Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-08-27 / 35. szám

1911. augusztus 27. BALATONYIFÉK 65 Ép azért a legmélyebb elismerés és dicséret illeti meg Borsod vármegye törvényhatóságát, amely megváltoztatta eddigi szabályrendeletét, ugy intézkedett, hogy a vármegye területén rendőrileg tilos a 19 életévet még be nem töltött gyermekeknek a korcsmák és más nyilvános helyek látogatása. Nehogy pedig a szabályrendelet intézkedései akként játszassanak ki, hogy nem a korcsmákba ugyan, de annak ajtaján kívül szolgáltassanak ki a fiatalkorúak részére a szeszes italok, a szabályrendelet kiemeli, hogy a szeszes italok kimérése még a korcsmák, sör- és pálinkamérések közelében is tilos. A szabályrendelet 100 koronáig sújtja nemcsak a nyilvános helyek tulajdonosait, hanem a kiskorúak szüleit és gyámjait is szabályrendelet megszegése esetén. A fogadó, vendéglő, kávémérés iparról szóló szabályrendeletben eddig az ott alkalmazható leányok korhatára a 14-ik életévben volt megállapítva. Ezt a korhatárt a vármegye most 18. életévben állapította meg s kimondotta, hogy a vendégek szolgálatára rovott életü

; nem egészséges, ^agy erkölcstelen egyének, továbbá fogadókban, vendéglökben, kávéházakban és kávémérésekben vagy italméréssel foglalkozó üzletekben 18 éven alóii leányok semmiféle szolgálatra nem alkalmazhatók. Ily bölcsen szabályrendelkezett Borsod vármegye a fiatalkoruaknak a korcsmák és a többi nyilvános helyek látogatását illetőleg. Amint a verseci átirat sorba látogatja a vármegyeházakat, ugy kellene ezen üdvös szabályrendeletnek is bekopogtatni a vármegyeházakba és ott meghallgatást és elfogadást nyerni. Ha Borsodvármegye szükségesnek találta ezen uj szabályrendelet meghozatalát, ugy bizonyára mindenik vármegyében égető szükség lenne ily rendeletre és el is kellene, mert e tekintetben egyik vármegye olyan, mint a másik. Kíváncsian lessük, várjak, hogy vármegyénk mikor hoz hasonló bölcs intézkedést. Ha a fiatalkorúak erkölcsi védelmét igazán szivén viseli, akkor minél előbb megteszi, különben nem. Szent István napja Keszthelyen. Az ölök, dicső emlékű első magyar kiru'ynak — Szent. Istvánnak az ünnepét űlt.e az egész ország az elmúlt vasárnap. Mi keszthelyiek is megünnepeltük ezt a szép, egyúttal nemzeti ünnepet is. De hogyan ? Ugy, hogy ez az ünneplés nem mult el minden keserű utóiz nélkül azok szivében, akik örülni és lelkesedni tudnak nemzetük nagy férfiúinak ünnepnapjain és keresve keresik az utat-módot, arra, hogy ezen hazafias örömüknek és lelkesedésüknek kifejezé.«t. is adjanak. Vájjon ez a hazafias öröm és lelkesedés, amely kell, hogy Szent István király ünnepét eltöllse e honban, a városokat, falukat s pusztákut egyaránt, meglátszott-e Keszthely város külső képén ? Oly diszt öltött e városunk, amilyent az ünnep fenséges méltósága, a, Szent Kiiály iránt való hálás kegyelet és megemlékezés ilyen alkalommal teljes joggal megkövetelhet ? Szó szincs róla. A látottak után bátran ki merem mondani, hogy Keszthely városa nem ugy ünnepelte meg ezt a szent napot, amint, azt egy igazi, tősgyökeres magyar várostól meg lehet követelni, Pedig büszkén valljuk városunkat, — magyarnak. Zászlódigben nem úszott városunk. A középületekre kitűzött nemzeti zászlókon kívül alig lát'unk egy két magánházon zászlót. Amint Nagy István. vbiró, Kransz L. utóda Erdős József és kivülök még egynéhányan a nemzeti zászló kitűzésével jelezni tudták u nagy nemzeti üui.epet, ugy azt a többiek is megtehették volna, sőt hazafias kötelességük is lett volna Nem elég a hazafiságot a szívbe rejteni és azt néha n«pján a hangzatos frázisok megtévesztő díszruhájába bujtatni, hanem azt ki is kell mutatni, arról vallomást is kell tenni akkor, amikor arra szükség van, mint például Szent István napján. Ugy festett itt minden a nagy napon, mintha nem i>j magyarosiaknak házainkat, vagy ami még sokkal gyászosabb és siralmasabb

