Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-16 / 29. szám

1911. ju)iu9 16. BALATONVIDÉK 3 Az iuditások öl, fél hal, hat, fél hét és hét órakor törkénneK. A versenyekben részt vehet mindenki, aki személyenkiut egy korona nevezési di­jat lefizet. A korsüánj'osok nevezési dijat nem fizetnek. A csónakok használata ingyenes. Ne­vezési határidő 20-án déli 12 óra ; nevelni lehet a csónakázó egylet és a Nyers-féle osónakda parti helyiségében hétfőtől, 17-töl kezdve. A nevezési dijak a győztesek között, osztatnak szót és pedig, ha a nevezők szá­ma hétnél kevesebb, a befizetett dijjak két­harmada az elsőé, egyharmada a másodiké. Ha a nevezők száma hétnél nagyobb, a dijjak fele az elsőé, a maradék kétharmada a másodiké, egyharmada a harmadiké. A győztesek ezenkívül emlékérmeket is kapnak. A nézőközönség számií a. Minden inditás előtt a versenyző csó­nakosok defilében elvonulnak a part előtt, hogy a közönség tippjeiben megállapodhas­sék. A csónakok külömbözőszmü zászlókat viselnek s a totalizatőr pénztáraknál ha­sonló sziuü tikettek fogunk eladatni. A fogadásokból begyül: összeg egy­harmadrésze a jóiékoDy alap javára levo­natik, a többi a győztes csónakot megfoga­dok között fog kiosztat,ui. Három totalizatőr pénztár lesz a «Gyó­zelemrei, kettő a «Helyre» fogadók szá­mára. A «Győzelemre' fogadók pénztáránál 1 és 3 koronás jegyek kaphatók, S en­nél csak az elsőnek beérkező csónakot meg­fogadok tiketjeire fizettetik ki a vesztes fo­gadók pénze egyenlő arányban. A «Helyre» fogadásnál egy jegy öt korona. Itt a megfogadott csónak után ak­kor is fizettetik ki nyeremény osztalék, ha az illető csónak — hét, versenyző esetében — első vagy második, — hétnél több ver­senyző esetében — első, második, vagy harmadik lesz. A diákpincérek. «B ilatonfüied i c. Balatonfüreden megjelenő uj lapkolle­gánk ugya' Csak jól kezdi. «Koppantó» c. rovatában bizonyisten csapni való Ízléste­lenséggel neki rohan a jogászpincérek ügyé­vel kapcsolatban az intézménynek ? Nem. A Hullám szálló bérlőjének ? Nem. Hanem a bérlő nejének. Tehát mindenekelőtt BSZ­szoiiynak. És pedig olyan ordínáré kaszár­nya stílusban, hogy kifjjezései közül nem irok le egy betűt sem, mert nem bírná el a tollam. Pedig az én tollam se valami na­gyon VálogRtós ; — elképzelhetik tehát, hogy miket, irt össze-vissza az a lelkes ba­latonfüredi ujságiió. Asszonyt bántani nem urj dolog, ezt ugy látszik, nem tudják Füreden. Ezt, az intézményt bántani pedig »em okos dolog, mert rokonszenves, jó és be­vált ujjitás. Egy tiszteletreméltó úttörőt végül azért dorongolni, mert az illető zsidó olyan ázsiai sötétség, amelyik egyszerűen bolondok házába való. Ezt ismét, én mondom, «néppárti lap­szerkesztői, akinek a megállapodott ener­gikus keresztényi felfogásához ' az egész • Balatonfüred* antiszemilizmusa nem ér fel a cipője talpáig. Amig mi a zsidóságot ott, támadjuk, ahol példamutatóau tiszteletre méltó, addig a támadásunk rugdalózás, erőtlen handa­bauda ós falusi pletykazsurualizmus, A bslatoufüredi «Koppautó» pedig fe­lesleges munkát végez, ha a keszthelyi köz­ügyekbe koppauija az orrát; mert nyugodt lehet, vigyázunk mi itt eléggé h keresztény felfogásra, hogy valamikép föl ne döntsék j a derék jogászpincérek ; — akiket külömben t az