Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

BALATONVIDEK 1911. szeptember 17. nai kérdésekben az osztrák követelések kel szemben. Szerencsénkre ezt az orvosságot előbb próbaképen az o&ztrákoknak adták be abból a célból szintén, hogy ott meg a csehek és németek között levő nemzetiségi ellentéteket és törekvések élét fogják letörni.Sikerült ? ! Nem. Az osztrák általános, titkos szavazati jog még inkább darabokra szaggatta az osztrák birodalmi gyűlést, amely most nem képes működni. Ámde Ausztria el lehet parlament nélkül is, mert alkotmánya megengedi azt, hogy a parlament munkaképtelensége esetén a császár az u. n. császári pátensekkel (rendeletekkel) pótolja a törvényeket. Borzalom arra gondolni is, hogy mi lenne a politikai magyar nemzetből ha itt is natensekkel kormányozhatnának. Ebbeu már egyszer volt részünk II. József alatt, de többé nem kérünk belőle. II. József, a kalapos király — tudjuk, hogy országgyűlés nélkül kormányzott. Maga hozta a törvényeket, amelyekkel a hivatalokba, az iskolákba behozta a német nyelvet, s mindezzel az volt a célja, hogy az uralkodó fajt kiirtván, nyelvétől, nemzeti jellegétől megfosztván, elnémetesitse és ekként Magyarországot is beolvassza a német császári birodalomba. A pátensekkel, az udvari rendeletekkel való kormányzás szomorú korszaka virradna újból reánk, ha a Justhék és a szociáldemokraták szájaize szerinti általános szavazati jogot iktatná törvénybe a magyar törvényhozás. Ezzel szemben mi is követeljük a szavazati jognak széles alapokra, való kiterjesztését a magyarság politikai fölénye biztosításának szemelőtt való tartásával. Néppárti. Kérelem a gazdaközönséghez. Esdő hangon, a kérelem alázatos szavaival ajkunkon fordulunk a gazdaközönségnek nemesen érző szivéhez. B,észvétre és ennek nyomán segélynyújtásra akarjuk őket birni egy nagy kárt szenvedett intézet iránt. F. hó 13-án, szerdán délelőtt kisirt szemű kisleányok zokogó jajkiáltása «Eg a zárda > törte meg a város csendjét. Az emberek ijedt arccal tódultak ki az utcákra és kénytelenek voltak igazat adni a siránkozó leánykáknak, mert csakugyan hatalmas füstfelhők emelkedtek a zárda fölött az ég felé. A nagy izgatottság és rémület azonban, a mely kezdetben az «ég a zárda* nyomán támadt, csillapodott, mikor megtudták, hogy nem maga a zárda, hanem egy gazdasági épület — az istálló ég. Bizony az istálló leégett, benne 112 mm. sféna lett a tűz martaléka.' Az épület tetőzetét maga a zárda is megtudja építtetni, mert a kár egy része biztosítás utján megtérül. De már nem igy vau a szénával, ,a mety nem volt biztosítva. A szénakészlet teljesen elveszett. Ezt újból csak nagy pénzösszeg árán szerezhetné be az intézet, amely azonban oly szerény anj'agi körülmények között van, hogy ez a rendkívüli kiadás a zárda anyagi erejét felülmúlja. A zárdának eme szorult helyzete adja kezünkbe a tollat, hogy segítséget kérjünk a számukra. Teljes tisztelettel fordulunk a t. gazdaközönséghez, kérve őket, fyogy fya a jó Ssten az idén adott nekik oly szénatermést, fyogy egy-egy kocsi szénát, avagy akármennyit is köny= nyen nélkülözlietnének,ugy azt juttassák ralamikép a zárda birtokába. 2 hanem még a Justh-párt vidéki vezető embereinek sem kell. Nekünk, magyaroknak, ugyanis nem való olyan radikális választói reform, amilyen választójoguk vau pl. a franciáknak. Nekünk figyelembe kell venni, hogy itt vannak oláh, tót és más szláv nemzetiségiek, akik a magyar birodalom határain Jciviil keresnek és találnak szövetségeseket a magyar állam nemzeti egysége, nemzeti jellege ellen s ezen a magyar birodalom területén, amelyen ezer esztendő óta uralkodó ^olt a magyar jelleg, — valami olyan nemzetiségi szövetségből való országot akarnak csinálni, a melyben az államalkotó, a hódító magyar faj csak olyan nemzetiség lenne, mint a többi, egyenrangú az oláhval, a tóttal, a szerbbel, a svábbal. Ennek az előrelátása tartja viszsza a néppártot, a Kossuth-pártot, sőt még a nemzeti munkapártnak is a Tisza Istvánt követő nagy részét attól, hogj

7 a Justh párttal az általános, egyenlő és titkos választójog terére lépjen. Az általános, egyenlő és titkos választójogot ellenző magyar politikai pártokkal együtt mi is osztuk ezeket az aggodalmakat. Mert ha fel nem állítunk biztosítékokat a választói jog kiterjesztésével a magyarság fentartására, ugy eg}

