Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

8. BALATONVIDÉK 1911. augusztus 13. nem áramfejlesztés, hanem, hogy az esti órákban fellépő erősebb hálózati terhelésnél azt az áramtöbbletet lássa el, amelyet az áramfejlesztő gép egymagában már táplálni nem tud. Ez azt jelenti, hogy a 70 kilowattnál nagyobb megterhelést az akkumulátor veszi át. Ugyanez az akkumulator-telep szolgáltatja az áramot abban az időben, amikor a gép nincsen üzemben. Az akkumulátorból kisütött elektromos árammenynyiség ismét pótolható egy időben, midőn a hálózati terhelés nem veszi igénybe a gép teljes teljesitő képességét. vagyis a felesleg mindig az akkumulátor töltésére fordítható. Az akkumulátor tehát egy raktár, mely időről-időre, ha üres, villamossággal megtölthető. Az egész telep teljesitő képességét két szempontból kell megbírálni. Az első szükséglete az, hogy az esti órákban fellépő maximális terhelést tudja-e szolgáltatni. A másik az, hogy termelőképességének olyannak kell lenni, hogy a 24 órán át igényelt árammennyiséget ezen idő alatt előállítani, vagyis termelni képes legyen. A telep üzembiztossága szempontjából az egyik gépegységet tartaléknak kell tekinteni. A fogyasztás kielégítésére a keszthelyi telepen csak egy 70 kilowattos gép és egy 90 kilovattos akkumulator-telep áll rendelkezésre. Ez a kettő párhuzamosan kapcsolva, 160 kilowatt terhelést képes kielégíteni. E szerint tehát a fogyasztás napi legnagyobb mennyisége 160 kilowatt lehet csak. A 70 kilowattnál magasabb terhelés elláthatása azonban szabályozva van annak tartalmától is, és ezen magasabb terhelés nagysága egybevetve annak tartalmával a kapott energia mennyiségnek, az akkumulator-telep kapacitásának keretén belül kell maradnia. Az a másik szempont, mely szerint a 24 órán belül igényelt energia mennyiség termelhető e, a gépegység termelőképessége által van határolva. Az akkumulator nem termelhet áramot, csupán elraktározásra szolgál és ezt az elraktározott áramot bizonyos veszteségek mellett vissza is adja. Egy 100 lóerős gépegység 24 órai igénybevétel mellett átlag 85 kilowattal dolgozik,^ ez 24 óra alatt 1560 kilowatt óra. Az üzembiztosság feltételezése mellett tehát a maximális terhelés 160 kilovatt, az átlagos napi terhelés pedig 65 kilowattig terjedhet, vagyis 24 óra alatt 1560 kilowatt óra energia szükséglet elégithető ki. A keszthelyi telep eddigi igénybevétele a következő volt : 1907—908-ban 120 kilowatt 1909-ben 130 » 1910-ben 140 > 1911-ben 150 » lesz, és miután a fogyasztók szaporodása ezideig állandó arányt tüntet fel, be fog következni az 1912—13-ik évben a 160 kilowatt maximális megterhelés. Másrészt az 1910. évi 140 kilowattos maximumnál az esti üzem, vagyis a világitás ellátása az akkumulator kapacitásának 80 °/

0-át máiigénybe vette és igy előre láthatólag az 1912—13-ik évben az esti szükséglet kielégítésére az akkumulatortelep teljes kapacitásának kihasználása válik szükségessé. E szerint tehát 1913-ban feltétlenül beáll a telep ldbövitésénelc szükségessége, mert az összes termelhető energia mennyiség fel fog használtatni. Ezt mutatja a következő táblázat is, mely a szükségelt napi energia mennyiséget mutatja az elmúlt években : 1907—90S. évben 1000 kilowatt óra fogyott el, 1909-ben 1100 kilowatt óra fogyott el 1910-ben 1200 > > > 1911-ben 1300 > » fogyasztása várható az eddigi adatok alapján, amelyeket a villamostelep könyveiből bárki kiszedhet. A fenti számok egybevetéséből következtethető, hogy 2—3 év múlva a napi összükaéglet kielégítésére a keszthelyi telep mai berendezése teljesen ki lesz használva, tehát mint fentebb mondva volt, a telep kibővítésének szükségessége a fogyasz. tás ezen arányú emelkedése mellett okvetlenül bekövetkezik. A hozott adatok alapján, hogy a telep fejlődése annak pénzügyi eredménye hogyan függ össze, illetőleg azt miképen befolyásolja, megmutatja a következő táblázat : Az árambevételek emelkedése 1909. évben az előző évvel szemben 17% volt, 1910-ben 10%, 1911-ben az eddigi adatok szerint 12 % várható. A telep jövedelmezősége pedig a befektetett tőke %-ban kifejezve 1908-ban 3-16% 1909 ben 4-95 % 1910-ben 5-98% volt és 1911. év eddigi adatai szerint, amelyet szintén bárki megtekinthet a keszthelyi villamos telepen, legalább 7 % várható. Miután a berendezés hozadéka az esetleges befektetés következtében a jövőben csökkenést fog mulökéssel a földre teperte. Esés közben Oreglia arcáról lehullt az álarc, de ez most máinem tartotta vissza a fenevaddá változott Borgiát. — Ah, hát te vagy ! Te érted se kár! Te csábítod ezt a leányt ! No most leszámoltunk ! S magasra emelte a tőrét, hogy a bormáuyzó torkába döfje. A tőr felvillant a napsugárban, Fiametta sikoltva takarta el szemeit s e pillanatban .... Künn mennydörgésszerű dördülés hangzott fel, oly erővel, hogy a falak is megrázódtan belé ! A Borgia kezében megállott a tőr.... — Mi volt ez ? ... Ez ágyú volt! . . A légy dongása is meghallatszott volna a szobában. S ime utánna még egy ágyúlövés . . . meg még ogy . . . még . . . még tovább . . . négy ... öt ... hat .. . Cesare őrjöngve ugrott fel helyéből s talpra rántotta a kormányzót is ! — Oreglia ! kiáltott rá. Hallod az ágyukat ... mi gyilkoljuk egymást és ott . . . ott kint . . . E pillanntban az utcán egy lovas dübörögve vágtatott végig ... s ahogy csak a torkán kifért, üvöltve orditá : — Meghalt a pápa I Cesare utánna kiáltotta : — Meghalt a pápa ! Kormányzó, hallod, meghalt * pápa ! Most békét kell kötnünk, ez mindennél fontosabb ! Add a kezedet ... jer ... a Vatikánba ... a lovasokkal ! S tombolva vonta, rángatta, vitte magával. Kinn a spanyolok már egj

r csoportban álltak s amint megpillantották Oregliát, harsogó riadallal törtek ki. Nem értették ugyan, hogy kerül ide, de azt érezték, hogy a legnehezebb pillanatban derekasan összeverődtek. Cesare a lovasok közé rohant. Felpattant az egyik ménre, a másikra Oregliát ültette fel s azzal visszakiáltott a többinek : — No most, sátán fiai, — utánnam ! És ezzel kivont karddal vágtában megindult a Tiberis felé. Itt még a zavargásoknak nyoma sem volt, csak a folyton dörgő ágyuszó csalta ki az utcára a tömeget. A kalmárok szorgosan lezárták boltjaikat, mert ilyenkor a fejetlenné vált városban a fosztogatás és nyilt rablás hamar el szokott kezdődni. Cesare a Forre di Nona előtt már kénytelen volt karddal széthajtani az előtte álló tömeget, kik között a maroknyi spanyol csapat mint valami sátáni hadsereg gázolt keresztül. így közeledtek az Angyalhid felé. A hid túlsó felében a barisell két csstakigyót állittatott fel, amikkel végigseperhette a hidat, ha azon át lázongó tömeg közeledett volna a vár felé. A pattantyúsok égő kanóccal álltak az ágyúcsövek mögött s kémlelödve figyelték a túlsó partot. A barisell maga az Angyalvár bástyái között állt, hátamögött a lobogós árbóc az imént bocsájtotta alá a cibők szineit. Az volt a kérdés, hogy milyen másik kerüljön a helyére ? A barisell mögött álló alabárdos kezében két lobegó volt s csak a jelet várta, hogy az árbocra felhúzza. A Colonnesieké és a Borgiáké. Amelyik előbb ér a Vatikánba ! Es azok jöttek is, mindaketten. Balról a parton Cesare Borgia vágtatott végig az embereivel, jobbról »z Istr&da Júlia felöl pedig nehéz colonnesi lovak dübörögve rohantak «lóre. A hídfőnél torlódott össze a két csapat. Cesare ugy harcolt mint egy fiatal démon, villámgyors csapásokkal vagdalta szét az eléje kerülő katonákat. Ajkát öszszeharapva, villogó szemekkel leste a rést, ahol áttörte. Még egy utolsó lovas állt, előtte. A penge zuhogva vágódott a nyakszirtjébe ; aztán hajrá 1 Előre ! Tiz fekete képű spanyol nyomult utánna, ... a spanyolok elfoglalták a hidat. Még nem értek a túlsó felére, amikor lassan, méltóságteljes lebbenéssel felemelkedett az Angyalvár lobogós árbocán a Borgiák vörös-sárga zászlója. Cesare embereivel a Vatikán elé lovagolt s az megnyitotta a kapuit előttük. Ahogy leszállt gőzölgő lováról s véres kardját a hüvelyébe dugta, szigorúan kiadta az őröknek a parancsot : — Szögeljétek be a kapukat s a falnyilásokba vontassátok fel az ágyukat. Bárki jelenjék is meg a téren, ha nem közülünk való, söpörjétek el a kartácsokkal. S a katonák tisztelegtek neki. A Vatikán a Borgiák hatalmába került.