Isten uagyon sokáig éltessen. —*— A keszthelyi kath.főgimnázium épfcegifcöje az 1910—li. iskolai évről. Technikai akadályok miatt csak most emlékezhetünk meg főgimnáziumunk ez évi évi értesítőjéről, mely mind külső kiállítá­sánál, mind p^dig gazdiig tartalmánál fogva méltán sorakozik az eddigiekhez, tőt azo­kat egybeii-másban talán felül is múlja. Az értesítő elején meleg nekroíogot olvasunk Váradi Károlyró 1, aki hét eszten­deig állt a székesfehérvári tankerület élén s akit a diákságnak soha el nem uiu'Ó há­lája kisért korai sírjába. Szakkörökben • méltó elismerés fogja kísérni Heinrich János «E^y kevéssé ismert, fejezet a német, nj'e'vl örténetböl» c. érteke­zését, amely már akadémiai jutalomban is részesült. A szokásos rovatokon kivül, melyek a tananyagot, fegyelmi és tanulmányi álla­potokat tárják fel, egy uj és érdekes ada­lékkal találkozunk, amely a gimn. fúvós zenekar létrejöttéről ad örvendetes hírt. Az intézetnek Berkes Ottó igazgató lelkes kezdeményezése folytán olyan fúvós zenekara, van (vonós már régebben volt), amilyennel a kalocsait kivéve egy középis­kola sem dicsekedhetik. Mind a két zene­karnak jól sikeiült fényképe (Dr. Simon Ernő felvétele) ott látható az értesítőben. Ösztöndíjas tanuló volt 10, az ösztön­dijak összege 2700 kor. Az intézethez kö­tött segély-, illetőleg jutalomdijak névér­téke 32599 kor , kamatjövedelme 1391 ko­rona, melyből 33 tanuló részesült segítség­ben. Ösztöndíjakban, segély- ós jutalomdi­jakban összesen kiosztottak 4594 koronát. A tanulók száma volt 323 Mindenből jeles 40 12 5%, jó 49 15 5%. elég­séges 191 59 9%. Egyből elégi. 15 = 4-7%, kettőből elégt, 6 1-9%, többől elégi. 7 = - 2-2% Viseletből jó 266 -=. 84 2%, szabályszerű 49 ~ 15-5%, k. sza­bályszerű 1 =---- 0 3%. Az Ízlésesen kiállított értesítő Sujánszky József nyomdáját dicséri. Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló iskolák értesítője az 1910—11-ik iskolai évre, szintén élénk tanúbizonysága az intézet nagy fejlettségének és magas színvonalának. A tanulmányi eredmények a lehető legjobbak, amit az alábbi szám­adatok is bizonyítanak. Aa elemi iskolában végzett 253 növendék, közülük kitűnő 75, jeles 71, jó 64, elégséges 21, elégtelen 18. A polgári iskolában Tégzett 178 növendék, kik közül kitűnő 66, jeles 56, jó 32, elég­séges 2. Elégtelen egy sincs. A bennlakó növendékek felvételét, tárgyaló értesítés zárja be a szép eredményekről beszámoló kötetet. Színház. A mai számunkból közbejött akadá­lyok miait kény telenek voltunk a rendesen szokásos heti színházi beszámolót e!hagyni; — ennek dacára nem mulaszthatom el, hogy a város színházlátogató közönségének a figyelmét fel ne hívjam a társulat, rniu­— Loptam ! Jelentette ki amaz ne­mes egyszerűséggel — Carramba ! Te csakugyan derék fickó vagy a talpadon ! — kiáltott fel a spanyol nehezen titkolható elragadtatással s e felkiáltásával elárulta, hogy kissé ön­kénye^s erkölcsi meggyőződéssel rendel­kezett. — Látod komám, — én ezzel a jel­vénnyel.a mellemen ugy járhatok ki-be a várban, mintha otthon lennék ! — Hát ez csodálatos ! Csapta össze a kezét Castelar ; — hisz akkor nagyon könnyű az egész feladat, te bemégy a várba, kikémlelsz mindent, aztán visszatérsz és el­meséled. En addig itt megvárlak ! Máté gúnyosan felnevetett : — Hát aztán mit gondolsz koma ? Azt hiszed, hogy én azért hívtalak ma­gammal, azért kellett nékem egy osztoz­kodó társ, hogy az, mint valami jámbor lelkű öreg nénike megvárjon itt az ajtó előtt, amig én visszatérek ? Hát azt hi­szed, vogy én eddig is olyan ostoba vol­tam, hogy a te tanácsodra vártam, addig pedig nem mertem megtudni semmit ? Légy nyugodt barátom, tudok én mindent, ami bennünket érdekel. Tudom, hogy Garcia urat a 322 ős cellában őrzik, az itt van a baloldali bástyában, a pénzhamisítók bör­tönei között . . . — A pénzhamisítók között ? — Ott hát ! A barisell annyira titok­ban akarja tartani a kilétét, hogy még a hörtönőrök előtt sem árulta el, ki az, akit a cellában őriznek. — De ha mindent tudsz, amiért ide jöttünk, hát akkor miéit jöttünk ide vol­taképen ? — Hát még most sem találtad ki te oktalan ? Én nem kémlelni jöttem ide, ha­nem kiszabaditani a kegyelmes urat ! — Kiszabadítani ? — Azt hát ! Azt hiszed nem férne ránk az a kis jutalom, amit érte kapnánk? Ha megvárjuk az éjjelt, lesz harc, küzde­lem, vérontás, vakmerő támadás ; és ez sokba kerül ! De neked talán mindegy, hogj' a vérdiion század magunkkal oszto­zunk, vagy csupán ketten ? Castelar megtörölte izzadó üstökét. — Por Diós, ez csakug}'an nem mind­egy ! — No látod ! -• De hat hogyan fogunk hozzá? Máté tétovázva felelt : — Tudod komám, a tervet még nem gondoltam végig apróra, de hát azért vagy te is itt mellettem komám, hogy hozzáse­gíts ! Mert hát nagy róka vagy ám te is barátom ! A spanyol kidüllesztette a mellét : — Meghiszem azt ! — kiáltá önérze­tesen. — Mit szólnál hozzá, ha igy csele­kednénk ? — Húzódott közelebb Máté. — Én a mellemre rakom ezt a rézdarabot s akkor mint kémet akadálytalanul bebocsáj­tanak a kapun. Téged pedig magam előtt kisérlek, mintha a foglyom volnál. A bör­tön őröknek azt mondom, hogy a Canctl­láriából kisértelek ide s helyetted most a 332-ős rabot kell vissza vinnem ! Garcia urat kiadják ; te meg beülsz a helyére ! Nyngodt lehetsz, hogy senki sem fog há­borgatni a celládban, mert a barisell szeme elé csak akkor kerülsz, amikor Garcia urat szabadon bocsájtanák, akkor meg már bán­tódásod nem eshetik ! A kegyelmes urat pedig elrejtjük a városban, vagy valame­lyik környékbeli faluban, ugy, hogy jen­kinek sem kerül a szeme elé ! Castelar nagyon savanyu arcot vá­gott : — De te ma délután arról beszéltél, tél, hogy Garcia urat esetleg a barisell el­adja Eoan hercegnek ; — mi lesz akkor, ha ö helyette engem vezetnek cuí<jd eléje? — Ne félj te attól ! Akkor a barisell eszenélkül szabadon fog bocsájtani, mert vi­lágos lesz előtte, hogy Garcia ur szabad s igy nem kockáztatja meg, hogy fülébe jus­son, hogy őt eladta volna ! Légy nyugodt, a Borgiák veszedelmesek, ha szabadon jár­nak s ezt ő is jól tudja ! — Nem rossz ! Csakugyan nem rossz! Csóválta meg a fejét Castelar; hanem azért még sem tetszik nekem ! — Miért ? — Tudja Isten, nem szeretek lakat alatt ülni ! — Hát jó ! Mondj te jobb tervet ! Castelar rövid gondolkodás után meg­szólalt : — Hallgass ide Máté barátom ! A terv eleje jó. Te bevezethetsz engem az An­gyalvárba, de csak azért, hogy ón is jelen lehessek, amint Garcia ur kiszabadul . . . (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents