Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-10-22 / 43. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. október 22. 43. szám. BAL TONVIDÉK 1 V>liiiK;ii lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. — Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 Nyilttér petitsora 1 korona. l^aszarp Kolos jubileuma. (h) Őrömteljes napra virrad fel hazánk örökké mosolygó, ritka szivjóságu, galambősz egyházfejedelme — Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás f. hó 27-én. Ünnep lesz ekkor nemcsak a hercegprímás] palotában, hanem széles e hazában mindenütt, ahol csak ismerik a fáradhatatlan munkában és a folytonos jócselekedetekben megőszült, alázatos szivü és végtelenül barátságos egyházfőt. E napon ünnepli ugyanis különös isteni kegyelemből husz éves évfordulóját annak a jól megérdemelt kitüntetésnek, mely Ot az ország első közjogi állásának — az esztergomi hercegprimásságnak székébe ültette Husz évig viselni már a hercegpiimási méltóságot oty általános közmegelégedés mellett, mint O, ez akkora kitüntető kegyes jósága a Gondviselésnek, melyben csak nagyon kevés embert részesít. S akinek ezt mégis megadja, azt bizonyára csak jutalmazni akarja már itt a földön is sok-sok szép lelki tulajdonságaiért és jótetteiért. Bizonyára ilyen jutalmazandó ember az igazságos Bíró előtt Magyarországnak most jubiláló heroegprimása is, kinek nemesszivüségénél és szivjóságánál csak szeretete nagyobb. 0 testestül-lelkestül a szereteté. A szeretet izzó tüzében forrt ki 0 a szeretet angj'ali jóságu apostolává. A szeretet szikráját a gondos nevelő szülői kezek vetették már gyermeki szivébe, amely hogy nem aludt el, azt mutatja eddigi élete is, amely a szeretet jegyében folyt le. S legkisebb okunk sincs még gondolatban sem kételkednünk afelől, hogy azokat az éveket is, amelyeket a Gondviselés Neki még szánt, ne a boldogító szeretet csillagának fénye mellett töltse el. A szeretet volt legdrágább kincse és féltveőrzött legkedvesebb öröksége, amit magával vitt a feledhetetlen, kedves emlékű szülői házból k i az oly sokszor lelketlen-szívtelen világba. A szeretet vezette hosszú évtizedeken át az iskolában tanítványaival szemben, kik ép azért rajongtak tanárjuk után, kinek híven megőrizték emlékezetét és kinek példája őket is hasonló szeretetteljes bánásmódra sarkalt embertársaik iránt. E szeretetet megőrizte szivében, magas főpapi méltóságában is s épen emiatt lett 0 a magyar klérus és a hivek nag}'iabecsült, viszontszeretett vezető személyisége és jóságos atyja, kiről mindenki, egyházi és világi a legmélyebb tisztelet és hálás szeretet hangján emlékszik meg mindenkor, de különösen most, az O jubileuma küszöbén. Ez a szeretet változtatta át sokaknak — ki tudná egész pontossággal megállapítani, hogy hánynak? — szemében a fájdalom, a szomorúság keserű könnycseppjeit az édes öröm és kedves vígság boldog könnycseppjei vé. Ez lágyította meg sokaknak kőkemény szivét és bírta Maga iránt hálára, mások iránt pedig hasonló tettekben megnyilatkozó szeretetre. Ez az, ami Neki is a legédesebb örömöt és legnagyobb boldogságot szerezte ez ideig is. O akkor volt boldog, ha áldott jóságu szive szeretetének melegét mással éreztethette. Egész életében az volt a nemes törekvése, hogy minél többen részesüljenek az O jó szive áldásaiban, azt gondolván és tudván, hog}' csak igy hódithatja meg lassankint a szeretet törvénye az emberiséget, amelynek élete szeretet nélkül hideg, fagyos és boldogtalan. Mikor a szeretet csillagát választotta élete vezércsillagául, akkor csak isteni Mesterének szavait akarta életében megvalósítani : «Arról ismernek meg benneteket az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.* A szeretet emberén kívül Ő a béke embere is volt egyúttal. 0 nemcsak ajkán hordozta a béke szavait, hanem szive-lelke minden erejével azon fáradozott, hogy a béke, a kölcsönös megbecsülés és tisztelet szelleme uralja az emberek sziveit és irányítsa magán- és nyilvános életüket egyaránt. Elve volt mindig : a békesség összehozza és egytittartja, a folyto nos civakodás és egyenetlenkedés pedig megbontja a társadalmat a békés együttlét és a közös társadalmi munkálkodás rovására. Békeszeretete azonban nem volt azonos az igazságtalanságok, perfosztások előtt való szembehnnyással. Békeszerető természete mellett is éber szemekkel őrködött mindenkor Egyházának jogai felett és ha azt látta, hogy bűnös kézzel nyúlnak egyháza jogaihoz, ugy akkor 0 volt az első, ki nagytudása és szónoki képessége minden erejének latbavetésével hatalmas vetót kiálltott a jogtalan merénj'let elé. Ha azonban mégsem ugy sikerült minden, amint azt O szerette és akarta volna, az a rajta kivül eső, még erösebb befolyású körülmények hatásának tudandó be. A szeretet és a béke embere jubilál tehát pénteken, folyó hó 27-én. Ez a jubileum valóságos ünnepszámba meg}' nemcsak a jubilálóra, hanem az egész magj'ar kath. egyházra is, amely osztozkodni kiván és osztozkodik is a jubiláló egyházfejedelemv mel együtt a nap örömében. Hisz az 0 öröme a magyar katholikusok öröme is. De ha van valaki ez országban, ki Vele egj'ütt örömteljesen ünnepelhet, ug}

T első sorban is — mi keszthelyiek vagj'unk azok, kik teljes joggal együtt örülhetünk vele mostani jubileuma alkalmával. 0 városunk szülötte. Mi adtuk Ot e hazának és ennek révén a kath. Egyháznak, amelynek dísze és büszkesége. De nemcsak ez, hanem a, hála is arra visz, sarkal és ösztönöz bennünket, hogy mi is együttérezzíink Vele. Annyi jót tett ugyanis velünk, hogy a legnagyobb hálátlanság lenne részünkről Vele együtt nem hálálkodni a Gondviselésnek ama jóságáért, hogy ezt a ritka szép alkalmat megengedte Neki érni és Vele együtt kell kérni az élet teljhatalmú Urát. hogy még igen sokáig tartsa meg jubiláló hercegprímásunkat szeretett hazánk, egyházunk és várorosunk díszére és igaz örömére. Légy üdvözölve jubileumod alkalmával szülővárosod részéről is, a mely mint a jó fiu édesanyjához, ugy ragaszkodik Te hozzád. Tarts meg továbbra is bennünket eddigi kitüntető szeretetedben. Légy a mienk, hogy mi is a tieid lehessünk.