Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-04 / 5. szám

1912. január 21. BALATONVIDÉK 5. ha most nem is, de előbb-utóbb «z ó fejét is veszi. S akkor ki fogja majd sajnálni ? senki sem, a szabadkőművesek sem, de mi — katholiknsok sem. Gazdász-bál. Már évek óta nem volt oly fényesen sikerült bál, mint az akadémia ifjúságának csütörtök esti hálja az Amazonban. A délszaki nő vényekkel díszített és pazar fényárban úszó terem valóságos tün­dérkert volt. Azzá tették pedig a szebbnél szebb leányok s azoknak kivétel nélkül el­ragadóan *zép, Ízléses toilettjeik. Amilyen kellemes hatást gyakorolt ezen pazar látvány a szemlélőre, ennél pa­zarabb csak a vidám jókedv volt, mely a mulatság kezdetétől reggeli nyolc óráig tartott. A jelenvolt leányok névsora : Baranyay Mariska (rózsaszin selyem virágdísszel). Berzsenyi Mariska (halványsárga se­lyem rózsadisszel). Berzsenyi Margit (fehérselyem rózsa­szin virággal). Czakó Ella (halvány rózsaszín selyem csipkeát,huzattal)­Garay Luiza és Mariska (fehérselyem ezüst dísszel). Győry Ilonka (kékselyem csipkeátlm­zattal). Hayden Ilonka (halványkék selyem fe­hér csipkedisz). Hidvéghy Olga (fehérselyem gyöngy­és rojtdisszel ) Illés Marietta (virágos fehérselyem hattyúd isszel). Illés Bimbi (kékselyem fehér lülláthu­zattal). Ikotics Rózsi (rózsaszinselyem fehér át­huzat rojtdisszel), Koller Margit (fehérselyem virágdisz­szel) Kun Paula (frasz-szinü selyem győngy­áthuza' tal). Lőke Manci (rózsaszínű selyem hal­ványkék áthuzattal). Mesterics Dudi (halványsárga selyem ciapdesin áthuzattHl). Nusszer Miét (rózsaszín selyem sárga girlaneokkul). 'Párkányi Ilonka (rózsaszínű selyem). Párkányi Serafin (fehér selj Tem csipke­átbuzattal). Sehadl Inna (fehér gianadin rózsa­virágdisszel). Stegmüller Bebyke (rózsaszin selyem c&ipkedisszel). Secsányi Mami (fehérselyem sárga­disszel). Végül a legnagyobb elismerés érdemli meg a rendezőséget, amely fáradhatatlan munkájává! Keszthelyen egy Budapestre is beillő, minden tekintetben fényes bált ren­dezett, mely siker tekintetében sémnii kí­vánnivalót sem hagyott maga után. (r) A szabadgondolkodók és hitvallásuk. ii. (m) A gondolkodás ezen törvényé­nek olyan kötelező ereje van minden em­ber gondolkodása fölött, hogy azt, aki el­lene vét, az egész világ jogosan homályos agyú embernek tartja. És ha valaki az ész­szerű és helyes gondolkodásnak törvényeit figyelmen kívül hagyja, akkor a legvasta­gabb tévedésekbe fog esni. Gondolkodása féktelen s maga is zabolátlan lesz, s az a bölcsessége, melyre ilyen «szabad», féktelen gondolkodással jutott, a falnak viszi. Ha a szabadgondolkodők az ö szabad­gondolkodásuk alatt ilyen féktelen gondol­kodást értenek, akkor önmagukat teszik gúny tárgyává, s nem veszik észre, milyen nevetséges tanokat hirdetnek akkor, ami­kor féktelen gondolkodásuknak termékeit ajánlják. A szaba dgondolkodóknak ezen szegénységi bizonyítványához, mit, önma­gukiól állítottak ki, őszintén kondoleá ha­tunk : mert már nevük megszégyöniti őket, s hirdeti, hogy «szabadok» ugyan, de nem godnolkodók. De a szabadgondolkodóknak egyéb állításai is tarthatatlanok. Ők — mondják — szabadlcondolkodást akarnak hitkényszer