Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-11 / 6. szám

2 BALATONVIDEK 1912. február 11. Egy javaslat körül. (h) Azt beszélik faluszerte, akarjuk mondani — városszerte,- liogy Ztdavármegye állandó választmánya a keszthelyi biróválasztás ügyében beadott felebbezésre vonatkozólag a holnap, f. hó 12-én tartandó közgyűlésnek a törvényre való hivatkozással a biróválasztás megsemmisítését fogja javaslatba hozni. Azt t

armészetesen nem lehet előre tudni, hogy a közgyűlés miképen fog dönteni, de azt már most biztosra vehetjük, hogy a közgyűlési terem érdekes cse'e-pat.é színhelye lesz, mert ugy az egyik, mint a másik fél fel jogja használni összes rendelkezésre álló eszközeit álláspontja igazolására, amelyek közül — ugy hírlik — egyik-másik jó mulatságot fog szerezni a közgyűlési tagoknak. Sem ez, sem az nem érdekel bennünket ebben a dologban, hogy ki milyen eszközökkel fogja igazát megvédelmezni, hanem az, hogy mikor már az egész város nagy és ki-párti szavazói megnj'ugodtak, akkor az állandó választmány dobja az üszköt a város nyugalmába. A közgyűlésnek benyújtandó állandó választmányi határozatból azt következtethetjük, hogy azt otyan tagok hozták meg, akiknek a keszthelyi viszonyokról és beléletről tiszta fogalmuk nem volt, hanem valószínűleg téves információk alapján alkották meg véleményüket, mert azt még a Nagy-párt vezető emberei sem gendolhatták, hogy a választási küzdelemből nem Reischl Imre fog győzödelmes9n kikerülni. S épen emiatt csodalatos, hogy az állandó választmány mégis szükségeinek véli a bíróválasztás megsemmisítését és igy a városnak mai békés nyugalmát fenekestül felforgatni. Erre egy ál»alán nincs szükség. Tudunk mi ol3

ran közigazgatási bírósági határozatról, amely csak azért nem semmisített meg egy vármegyei tisztújítást — pedig joga és oka is lett volna arra — mert nem akarta azt a vármegyét egy ujabb tisztújítás izgalmainak kitenni. Ugyanez az eset forog fent most nálunk is. A holnapi közgyü'és határozatát, ha ugyan nem is ismerjük, de azt nyíltan merjük hangoztatni, liogj' ilyen határozatot csak azok hozhatnak, akiiniek egy város békéje - - hekuba és akiknek egy város közügyeinek nyugodt vezetéke csak annyi, mint a régi jó táblabírónak más hátára veretett 25 bot. Iíatha ez is egy város közügyeinek intézésére jótékonj'an ható törvénymagyarázat, akkor «Hála Isten» t mondhatunk, hogy meg vau már a közigazgatási bíróság. Bizony, bizony — megöregedett a vármegye. Ilyen és ehhez hasonló eljárások nagyon alkalmasak arra, hogy még azokat is a közigazgatás államosításának híveivé tegyék, kik eddig még a vármegyei autonómiának leglelkesebb védelmezői voltak. Piknik. Az a minden izében végtelenül kedélyes, igazán bájos kis mulatság, mely a meghívottak szük, valósággal családias körét r mult szerda esti nyolc órától másnap reggeli nyolc óráig szórakoztatta — nemcsak fényesen sikerült táncvigalom volt, hanem az idei és visszamenőleg akárhány esztendő farsangjának határozottan koronáját. képezi. O'y szívélyesen barátságos, oly melegen hangulatos, 0I3 rózsásan jókedvű volt az az »jtszaka, hogy annak felette kedves emlékét a jelen voltak évek és évek múlva is meg fogják őrizni. S ezt, az élvezetes farsangi mulatságot és annak jóleső maradandó emlékét Szlaley Gézáué urasz szonynak, mint a pazar ideja megteremtőjének ós realizálójának köszönheti az a szép, előke'ő társaság, amely, akárcsak egy nagy c«aiad, szívesen gyűlt össze, fin — - a jelekből ítélve — talán még szívesebben maradt egyfltt, csaknem a — — — követ'

re7Ő n*p délelőttiéig. A háziasszonyok és leányok — eg} étiként- — már a kora délutáni ólakban kezdtek meg sürgölődő forgolódó működésüket a nagy ügy fényes sikere érdekében. Már az esti órákban szorgalmasan hoztak a mindenféle jobbnál jobbal lelerakott tálak óriás mennyiségét. Nyolc óra felé a terem már eiősen elevenedni kezdett. A meghívottak tömegesen jöttek s amily jókedvűen mosolyogva lépte át midenki a küszöböt, oly kedves és .szívélyes fogadtatásban is részesült a lázasan tevékenykedő hölgyek részéről. De különben is végtelenül bá]os volt az a kép, a mely a belépő elé tárult. A sok fehérkötős szép fiatal leányok és asszonyok ide-oda forgolodása, » natkóalakban gyönyörűen és felette gazdagon megterített asztalok g aztán mindenütt csupa jókedv, csupa lüktető élénkség, mosolygás, rózsás vigság és c'gá»3

rzene — — — ez mind együttvéve a családiasság, a kedélyesség, a fesztelenség legközvetlenebb érzébév^l hatotta át az embert. Fél kileuc órakor szabadon elhelyezkedve, vacsorához ült a fényes vendégsereg, amelynek folyamán dr. Berzsenyi Gerö közjegyző a következő igen kedves, rimbe szedett, kis apróságot mondotta : Borús az ég alja, csupasz a fa ága Nincs biz a mezőnek szinteli vi.iágH. Nem röpdös a madár: elköltözött messze, Napsugárt keres, hogy pelyheit növessze. A szökelő patak partjain tarkálva, S esti szellő által szelíden himbálva, Nem lehet biz látni nefelejtset, málvát, Mindenik alussza hosszú, téli álmát. Fonu3'adt avar vál le a dércsípte töröl. S búgva hajtja a szól a sík dombtetőről. Nem hallik kolompja legelésző nyájnak: Télre hajlott, képe mindenütt a tájnak. Komor biz az élet e megszokott képe; Dekát ebben is vau összhang s báj végtére Ilyenkor az érzés melegebb is, több is S megnyilatkozása — ime — ünueplőbb is. Komor külszin mellett a kedv hovit, gyújt ma, Boldog együttlétnek kellemeit nyújtva. Hadd űzze a mámor a köznapi gondot! Alkot a lét úgyis még elég bolondot. Hiszen: t Gyorsan futó álként folyóvíz az élet, Alig van sodrában valami kímélet! Hullámzása — sajna — letépi partjának (Mintha soha — soha ott sem nyillanának) Lagszebb virágszálit: a kedélyt, a kedvet. Hej! padit; ezektől csak visszfényt vetíthet, Kedély s kedv az élet ékessége, bája : — Ha a szeretet hord televényt alája! Előttünk áll sorja a komor példáknak, — Hervasztó hatalmát látjuk a világnak: — Akaratunk gyenge, siker ritkán bérünk! Csoda, hogy még él is megszabdalt kedélyünk és kezelte a tömegeket, a betevőket és h kölcsöni'rtszorulókat egyaránt, hogy csak a közgazdasági intézmények szereztek nagy vagyonokat és tartalékokat, akkor csodálatos-e, ha ez a másik felfogás, amely a kisember takarékosságából akar várat emelni, oly nehezen tör keresztül a tömegnek mindig a mások érdekében alapozott felfogásán ? Hát csodáljuk, hogv nincs áldozatkészség ? A szövetkezeli formában alapított, pénzintézet még ma is csak — «takarék» az emberek tömegei szemében. Ép emiatt érlelődött meg a gondolat, hogy tízéves munkánk eredményét kimutassuk és tagjaink, valamint az érdeklődők között terjesszük, hogy vessék le magukról a régi köntöst, az idegent, és zltözzenek a takarékosság mezébe minden szükségleteikben, hogy a maguk erejéből és maguknak állítsanak f'el és gyarapitsanak oly intézményeket, amelyek inkább fogják vinni Magyarország népeit az önálló magyar bank felé, mint a politikai ,szólásmódok. Igaz-e tehát, hogy szövetkezetünk hasznos volt ? Ne «mi> feleljünk, akik ezt irtuk, hanem beszéljenek a számok. A következtetést pedig vonják le azok, akik olvassák. A kis, a7, egyszerű ipari és gazdasági harent harcolók a tíz év alatt összegyűjtött 122.6(14 kor. 23 fillér üzletrészeik után visszakaptak 23.349 koronát a kezeikbe 5 %-os osztalék cimén. Hol lenne ez az összeg, ha nem volna ez a szövetkezet? A nemzetgazda megnyugtatna és azt felalné, hogy a pénz közforgást végez, és más termelőágak kezében volna ez a vagyon. Igaz ! De jobb szeretjük látni mi a szomszédaink, a velünk együtt, küzködő ismerőseink és barátaink vag3*onosodását, mint azokét, akiknek a jóból úgyis adatott. Es ez a VHg3?on azoké marad, akiktől származott ! E>*,t iakaritották a tagok a magukéból. De mit adott a szövotkezeti forma ? Tízévi emelkedése a tartozásoknak 963 401 kor. 7 f., amely ufen a tagok kivéve azt az arányig rövid időt. amely alatt a pénz drágasága miatt a bank-kamatláb oly magasra szökött, hogy a szövetkezet károsodásának a megkockáztatása. nélkül a kamatlábát fenn nem tarthattuk, átlagosan 6--6V2%-ot fizettek, mindig bélyeg- és, illetékmentesen, mint ahogyan az a szövetkezeti törvény szerint biztosítva van. A 6

1/2%-°u felül a tagok nem fizettek sem valt.o-, sem kötvénykiálKtási stb. dijat. Hogy ezzel mekkora összegeket adtunk vissza tagjainknak és azzal a szövetkezés igazi szellemét mikép igyekeztünk belevinni munkakörünkbe, azt némileg megvilágítják a következők: Működésünk ideje alatt 1145 drb kötelezvényre 1,049.785 kor. értékű kölcsönt folyósítottunk. E kölcsönök megszavazásánál a kölcsönkérő érdekében bírálva annak anyagi helyzetét, a visszafizetési időt akként állapítottuk meg, hogy ->z adós a törlesztési feltételeknek könnyen eleget tehessen. Kötelezvényköveteléseínk, elenyészően kevés kivétellel, 15 évi lejáratú jelzáloggal biztosított kölcsönök. Az 1145 drb ' 1.049.785 kor. kötelezvénykölcsönből 1911 december 31-eig 748 drb 617.378 kor. 07 fillér ertekben áll fenn. Tagjainkat minden esetben figyelmeztetjük tartozásaik törlesztésére é- felvilágosítjuk őket arról, hogy mi a takarékosságot nem ©gyedülaz üzletrészek gyűjtésében, de főleg a kölcsönök rendszeres törlesztésébeu keressük. Tagjaink • '..-látják a kölcsönök törlesztésének hasznos voltát, igyekeznek tartozásaiktól,jövede'ini \ iszonyaikhoz képest, résztörlesztések által megszabadulni, és ennek fényes bizony i téka, hogy a kiadott 1145 drb 1.049 785 koronából 1911. év végéig 748 drb kötvényen 019.378 kor. 07 fillér állott fenn. Itt mutatunk rá a szövetkezeti törvény által nyújtott bélyeg- és illetékmentpsségi Ivczményre, amelynek folytán kötelezvén3'-adosainkuak, az általunk szedett oicsó kamatok mellett még 13.200 kőronát juttattunk vissza kötelezvénykeblezési kérvénybélyeg és bejegyzési illeték cimén. De azzal, hogy a kebelezéseket és a törléseket a legméltái)3'Osabb ellenszolgáltatásért bonyolította le dr. Hochstádter Sándor szövetkezeti ügyvéd, tehát, hogy ezzel is mekkora megtakarítást eszközöltünk felebarátaink részére, azt különösen hangsúlyoznunk vagy számokkal kimutatnunk aligha szükséges Ugy is tudja minden tagunk. Hová lettek volna oz összegek, ha nincs szövetkezet ? Felsorolhatjuk bátran, högy nemcsak a tagokat ösztökéltük a takarékosságra és