Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-17 / 11. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. március 17. II. szám. I *<>lililv;ii Iietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : . 10 K. - f. Negyedévre . . 2 K. 50 i B K. — f. Egyes szám ára ... 20 Nyiltt^r petitsora 1 korona. Válságos helyzet. A váratlanul bekövetkezett válságot megdöbbentő jelenségek kísérik. Mintha a baljóslatú «Végtelen nyomor és szenvedés* sötét árnyai kísértenének ismét. A nagy osztrák ábránd : az összmonarkia eszméje, a magyar alkotmány és a nemzeti önállóság lekicsinylése, a katonai hatalmasságok politizálása, a horvátok fészkelödése, a nemzetiségek dédelgetése, mintha mind egy közös célt, a nagy osztrák ábránd célját szolgálnák : az összbirodalom kebelében egy trialista állami alakulás és centrálparlament eszméjét. . , . Ez az osztrák rögeszme azonban rendezett viszonyok között örökre csak rögeszme maradna. Zavar, meghasonlás és felfordulás kell, hogy a divide et impera elve alapján ez a vajúdó szörnyszülött napvilágra jöhessen s törvénytelen eredete valahogyan a nagy világ előtt igazolható legyen. . . A pragmatikus oknyomozás minden következtetése ide látszik vezetni. Különben teljesen érthetetlenek és megmagyarázhatptlanok lennének az egymásra torlódó események . . . Rögeszméjük igazolására, lelkiismeretük megnyugtatására s önmaguk bátorítására segítségül hívják a statisztikai tudományt is. . . Az egységes magyar nemzeti állam és állami önállóságnak, létjogosultságának tagadáfcára az egységes magyar nemzetet számtanilag és fajilag osztályozzák s kisütik, hogy a húszmillió nem busz, hanem csak ötmillió . . . tehát nem kell megijedni, annál kevésbbé félni. . . Vak,jaki mindezekben nem látja, mi készül előttünk és körülöttünk... Ha a magyar nemzet ezekben a történelmi pillanatokban valódi helyzetének tudatára nem ébred, ha a készülő eseményekkel szemben kötelességét fel nem ismeri . . . rohamosan közeledik a szomorú vég kezdetéhez . . . Nagy erősségünk e nehéz órák veszedelmeivel szemben koronás királyunk alkotmányos érzülete, hű magyarjai iránt tápiáit atyai szeretete s uralkodói mély bölcsessége. A mi erősségünk legyen a magyar szent korona fölkent viselőjének erőssége is. Ennek titka pedig az egységben rejlik. Félre minden pártoskodással s mind azzal, ami ezt az erőforrást gyengíthetné, vagy kiapaszthatná ! Minél vigasztalóbb a jelen sivárságaiban a parlamenti pártok egyöntetű állásfoglalása, annál megdöbbentőbb, hogy akadnak, kik kicsinyes pártérdekből még ma sem képesek az egységesség szükségét felismerni . . . Megférbetőnek tartják a függetlenségi s 48-as elveikkel az ellenséges bécsi körökkel való nyilt simpatiát és kacérkodást, csakhogy mellükre ütve, mint nagy nemzeti vivmányt hirdethessék a világnak... megbuktattuk a kormányt ! Kétségtelenül kormányt buktatni nemcsak érdeke, de dicsősége is bármely ellenzéknek, ha e buktatás a nemzeti ügy javára szolgál s azt előbbre viszi. De, hogy a Bécsből dirigált s Budapesten előmozdított kormánybuktatást nem a nemzeti ügy érdekében álló okok és események idézték elő, azt tudja az utolsó újságolvasó sarki kofa is ! Akik pedig- az eseményeket nyitott szemmel nézik, s azok mélyéi-e hatni elfogulatlanul tudnak, semmi előnyt sem képesek felfedezni a nemzeti érdekekre a bécsi körölc és Justhék kormánybuktalásábbl ! A BALATONVII)ÉK T/LUCÁJA, A Riviéráról. Irta : Bariss Gyula. Monte-Carlo, március 9-én. Utolsó ittartózkodásom