nélkül. Mindenki higyje azt, amit akar és senki se kényszeríttessék valamely hitnek az elfogadására. Tehát hitszabadság ! Le a kényszer­rel !, mely az embernek előírja, mit kell hinnie, miként a kath, egyház és a külön féle felekezetek teszik. Szépen hangzó jelszavak ezek, de tényleg tisztára csalással állunk szemben ' Mindig gyanús szokott lenni az, ha egy sörfőző nem issza meg a saját sörét, ha valamelyik borkereskedő nein a «s»ját termésii» borait állítja a maga asztalára. Épen így nagyon gyanús, ha valaki nagyhangú tételeket áUit föl, de azokat mátol-holnapig sem akarja föntartani, s nem is tartja fön. Ilyenek a mai szabad­gondolkodók, akik nem szabadgondolkodást, hanem hitetlenségre való kényszert akarnak. Ok szidják, gyalázzák azokat, kik »z embernek előírják, mit kell hinnie, de ugyanakkor ők azt iiják elő, mit nem sza­bad az embernek hinnie. A szabadgondol­kodónak szabadságában áll, hogy ne bigyje azt, hogy egy Isten van, hogy Isten teremtette, a világo'. Nem kell hinnie azt, hogy van túlvilág, hogy az embernek hal­hatatlan lelke van. Nem kell hinnie azt, hogy Krisztus sz Isten fia volt, hogy Ö egy anyaszentegj'házat alapított és hogy ezen anyaszentegyház Krisztus tanait, hir­deti. Röviden : egy szabadgondolkodónak semmit sem kell hinnie, ami a vallásra vo­natkozik. Egyébként hiheti a legnagyobb esztelenséget is, ezért őt senki sem gán­csolhatja. De iaj neki, ha vallási tanokban akar hinni ! Ezt nem szabad neki meg­tennie. Ez szigorú büntetés teihe alatt IÍ­los és ha mégis ellenkezni merészelne, ak­kor — igaz, meg nem égetnék — de sö­tétfejü, tudatlan, esuhások rabszolgája stb. lesz a neve előttük és a legnagyobb tilta­kozással fogják h szabadgondolkodók kö­rükből kiutasítani, kiátkozni. Már most mi a külömbség azon u. n. hitkénj'szer között, mii a szabadgondolko­dók vetnek az egyház szemére és azon a hitetlenségre való kényszer között, amit ők maguk gyakorolnak ? Ezek az urak szabadságot akarnak, de csak maguknak. Boldoguljanak saját meggyőződésük szerin*. Ha ellenben egy katholikus az ő kalh. meggyő'/ödése sze­rint akar boldogulni, üdvözölni, akkor ék­telen lármát csnpnak, mintha Isten tudja mekkora hiba, gonoszság történt volna. Azért azt mondjuk : ha komoly a szabadgondolkodók állítása és kívánsága, hogy mindenki szabadon higyje azt, amit akar, akkor semmi kifogásuk sem lehet az ellen, hogy egy hivő keresztény épen a sokat hangoztatott szabadságra való hivat­kozással hisz a keresztény tanaiban. És mégis mit kell látnunk ? A szabadgondolkodók meghazudtolják 'ön­magukat az által, hogy a vallás és követői ellen a legelkeseredettebben harcolnak. Ezek az emberek, skik nem fáradnak ki a vallási fanatizmus g3'alázá8ában, maguk is izzó fanatikusai az egyház-, a vallás gyű­löletének, papfalók fanatizmusból. Vngy mi a tartalma azongynjtó beszédeknek, melyek gyülekezeteikben, kongresszusaikon elhang­zanak, azon írásoknak, melyek az ő tol­Inkk ól származnak, mint a gyűlölet ez egy­ház és vallás ellen. Amikor 1904, és 1905-ben a szabad­gondolkodók nemzetközi kongresszusukat tartották, akkor ezeknek az embereknek állandónn az volt a kedvenc jelszava: Le a csuhásókkal ! Le a