Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. november 5. 45. szám. DÉK 1 *< » I It t i lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : . 10 K. — f.l Negyedévre 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 i 20 Fel a kath. nagygyűlésre ! (h.) A jövő vasárnap kezdődik meg Budapesten a magyar katholikusok XI. őszi nagy hadiszemléje. Megjelenik a vezérkar és a tábor, hogy közösen megvitassák, mi fáj, mitől vérzik a magyar katholicizmus és hogy megállapítsák az orvosságot, amely ne csak elállítsa a vérzést, hanem viruló szép, tetterős életet fejlesszen a magyar kath. táborban. Égető nagy szükség van erre a hadiszemléié ép manapság, mikor az anyagi, szellemi és értelmi világnak annyi sok problémája vár megoldásra; mikor vitatás alatt áll nemzetiségről, hitről, becsületről, erkölcsről alkotott minden nézetünk. Ilyen körülmények között nemcsak érdemes, hanem kell is hadiszemlét tartanunk, hogy tudjuk, mi tévők legyünk. Isten kegyelméből volnánk mi katholikusok e hazában tizenkét millió hatszázezeren. Protestáns testvéreink száma is elég tekintélyes : három millió nyolcszázezer. S kereshetünk e hazában keresztény világnézetet, amely számunknak megfelel őleg érvényesülne közéletünkben, van e virágzó kereresztényirányu sajtónk, van-e jómódú és versenyképes keresztény iparos- és kereskedő világunk. Nincsenek — nincsenek. Hivő népünk még csak volna. De van-e intelligenciánk, amelyre kath. ügyekben bizton számithatnánk ? Protestáns intelligenciánk ragaszkodik protestáns voltához, arról soha sem feledkezik meg. Ugyanezt elmondhat" juk-e a mi intelligenciánkról ? Sajnos, csak nagy általánosságban. Pedig ha volt idő, amelyben szükséges volt az összetartás, ugy az a — mostani. Rettenetes veszedelmes időket élünk. A tudomány és felvilágosodás nevében elkeseredetten támadnak minden pozitív hitet, különösen a kath. vallást tanaival és szolgáival együtt. Legszentebb tanait, hagyományait babonáknak, előítéleteknek és ostobaságoknak mondják. Szolgáit uton-utíélen piszkolják, hogy a nép papjait megutálva hitétől is elforduljon, hogy vallástalanná, istentelenné tegyék ós igy a teljes és tökéletes anarkiát mennél előbb megvalósítsák. Halált kiáltanak mindazokra, kik kath. meggyőződésüket nem rejtik véka alá és aszerint mernek élni. Világos példa erre Barkóczy Sándor báró miniszteri osztálytanácsos ellen indított leggyalázatosabb hajsza. A legpiszkosabb módon törnek minden ellen, ami jó, ami szép, ami nemes és szent. Égig magasztalják a modern kor összes bűneit, sőt még a forradalmakat is. S kik csinálják ezt az uj világnézetet, kik terjesztik a hazafiatlanság és erkölcstelenség szellemét? A szabadgondolkozók, a szabadkőművesek, a szociáldemokraták, kiknek közös célúk a ker. társadalom megdöntése, hogy annak romjain felépítsék a modern pogányságot, amely szerintünk egyedül képes arra. hogy teljesen egyenlőkké, szabadakká és testvérekké tegye az embereket. Micsoda vakolás, ámítás és bolonditás ez ! Ki meri még ezek után is kétségbe vonni a hadiszemle tartásának szükségességét? Ez a hadiszemle pedig a — kath. nagygyűlés. Itt megmutatjuk impozáns módon, hogy i\ B A LATI) N VIDÉK 1'ARCAJA, Húznak a vadludak. Irta . Váth. Gyönyörű vidékre^ választották meg. Legnagyobb lelki szenzációja volt egy-egy szép posta ; esemény egy-egy uj, artisztikns vers ; élmény egy-egy napsütéses, csupa ragyogás reggel, vagy bibor'ó ködökben leszálló napnyugta. Lelkét éltette csak. Színesen, királyiam Az ö*z m ám orszi vess éggel temette a nyarat. Keleten sötét hegycsúcs mögött kelt föl a nap. Cilromosán. A heggyel három lánc vonult