Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-04 / 5. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. február 4. 5. szám. Politilvai lietilap. MEGJELENIK HETENK1NT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem aduök vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 1 20 Több tárgyilagosságot! (h) Cikkünkre « Adjuk bérbe a fürdőt* a mult vasárnap kaptuk meg a választ a cKeszthelyi Hírlap* fszerkesztőjétől, dr. Csák Árpádtól <Ne adjuk bérbe a fürdőt* •címmel. A válasszal nem vagyunk megelégedve, mert abból sem okosabbak, sem meggyőzve nem lettünk a bérbeadás káros voltáról. Mi ugyanis oly választ vártunk, mely a szigorú tárggilagosság alapját mindvégig megőrizve, a nyomós érveknek egész sorozatát fogja szolgáltatni a házikezelés további fenttartása, mint olyan mellett, amely a bérbeadásnál nagyobb anyagi hasznot és garanciát nyújt a város anyagi érdekeinek és a fürdő fejlesztésének előmozdítása szempontjából. De mindakettő elmaradt. Nyugodt tárgyilagosság helyett kicsinyes, sziute megbotránkoztató, indokolatlan személyeskedést, súlyos latbaesö érvek helyett gyenge, majdnem semmitmondó, részint könnyen mejsrcáfoIható, részint tévedésen alapuló indokokat kaptunk, néhány bembasztiiius mondással feleresztve. Különben már maga a cím is elhibázott volt, mert szerintünk a válasz értelméhez és céljálioz mérten ez lett volna az egyedüli helyeseim: «Ne adjuk bérbe a fürdőt dr. Szigetiig Károly és Bariss Gyula uraknak. > Ezt a benyomást keltette a válasz mindazoknál, akik azt figyelmesen elolvasták és elfogulatlanul megbírálták. A cikkíró ahelyett, hogy a bérbeadás kérdéséhez érdemileg szólott volna, a csak visszatetszést keltő személyeskedés terére lépett, ami által a bérbeadás nagyfontosságú kérdését levette arról a nívóról, amelyre azt az ügy fontossága és komolysága kell, hogy emelje. A cikkírónak ez az eljárása sem rieiu volt ildomos, sem uem volt igazságos és mint ilyen, jogos megütközést és megbotránkozást kelthetett és keltett is a jóizlésü olvasóközönség között. liem volt ildomos azért, mert köztiszteletben álló urakat, mint amilyenek Szigethy és Bariss is, minden ok nélkül előbb diszkreditálni, majd utóbb nevetség tárgyává tennj, tiltja a jóizlés és az általános társadalmi törvény, amelyet mindenkinek, de elsősorban is az újságírónak kell megtartani. De igazságtalan is volt azért, mert egyszerű tudakozódásukkal a fürdő bérbevehetősége iránt még nem szolgáltattak okot és jogot arra, hogy személyes megtámadásban részesítse őket — bárki is. Emellett a cikkíró — valószínűleg tévedésből — ugy állit be bennünket, válaszába, mintha mi Szigethy és Bariss urak érdekeinek szószólói és elősegitői lennénk a város érdekeinek teljes sutbadobásával, ami által a várost «anyagi öngyilkosság* elé akarjuk állítani. Ez ellen a nem ugyan nyílt, de burkolt és eléggé kiélezhető gj'anusitás ellen a legerélyesebben tiltakozunk és egyúttal a közérdek javáért a legtisztább és legnemesebb szándékból e lap hasábjain kifejtett működésünk számára megköveteljük a keljő tiszteletet épen ugy, mint ahog}'an azt mi is megadjuk a cikkírónak hasonló írói fáradozásaiért. Hogy mi Szigethy és Bariss urak ozócsöve, organuma* lennénk — mint a cikkíró válaszában megemlíti —- ezt ugyan nyugodt lelkiismerettel senki ki nem olvashatja cikkünkből, ép azért azt senki joggal nem vetheti szemünkre, ön sem tehát cikkíró ! Mert abból, hogy a bérbeadással kapcsolatban két nri emberről tettünk említést, neveik elhallgatásával ugyan, nem lehet még okosan arra következtetni, hogy mi az illető tudakozódó uraknak szócsöve lennénk. Hogy megemlítettük őket, annak csak az az oka, mert a balatoni szállodák bérletidejének lejárásával aktuálissá vált fürdőügyet beadványuk annyiban tette még aktuálisabbá, amennyiben azt a képviselőtestületnek is tárgyalni kell a közelben. Tehát mi is foglalkoztunk nem ugyan a beadvánnyal, hanem a bérbeadás kérdésével tisztán elvi szempontból. Hogy ehhez jogunk volt, azt talán a cikkíró sem vonja kétségbe. Akkor lennénk csak Szigethy és Bariss urak «szócsöves, ha mások kizárásával egyedül csak Szigethy és Bariss urak kezére akarnánk a fürdőbérletet játszani. De ez még gondolatnak is abszurdum. Mert ha a város csakugyan bélbeadni szándékoznék a fürdőt, akkor a város nemcsak kizárólag Szigethy és Bariss urakkal fogna tárgyalni, hanem a többi esetleges ajánlattevőkkel is, a kiknek ajánlatai közül azt fogadná el, amelyet a legelőnyösebbnek találná. A cikkírónak különben az a, legnagyobb tévedése, hogy a fürdő bérbeadásával kapcsolatban, ametyetmi csak mint eszmét vetettünk fel és ajánlottunk, ugy ír, mintha a város már most tárgyalást folytatna Szigethy és Bariss urakkal, akiket — a cikkíró szerint — e kérdésben főképen csak az önboldogitás célja vezetheti. Honnan tudja a cikkíró, hogy Szigethy és Bariss urakat <fóképpen» az önbáldogitás vezeti ? Talán azt akarta irni, hogy <részint», mert ez lett volna a helyes kifejezés. De ez meg oly természetes, hogy teljesen felesleges ilyent megemlíteni, hiszen haszonbérleti szerződéskötésről van és lehet is csak szó a jelen esetben. Hát a város mostani bérlőit is részben nem az önboldogitás célja vezeti ? Ki lenne az az ember, aki a várossal kötött bérietjére reá akarna fizetni és bérietje után nem akarná látni fáradozásának anyagi jutalmát. Ilyen haszonbérlő még nem volt, de nem is lesz, mig a világ-világ lesz. Olyan bérlőt, ki csak azért venne «főképen> bérbe valamely helyet, hogy minden vagyonát, tehetségét, szorgalmát a bérbevett hely fejlesztésébe fektethesse bele csupa szeretetből és rajongásból minden haszonra való sekintet nélkül, a világ még nem pipált. Ami már most a cikkírónak azt a kérdését illeti, hogy vájjon 40 képviselőtestületi tag és 8 tanácsos nem rendelkeznék annyi tudással, annyi tehetséggel egy füidő fejlesztése és fellendítése körül, mint Szigethy és Bariss nrak ? — feleletünk ez : Mi egy árva szóval sem állítottuk azt. hogy az ajánlattevő uraknak szélesebbkörü tapasztalataik, nagyobb rátermettségük és nemesebb