes temploménak oszlopává tette. Aranyos betűkkel írta reá nevét, Ragyogtak a betűk világot hintve szét: Messze világított magas tudománya, Áldás iárt jótékony szivének nyomába'. Nevének nagy hirét meghallotta Róma, Szent Péter utóda, Krisztus helytartója : Hol tisztelet őriz minden halmot, hantot Rómában nyert díszes bíbornoki rangot. Az Ur a győzőnek rejtett mannát adott, Az égen ragyogo hajnali csillagot: Ur Jézus a csillag, a mennybéli manna, Hosszú boldog élet az erény jutalma. Esküszik az Angyal a tengerre lépve, Bár ötven ev hullott a lét tengerébe : Elmúlik a tavasz, ösz, tél jön a nyárra, Nem hullik az erény levele, virága . . . Hatalmas, nagy Isten / tied a föld, tenger, Színed előtt térdel, meghajlik az ember : Kinek élte üdvünk, — s örömünkre válik, Tartsd meg jó Atyánkat boldogan sokáig I