Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-10-01 / 40. szám

104 BALATON VIDÉK 1911. október 15. kiknek egyedüli politikai elvük a legszélsőbb ellenzékieskedés. Hasonlókép ellenzi ezt a radikális irányt a megyebizottsági tagok legtöbbje is. A legutóbbi megyei közgyűlésen is, amelv Versec város átiratát tárgyalván, az obstrukció mellett foglalt állást, ba nem is kétséges, de legalább nagyon gyenge lett volna a radikálisok győzelme, ha a 67-es érzelmű tagok nem vonultak volna ki a teremből a szavazás elől, pedig a Justh-párt teljes számban felvonult, mig a 67-esek közül nagyon sokan távolmaradásukkal tündököltek Ma tehát a radikálisok többsége csak látszólagos, de nem reális. Ez kiforrott vélemény azok között, kik nagyon jól ismerik a megyei életet és az embereket. A főispán kinevezésével a megyei Justh-párt ugyanazt fogja fájdalmasan tapasztalni, aminek az ország volt szemtanuja a régi szabadelvű párt megbuktatásakor. A mint akkor lázas sietséggel eveztek át a régi rendszer emberei a koalíció vizekre, ép ugy fognak a meg}

rei radikálisoknak mai, tizenhárom próbásoknak hitt emberei is az uj főispán által kibontott zászló alá gyülekezni. A tömeges faképnél hagyáskor nem egyszer fog a megyei radikálisok szervezete Julius Cesarral igy felsóhajtani : Es te is Brutus fiam ! De ez nálunk csak igj