párhuzamban. Fejükkel éjszaknak néztek. A paripaháthajlásu derekukon habosra verte a na}) a felhőket. A felhőüző szelek sörényesen lobogtatták és ködfelhőt fátyolositották a sötétkék hegy teknöleteibe, orma elé. A lábukat dombhát takarta el. Osszeszükölien szaladtak rá a szántásszalagok. Perspektivásan kicsinyedtek, törpültek el az ezüstfehér hantok. Az eke simitotta őket tükrösre, mert nedvesen timitták vele. Minden szalag végébeit szálegyenes jegenyék karcsúdtak. Magyai cipi usosan A dombból források szivárogtak. Nád, káka, sás közül. Mikorra a völgj'be csörgedeztek, ördögcérna, iszalag, rekettye kíséretében, jegesen, patakként születtek meg. De elsekélyesedtek ; berekké terpeszkedtek s nyír, gyékény, buzogány, csuhu hazájává. Osszegyülemlésükbe belevág a kis torony képe. Ugy, ahogy a mélyzöld fenj'ves közé vau tiizve. Nyomott, nagykeresztes sapkásan. A ruhátlan fák közül apróházak tetőrészlete tüzpirosodott ki. Napnyugtán játszott rajtuk az alkonyatos sugarak ezerszine. A patakok- el elkaplak belőlük. A fodrukon vé£Í£táncolt»ttHk. Aztán futottak vele be o o a nyírek alá. Megfakult kázeli ágainak rostozottságán áttetszett az ég bíbora. És sárgán remegett a boróka, tiszafa örökzöldelő gályáin át a nyirek vászonkérgére. Letűntek a sugarak. A sokszínű alkonyatosság elhaniuszinesedett. Köd homályosodott a lápos berekségen. A hold aranyos fényt szórt el a vadvizek zsombékiai köj zött és kisárjitotta a korai hőmaiadék fehérségét. Halovány csillagok sugarát n ni nem fogta el futófelhő. Szél se fujt. A füI vek haldokló zizegését vezette az ökörj nyálak sürii hálózata. Avartól avarig. Ebbe a temetős csöndbe halk gágogást szőtt az északnyugati szélfuvalom. A széllélekzet megszakadt. De a gágogás világosabban ismétlődik meg. A levegőből. Pár lépés, addig hatványozott száruycsapás hozza köze ebb a gágogást. Az opálos égen kibontakozik egy érvonnl. Halad délkeletnek. A vezérgunár elszólja magát a falu felett : gágá, gágá .... TVlán : árrá, árrá ? ... . Tapasztaltabb hang dagog rá : gaga ; arra ! A tanitó rájukMedkezvp bámul. Nyakteli eiedve. De a levegőjárók hamar fölmentik. Már a vár irányában szárnyalnak. Elfolytottau hangzik vissza : arra, oda. A. tanitó érzi. átérzi. Alig ébred a hangértelmezésből, uj veri föl. Még fátyolos, tisztázatlan. De lmsz szárnycsapás kierősiti. Uj, kétágú rend vonul délnek. Ugyanaz az aggodalmaskodó érchang kérdi : gágá P Süppedt, mély hang biztatja arra, gaga ! Már több gondolatot ébreszt. Eszakfelé keményebb az időjárás. Délnek vonultatja a vadludakat. És csodálkozik a finomra köszörült ösztönükön, hogy megérzik : arra, délre van egy nagy tó. Ott még nem takarja hó a vetést. De már jégpáncél hidalja át a nagy vizet. A vetés eledelt, a jég hálást ad. Hidegen söpri ugyan az északi szél. A szélnél veszedelmesebb veszedelem : hz ember. Az megkerüli a jeget. Legalább éjszakára. Makacs vágyakozás ragadta meg a tanitó lelkét. Harmadnap pályázni ment. Olyan helyre, amit hatszor hirdettek. A Ba'aton mellett terült el. Megnézte . . . Elnyerte . . . Elfoglalásig álmadva járta a rőt mezőt Ifóviharos, bág\adt napsugaras, teli holdas ég alatt. A remeklő völgybe, hangulatába próbálta beleálmodni a Balatont. A sokruháju, szilaj, bágyadt, menyasszonyos, özvegyes nagyvizet. A bugását, orkánját, kis orgonája principáléján próbálta levarázsolni Faki'n, erőtlenül zihált az ónáspedálu Baleton morgás hetyett. Csak áz esti fuvalmak lengedezését sejtethette le a bourdón puha, bársonyhangján. Tribilibi levélpergést, őszi,ökőrnyálkanyargató, dérszikkasztó delelő szellőket . . . könnyebben tudott kihangolni. A patakgyülemlést