Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-23 / 30. szám
1911. julius 16 . BALATONVIDÉK 5. A csónakverseny. A mentőkocsi finnep-ly rendezősége a vasárnap délután tart h ni szándékolt csónak versenyt, dacára a szépen I céi l özet,t, " nevezéseknek, r műsor t,ulli»lii!ozoi tsága miatt kikapcsolta a látnivalók sorából. E helyett ellu.tárrzta a rendezőség, hogy a csónak versenyt augusztus első vasárnapján taitja meg, « mikor ez a látványosság f( g;a kitölteni egész ünnepi délutánt m iiz ünnepélyt a keszthelyi csó^ nakázó és korcsolyázó egylet épiiendő uj pavi'onja javára rendezi. A kft paiti c.-ón* Idában I ítélt nevezési ivek tehát lovábbia is váljék síz, a'á hókat, akik szán ára megjegyezzük, h< gy a nevezés és versenye km a c ónak használat ingyenes, jutalmul pedig éltél es emlékfilmek fog lilik szolga Ili. Jövő számunkbr.n bővebben bíf-zámoltink majd az add'g beérkező nevezésekről s a verseny n.üsoipontjairól. —*— Színház. Szowba/on a HercegI, is(tsszOriy. Ahoyy erre « muli liéLen lefolyt színházi estére gondolok, egy.tWn szeieplőt látok még az emlékezetemben, a tö'bi n ind elmosódott; — és ezvel már az előadásról is mejjütnUi összes bírálatomat. Ez a szereplő Káldnr Dezrö ; — ö Litiinö volt, ni'g a több ek egyszerűen jók, kétívesek, szimpatikusak, de azért elfelejthetek. Káldor Dez>ö alakítása Parnez ras'jupier heicogélen azonban izzott, láugolt. Olyas valami ez, mi még évek múlva is eszébe jut annak, nki látta. A darab maga gyönyótii szép. A librettó érdekes, művészi mut:ka. n osk szövése pompás, a zenéje értékes, szell< mes s a fö alak színes jellegzetességével szinte kilép a színpad deszkáiról. És ezzel megint ott vagyok Káldor Dezső személyénél, ki e darabban mindaii figyelmet maga számára foglal le. Azt a szilaj temperamentumot, melylyel szerepét játsvn, a magyar szimpadokon ínég csak Kör.nyeiuél láttam, őszinte ölömmel üdvözöltem újra e kis távoli vidéki állomáson. Bárcsak ez lenne a magyar énekes színészek uj iskolája, szemben a régi, fábul faragott németes lohengrin vitézek régi sablonjával. Ez felel meg a magyar temperamentumnak ! A zenében Parnez hercegének bemutatkozó száma s annak többször visszatérő motívuma széz keifszt,levélnél jobban bizonyítja Leh"r magyar honosságát. Ellenben miért, szabta ennek a M kir. Operában is nagy- sikert elért darabnak az életét ilyen rövidre az Igazgató ? Azt az utálatos Cigányszerelmet beadta ötszőr, ezt már másodikra végkiárulásbati félhelyárral meneszti ? Kár érte. Hisz előszörre is zsúfolt ház nézte végig ! Vasárnap, A sárga liliom. Kitűnő előadás. Nagyon érdekes daiab. Annyira érdekes, hogy itt meg a szerző vonja el a figyelmet, a szereplökről. A darab alcime lehetne «a kisváros a színpadon.» Nagyon megtisztelő ránk kisvárosiakra, akik, — épen mi, — a darab összes szereplő személy eit, az életlen is szállít hatnánk (az egy főispánon kivül, ez azonban a darabban is ép oly felesleges valami, mint az életben, ahogy n példa mutatta.) Nagyon megtisztelő, ellenben nem mondjuk érte, bogy köszönjük szépen. Arról van szó a darabban, hogy egy vidéki váios huszár ezredében, mint a tisztikar egyik tjigja, unatkozik egy fiaiul nagvheic g. Garázdálkodik és szórja h pén/i. Ezért a városban korlátlan tekintélye YMi. M'glátja valahol egy oda ujonan kinevezett kórházi orvos húgát; megkívánj-, a huszártisztek, a váios, — fel egész a fois|nig m'iuUnki — keritöjévé Vfclik a leány, tk s végül, mikor az orvost kéj viselővé i - meg váli szíják, maga leány bátyja is bel-i-gvfizik, hogy buga a bet cg szereib e legy . i . Hát ez teremiu'se szép. Mindent i gar. m 1 er, aki kisvá'Ostan éi ; ily 11 sommás gys'zet ii-éggel még nem intéztek el bein; inket szinpadon, Wn záj megjegyezni, hogy a daiab mint szii padi nunke, Kinek. Mesesz.övése a U gél He. esel i ii illata nemében. Egy páratlan liiiiniüil hiegirt. el>ö osztályú diáiua; — hanem egy szeu t-l-ii I cc ület.sértés a magya* nemzettel szemben, inert az egy Budapest város kivételével többé-kevésbbé valamennyien kisváiósiak vagyunk. A szerepek élethű habitusa elkáz.tatja egy pillanatra az ítéletünket. Láttunk a darabban mozogni huszártisztet, primadonnát, kávést, rendőrkapitányt, doktoi t slb., alak mind ugy beszélnek mint egy eleven vidéki huszártiszt, primadonna, kávés stb., de nem ngy gondolkodnak. A hölgyeké az elsőség. Van a szereplök közt egy prímádon n, (Boriss Bianca), hát kérem szeretném — azaz dehogy szeretném — én látni azt a vidéki primadonnát, aki nyilvános kávéházban iü'tysz.órti eljárja a hastáncot ; — nem jó kedvéi öl, — mert ez éjpen megelletnék ; — l.auem, mert, a fiatal inigyheicegnek jól esik n egaiázni benne az asszonyiságot ! A primadonnák magyar leányok és éti nem hiszem hogy volna egy nagyhercegnek 'annyi pénze, melyért, ilyenre kaphutók lennének. Látok husváifőhadnagy zt, aki, — ép gongolkodásu .intelligens modem ember, —• beáll leánykeritcinek a föheiceg száméia. Látok képviselőválasztást, melyben a jelöltség ára a jelölt húgának a becsülete. (Huj, de jól lehetne ez ellen korteskedni !) Lit.ok rendőrkapitányt,, főispánt, ügyvédet, Uifc százegyszer legazemberezirek s kik ezt, kézlegyintéssel mosolyogva fogadják. Hercegi bérletek, városi panamák, uradalmi ügyészségek potyognak jobbra balra, kisembereknek ; csak azért, hogy egy leány becsülete megejtessék. Mna ! Roppant érdekes darab ! Hogy ezt mi magyarok ^megnézzük, szép is, meg nem is. A baj ott kezdődik, hogy a darab kvalitásai révén külföldre került s legelőször Bécsben fog előadódni ! Pompás kis fotografia ! Képzelem, miket gondol majd a nézőtéren az a képzeletemben kiszínezett kövér stíriai kappangyáros ott, Bécsben miróluuk. c— Szép kis Magyarország. » A régi velenceiek az ilyesmit röviden és ta'álóan hazaárulásnak minősítették s nem lestelték az elkövetőjét leusztatni az, Otfano csatornán, miután előbb egy finom kis köszörükövet is rákötöttek a nyakára. Én, részemről egy termetes malomkövet is megszavaztam volna a szent, célra. llétjo. A medikus. Bródy Sándornak, n légebben ízléstelenségig erotikus Bródy Sándornak egy bájos uj sütetü könnyű drámája, mely több helyen az «Ezüst kecskéből » készült. Ezen az előadáson ismét egy színésznő, a társulat, legelső ereje, Harmos Ilonka lép az előtérbe. Gyönyörű szép illúzióim vannak erről a művésznőről. A legtöbb színészen vagy színésznőn játék közben nagyon sokszor meglátszik, nogy amit mond t.z szerep, betanult móka, csinált jó kedv, vagy művészi köny. Nála nem. Ha olyan szerephez jut, amelyben a legtiszteletre méltóbb asszonyias vagy leányi lelki harc csillog, mint a legnemesebb drágakő, ren tette meg, — s amit már azóta is néhányszor felkeresett. Jól ismeite a járást. Egy szempillantás alatt fenn volt a kapu párkányán, ahonnét ügyesen a falba vezető nyílásba tornázta magát. Elég gyorsan feljutott a csúsztató felső pereméig; -- itt előie nyújtotta a kezét, megkeresve a kárpiton metszett nyílást. Simán ment minden. A széthúzott kárpiti epedésen a baiisell szobájába látott. Az Angyalvár parancsnoka az asztala élőit ült ; mely mögött körben az emberei foglaltak helyet. — Hohó, — ugy látszik mégsem jöttem hiába, — állapította meg a törpe nagy megelégedéssel ; — ezek ugy látszik haditanácsot tartanak ! Máté fülelni kezdett. A barisell, az ő rendes, kimért halk Szavával beszélgetett a kémeivel. — Tehát Cardino, — fordult az egyikhez, — megállapíthatjuk, hogy a te értesülésed helyes. Garcia di Montalvo nem szökött meg a városból, merénylet áldozata sem lett, a Tiberisbe sem fojtották, mint ahogy azt, a kósza mendemonda beszéli, hanem él. El, de fogva van ! A francia herceg kerít,etto hatalmába valami át kos ravaszsággal, amit magam is nagyon csodálok, mert ismerem a kegyelmes ur gyanakvó természetét,. De hát nem tehetünk róla, már megtörtént. És a herceg őt ... . — Igen kegyelmes ur ! Vágott közbe a jelzett kém, — a herceg öt az Isolájában őrizteti s ott él már napok óta a legszigorúbb fogságban ! — Ugy van, helyes ! Válaszolt barisell. Fogságban van, de nem sokáig ! Hohó, — a herceg lehet ravasz, mint maga a sátán, de most az egyszer rosszul számított! Most a többiekhez fordult : — Együtt vagytok valamennyien ? A kémek igenlően bólintottak. — Jól van I Tehát holnap reggelre szabaddá tesszük ; — bármi áron ! Megértettétek ! Senki sem fogja kímélni magát ! Magam foglak vezetni benneteket ! A legelső kém kérdé ! — Hol lesz a találkozó ? — A Colosseum ivei alatt! Válaszolt a barisell. — És mikor ? Máté most önkénytelenül előbbre csúszott rejtekhelyén, hogy egyetlen hangot se szalasszon el s egész arcával áthatolt a résen. A barisell pedig felet : — Az éjszaka nyolcadik órájában, (hajnali két, óra), akkor már elcsendesült a város, senki sem fogja zavarni a munkánkat ! E pillanatban az egyik kém hirtelen felkiáltott: — Hohó . . . nézzétek . . . ott . . . ott . . . egy ember ! És Máté rejteke felé mutatott. A teremben levők mind a jelzett irányba pillantottak. A törpe vissza akarta kapni a fejét, de nyakával magához rántott" a kárpitto, mely most hosszában áthasadt, Egy pillanatra látta még, amint az egyik kém a falnál sorban álló lőfegyverek egyihét felkapja, céloz és . . • A törpe elengedte magát, ugy, hogy csak a körmeivel tartotta testét a osusztató szélén, — és fülsiketítő dördüléssel elsült a feléje itányzott fegyver. A már akkor divatba jött arquibuz a lőfegyverek legveszedelmesebb fajtái közé tartozott. Akit eltalált, annak tyuktojásnyi óloméi"rabokat vágott a fejéhez, amik ellen a legkeményebb koponya sem volt elegendő védelem. A lövés erejétől emberünk feje felett ökölnyi kődarabok pattogtak szerteszét s a nagy légnyomás majdnem kisodorta az üregből. Bár a lövés maga nem érte, Máté érezte, hogy a homlokán meleg vérpatak csordul alá, valami kőszilánk okozta sebből. A teremben őrült kavarodás támadt, kiáltozás, ajtócsapkodás, a barisell éles parancsszava. A törpe érezte, hogy megfagy ereiben a vér. Elengedte a görcsösen megragadott kőpárkányt, és mint valami zsák, repülve zuhant alá a meredek nyílásban, ki a folyosó közepére! Egy pillanatig kábul tan megtántorodott a hatalmas eséstől aztán neki! Teljes erővel futni kezdett a folyóparti kapu felé. A kapuban álló őr megzavarodva állott félre az útjából, de nem ért még a kapu boltbejáratának közepéig, ^már nyomában voltak az üldözői. (Folytatása következik.)