r szokott történni. Ezt is jól tudják mindkét részen. E változás okvetlen bekövetkezik előbb vagy utóbb. E változás bekövetkezése miatt várják szinte ideges nyugtalansággal a vármegye 67-es urai az uj főispánt, ki diszes és tekintélyes állásánál fogva hivatott lesz a megyei 67-es szövetséget megalakítani, amelynek fellépését biztos siker fogja követni. Ezért szeretnénk már mi is betöltve látni a főispáni széket annak a kijelentésével, hogy mi az uj főispánban nem a Tisza Kálmán-féle szabadéi vüség emberét, hanem a régi Deák-féle szellemben felnevelkedett férfiút akarjuk látni, ki az ő konservatizmusával annak az alapnak megerősítésére törekszik, amely ezer éven át megőrizte ezt a hont. Távol áll tőlünk a régi szabadelvű pártot viszszakiváoni. Örülünk, hogy a nemzet ítélete kivégezte őket. Úgyis sok bűn terhelte lelkiismeretüket. Elvették méltó büntetésüket azért a sok korrupcióért, amely a nemzetet erkölcseiben megrontotta, vagyonából kiforgatta. Amint ezt nem akarjuk, ugy azt sem akarjuk, hogy a demagógia, az országot folytonosan csak rázkódtatásoknak kitevő radikális irányzat kapjon túlerőre. Jelenleg pedig ez uralkodik megyénkben. Ennek megdöntése végett lenne égetően szükséges az uj főispán kinevezése, akinek megjelenése örömet szerezne a 67-esek között, de a radikálisok között lehangoltságot és levertséget keltene pünkösdi királyságuk megszűnésének kezdetén. Október 6. Véres, kitörölhetetlen betűkkel vau e dátum a magyar nemzet ezredéves történetébe bevésve. Az öröm és dicsőség mellett sok fájdalmat és gyászt takar ez az ezredéves lepel. Sirva vigad a magyar. Sir akkor, mikor visszagondol azokra a szomorú esemén\ekre, amikor egy hosszú ezredéven át vérbe fojtotta az erőszak a nemzet vágyait, legszentebb törekvéseit. De vigad akkor, ha arra gondol, hogy tatár, tötök, német hiába tarolta le e szép hont., hiába ontotta patakként a hires szittya vért, mert most is «él magyar, áll Buda még>, mint a költő megénekelte. Tudja jól a magyar nemzet, hogy mennyi vért veszitett Mohi pusztán, Várnánál, Mohácsnál. Eme helyek gyászos emléke él minden magyar kebelben. Az idő, amelyet, pedig sokan a sajgó, megsebzett szivek legjobb orvosságaként emlegetnek, n«m tudta feledtetni H nemzettel e szomorú helyeket, amelyekhez annyi vér, annyi keserű köny fűzi Árpád magzatait. Eme helyek, mint minden ércnél maradandóbb jelzőtáblák figyelmeztetik a magyar nemzetet, hogy itt ásták meg a sitt a magyar kultura sok szép gyümölcse számára, e helyek vetették vissza évtizedekre, sőt századokra a magyar műveltség terjedését. Nem kevésbbé gyászos emlékezetű ezek mellett 1849. október 6. Az 1848-iki szabadságharc vérbefojtásának örökéletű dátuma ez. Dátum, amelyhez a század legkegyetlenebb, legembertelenebb cselekedete fűződik. Dátum, amely a nyers erőszak féktelen őrjöngését, emberemlékezetig fentartja és hirdeti. Ekkor boszulta meg magát az orosz segítséggel megmentett osztrák hatalom a magyar szabadságharc tizenhárom dicső vitézén, kiket mint gonosztevőket állított a bitófa alá Arad mezején a világosi fegy vei letétel után. Gonosztevőknek, lázadóknak tartotta őket «z általuk sokszor meggyalázott, levert osztrák ármádia. Pedig nem gonosztevők, nem lázadók voltak ők, hanem a nemzet legjobb fiai, akiknek egyedül csak az volt a legnagyobb bűnük, hogy szerették hazájukat, amelynek szabadságáért, fiigge lenségéért harcba szállottak a nemzet elnyomóival szemben. Hogy nem győzök, hanem legyőzöttek lettek, az nem az igazság diadalának tekintendő, hanem a túlerőnek tudható be. A magyar szabadságharc elnyomatása fölött való örömmámorban uszó bécsi kamarilla a boszunak e nemtelen eszközéhez — a bitófához fordult. Igy akarta megbélyegezni a magyar szabadságharcnak dicső, halhatatlan emlékű vitéz férfiat s velük együtt az egész magyar nemzetet. De most is óriásit csalódtak, mert a bitófa nem megbélyegző volt a tizenhárom vértanúra, hanem felemeló és magasztaló, hirdetve tántoríthatatlan, megvesztegethetetlen hazapénzét, s a többi talán kap kamatot utána — 10—15 év mulva. Ugy az ültetvények, mint a benszülöttekkel kereskedő magánvállalkozók (traders) állomásai a tengerpartokon ós a temérdek sok kisebb-nagyobb szigeteken vannak. Az ország benseje még csukott könyv. Kilenc, tized részébe még fehér ember egyáltalában nem tette lábát. A behatolás ugy történik, hogy az aianykereskedők és «traderek» hatolnak előre lassanként, ugy vágva az ösvényeket az őserdőben, amint mennek. Ok verekszenek, barátkoznak a benszülöttekkel s ha aztán sikerült megtelepedniük bizonyos számban — jön a kormány képviselője s az a bizonyos vidék megnyitottnak és a kormáuy ellenőrzése alatt állónak lesz nyilvánítva. Fehér embernek való élelmiszereket «z ország egyáltalában nem nj'ujt. Minden élelmi cikk légmentesen dobozolva jön délről, azaz Ausztráliából. Samarai és PortMoresby-ban egyes lakósok tartanak egy néhány juhot s hol egyik, hol a "másik öl, ugy, hogy egyszer hetenként lehet friss juh hust kapni. De megtartani nem lehet, mert néhány óra alatt megromlik. Samarai mellett — egy szigeten — marhát is tenyészt egy ember, de nagyon szegény a marhája. Egyszer liat hétben vagy két hónapban öl ugy éjfél felé s hajnalban áthozza a hust. Persze mindenki már előre rendelte. De jó fogakkal kell birnia annnk, aki meg tudja rágni. No de legálább reggelenként ellátja Samarai t friss tejjel, csakhogy délben már az is megromlott. Kint az állomásokon és ültetvényeken legfeljebb csirkét tenyészthet az ember. Utóbbi időkben talán olvasott Doktor ur egynéhány rémmesét a lapokban egy eltűnt expedícióra vonatkozólag. Nem tudom, hogy a lapok mit írtak volt róla, de az angol lapok nagyon túlozták a dolgot. Nem mintha a dolog nem történhetett volna meg ugy, de hát tényleg nem történt! Csak éppen az történt, hogy a kormányzóhelyettes, egy hivatalnok és egy mérnökkel — vagy 15 benszülött fegyveres rendőr kí-éretében és egy csomó teherhordóval kiment egy állítólagos kőszénnel bíró vidéket megtekinteni. Egy nagy folyamban felfordult, a hajójuk, minden felszerelésüket elvesztették, aztán — hogy se iránytűjük, se semmi műszerük nem volt, — eltévesztették az útjukat. Három hónapig csatangoltak, benszülött élelmiszereken tengődve, mialatt három más expedíció kereste őket, de megkerültek épségben. Ennél sokkal nagyobb szerencsétlenség volt néhány hét előtt egy borzasztó vihar. (De erről kérném rokonaimnak vagy nem szólni, vagy meghagyni nekük, hogy édes anyámnak ne említsék.) Sok hajónk ment tönkre. Ki eUtilyedt, ki a szirteken — melyekkel ezek a tengerek t telve vannak, — szenvedett hajótörést. Én ép bőrrel ós aránylag kevés kárral menekültem meg. A fővitorlát elvesz'ettem, de az árbocot szereucsére megmentettem. Nyílt tenger volt előttem s igy mentem a szél irányában, bizva jó szerencsémben, hogy nem ütődünk elmerült szirtekre. Teszek leve'embe egy néhány levelet és virágot és valami kis magyarázatot írok mindegyiknek a takaró papirosára. De félek, hogy meüközelitőleg sem fog fogalmat nyújtani valódi mivoltáról. Szives jókívánságait szivból köszönve ós viszonozva, üdvözli őszinte híve V. K A főváros központján. Villamos megálló. 10 perc a központi és nyugati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben beren dezett szoba. Augusztus hó elsején megnyílt EDISON-SZÁLLODA Budapest, VII., Hársfa-u. 59. (Király-utca sarkon.) Tulajdonos : POLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg vizveze ték. Központi fűtés, villanyvilágítás. Figyelmes kiszolgálás. Értekezés minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától!