Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. julius 2. 27. szám. IDÉK 1 *<>1 itiLw^ii lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER. VASÁRNAP. 8ZERKESZTÖSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat, a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — 5 K. ­Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Előfizetést felhívás. Tisztelettel kérjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy' előfizetéseiket megújítani, eset­leges hátralékaikat megküldeni szíveskedjenek. Beszélgetés a művészetről. Az élet évmilliókig jár már ten­gerén. anélkül, hogy újítani kellene raja bár egy kerékfogat. A keretei ugyanazok voltak a múltban, mint a jelenben, s ugyanazok maradnak •jövőben is. Az erős mindenkor uralkodott a gyengébb felett s az energia az érzelmeken. Ez a magyarázata a mű­vészet ősrégi" tiszteletének. Az igazi művészet nem hajhász­sze az elismerést, öntudatos és nyu­godt, eszközeiben s azok hatásában biztos, mert tudja azt, hogy megnyi­latkozásának az eredménye sohasem marad el. Minden alkotás csak akkor mű­vészi, ha biztosra indul, ha a hatása elemi, megrázó és érdekes, mint — mondjuk — az ágyú dörrenése, vagy a szivárvány, vagy a nyiló virá^T, mely mindig uj és útjából messze el­söpri a közönyt. Szándékosan használom ezt a kissé pápaszemes irói modort, hogy az elméleti megállapítások terén ma­radva, meg ne sértsek egy érzékeny, tapintatosságot követelő egyéniséget, és elkerüljem a szánalmat ébresztő megalázó hangot. .Egy 'művészegyéniségről írok, ki egy végtelenül fájdalmas csapás mi­att nem bir megállani a művészet­tiszteletet parancsoló talapzatán, kénytelen leszállni közénk, a szivvel biró emberek társaságába s már többé nem az erőteljes művé­szet révén, hanem emberi szerencsét­lenségére hivatkozva kér meghallga­tást. A jövő hét csütörtöki napján Alpár Irén fog vendégszerepelni a keszthelyi színházban egyetlen sze­repben, amit eljátszani tud, a <Czi­gány> Rózsijában Engedjék meg most, hogy ta­pintatos kézzel elvonjam a fátyolt az élet egy néma tragédiájáról in nomine cbaritatis ! A művésznő a legszebb és leg­magasabb feladatok terén a zavar­talan siker jegyében egy ragyogó pá­lya küszöbén állott mint drámai mű­vésznő, amikor megvakult. A művészete megmaradt s az azt érvényesi tő erő bucsut vett tőle s most — nem kívánja, hanem a szeretet nevében kéri a közönséget, — hallgassa meg a művészetét. Érzem, hogy a tollamon az em­beri szeretet tüze ég, amikor a vá­ros nemesszivü hölgyeihez és urai­hoz fordőlok; — amikor kérem őket, hogy ezen az egy napon pazarolják el lelkük minden virágát s csokor­ban hintsék azt egy örök éjszakába borult művész lábai elé, ki a fény­nek és emberi dicsőségnek csak a hajnalhasadását látta, a többit mái­sötétben élte át! Nem hiszem, hogy Tenne kö­zöttünk ember, ki emlékei között hálát ném érezne valami szép művé­szi alkotás iránt. Talán mindnyá­junk emlékezetében él egy dal, köl­temény, festmény, vagy márvány­szobor. melynek szépsége maradandó hatással nemesitette meg a lelkün­ket s amelynek alkotója iránt a há­lánkat le nem róhattnk ; most itt az alkalom, hogy ezt a hálát a szeretet oltárán áldozzuk fel. Valaki iránt, aki szintén mű­vész s aki a hálái a a művészet jo­gán tart igényt és mert szerencsétlen. Ne gondolják azt, hogy ez az est az elnéző irgalmasság jegyében fog lefolyni, mert Alpár Irén vezető művészegyéniség. A pesti Vígszínház vezető tagja volt ő s nagy sikerekre tekintett vissza a Népszinház szín­padán is. Ezeket hangsúlyozni azért való, hogy ne csak a jó szivüség vezessen el bennünket a színházba, hanem a választékos műélvezet keresése s ne csak jó lelket vigyünk magunkkal ! De otthon se felejtsük ! —*— Szinház. Szombat, jidius 24. A cigányszerelem. Legelőször említsük meg azt, ami a leg­újabb és legjobb, s ami módfelett kebemes meglepetés. A zenekar kitüuő ! Szalkay megtalálta a legnagyobb hibát s azt. gyö­keresen orvosolta is. A rossz zenekar miatt szokott el tával a közöncég a színháztól s az idén a társulat a legjobb utón van, hogy városunkban a színházba járást újra di­vatba hozza. A második szerpncsés gondo­lat a szintén szépen és simán keresztülvitt helycsere. Az eredmény nem is késik. Az első hét mérlegével a szinház meg lehet elégedve ; — napról-napra zsúfolt, vagy legalább is erősen telt ház ós megelége- • detten távozó közönség. Tavai ilyenkor máskép volt. A múltból változatlanul maradt a régi kis színpad, — eiről senki sem tehet, — és a nagyon is ezegényes díszletek. Eze­ken nem ártana változtatni. A társulat maga tavai is jó volt ; az idén is az, de most ngy látszik érvénye­sülni fog, mig ma egy éve minden fárad­ság hiábavaló volt. A legelőször- szériás műsorra kei ült operett, a Cigányszerelem felkapott divatos darab, amit a Királyszinház beleerőszakolt a vidék színházi életébe s amely Fedák Sári jóvoltából a mutt héten már Parisban is megbukhatott. Hála Istennek. Hála Is­tennek azért, mert ez bizonyítja, hogy mégis van még jó izlés a földön, ha nem is épeu e szép magj'ar hazában, de leg­alább másutt. A Cigánysze relem mint szín­pad* mű, a léghitvánj'abb Szemét, a mi a legutol-ó évtizedben a deszkákon megje­lent. Ezt a darabot már nagy és előkelő közönség nézte végig Eniópa színpadain s igy azoknak, akik jelen voltak vagy jelen leszneli, szégyenkezésre nincs okuk, de va­lami nagy dicsekvést^ sem. Az operetthez unalomhoz fokozódó görcsös ragaszkodással hozzáfűzött Lehár­zene élénk példája egy egykor diadalmas művészt véna lassú kifogyásának. Két na­gyon szép zeneszám van a második felvo­násban, no meg a harmadik felvonásbeli «Messze a nagy erdőn» c. magyar nóta és ezzel pont. A többi csupa nagyképű unal­mas közhely. A szereplők a hálátlan miliőben to­hetségük legjavát adták. Fábián Linka, Boriss, Bianca, — és a harmadik előadá­son Rózsahegyi Ilona a lehető legjobbat nyújtottak s csak a leheletlenül közönséges­ízléssel összetákolt szerepek fölött érzett boszankodás akadályoz meg abban, hogy érdemük szerint dicsérjük őket. Dragotín szerepében Báthory mutatta meg újból, hogy kitűnő színész. Bay Lajos hangja im­pozáns, Kun es Káldor jóizii humora érde­mel elismerést­Vasárnap e<te ugyanezt ismételték. Hétfőn a Muzsikus leány került szinte és ugyancsak jó előadásban. Ez a felette kedves ós bájos operette, — amelynek min­den izében poétikus szövegét Buchbinder Bernát irta s a hozzá simuló édes lágy zenét Jamó György szerzé — a keszt­helyi közönség részéről szintén elég szép fogadtatásban részesült. Fábián Linka, — akiuek kétségbevonhatatlan tehetségé­ről, temperamentumáról, színpadi rutinjá-. ról már tavaly is meggyőződtünk — mint Rézi, a tehenes leány, felette kedves, naiv szerepében oly helyes ós stílszerű alakítást nyújtott, hogy a — sajnos — nem nagy­számú közönség nem győzte tapssal hono­rálni. "Vértes Mihály komoly előkelőséggel fogta fel Haydn, a nagy muzsikus szere­pét s ezzel szemben Báthory Béla a her­cegi inast és udvari muzsikust (vagy for­dítva) a tőle megszokott közvetlen jóízű-

Next

/
Thumbnails
Contents