Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-17 / 46. szám

BALATONVIDEK abban nem siet segítségére, az 4 forint bünte ést fizet. A 7. szerint az egj'másnak kárt okozó céhtársakat 4 forint büntetés sújtja A 8. szerint az engedetlen céh társak a viztől eltiltaudók A 9. szerint pénz nélkül másnak a helye el nem foglalható. A 10. szerint a beidézetlek büntetés terhe alatt tartoznék a céhmester előtt megjelenni. A 11. szerint a céhbe csakis római katholikus vallásúak léphetnek be A 12 szerint a belépő tag a céhnek a 6 forint tagdíjon kivül 25 pénzt. 2 szövétneket, két kenyeret, két tál ételt és iiz itce bort tartozik beszolgáltatni. A 13. artikulus pünkösd másodnapját állapitja meg a céhbeli szokásos évi vá'asztások megejtésére. A 14. szerint a vasár- és ünnepnapokon munkával foglalkozók érdemök szerint büntetendők. A 15 szerint ünnepi isteni tiszteletet tart. a céh Szent András és Pét,«r Pál napokon. A ki e miséket elmulasztja, az 1 forint bírságot fizet. A 16 sze'iut a céhmesterek kötelezik magukat arra, hogy ez elősorolt «rtíkulusok szigorú megtartására ügjelní fognak. Az elősorolt artikulusokon idővel itt-ott lényegesebben változtattak. így nevezetesen a tagfelvételi dijat 6 foiintról 12-re emelték föí ; az itcemértóket pedig annak bővebb kiadására, az úgynevezett céhkorsóra. A céhbér egyidőben 100 frt volt; utóbb 50 frtra szállott Céhbeli emberek fiai a dijak felét fizették. Sulyosabb büntetések esetei 123 év alatt alig fordulnak elő. A legtöbb büntetést azért kellelt kívánni mert a céhtársak bizony elmulHSztották a szentmisét. A céhkorsót is gyakorta forgatgatták és süvün ürítgették, minélfogva az nrt.ikulusokat kibővítették 10 külön statutumma] és punktummal. Valamennyi a tulzajos mulatozások korlátozására irányult. Sürün kellett a káromkodást, ezt az ősi rossz szokásunkat büntetni, valamint az egymás meg nem becsülését és a részegeskedést is. • Önkormányzati jogkörének megsértését a halászcéh el nem tűrte s igy nagyfokú sértésnek minősítette azt, a kí céhtárs létére panaszával a bírósághoz fordult. —i —y. Néhány szó a szorgalomra és munkásságra való nevelésről. Irta és a keszthely—szentgróti esp. kerülethez tartozó róm. kath. tanító egyesület rendes közgyűlésen felolvasta Bucsy Aladár. a III. Felsőbb osz

rál\okban is « szerint vezesse a tanító növendékeit. Szem előtt tartva hzoii elve', hogy tul ne terheltessenek, d" jelietségükhö/. l épest folytonosan munkálkodjanak s hogy ne « kényszer s büntetéstől való télelem szorítsa Őket a munkára, hanem az igazi indás utáni vágy és az ezekből származott siker késztesse őket minél tovább haladásra. Ez alapon helyet, foglal az önbizalom, inéit saját erejükből képesek még nehezebb feladatok megoldására, is. Az ezekből származott siker s a fűszerként alkalmazott elismerés és jóakaratú biztatás még nagyobb szorgalomra Serkenti u növendékeket. így összeforr a szorgalom, a munka «z önállósággal, testet nyer az emberben s elő áll a szor galmas, munkás ember a tauulas mezején. Aki önátlólag képes a tanulásra, az meg fogja érteni, hogy az ember munkára teremtett lény, aki munka nélkül nem elbet rendes, egészséges életet. Meg fogja tanulni, hogy nemcsak a kaszát, kapát, gyalut s'b. eszközöket kezelő ember dolgozik ám, hanem vannak oly«n dolgos emberek akik szellemileg dolgoznak, kikuek munkájuk sokszor fárasztóbb a fenntemli'ett eszközökkel munkálkodókénál, kik a hazának ép oly

T szükséges, szellemi munkával szolgálunk, mint az említettek kézügyességtik által. Tehát, hogy nem minden ember foglalkozása egyforma. Meg fogja tanulni, hogy miért nem egyforma minden ember foglalkozása ? s hogy a ki, mit tanult, abban kötele? becsületes, szorgalmas munkásságét tőle telhetőleg érvényre juttatni. A többoldahi munkásságra vezetés uél eszközül szolgálnak a tanítónak : a háziipar, kerti- és mezei munkák s a faiskolában való munkálkodás. Ezek mindegyikét sikerrel használhatja a tanító felnőttebb növendékeivel, mert felügyelete mellett azok szívesen, s örömmel dolgoznak, különösen akkor, ha tanítójuk is velük együtt munkálkq,dik. Igen ! a példa vonz. Különös előszeretettel viseltetnek a növendékek a faiskolai munkák hánt s hogy mily örömmel dolgoznak itt, azt csuk az a tanitó tudja, aki a növendékeit az itteni munkára fel szokla használni. A legkisebbik sem akar elmaradni a legnagyobbiktól. Mind munkát kér, munkát, követel De lehet is nekik foglalkozást, adni, mig a kisebbek tisztogatnak, gyomlálnak, addig az eiösebbek s ügyesel bek fákat ültetnek, oltanak, stb. Oktassa tehát h tanitó növendékei', ahol csak lehet, a fatenyésztés hasznos és nemes kezelésére a a kellőleg betanított, növendékeknek adjon egész évi gondozásul pár fát. Ezeket, nekik kelljen ültetni, oltani, szemezni, szóval teljesen kezelniök. S az ily módon kezelt, fákból adjon a tanitó növendékének néhányat, a sikeres gondozásának jutalmául, hogy azt a szü'ői ház udvarára, birtokára elültethesse. S nézze meg most az öumunkája jutalmául megajándékozott növendék arcát,, bátran állithatom, hogy a boldogság s megelégedés fénylő sugaraival fog találkozni, ami elég bizonyíték arra, hogy *z ilyiiónii foglalkoztatással a gyermeket, a szorgalom s a munkásság útjára vezetjük. Vezesse továbbá a tanitó növendékeit a mezőre, erdőre, rétekre s ismertesse meg velük a hasznos — gyógyító növényeket, melyeket összegyűjtvén, jó pénzért eladhatnak. A leánygyermekeinek a zö'dségesveteményes kertben jelöljön ki ágyacská kat, gondozás végeit. E»y szóval azon legy-Mi a tanitó, hogy növendékei hasznos foglalkozás nélkül sehol és soha se legyenek, de azért erejük tulcsigázvn ne legyen. Mindezekhez megkívántatik, hogy a tanitó maga is szorgalmas, hivatásszere'ő, pontos ember legyen. Es hogy növendékei őt, mindig ilyennek ismerjék. Szükséges : hogy a tanitó a növendékek lelkét a munkás embert becsülő, felmagasztaló elbeszélések, példák által folytonosan ébren tartsa s ápolva serkentse a szorgalmas munkára. Szükséges, hogy megismertesse a munka becsét, értékét növendékeivel. Adja tudtukra, bogy szégyen és gyalázat ép, egészséges embernek máskép, mint becsületes munkája által megélni. Nevelje bennük az önérzetet. Gyulassz* fel sziveikben a linzaszeietet, ki nem alvó szent lángját. Adja tudtukrn, hogy a haza csak szorgalmas, munkás embert kíván. Ismertesse meg velük az enyémtied közti külömbséget. Fejlessze ki bennök az igazságosság érzetét. Nevelje őket vallásos, erkölcsös szellemben, mert ahol ez mind meg van, s erős gyökeret vert; ott a szorgalmas munkásság nem fog hiányozni. A leirt uton-módon nevelt s a felsorolt tulajdonságokkal biró embert csekély akadálj'ok nem riasztják vissza munkájátó', szerencsétlenség esetén nem esik kétségbe, hanem megnyugszik a sors, Isten akaratán s őt segitségül híva iparkodik becsületes szorgalma által visszaszerezni, amit. tőle a véletlen, a csapás elvett. Az így nevelt ember boldog és megelégedett ós sohasem fog idegen földre vándorolui. (Vége.) Harasztovits István tiizoltóioparancsnok kitüntetése. 0 felsége a kitály Harasztovits István keszthelyi tűzoltó főpnrnncsiJokot a tűzoltás és életmentés terén tanúsított szolgálataiért diszéremmel tüntette ki. Ez alkalommal « »Balatonvidékc szerkesztősége is örömmel gratulál annak az önzetlen férfiúnak, ki a közérdek szolgálatában már 32 óv óin olyan szorgalmasan működik. Most pedig átadjuk a szót a derék főparancsnoknak, aki hiteles jegyzőkönyvek nyomán igy adja e'ő a keszthelyi O. T. E alakulását és történetét: >A keszthelyi 0. T. E. megalakulásának eszméje, 1879. április hóban vetődött fel. Az egylet megalakulását egy kiskeszthelyi tűzesetnek, az úgynevezett katoiirtistnló égésének köszönheti. Sok nép gyűlt össae ez>-ii tűznél, de természetes, hogy nem mind dolgozni, mint ms is, hanem nézni. Ezen tüz esetnek kél nevezetessége van. Egyik az, bog}' ezen tűzoltásnál egv mellettem szorgalmasan dolgozó erub-r, Vineze Károlv ács, egy félrelépéssel a tűzbe zuhant. Ezt látva gyorsan segítségére mentünk és sikerült is megmenteni. A megmenteit ember még » mai nap'g is él. A másik ho;_\ » tűzoltás után egy táisaságban épen nekem jutott S ir oliiv" Roche 99 ezerszeresen bevált tüdőhurutok ellen friss és idült köhögés, hörghurutnál tüdőgyuladások után, Egészséges tüdők erős étvágy óvszer a tÜdŐvéSZ ellen.