Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-06-29 / 26. szám

6. BALATONVIDEK 1912. juniu

s 1

6. helyek egy csarnokban, cukrázda, kávéház és csónakegylet helyisége, a fokozatos építkezések, valamint a sétatér és utak helyeinek kijelölése és parkírozás. Tervek a községi elöljáróságnál folyó évi augusztus lió 15-ig nyújtandók be; az első díj 500 (ötszáz) korona, második díj 250 (ket őszázötven) korona. A közgyűlés a fürdőbizottság javaslatára kimondotta, hogy egy évi próbaidőre fürdöirodát állit fel, melynek vezetőjévé a K. H. f. szerkesztőjét válasz'otta meg. A fürdöiroda vezetőjének hatásköre: a fürdőbizottság útmutatása mellett annak határozatait végrehajtja; az iroda vezetését és levelezését végzi ; a fürdőző közönséggel összeköttetésben áll, óhaját, kívánságát és panaszát a bizottság elé terjeszti; érkező vendégeket fogadja, kalauzolja, kirándulásokat szervezi ; zene és szépitészeti alapra önkéntes adományokat gyűjt és üunepólyeket, rendez s erről számadásokat ad; kezeli a lakásközvetitést; vezeti a község egész területén az idegenek nyilvántartását, s ebből a hozzáforduló tudakozásokra felvilágosítást ad ; leltár szerint kezeli a fürdő vagyonát, ruha é-. egyéb felszerelését ós azt időkőzönkiiit rovancsolja ; felügyel a fürdőszabályzat betartására ós a zeneszolgáltatásra; a fürdőiroda működési ideje junius 1-től október l-ig tart, hivatalos óráit a bizottság állapítja meg. Tiszteletdija évi 300 (háromszáz) korona a folyó évre. A közgyűlés az értékőrző szekrényre beérkezett két ajánlat közül Bernáth Józsefét fogadta ti Arnheim budapesti cég ajánlatával szemben. Az értékőrző szekrény, a melyre vagyonbiztonsági szempontból égető szükség volt, keményfából készül és 60 fiókos lesz. A szekrény kezelését a fürdőjegy-ellenőr kötelességévé tette s az elhelyezési dijat a fürdőpénztár javára 10 fillérben állapította meg. Az elemi iskolák államosítása végett a közgyűlés bizottságot küldött ki, a melynek feladata lesz az államosítást keresztülvinni. a. bizottság tagjai lettek: dr. Lénárd János, Gaál József, dr. Neumark Béla, Csathó Alajos és dr. Csanády Gusztáv. A Felsőhancókrét parcellázására — mint már emiitettük — uj tervezet érkezett a város elöljáróságához, a mely a tervezetet átadta az arra kirendelt bizottságnak véleményadás végett. A bizottság javaslatát, a melj