7 hatvan tagból álló nemzetiségi csoport az egész parlamentáris életünket megbéniihatja, tönkre teheti, amit a mostani teclinikázás is csak bizonyít. Ez a szempont vezérelte a bécsi politikai köröket akkor, amikor Kristóffy József darabont belügyminiszter az általónos, titkos, egyenlő és községenkinti választói jogot felkínálta nekünk. A bécsiek ezzel azt célozták, hogy igy talán majd sikerül a magj^ar országgyűlés nemzeti hagyományait kiirtani és a magyarságot engedékenyebbé tenni a katodalom oly nagy mértékben virágoztak, X. Leo aranykorának ? — Miért ? Mert X. Leo különös pártfogója volt a tudósoknak, művészeknek és Íróknak. — D« hogyan leh«t ez ? Hiszen X, Leo tudtommal pápa volt. — Uram, én ugy veszem észre, hogy Ön osak azért jött . . . — Hogy kétségeimet, zavaró kétségeimet eloszlassam, tanár ur. Nem tudom rásütni a papokra a maradiság, a szellemi sötétség bélyegét, mig ezek a szörnyű kételyek kinoznak. Folytathatom a kérdéseket, tanár ur ? Igaz-e, kérem, hogy az első népiskolát de la Salle János alapította ? — Igen a francia de la Salle. — A pap de la Salle ? A szent ? — Igen a pap ! — Meg hogy a siketnémák ügyét először a spanyol Pedro de Poncé karolta föl, utána pedig de l'Epée ? — Tényleg a spanyol de Poncé, utána pedig de l'Epée. — A barát de Poncé és l'Epée, a pap? Különös 1 Nem volt te-hát elég, hogy a szerzetes Schwarz Berthold találta föl a puskaport, a szerzetes Guido d'Arezzo a hangskálát, egy tegernseei bajor barát az üvegfestészetet, a jezsuita Cavalieri a polycliromiát, a jezsuita Secchi a spektrálanalizist ? — Uram, ha ön csak engem boszanfcani jött, .... ezer mennykő és villám ! — Dehogy, tanár ur ! Hanem igaz, a villámhá itót sem Franklin talába ki voltakép, mert inái 1754-beu készített villámhárítókat egy premontrei plébános, Divisch Prokóp. Igy olvasom Kürschuer Lexikonjában is. — Az ön nyelve, ugj" látszik, soká nem fárad el. — Ad vocem ! korunk legnagyobb nyelvmestere ugye a poliglott Mezzofauti bíboros volt ? — Ez nem akadályozta meg abban, hogy maradi legyen. — A legmaradibb ember pedig bizonyára Mai knrdinális volt, a XIX. század legnagyobb paleogritfusa, aki a tudós világ előtt a palimpszesztek titkait földerítetie. — Jó, jó, fiatal ur. Innen hová szándékozik távozni ? — Hogy hová ? hogy milyen irányban ? Ezt Flavio Giojától kell megkérdeznem, ki 1300 körül az iránytűt használhatóvá tette De ez is pap ! — Ej, ej, ön igazán tűzbe jött ! — Tűzbe ? Nos, az ell«n a vizfecskendő segít, legjobban. Csakhogy az első tüzifec^-kendőt szintén papok, ciszterciták szerkesztették meg. A párisi kapucinusok pedig egé-zen a XVII. századig Páris tűzoltói voltak. — Ha nem fecsegne ily érdekesen, kiröpíteném. — Ugyan hová, tanár ur ? Talán a szellős magasba ? Erről meg a léghajó jut eszembe. Az elsó léghajót, Uüy tudom, már 60 esztendővel Montgolfieri előtt Gusmae Berthold barát találta föl, aki 1720-ban az egész portugál udvar jelenlétében léghajójával föl is >zállt. Tanár ur a pápaszemét törüli. Az is papok találmánya ! A szemüveget. a XIII. százudban a dominikánus Spina Sándor találta föl. Olyan sürgős a dolga, hogy az óráját, nézi ? Ez is papi találmány : az olsó órát Cassidorius szerkesztette meg a nagynevű egyházi író ; Gerbert. a későbbi II. Szilveszter pápa tökéletesítette e találmányt. Az első asztronómiai órát pedig Wallisfort Richárd apát készítette 1316-ban. Terhére vtigyok, tanár ur ? Megyek már ! Künn égnek már a gázlámpák. Ön előtt nem lehet ismeretlen, hogy a gázlángot a jezsuiták fedezték föl, ezek a sötétségi erjesztő emberek. 1794-ben Stonyhorstban, Angliában alkalmazták először a gázvilágot. A jézustársasági Duan alapította meg 1815 ben Prestonbnn az első gázgyár társaságot. Ajánlom magam, profeszszor ur ! Bocsáuat . . . Ni, önnek kerékpárja is van ? Ezt a gépezetet a pap Pianton találta föl, ki 1845-ben már biciklin: járt. Jó éjszakát ! Még egyszer bocsánatot kérek. De tetszik tudni, nekem nincs nyugtom, mig az igazságot meg nem tudom. . . . . . Egy hatalmas ajtóbecsapódás fejezte be a párbeszédet. (Mária-Kongregáció)