ói a sok minden megváltozott. Az idegenforgalom az egész Riviérán, San-Remotól Cannes-ig, de főképpen Monte-Carlo-ban mesésen fellendült. Tiz évvel ezelőtt évente 700 000idegen fordult meg az idegen luxusvárosbau, most a kétmilliót is meghaladja már az ideérkezők száma. Ezelőit minden ut Rómába vitt, most azonban Monte-Carloba. Ahogyon minden igazhivő mohamedán életében legalább egyszer elzarándokol Mekkába, ugy nem is modern ember az, aki legalább is egyszer nem jött ide. Es aki egyszer ide jött, olyan Monte-Carlonak, ennek az ezeregyéjszakai valóságnak vtrázsteljes vonzereje, hogy akkor is, ha a játék, mint jó magamat is, hidegen hagyja, vissza-visszatér ide ; ezren és ezren pedig állandóan itt telepszenek le. Az olyannak, ki sokfelé járt életében, sok emberrel megismerkedett, meglepő találkozásai vannak a Casino termeiben. Gyakran évtizedek óta szem elől tévesztett ismerősökkel hoz össze a véletlen. Még a hitelező is a láthatárból eliünfc adósára leghamarább itt akad rá. Egyik ismerősöm minap a következő mulatságos esetnek volt szemtanuja. A 12. számú roulctte-asztalnál állva, nézte a játékot. A mellette álló egyszerre odahajolt az előttük ü'ő játékoshoz és magyarul a következőket mondta neki : «Uram, mikor ön Kolozsvárott jogász volt, egy öltözet ruhát varral ott nálam, melynek árával, 82 koronával ma is tartozik./ Az ily módon interpellált bontárs fülig elpirult, majd egy szivart nyújtott át hitelezőjének e szavakkal : «A többletet tarisa meg kamat fejében.» Hiába, a gavallérság vérében van a magyarnak akkor is, ha rossz fizető. Nagy tévedésben vannak azok, kik azt hiszik, hogy csak olyanok járnak MonteCarlola, kiket a játékszenvedély ördöge hatalmába kerített. Monte-Carlo legelsórendü klimatikus gyógyhely, amelyet látogatóinak talán felerésze külön ogészségi és szolid szórakozási okokból keres fel. Résztvettem egy nagy automobil-kiránduláson. Monte-Carlo, Cap Martin, Turbie, Corniche, Beaulien, Nizza, Cannes irányában. Sok szép vidéket láttam életemben, de sohasem tárult szemeim elé a természet szépsége olyan változatosan festői képekben, mint ez alkalommal. Az út egy részét alpesi hegyek lejtőjén tettük meg s felettünk örökös telet, alattunk örökös tavaszt szemlélhettünk, folyton váltakozó, hol vadregényes, hol kecsesen bájos tengerparti tájképekben. A 100 kilométeres utat többnyire virágkertek között tettük meg A kirándulók közt volt vidékünkről jószácsi Purgly Pálné is. Müveit, modern úrhölgy létére nem akart meghalni anélkül, hogy Monte-Carlot ne látta volna. A jálék nem érdekli különösebben ; idejének nagyobb részét kirándulásoknak szenteli és a vidék szépségétől annyira el van ragadtatva, hogy annak kedvéért, amint mondta, vissza száudékozik ide jönni. Zeue és színművészet dolgában Monté Carlo rafináltan választékos élvezeteket nyújt. A legkiválóbb produkciókat a legjelesebb művéi-zek előadásában mutatják be. Alig van világhírű zeneművész vagy színész és színésznő, éneles és énekesnő, ki az idény folyamán ne jönne ide vendégszerepelni. A monte-carloi Casino színháza és hangversenyterme biinak ezért az emberiség elite-jére legalább is olyan vonzóerővel, miut játáktermei a vagyont nyerni vágyókra. Monte-Carlo magasan fekszik egy egetkarcoló hegynek meredek lejtőjén. A tengeri és hegyi levegő kettős hatása csodákat mivel olyan embereknél, kik emésztési nehézségekben vagy légzőszervi bántalmakban szenvednek, mert az utcák aszfaltozva és kátrányozva vannak, állandóan