Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-06 / 40. szám

1912. október 6. BALA'fONVIDER 3. várta a keszthelyieket Amint a banda a periontelhagy ta, rákezdett a keszthelyi indulóra, melynek pattogó ütemei közben megindult a menet be a városba, a szépen fejlődő Széli Kálmán-utcán végig. A házak ablakai mindenütt megteltek néma érdeklődőkkel. Kár, hogy az időközben lezuhant, hideg eső megakadályozta a bandát a további játékban. Á szombath-lyi tornacsarnokban történt elhelyezkedés után következett a város nevezetesebb intézeteinek megtekintése. A tanulók igen nagy érdeklődéssel nézték meg az árvaházat és a vakok intézetét. Amolt a slöjd, itt, pedig a vakok roppant kézügyessége kötötte le figyelmüket. A király nevenapján a főgimnázium udvarán gyülekeztek deákjaink s a szombathelyi testvérintézet tanulóival együtt vonultak templomba. A közös hadsereg tisztjei és legénysége is a Hunyadi-indulóra igazították lépéseiket. A banda tehát szerencsésen 'belejátszott* a politikába is. . . De mise végeztével eljátszotta még a Hymnust is, melyet a közönség egjült énekelhetett volna a lelkes tanulósereggel. Istentisztelet, után diákjaink a premontrei rendház udvarára vonultak, ahol pompás villásreggeli várt rájuk. A hideg, borult idő miatt szombathelyi tartózkodásukat egy-két órával meg kellett röviditen ök s igy a fél egy órai vonattal indultak hazafelé. Elindulás előtt a banda a nagyszámú idegen közönségnek 4—5 darabot játszott. Játékának rendkívüli meleg ünneplés volt a jutalma. A révfülöpi bandagazda. Olvasóink tudják, hogy a földmivelésügyi m. kir. minisztérium a Balatoni Szövetség sürgetésére f. év márciusában Révfü öpön, nem messze a vasúti állomástól, mintegy nyolc holdnyi területen állami zöldségtermelő telepet letesitett. Mivel az ottani polgárság körében nem akadr, vállalkozó, alföldi kertészmunkások (három család) keiültek az újonnan létesített telepre. Noha a munka csak március elején kezdődött, ma már gazdag zöldséges és virágos kert várja a vevő közönség rendeléseit. A napokban meglátogattam a telepet, melyen az emberi szorgalom valóban csodadolgokat varázsolt elő. A bandagazda, Szilágyi Sándor uram, éppen az érett paradicsommal bíbelődött. Mialatt végigvezetett a gonddal ápolt, telepen, elkérdezgettem tőle egymást. Elmondotta, hogy ő Makóról való, társai pedig Makó szomszédságából. (— Ha Szilágyi uram makói, igy szóltam hozzá, akkor ismernie kell a Justh Gyulát.Hát milyen ember az a JusthGyula?) — A makóiak valamennyien az apjuknak tartják — válaszoii az öreg amúgy lakonikusan, ahogyan az snföldi magyarok szoktak, akikből a szót harapófogóval kell kihúzni. (— Hát aztán gazdag ember ?) — Elég gazdag a', kérőm ; van neki vagy 3—4 ez*r holdacska bit toka. Van aztán pompás kastélya, kertje. | (— A nevét hogyan ej ik ?) — Justhnak, ahogyan irva van. (— Hát a fiát ismeri ?) •— Mán avval nem vót beszédöm. (— Ugy-e bátyám református ?) — A' vagyok én, kérőm. Van minálunk kathó'ikus, református meg tót. (— A Justh Gyula milyen ?) — Justh tót (— Hogyan érti, Szilágyi uram ?) — Hát csak úgy, ahogy mondtam Justh Gyula tót. (— Talán luteráuus ?) —• Az a' kérőm, tót. Mán mi csak úgy mondjuk : katholikus, református meg tót ! (— Van-e piac a termés számára ?) — Möglöhetős-n, Tapolcától Balatonfüredig árulunk. Kocsin járjuk a falukat. De bizony a karfiolnak nincsen keletje a falukban. Legföllebb ha Tapolcán vöszik. Tessék csak idenézni, hány bokor karfiol ment tönkre, mert nem akadt vevője. De paradicsomot azt adtunk el szépön. Most a napokban szállítottunk három vagonnal Tatabányára, mög még kérnek is. Sárgarépa, káposzta, kalarábi is elég bő ven termött. Van is miudönféle fa]ta. Közben kihúzott egy-egy sárgarépát. Véletlenül nem voltak szépek. Nekifohászkodott egy másiknak. Óriási példányok voltak. Az öreg szinte megkönnyebbülten mondta : — Mán majdnem szégyönbe hajtott ez az egy pár gyökér. De van ám különb is. Most engödelmet, ; a dolog után köli látnom, mert várnak a paradicsomra ! Megemelte báránybőr sapkáját, aztán elkövetkezett. Csak arra figyelmeztetett még, hogy a tavasszal muskátli is kapható lesz, amennyi tetszik. A látottak igaz örömmel töltöttek el, csak azon való boszuságomat nem tudtam elnyomni, miért épittetett az állam olyan otromba házat a telepesek számára a Balatonvidék legszebb pontjára s honnan van az, hogy az errevaló magyarnak sehogy sincs Ínyére a kertészkedés ? De talán majd megtanulják az alföldiektől I . . . Fülöpi Pál. Hogyan respektálja a szombathelyi kocsiintézöség a minisztérium óhaját. Nem első eset, hogy Hausman szombathelyi kocsiintéző mostohán bánik a, keszthelyiekkel. De mostani szombathelyi kirándulásunk alkalmával tapasztaltuk talán legjobban, hogy barbáriában vagyunk. A t. kocsiintézöség a 7 órás útra küldött ide a tanuló ifjúság és kisérő tanárok számára két piszkos (de milyen piszkos) ketrecet. Ha az itteni állomásfőnök ur nem tud, vagy nem akar a kultura álláspontjára helyezkedni, akkor kénytelenek lettünk volna Hausman úr szives jóságát élvezni azokban a ketrecekben. Igy, hála Isten, mégis Ch-ás kocsikban mebettük Csikós József állomásfőnök úr jóvoltából és gyors intézkedése folytán a messze útra s ezért fogadja is hálás köszönetünket. És most kérjük a nagy tekintetű üzletvezető urat, legyen kegyes már bennünket, keszthelyieket, Hausman ur atyai jóságától megszabadítani, melyből már eddig is bőven kivettük a részünket. Értesítés. Fömagasságú Vaszaiy Kolos bibornok, hercegprímás 0 Eminintiája által Keszthely város szegényei segélyezésére tett alapítványának 1000 koronát tevő félévi kamatait, Ő Emi- ' nentiája alapitó levelének 3 ik pontja J értelmében f. évi október hó 15-én jj kiosztani fogják. _ í Felhivom mindazon keszthelyi \ születésű s illetve illetőségű egyé- 1 neket, akik ezen alapítvány kamataiból nyerendő segélyre igényt tartanak, hogy ennek elnyerhetése iránti igényeiket október hó 10-ík napjának déli 12 órájáig a városház tanácstermében, a hivatalos órák alatt (d. e. 9—12 ig) jelentsék be. Keszthely, 1912. október 1. Reischl 9mre városbíró, bizottsági elnök. A „Balatonvidék" mélyen tisztelt olvasóihoz. Folyó évi október hó elsejével lapunk XVI. évfolyamának utolsó negyedére előfizetést nyitunk. A «Balatouvidékt, mint olvasóink tudják, legfőlb célul azt tűzte ki maga elé, hogy városunk ós kies vidékünk érdekeit védje, istápolja. Nem az egyéni, hanem a közérdek, a nagyközönség érdeke vezette tollúnkat eddig is és ezután is az fogja vezetni. Magánosok ügyeivel nem törődünk, olyanokba nem avatkozunk. Hiszen fejlődő városunk és folyton emelkedő vidékünk egész erőt. kiváu s nem lehet az időt haszontalan polémiákkal vesztegetni. Az alkotó munkában részt akarunk vern', de a feleselgetésekre nem leszünk kaphatók. Ez vo t meggyőződésünk akkor, mikor szót emeltünk közl<-k-désiiiik akadályai ellen ; mikor az elvitt folyosós kocsikat visszaköveteltük ; mikor rámutattunk a mostani póstahelyiség hiányaira ; mikor városunk vezeiőse^én-k ttnác^oltuk, hogy a fürdőt adja bérbe, nieii c.-ak igy lehet Készt hely egyet len jövedelmi forrásátemelni és a jövőre nézve is biztosítani; mikor ráirányító! tuk a közönség figyelmét az utcai koldulásra s hangsúly óztuk egy modern szegényház, építését ; mikor felemeltük szavunkat a piaci drágaság orvoslása érdekében. És némi önérzettel mondhatjuk, hogy egybeii-másban már is hivatkozhatunk eredményre s Isten segítségével rajta leszünk, hogy a tBala tonvidék • a közjó előmozdítása terén mentül jobban megállja helyét. Ezért kérjük mélyen tisztelt o!vasóink további támogatását és munkaiársaink szives közreműködését. Ji ./Balatonvidék" szerkesztősége és kiadóhivatala.