Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-09 / 28. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. julius 9. 28. szám. BALATONVIDÉK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER. VASÁRNAP. 8ZERKESZ TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes sz&m ára 2 K. 60 t 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Előfizetési felhívás. Tisztelettel kérjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy előfizetéseiket megújítani, esetleges hátralékaikat megküldeni szíveskedjenek. A magyar falu. A vezércikk, — ez a hely, melyen az alábbi sorok megjelennek, minden újság ünneplő szobája; ezen a helyen kell összehalmoznunk mind azt a szépet és ünnepi hangulatu fenkölt értéket, ami a közélet tallózásaiban szines virágcukouként szemülik elé kerül ; — s nékem el kell ismernem azt, hogy ezt a helyet nem egyszer, személyemre hallgatva, tiszteletlenül látogattam meg. Most szeretném, ha mindazt a sok apró-cseprő dolgot kisöpörhetném innen, ami nem volt ide való és mégis ide került, hogy a mellékelt levelet az őt megillető tiszta, érintetlen helyre tehetném; virágok közé, mint egy madárdalos hófehér magyar udvarház boldog szentélyébe. Akik elolvassák az alábbi sorokat, ha érdekellentétben állanak velünk ; azt mondhatják, hogy személyi tömjénezésnek hódolunk, amikor egy nagyon kedves és végtelenül tisztelt vezető személyünk nevét nem töröljük ki a levél megszólításából! Hadd mondják ! Azt fogják mondani, hogy ilyen levelet földmivelő ember nem tud irni, — azonban én, aki az itt-ott helyesírásban megbotló tévedéseit soha nem érzett szeretettel és örömmel javítottam ki, — tudom és látom, hogy a levél valódi; — de nem bánom, mondják azt is ! Azt fogják mondani, hogy nem átérzett, hanem utánozott gondolatokat foglal e levél! Hadd mondják! És én mégis leközlöm e sorokat! Amikor átfut a szemem, a tán gyakorlatlan kézzel, de világos, tudatos, érzett érzésekkel átszőtt gondolatokon ; összes, nagyra tartott, szerzett tudomásom mély tisztelettel hajol meg Tóth Péter László zsidi földműves természetes tudása és müveit lelke előtt; ki, — magyar földműves létére, — hallgassanak ide, — könyvtárakat olvas át ; — aki, a becsületes napi szántó-vető munka után — hallgassanak ide, — éjszakákat elidőz a könyvei felett; — s aki nekünk, kiművelt embereknek, — hallgassanak ide, — példát ad abból, hogy hogyan lehetünk a magunk erejéből meghallgatásra méltók. Könybe lábbad lelkemben a magyar önérzet, lássák, olvassák és gondolatukban vegyék körül megbecsüléssel azt a magyar földművest, aki így gondolkodik és gondolatait igy kifejezni tudja. íme a levél : Zsid, 1911. julius hó 2-án. rlel{. Gdál József hitelszöv. elnök urnalc Keszthely. Mélyen tisztelt tekintetes uram ! Ezer bocsánatot kérek, hogy Önt bátor vagyok hosszú s mindamellett igénytelen soraimmal megkeresni. De hát kinek mondjak el egyet-mást, ha nem Önnek, akiről azt tapasztaltam, hogy a szegény kisemberek szavát igazi szeretettel tudja meghallgatni! Kérem, mielőtt jelen levelemet a papírkosárba származtatná, méltóztasA BáLATONVIÜÉK TAHCAJA. FIAMETTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ. 22 — Tegyük fel, hogy a te szerelmed nem maradt titokban Oreglia szemei előtt s ezt kihasználta a ellened; olyasmire kényszerítve |téged, ami nagy elhatározással oldható csak meg. Tegyük fel, hogy valami nagy gazemberségre birt téged rá ; mondjuk arra, hogy valakit közülünk megölj ... Máté egész testében összerázkódott, arca hamuszinüre vált, fogai összeverődtek, de hang nem jött ki ajkán. Fiametta érezte, hogy helyes uton halad. — Tegyük fel, — mondom, hogy igy van ; mert csak akkor viselkedhetsz ugy, ahogy most láttam. S te valami kegyetlen nagy esküvel kötötted le magad szörnyű tettre ... A szived mélyén azonban jó vagy s ez okoz nagy gyötrelmeket neked ... Mi lenne, hogyha ón téged ettől megmentenélek ? Anélkül, hogy Máté egy szót felelt volna, Fiametta érezte, hogy mindjobban ura lesz a helyzetnek. — Ismerem az ilyen nagy esküket, Amikkel a démon hatalmába esik a lélek, de azt is tudom, hogy a gonosz nagyon sokszor ostoba is egyazon időben ! Ha a nagy, szörnyű tettre esküt is tettél ; hátha nem tettél azt a kisebbre, a hallgatásra ? Tegyük fel, hogy,igy van; s hallgass meg, mit tanácsolok ! Én is esküt teszek neked, hogy amit elmondasz, az én titkom lesz csupán. S azután keljünk versenyre egymással. Te folytatod az utadat az esküvel fogadott nagy bün felé ; én pedig hallgatok, de előtted járva, arra törekszem, hogy megakadályozzam azt ! Ha te leszel ügyesebb, tied lesz a győzelem, ha én leszek az, az enyém. Igy az esküdet betartod ós ugy lehet, a bűnt nem birod elkövetni. Közben azért a mi terveinken is dolgozhatsz, mint eddig, mint régen ; mint a mi régi jó barátunk ! A törpe arcára a boldogság mosolya ült ki, térdre rogyott a leány előtt s csókokkal árasztotta el kezét. — Madonna .... hebegte reszketőn, — te csodákat vittél most végbe ! — Elfogadod a feltótelemet ? — El! — Mi volt tehát a tett, amire esküt tettél ? Mátó körülnézett s aztáu remegve súgta : — Az, hogy a herceget meg fogom ölni ! — Roant ? — Őt! A leány keblére szorította kezét s időbe telt, míg újra uralkodni tudott magán. — S mikorra fogadtad, hogy megfő- * god ölni őt, . . . mindjárt, legott, ahogy utadba kerül? — Nem ! Nyertem időt ! Három napot ! Erre esküdtem meg ! — S az első nap ? — Ma éjfélkor fog lejárni! XXIII. Fiametta legelső pillanatban halálsáppadtan fogadta a borzalmas tervet. A valóság sokkal kegyetlenebb volt, mint amire számithatott volna. A legutolsó napok eseményei révén szivében teljes pompával kinyíltak a szerelem virágai, s a herceg életéért most már jobban remegett, mint tulajdon sorsáért, s ez az előtte most mindennél drágább élet olyan veszélyben forgott, melynek igazi mértókét csak ő érezte meg. Ismerte Málét, a törpének szinte emberfeletti ügyességét, ravaszságát ; — s ha egy pillanatig arra gondolt is, hogy őt az adott szó, az eskü és a kegyetlen elhatározástól el lehetne téríteni ; — e kába reményről mihamar 1* kellett mondania, mihelyt eszébe jutott, hogy Máté szerelmes, bolondul, Őrülten ; szerelmes egész a halálos bűnig s itt a rábeszélésnek kevés hatalma lehet. Mátó a vallomás után újból visszaesett az előbbi szorongó, aggodalmas hangulatába. Látszott rajta, hogy Fiamettának csak egyetlen elutasító felháborodott szavára vár, hogy legott mint egy elátkozott