Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

1911. szeptember 17. BALATONVIDÉK 5. figyelő képességgel bir. Milyen ügyesen és biztosan különbséget tesz az uri közönség ferdének látszó jó tulajdonságai és elegáns szinezetü ferdeségei közt. Ha az ember a fürdőzésnek a lakos­ságra vonatkozó hasznáról beszél, első pil­lenatra csak anyagi haszonra gondol ; de ha figyelembe vesszük a földműves népnek fent emiitett kitűnő képességeit, egy csep­pet, sem kételkedhetünk az erkölcsi hasz­not illetőleg. Néhány példát, hozok fel, melyek kü­lönböző szempontokból megerősítik állítá­somat. Az uri közönség férfi tagjainak — fe­lekezeti különbség nélkül — kissé gyenge oldala a templombajárás. Otthon lehetőleg mellőzik az istentisz­teletet, szivesebben elüldögélnek valame­lyik csinos kávéházban. Ha itt van a kis falusi fürdőben, — jóllehet itt is nyilnék alkalma délelőtti szórakozásokra, — de itt magába száll, pontosan jön a templomba ; egész héten kérdésekkel ostromolnak, mi­kor lesz még mise ? Egy ilyen jelenetnek tanuja volt egyik polgártárs és mondja : «Kérem ezek a fő­városiak nem lehetnek olyan istentelenek, mint ahogy az újságok írják, mert mindig misét hallgatnak.» De hátha csak unalomból vagy szó­rakozásból jönnek a misére — mondom neki. Nem, kérem, — mert akkor ez az ur nem imádkozott volna rózsafüzérről — mondja a polgártárs. Itt van kérem az első haszon ! Most mikor némely újság és minden hitvány vá­sári ponyvairat a födműveseket, ezt a ha­talmas tábort el akarja vallásától, Istené­től tántorítani, akkor az a már talán in­gadozó félben levő áldozat látja, tapasz­talja, hogy nálánál nagyobb urak, nálánál okososabb emberek még talán nagyobb buzgósággal imádkoznak, mint ők, Itt voltak a «Csunguzok» Keszthely­ről. Tréfát tréfára halmozva, mulatság tár­gyát képezték a többi vendéglői közönség­nek. Az volt a szokásuk, hogy a 20—22 éves fiatalságot, gyerekeket maguk köré gyűjtve, süteményeket dobáltak közéjük ; tetszett nekik, hogyan lökdösik fel egy­mást a gyermekek. A felnőttebbek egy-egy szivart ós egy-egy pohár bort kaptak. Feláll az egyik Csunguz és azt mondja nekik : «No, édes barátaim, hát eltudná­tok-e a Himnuszt énekelni ?» Természetesen el is énekelték — ka­laplevéve. Mikor az első strófának vége lett, az egyik Csunguz egyszerű nyelvezettel ma­gyarázgatta nekik, hogy mi is ez a him­nusz. Beszédét a Himnusz második vers­szakának kellett volna követni, de nem ment . . . nem tudták a legények, nem is énekelte senki. Most a Csunguz nagy komolysággal figyelmeztette őket, hogy — ha még velük egy pohár bort meg akarnak inni, elvárja tőlük, hogy a legközelebbi alkalommal — mikor majd ők ismét kijönnek — a Him­nsz második strófáját tanulják meg. Jött a várva várt nap ! Talán ón vol­tam a legtürelmetlenebb ! Vájjon megta­nulták-e a második strófát ! ? A Csuuguzok beváltották szavukat — ök megjöttek. Néhány perc múlva, mint­egy parancsszóra ott termettek a legények ünnepi ruhában és szépen, lelkesedéssel énekelték nemcsak a második, a harmadikat versszakot, hanem az egéez Himnuszt. Most az igé.it pohár boroknak kellett volna következni. De mi lett 1 Oda áll a fiatalság részéről a falusi kisbíró, köszöne­tet mond a nagyságos urak szives jóindu­latáért, de ők a Himnusz betanulásáért egy csepp bort sem fogadnak el, mert eszükbe jutnak a nagyságos Csunguz fejedelem múltkori