7 a tervezetet elfogadhatónak jelentette ki, dr. Neumark Bélának a megyei szabályrendelet által előirt 20 ni. széles utcák be nem tartása miatt tett kisebbségi indítványának mellőzésével a közgyűlés elfogadta. A javaslatnak ama pontja elleu, a mely a parcellázóktól, kik mögött tudvalevőleg a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár áll, az utcák és csatornák elkészítésére 30 ezer korona kauoiót köt ki, dr. Schwarcz Zsigmond szólalt fel. Beszédében utalva az említett takarékpénztár teljes megbízhatóságára, a kaució elejtését sürgette. A közgyűlés azonban Gaál Józsefnek a kaució megkövetelését indokoló felszólalása után a kaució mellett foglalt állást. Az áprilisi viharok a templom ós a torony tetőzetében akkora kárt tettek, hogy a tatarozás elkerülhetetlenné vált. A köbség 801 koronát tesz ki, melyet felerészbeu a hercegi uradalom visel. A közgyűlés a tatarozást tudomásul vette. A közgyűlés a Balatoni Muzeum évi 200 koron* lakbérét 100 koronára szállította le. Dr. Büchler Sándor indítványát, hogy az állam női gazdasági tanintézetet állítson fel Kesztkelyen, a közgyűlés magáévá tette. Ha az állam dr. Büchler Sándor indítványára és a város közbenjárására csakugyan állítana fel női gazdasági tanintézetet, még sem az lenne az első ily nemű tanintézet az országban, mert ugyanilyen intézet már évek óta áll fent és fejt ki megbecsülhetetlen működést Kassán az Orsolyita nővérek vezetése alatt. Különben a város ez ügyben, valamint az állandó színházépület ügyében küldöttségileg jár el a miniszternél. Az iskolaszékbe 2 uj tagon : dr. Lénárd Jánoson és Práger Tivadaron kívül, valamint az iparostanonciskolai felügyelőbizottságba a régi tagokat újból beválasztották. Fodor Károly és Geresich Aladár vivómesterek ajánlatát sporttelep felállítására az idő előrehaladottsága miatt, Vogter József János ajánlatát a Balatonparton felállítandó ásvány vizcsamok épitésére, mivel a közgyűlés hasonló célra már adott engedélyt, ehv ásították. Az Erzsébet árvaház részére a közgyűlés 20 koronát szavazott meg, ezzel aztán a közgyűlés véget is ért. Árszabályzat-megállapitás. A keszthelyi ipartestület még a mult hó folyamán felhivást intézett a zalamegyei ipariestületekhez, hogy a kötelékükbe tartozó kovácsinestereket egységes ál-szabályzat megállapitá-a végett, Keszthelyen tartandó közös értékezletre összegyűjtse. Az értekezletet — mint már mult számunkban jeleztük, — meg is tartották f. hó 16 án a helybeli ipartestület helyiségében nagy érdeklődés mellett, a mi kétségtelenül azt bizonyítja, hogy maguk a mesterek is, végre-valahára belátva helyzetűn tarthatatlanságát, egyedül a nagyobb körzetre kiterjedő szervezkedéstől várják helyzetük javu'ását Eljöttek Nagykanizsa, Sümeg, Pacsa, Zalaegerszeg. Galambok, Komái város, Kiskomárom, Zalaszentgrót., Zalabér, Zalaapáti, Alsópáhok, Nemesbükk, Gyulakeszi, Zsid, Cserszegtomaj, Gyenesdiás és Balatoné lerics kovácsiparosai, hogy a helyi ipartestület által már előre elkészített árszabálytervezetet helyi viszonyaik figyelembevételével módosítsák vagy helyben hagyják. A helybeliekkel együtt 35-eu voltak, akiket kartársai nevében a mozgalom megindítója Vejczi .József, az ipartestület nevében Rernáth József az ipartestület jegyzője szeretettel üdvözöltek. A gyűlés elnökévé Vejczi Józsefet, jegyzőjévé Bernáth Józsefet választották meg. Az elnök felolvasta Vörös Gyula a zalaegerszegi ipartestület érdemekben gazdag elnökének táviratát, melyben sikert kíván a megkezdett munkához. A legnagyobb érdeklődés melle't kezdődött meg az árszabály megállapítása, ami tekintettel egyes városok, községek helyi viszonyaira, nem voli könnyű munka. Az árszabály megállapítása után az értekezlet elhatározta, hogy azt kinyomatja és kellő számú példányokban Zalamegye öszszes ipartestületeint k a kovácsniesterek közö'.t leendő kiosztás végett meguüldi azon kérelemmel, hogy ezen árszabályzatot azok is megismerjék és lehetőleg azok is betartsák, akik nem vettek részt, az értekezleten, Lukács István zalaegerszegi kiküldött, javaslatára kimondotta az értekezlet, hegy az ipartestületeket felkérik, hogy a vidéken lakó kovácsmestereket is vonják be tagjaik sorába, hogy igy tömörülve hathatósabban megvédhessék érdekeiket Madarász Imre zalaszentgróti kiküldött kívánatosnak tartja az egész ország területére a szervezést. A patkolásért, megállapított árakat kevesli s szerinte a kovács iparnak legtöbbet ártanak az uradalmak, s ezért szerinta meg kellene gátolni hogy azok kovácsod kapjanak. Ezután Vejczi József elnök megköszönte a kiküldöttek megjelenését, hogy ezzel lehetővé tették az árszabály megalkotását, a melyet ha meg is tartanak, bizonyára megtérül az áldozat és fáradság dija, a melyet ez ügyben hoztak. Végül az összes jelen voltak özv. Stampfel Pálné vendéglőjébe közös ebédre térlek, ahol néhány kellemes órát töltve, egy jobb jövö reményében a vidékiek az est folyamán elutaztak. Tekintetes Szerkesztő Úr! A napokban egy tanítóval hozott össze a sors, ki keserű szavakban fejezte ki méltatlankodását, hogy vannak uri emberek, kik minden igyekezetükkel állást fog'alnak a tanítóság anyagi helyzetének javítása ellen. Higyje el Szerkesztő úr, hogy e panaszos szavak annyira elkeserítettek engem, hogy a küzdelmek és megpróbáltatások kínjai között is megállt az eszem azon gondolkozni : miért is van önzés az emberi szívben ? Helytelenítek minden olyan gondolkodást, mely valamely társadalmi osztály anyagi létéért, megélhetéséért való küzdelmét lekicsinyli akkor, mikor az a kívánság jogos és épen a tanítói kar van érdekelve. Necn akarom ezzel vitatni, hogy a tanítók csupán azon hasznos munkásai az államnak, kik nélkül az államigazgatás megállana; ezt nem akarom, mert bizonyítani gyönge volnék, csupán azt jegyzem meg, hogy bátran oda állithatjuk a többi küzdő hivatalnoki kar közé, mert erre bizzuk legdrágább kincsünknek, gyermekeinknek nevelését, lelki világának irányítását. Sha pedigez igy van, akkor minden intelligens gondolkozású egyénnek oda kell törekedni, hogy az a tanító hivatása magaslatán maradjon, mert az olyan ember, kinek minden gondolatát a mindennapi kenyér hiánya köti le, ki sem önmagával, sem sorsával nincs megelégedve s folytonosan az adósságok és I anyagi gondok árjában evickél, nem for• dithat gondot sem a saját, sem pedig a I nevelésére bízott gyermekek kultúrájára, i pedig szerintem a kulturhiány a legtöbb bajnak előidézője az emberi társadalomban. Lehetetlen emlités nélkül hagynom a tanítok azon bűnét, melyet anyagi helyzetük javítása körüli harcuknál elkövetlek ; ugyanis kimondták a kultursztrájkot, szóval mngtagadták önönmagukat, hivatásukat Igaz, s ezt tudom is, hogy ez fegyver akar csupán lenni, de azt megállapítani merem, hogy olyan fegyver, mely hátra felé sül el. A jogos elkeseredés adta kezükbe ezen eszközt s ezzel remélik a társadalom és az államhatalom rokonszenvét maguk felé iránytani, pedig igen nagyot tévednek, mert épen ezek rontják le azt i a kevés jó indulatot is, melyet irántuk a ' társadalom táplál, mert hiszen köztudomású, hogy a tanítóság az, amely hivatva van a jövőnemzedéket önérzetre, önbizalomra tanítani s megmutatni neki azt az ; utat, mely a kultúrához vezet. Ez a kar i az, mely tiszteségtudásra, nemzeti biiszj keségre, polgári öntudatra, és ami ennek < az alapja, önérzetes bátorságra neveli a í népet. De ha az a tanitd megtagadja ebj beli hivatását, elhanyagolja a nép lelkének ! müvelését, kultúrájának fejlesztését, egyI szóval visszahúzódik minden olyan tevé\ kenységtől, mely a nép értelmi szinvonaí Iának emelését célozza, akkor bizony az a 1 fizetésrendezés még igen sokáig csak ígéret marad, mert a tanitó hivatását csakis igazán müveit ember tudja értékelni s ezért van az, hogy igen gyakran ellenszenvvel találkoznak a közéletben. Ne gondolja Szerkesztő úr, hogy valami nagy összeköttetéseim vannak e karral, sőt igazán mondhatom, hogy a tanítók közül alig egynéhányhoz fiiz a baratsag köteléke, tehát senki sem vádolhat azzal, hogy : haza felé beszélek. Dacára ezen semlegességnek, bátran hirdetem, ha az emberiség megkívánja, hogy az a tanitó a műveltség útörője, a kultura zászlóvivője I

legyen s szeretettel feleljen meg hivatásának, — az államhatalom és társadalomnak mindent el kell követnie, hogy anyagi helyzetükön fokról-fokra javítva legyen, mert ezzel a tanítóság önérzete és erkölcsi értéke emelődik, s ezen alapul nemzeti egységünk kialakulása. Ma már nem azok az egyének működnek a tanítói pályán, kiket a szegénység Í

avagy a tehetség hiánya kárhoztatott e kenyér kereseti forrásra, ma már napról napra emelkedik azok száma, kik ambícióval ' s kedvel látnak a civilizáció fejlesztésének