vallással! Amikor 1905 szeptember elején Párisban a szabad­gondolkodók nagy menetben egy szobor­leleplezésre vonultak és egy lelkész talál­kozott szerencsétlenségére ezen vad hor­dával, akkor a szabadság és szabadgondol­kod ás nevében földre teperték és megver­ték, de ugyanakkor ezek az emberek hő­sökként ünnepelték azon anarchisi ákat, akik egy egy bombamerénylet miatt bör­tönben ültek. Ezen szabadgondolkodó kongresszusokon valóban orgiáit üli t z egy­ház* és vallásgyülölet. Ha valaki tudni akarja, mire képesek a szabndgondolkodók a máskép gondolko­dók gyalázásában, az tekintsen bele ira­taikba, pl. a jenai Hackelnek, a szabad­gondolkodók pápájának, vagy pl. a buda­pes i Fényes Samunak irataiba. Alig talál­ható ezekben egy lap is, mely ne a leg­ádázabb gyűlölséggel, a legostobább balga­sággal, őrültséggel volna tele. Ez az ő «sza­bad», helyesebben féktelen, elfajult, ész­ellenes gondolkodásuk. Mindez azon be­nyomást kelti bennünk, hogy a gondolko­dás szabadságára való hivatkozás ugy, amint ezen emberek teszik, semmi más, mint szabadságlevél arra, hogy a legégbe­kiáltóbb igazságtalansággal törhessenek az egyház és a vallás elbn. A Keszthelyi Takarékpénztár közgyűlése. A Keszthelyi Takarékpénzlár r.-t. f. évi január hó 30-án tartotta meg 42-ik évi rendes közgyűlését. Az intézet 1911-iki üzletéve igen szép eredménnyel zárult, ugy, hogy a felemelt osztalékon kivül a tarta­lékalapokat is nagyobb összegekkel gya­rapithatták. Kulturális és jótékony célokra az idén is — mint eddig — tekintélyes összoget adományoznak, mely a következőkép lesz felosztva : 1. A Készt helyen építendő szegény­ház céljaira 400 kor. 2. Az elemi iskolába járó szegény gyermekek felruházására 120 kor. 3. Az apáca zárdába járó szegény leányok felruházására 60 kor. 4. A keszthelyi jótékony nőegyletnek 80 kor. 5. Az el. iskola könyvtárának 40 kor. 6. A polgári iskolába járó szegény tanulóknak tanszerekre 40 kor. 7. A kereskedő ifjak egyletének 40 K. 8 A kath. legényegyletnek 40 kor. 9. A kereskedelmi tanonciskolának 100 kor. 10. Az ízi. krajcáregyletnek 50 kor. 11. A 48-as elaggott honvédeknek 20 kor. 12. A gazdasági akadémia segélyegy­letének 50 kor. 13. A Dunántúli Közművelődési Egye­sületnek 20 kor. 14. A szombathelyi vakok intézeté­nek 20 kor. 13. A József főherceg-féle szanato­íium egyesületnek 50 kor. 16 A nagykanizsai rabsegélyző-egys­sűlelnek 20 kor. 17. A Balatoni Múzeum-Egyesületnek 100 kor. 18. A keszthelyi önk. tűzoltó egylet­nek 100 kor. 19. Az iparos ifjak önképző körének 50 kor. 20. A keszthelyi kath. főgimnázium segélyegyletének 50 kor. 21. A inult év folyamán már kiadott apróbb tételekben 100 kor. Összesen 1550 korona. Az elhunyt Buchl erger Gusztáv igaz­gatósági tag helyett Buchberger Fülöp lett megválaszt va. A tárgysorozat legfontosabb pontja az volt. amely szerint az intézet 100.000 K. alaptőkéjét' 600.0C0 K-ra emeli, oly for­mán, hogy a tai taléka'apból 300.000 koro­nát az alaptőkéhez csatol, amely igy 400 ezer koronára emelkedik, aminek megfe­lelően a forgalomban levő 1000'drb. 100 K. névértékű részvény névértékét 400 koro­nára emeiik. Azonkívül kibocsájtanak 500

Next

/
Thumbnails
Contents