r magyarok ugyan a lakók, de akiknek szivéből kiveszett az öröm, a lelkesedé", a hála a í-emzet, nagyjai iránt; akiket már 2iem érdekel semmi nemzeti; akik a világpolgárság, u nemze. köziség, a kozmopolitizmus légköréből szivják tüdejükbe a baI cillusos levegőt, amely pedig a nemzeti életet, fejlődést, haladást határozottan megakasztja és nemzeti romlásbR visz. Ezeket a gondolatokat ébresztette lelkemben Keszthely város külső képe Szent István király ünnepét), azt még hozzátéve, hogy csak az a nemzet érdemel jobb, dicsőbb jövőt, amely nagyjait, megtudja becsülni, azokért lelkesedni tud, amely lelkesedésnek a haszna az, hogy nagy félfiai utján akar és fog is haladni hazájának és önmagának is a javára, bü zkeségére és boldogságára. Szünidő véyén. Vége felé jár a nagy szünidő ! Ma még látjuk a fürdőhelyeken, a nyaralókon az életerős, napbamitotta édes ifjúságot, ma még a falvak csendjét a városokból falusi rokonoknál nyaraló fiuk pajkos lármája teszi élénkké s néhány nap . . . s kiürülnek a nyaralók. Néhány nap nmlva vége az eiögyüjtésnek és az üdülésnek. Aggódó szülők sok kényelemmel s rajongó szeretettel körülvett fiai szárnyra kelnek. Ma még a szülői házban látjuk az élet lármáját, ma u.ég a szülök csókjaik özönével halmozzák el gyermekeiket, hogy pár nap múlva megváljanak kedveseiktől. Előkerülnek a könyvek, csomagolják a k's diúkholmikat s midőn a kedves fiu megcsókolja az érette hullatott könnyeket, félrehúzódik s ott sir, hol senki sem látja. Évről-évre felvetődik a kérdés a nagy szünidő végén, hogy milyen pályára adjuk gyermekeinket ! Tanácsot is adnak, élőszóval s újságokban is, hogy adjuk fiainkat ipari s kereskedői pályára. Helyes. Magam is elismerem ennek helyességét, ámde megjegyzést is fűzök hozzá. Egy jól nevelt s féltve őrzött fiút, hogy lökjön el magától a szülő. Hogy tudja elhatározni magát arra, hogy gyermekét a • megszégyenítő inaspályára» a durvaságok és gorombaságok özönének lökje ? Talán sehogy sem! Ezért van az, hogy dulakodnak a szülők az iskolák kapui előtt, mert megbélyegzőnek tartják azt, hogy fiaikat ipari pályára tanitsák. Sajnos, az iparágak üzése ma még nem vivta ki a kelló tiszteletet s azért intelligens szülő ipari ágra alig adja gyermekét. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni az állami szakiparúkolák felállítását, hova már intelligens szülők is habozás nélkül adhatnák a négy középiskolát végzett fiaikat. S ezzel a megoldással szakképzett, tekintélyes iparosokat nyernénk s nj pályát nyithatnánk fiaink előtt ! Hegedűs A. Elek. Beiratások iskoláinkba. Zárdában. A bejáró növendékek szept. 1., 2., 4. napjain iratnak be ; a benlakó uövendékek sziutén e napokon kötelesek megjeleni. A felvételi, javitó és pótló vizsgákat szeptember 11-én taitjuk meg. Szeptember 5-én ünnepélyes «Veni Sancte.» A beiiatási dij az ovodában. polgári iskolában és kézimunka-osztályban 4 kor. Az ovodában és elemi iskolában a tanitás dijmentes, a polgári iskolában és a vele egybekapcsolt női kézimunka-osztályban helybelieknek a tandij 10. vidékieknek és más vallásuaknak pedig 20 korona. Az ifjúsági könyvtár és értesítő 2 korona, mely a beiratás és tandíjjal együtt a behatáskor fizetendő. Minden tanuló hozza magával születési-, iskolai- és ujraoltási bizonyítványát ; behatásra szüleinek vagy ezek helyettesének kiséietében jelenjenek meg. A rendes előadások szeptember 6-án kezdődnek. Állami polgári leányiskolában A helybeli állami polgári leányiskolában és a vele egybekapcsolt női kézimunkaianfolyamra augusztus 31., szeptember 1. és 2-ik napjain délelőtt 8—11 óráig lehet beiratkozni. A tanitás szeptember 4-én kezdődik. A tanulókat a szülők vagy azok helyettesei irathatják be. Beiratkozáskor be kell nyújtani a mult tanévi iskolai bizonyítványt s az otthon előre és pontosan kitöltött bejelentő ivet, ami a házmesternél 4 fillérért kapható. Uj tanulók • ujraoltási bizonyítványt is kötelesek bemutatni. Az egész iskolai évre fizetendő tanés beiratási díj a polgári iskolában 14 K. 10 fillér, a kézimunkatanfolyamon pedig 16 kor. 10 fillér. Megelőzés. Az orvosok betegeiket mindinkább a megelőző tlieoriára teszik figyelmessé, a mely különösen az idült betegségekre vonatkozólag bír a legnagyobb fontossággal. Különösen áll ez a légzőszervek idült (jajainak minden megnyilvánulására, a melyek még a meleg évszak alatt is a legnagyobb figyelmet, és ápolást igénylik. Éppen nyáron, a mikor a gége, tüdő és bronchusok nyákhártyáját súlyos hurutok nem ingerlik, akkor lehet helyes kezelés által a beteg szervek teljes gyógyulását és megedződését, valamint az ellentálldkápesség fokozódását az eljövendő tél ridegségével szemben elvárni: Mindazon esetekben tehát, amelyekben felnőtteknél és gyermekeknél a legkisebb hajlandóság is mutatkozik a légzőszervek téli hurutjainak keletkezéséhez, a nyári hónapok alatt ez ellen erélyesen kell megküzdeni. Hogy ezen irányban eredményt érjünk el, arra egy szer sem oly alkalmas, mint a Sirolin «Roche.> Ennélfogva elsősorban minden tüdőbetegnek komolyan ós nyomatékosan ajánlandó, hogy egy megelőző kúrának vesse magát alá és nyáron naponta háromszor a Sirolin <Roche>-ból egy kávés, illetőleg egy evőkanállal szedjen. A meleg időjárás alatt még a sutyosan beteg tüdőt sem izgatják sokat a köhögési rohamok, ugy, hogy ilyenkor h Sirolin nemcsak megnyugtatóing, hanem a szó szoros értelmében gyógyítóiag is képes hatni. A Sirolin «Roche»-val való nyári kulák különcsen gyermekek számára ajánlatosak számlái hurut, kanyaró, skarlát stb. után. A gyógyszertárban kifejezetten Sirolin «Roche»-t kell kérnünk.