szavai, hogy a magyar nemzet imádságát minden magyar embernek kell tudni ; ők bor nélkül akarják megmutatni, hogy igazi magyar legények. Ugy-e ez már szép erkölcsi hatás 1 Van községünknek 660 kötetes könyv­tára, mely a fürdőközönségnek is rendel­kezésére áll. A fürdőző urak és hölgyek csak a szépirodalmi dolgokat olvassák. Ezt látják a jó falusiak, talán az ő gyomrukat sem rontja el, ami az uraknak olyan édes táplálék. Most, hogy e sorokat irom, megnéz­tem a könyvtári naplót, melyből kitűnik, hogy nincs a faluban olyan ember, ki még nem olvasott, volna a könyvtárból és van olyan, aki egy télen 30—35 kötetet olva­sott. Jókai, Mikszáth, Herczeg, Gárdonyi, Petőfi neve oly ismerős a helybeli földmi­ves közönség körében, mint ahogyan tud­ják, pl. hogy én tanítójuk vagyok. Igaz, hogy földmives embernek in­kább gazdasági könyveket kellene olvas­gatnia, de ők nincsenek erre ráutah a, mert — tekintve a természeti viszonyok miatt a gazdálkodás egyoldalúságát, — a szüksé­ges, modern gazdasági tudnivalókat elsajá­títják a népszövetségi füzetekből, a Bala­toni Szövetség ós a Keszthelyi Gazdakör részéről rendezett népies előadásokból. Sok falut összejártam már, megfigyel­tem a balatonmelléki és a Balatontól tá­volabb eső falukat. Óriási különbséget ta­lálok ugy a szép, valamint a tisztaság ér­zéket illetőleg. Aki a falunkba jön, el van ragadtatva az ügyesen berendezett, parkszerű, csinos udvaroktól és meglepődik az utcán és la­kásokban tapasztalható pedáns tisztaságtól. Ezek megint a fürdőközönségnek kö­szönhetők. Ok oktatták a községbelieket arra, miként kell minden embernek saját szerény kis otthonát kedvessé, bájossá te­remteni. Megb múlja az ember a leányok ós asszonyok egyszerű, de tetszetős öltözékét. Nem varrónővel dolgoztatnak, maguk csi­nálják ruháikat. Az apróságok oly tisztán, csinosan játnak iskolába, hogy a tanitó örömmel lép közéjük a tanterembe. Sok kicsinyesnek látszó mozzanat tör­ténik egy nyáron, de mindegyiknek van valami erkölcsi értéke. Már a falusi közönség maga is kezd rájönni, hogy eltekintve az anyagiaktól, mennyi sok jót, köszönhet a fürdővendé­geknek. Iparkodnak is meghálálni azzal, hogy ugy a lakásokat, valamint az élelmi szere­ket mesés olcsó áron szolgálják a vendé­geknek. Ur és földműves könnyezve válnak el a szezon végén ós tárt karokkal fogad­ják egymást, mikor az a boldog fürdőidény újra bekövetkezik. (Balatongyörök.) Üsth Gyula. A zirci apátválasztás. A magyarországi cisztercita rend tag­jai e hó 17-én, vasárnap gyűltek össze a zirci monostorban a háromnapos apát, vá­lasztó káptalanra. 0 felsége ugyanis szep­tember 19-ére tűzte ki a jelölést a zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi egyesitett apátságok apátuii méltóságára, hogy a káp­talan által választott három jelölt közül ki­nevezze a leendő apátot. A keddi jelölő káptalanon a 120 választásra jogosult cisz­tercita rendtag közül 114 en jelentek meg, hatan pedig akadályozva lóvén, megbízott prókut.ár utján utján éltek választói jo­gukkal. Kedden reggel báró Hornig Károly v. belső titkos tanácsos, veszprémi megyés püspök, mint az apátválasztó gyűlés királyi biztosa Veui Sancte-vel egybekötött szent­misét, mondott, amely ulán kilenc órakor kezdetét vette az apátválasztó káptalan. A szavazás a kánonjog ünnepélyes formái sze­rint, történt titkos szavazással három je­löltre, külön-külön a jelölés sorrendje sze­rint. A jelöléshez a szavazat abszolut több­sége volt szükséges és az első helyre való jelölésnél a szavazatok aránya a következő volt : Dr. Békefi Rémig, a budapesti egye­tem bölcsészeti karának nyilvános rendes tanára, ezidei prodékán 74 szavazatot, dr. Werner Adolf, bajai házfőnök, a bajai cisztercita vend főgimnáziumának igaz­gatója 43 szavazatot, dr. Piszter Imre 1 szavazatot, dr. Szentes Anzelm 1 szavazatot, Kassuba Domonkos ugyancsak 1 sza­vazatot kapott, igy tehát abszolut szótöbb­séggel az apáti méltóságra első helyen dr. Békefi Remiget jelölték. A második helyre való jelölésnél a sza­vazatok többségét dr. Piszter Imre, a rend budapesti hittudományi ós ta­nárképző intézetének igazgatója kapta 71 szavazattal. Rajta kívül dr. Werner Adolf 43, Szenczy Győző 1, dr. Szentes Auzelin pedig 1 szavazatot, kapott. A harmadik helyre való jelölésnél dr. Kassuba Domokos egri perjel, az egri cisztercita főgimnázium igazgatója, címzetes főigazgató 32 szavaza­tot kapott, dr. Werner Adolf 48 szavaza­tot kapott, a többi szavazat szótforgácso­lódott, igy harmadik helyen dr. Kassuba Domokost fogjáu ő felsége elé kinevezésre felterjeszteni. A választás délután fél 5 órakor ért véget, és befejezése után dr. Szentes Anzelm, a oiszteroita-reud kormányzó perjele szólott bárá Hornig Károly püspök, királyi biztos­hoz, kérve a választás eredményének ő fel­ségéhez való felterjesztését. Báró Hornig Károly püspök ezután az apátsagi templomban ünnepélyesTeDeum-ot. mondott, mellyel az apátválasztás aktusa véget, ért. — ^Fejfájás, szédülés, szívdobo­gás legtöbbször csak makacs szék­rekedésnek következménye. Ha reg­gelenként éhgyomorra fél pohár való­di Ferenc (József-keserüvizit természetes, tehát ártalmatlan módon fog rendszeres bélműködést elérni Megel ő z és. Az orvosok betegeiket mindinkább a megelőző theoriára teszik figyelmessé, a mely különösen az idült betegségekre vo­natkozólag bir a legnagyobb fontossággal. Különösen áll ez a légzőszervek idült ba­jainak minden megnyilvánulására, a me­lyek még a meleg évszak alatt is a legna­gyobb figyelmet, ós ápolást igénylik. Éppen nyáron, a mikor a gége, tüdő és bronchusok nyákhártyáját súlyos huru­ok nem ingerlik, akkor lehet helyes keze­lés által a beteg szervek teljes gyógyulását és megedződósót, valamint az ellentálló­kápesség fokozódását az eljöveudő tél ri­degségével szemben elvárni: Mindazon ese­tekben tehát, amelyekben felnőtteknél és gyermekeknél a legkisebb hajlandóság is mutatkozik a légzőszervek téli hurutjainak keletkezéséhez, a nyári hónapok alatt ez ellen erélyesen kell meuküzdeni. Hogy ezen irányban eredményt ér­jünk el, arra egy szer sem oly alkxlmas, mint a Sirolin «Roche.» Ennélfogva elsősorban minden tüdő­betegnek komolyan és nyomatékosan aján landó, hogy egy megelőző kúrának vesse magát alá és nyáron naponta háromszor a Sirolin «Roche»-ból egy kávés, illetőleg egy evőkanállal szedjen. A meleg időjárás alatt még a súlyosan beteg tüdőt sem iz­gatják sokat a köhögési rohamok, ugy, hogy ilyenkor a Sirolin nemcsak megnyug­tatólag, hanem a szó szoros értelmében gyógyitólag is képes hatni. A Sirolin «Roche»-val való nyári kú­rák különösen gyermekek számára ajánla­tosak szaiuárhurut, kanyaró, skarlát stb. után. A gyógyszertárban kifejezetten Siro­lin «Roche»-t kell kérnünk.

Next

/
Thumbnails
Contents