Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-21 / 29. szám

4 BALATONVIDÉK 1912. julius ] 4. a fogyasztók érdekéből — okvetle­nül szükség van, mert különben azok kizsákmányolása meg nem szüntet­hető. A fogyasztási és értékesítési szövetkezetek volnának hivatva a mai tarthatatlan állapotok megvál­toztatására. N. Az Gsperantö nijelv ég a társadalmi élet. Alig egy pár éve, liogy Dr. Ztunen­hoff orosz tudós megalapította az espe­rantónyelvet, máris meghódította a müveit világot úgyannyira, hogy ma, idestova 18 miliő ember használja szerteszét a föld­tekén, nemcsak a hétköznapi, hanem az üzleti életben is, A nyelv kezdeményezé­sekor halvaszületett eszmének, elérhetet­len ábrándnak lett keresztelve az a közös nyelv, mely évente megkétszerezi hívei számát. Az esperantó eme terjedése vilá­gosan bizonyítja a megalapító tudói egész­séges eszméjét. Mnlt óv őszén Lembergten jártam s mint afféle mindent tudni s látni akaró ember a társadalom minden rendű és rangú emberével szóbaálltam. Többek kö­zött egy prómkereskedőve! is összehozott, a sors, ki nem tudta, hogy az esperantó­nak egyik lelkes híve vagyok. Többek közt beszélte, hogy épen most adott ki egy árjegyzéket e nyelven s küldte szét a világ minden részébe az esperantó kon­zulátusok révén. E kereskedőtől tudtam m sg, hogy Amerika és Ázsia világpiacain, de sok kisebb város 1 an is, már számtalan üzlet, szálloda hirdeti, hogy ott esperan­tóul is beszélnek, sőt Amerikában kötelező tantárgy, különösen a kereskedelmi és ipariskolákban. Ha az esperantó nyelv célját vizs­gáljuk, meglepve konstatáljuk az ered­ményt, mert e nyelv elsajátítása lerontja azokat a korlátokat, melyek eddig az em­beriséget elvállasztották egymástól. Esze­rint azok előtt is feltáiul közeljövőben a külvilág ajtaja, akiknek tehetségük, ide­jük, avagy pénzük nem volt ahhoz, hogy különösen a kereskedelmi életben Rnnyira szükséges négy—öt nyelvet elsajátíthatták volna. A sok különböző világnyelv helyett megtanulják a könnyű esperantót, melynek révén nemcsak abban a jótéteményben ré­szesülnek, hogy esetleg külföldi utazásuk­kor nem kell magukkal tolmácsot vinni, hogy a különböző nyelvű egyénekkel meg­értessék magukat, hanem közvetlen hazul­ról is érintkezésbe léphetnek bármely or­szág lakosaival, levelezhetnek akár szóra­kozásból, akár üzletiérdekből, vagy bár­mily célból oly népekkel, metyekhez eddig hozzá sem férkőzhettek, s ámenekkel való óriutkezést esetleg haszonnal értékesít­hetik. Ami drága hazánkat valamikor még tejjel-mézzel folyó Kánaánnak nevezték s tényleg nem is nagyított szám ez még ma sem, mert bizon}' ritka ország dicsekedhe­tik annyi kincscsel, mint ép a mienk. Az ásványok, gazdasági termékek, állatok és iparitermékek minden neme óriási meny­nyiségben található itt fel, de hány ós hány kincseket érő bányánk hever meg­nyitatlanul, amelyek na meglett volna a magyar népben a kereskedői szellem, ma már a nemzeti vagyonosodás hatalmas emeltyűi volnának. E baj legnagyobb oka, hogy nem tudunk nyelveket, s nem is akarjuk azokat megtanulni s igy nem is tudunk érintkezni külföldi emberekkel, emiatt nincs külföldi kereskedelmünk, mert ami van is, azt is külföldi cégek, ipar­telepek bonyolítják le s természetesen az esetleges haszon is külföldre vándorol. Figyeljük vidéki városaink iparosait és kereskedőit; 30 százalék még németül sem tud, Vioo "zázxlék beszél a hazai nemzetiségnek egy nyelvét, VJOOOO százalék tud angolul vagy franciául, holott külö­nösen az előbbit és a két utóbbit minden nagyobb kereskedőnek tudnia kellene. — Ezért van aztán az, hogy kénytelenek va­gyunk áruinkat potom áron eladni, mert nem tudjuk kikutatni a külföldi piacokat, ahol háromszoros árt is fizetnének érte. Gyapjúnk, gabonánk, bőrárunk, olajnuk stb. végig járják az ismert világot, borun­kért élethalálharcot viv a külföld, de saj nos vajmi keveset szállít ki magyar ke­báró fiju mer az apja is báró lei a múlt­kor de ő csak nézi hogy mink hogyan jácunk vagy verekedünk mer miotta Báro­fiju let azótta nemszabad neki velünk jác­ani se verekedni és azér sir. ós még sokan vanak it ismerősök tudom hogy hazutak mer othon pesten aszonták ök direkt cirkvenicába menek nyaralni a másikak meg aszón'ák oszten­déba meg bihariéba oszt it találkosztunk. igazis hogy mink meg aszontuk riminibe megyünk, de nem oda mentünk hanem ide mentünk, é» it lehet csóluakázni is de mink még nem csónakáztunk mer mindég ojan­kor megyünk oda mikor a 3 csónak levan foglalva és akor a papa lármáz hogy sose lehet csouakhoz jutni és mink már tugyuk mikor van lefoglalva a 3 csónak és min­dég ojankor megyünk, de Én már azér csónakáztam ecer regei mikor senkise volt ot és lebogosztam a csonakot, a fátul és bele ültem és evesztem egy evezővel és a szél kivit meszire és ón kesztem fóllni és kijabálni és akor gyöt a csonakás Üuiber egy csonakon és kihuzot és megvert de nem montam senkinek,, és eszt ne tesék kinyomni a zujságba mer akót a papátoll is ki kapok ha kiolvasa a zujságbol. és it a parton jácik a zene is néha akik Cigányok és a szomszéd falubul győ­riek ide és tán}'érba pészt szednek az em­berektöll de éti nem adok nekik mer én aszgoudolom hogy n = kik direkt ingyen muszájua jácani mert ón nem hitam őket, id^, Asztán jácunk a porba is*mer az van it ojan sok mint olvazstam ecer mint fönyev a tengerpartion, és mikor gyönek a szarvasbarmok és a disznók haza akor ojaji érdekkes a nagy porba hogyan prüsz­kölnek a fürdővendégek mer beleesik a poi a vacsorájukba és az nem jó, tudom nekemis ugy rocogot a fogam köszt mikor a szalámit vacsorásztuk ;! ! kedves szerkesz'ő Bácsi, tesék asztis kinyomtii a labba hogy a miniszter urak kiilgyenek ide egy Pesti rendőrt mer it mindég verekednek az emberek akoris mikor alsóst kártyáznak és direkt ugy tesznek mint mink mikor jécunk és a já tégbol verekedés lesz, és a műikor engem veitek meg mikor a tokirály fejér, kivák­tam, pedig én nemi* jácotam veliikk, A háziúr is verekedni akart papával mikor papa aszonta neki hogy mér tart ? polo­sokat a házba, igazis mér ? tart ? mikor az csíp ós egész écaka versent vakarózunk, és a háziúr aszonta papának hogy Pesti ember hogy beszélhet a polosok miat, iszen mexokhata pesten. meg a mama medáliája is elveszet és mektaláltuk a háziék szóigálójánál de aszonta ű nem vete el de valaki oda csemmpézte nekijje a ládájába, ojan furán beszél ez a szógáló nem aszondgya neki hanem nekijje meg öszöm meg ides^pedik nemis ugy kel mondani ón tudom, És ig­gen sokat izadunk mer sütt a Nap min­dég és a pargba ahol a 3-om fa vau kevés a zárnyék de azér aztán verekednek is — ! kedves Szerkesztő Bácsi, ! már nem irok töbet, mer a tol ki­olvad a kezemből anagy hőségbe jajiste­nem csak sikerüjjön ez a fűrdőlevél hogy kigyüjön a zujságba és ti Fux megpuka­gyon a zíritycséktől kezicsokolja Blaukopf Izor Ill-ik gimnázista kelt Balatonbékádon 1000 900 12 julius 16. Kertész Kálmán. reskedő, rendesen csak az osztrák keres­kedők továbbítják termékeinket a vüág piacra. Most azonban elérkezett a tizen­kettedik óra s a magyar lustaságnak is vége fog talán szakadni, mert kübliben igen elmaradunk a többi müveit népek mögöt t. Az esperantó nj'elvet már nálunk ís tanítják. A debreceni kereskedelmi iskola tantárgyai közé fel is vette s hova-tovább általános tantárgygyá emelik a hazai in­tézetekben Nem sokáig fogja már a tár­sadalom többféle idegen nyelv elsajátítá­sára pazarolni idejét, mert. esperantó nyel­vet legkönj'ebben elsajátíthatja s ezzel bármely nemzetiségű emberek elvégezhetik ügyes bajos dolgaikat. Hiszen ma már lázas világban élünk s a müveltssg felnyitotta a legmaradibb szép szemét, is. Minden nemzet életcélja magasba törni, vezetni és élni. Anglia, Francziaoi szág, Németország polgárai közé az esperantó nyelv annyira befészkelte magát, hogy a törvényhozás minden igyekezetével oda hat, hogy a la­kósok könnyen elsajátíthassák. Módot,, al­kalmat nyújtanak az államok a népmüve­lödésre, mert belátják, hogy az esperantó oly közvetítő kapocs a népek között, mely megérdemli nemcsak az anyagi támoga­tást, de a fáradságot is. Uadics Mihály után esperantóról szabadon fordította : Sütő Károly. A keszthelyi főgimnázium Értesítője. Főgimnáziumunk ez idei Értesítőjé­ben, mely mind külső kiállításánál, mind pedig gazdag tartalmánál fogva méltóan sorakozik az eddigiekhez, Berkes Ottó, az intéz t érdemes igazgatója, gondos részle­tességgel számol be az intézet szellemi és anyagi állapotáról. Az év folyamán összesen 322 tanuló vétetett föl, kik közül 312 t jtt vizsgála­tot. Vallásra nézve legtöbb volt a rőm. katli. 232 ; ev. ref. vallású 9, ág. ev. val­lású 6, izr. 65 Mieden tantárgyból jeles eredménnyel végezte tanulmányait 39, jó eredménnyel 57. elégségesen 190, általá­nos elégtelen osztályzatot kapott 26. A tanuló ifjúság magaviselete általában jó volt. Az Értesítő elején Matics Dömének »A csornai premontrei prépostság története 1180—1526. címen mindenre kiterjedő fi­gyelen mel megirt, nagy utánjárásra és szakavatottságra valló értekezését olvassuk. Az intézet az elmúlt tanévben is nagy gondot fordított az ifjúság vallásos és hazafias nevelésére. A Mária-kongregáció dicséretes buzgósággal teljesítette köteles­ségeit. Több ünnepélyt tartott. A 'Zász­lónk* c. ifj. lapot 171 példányban járatta az ifjrság. — Az intézet okt. 6-án és márc. 15-én fényes sikerű hazafias ünne­pélyt rendezett. Nov. 20-án, Erzsébet ki­rályné emlékére nagj' gyászünnepély volt. Május 18-án Matics ^öme a bókenap je­lentőségét méltatta az ifjúság előtt. Az ifjúsági segitő egyesület és zenekar javára január 10-én a Hungária szállóban hang­verseny volt, a mely 1(100 kor. jövődel­mezett tisztán, a melyből a segít ő-egyesü­letnek 1100 kor., a zenekar költségeinek fedezésére 500 kor, jutott. Kedvező képet nyerünk dr. Lakatos Vince önképzőkört vezető tanár jelentésé­ből, a melyben a »Helikon« önképzőkör ezidei működéséről számol be. Az ifjúság több kiránduláson vett részt. (Fenék puszta, Mogentiana római telep ; Tapolca, Tavas-barlang.) Megjelent a pécsi kerületi tornaversenyen is, a me­lyen fúvós zenekarával óriási feltűnést, keltett. A főversenyben (magasugrás) a keszthelyi főgimnázium let' a II. Az ösztöndíjas tanuló/.- száma 11, az ösztöndijak összege 2600 kor. Az intézet­hez kötött segély-, illetőleg jutalomdijak

Next

/
Thumbnails
Contents