Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-08 / 2. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. január 8. 2. szám. BAL TONVIDEK MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Keresztény szövetkezés! Foojunk kezet mindannyian ! Városunkban két keresztény egyesület működik, amely azonban, sajnos, szerepében annyira passzív, hogy passzivitása már a gyengeséggel hátán s. Ezt megállapíthatjuk mi mind, akik a két egyesület közelében élünk és jól ismerjük a dolgok valódi horderejét. Az egyik közülük a Népszövetség, amely számos tagja dacára, működésében csupán arra szorítkozik, hogy az előfizetési dijak fejében folyóiratát szétossza. A másik a kath. legényegylet, amety elveit csak zárt aHók mögött követi s nyilvános szereplése néhány esti mulatság rendezésében merül ki. Ez az évtizedeken át folytatott lanyha szereplés volt az oka annak, hogy városunkban elhatalmasodott az aktiv szabadelvű irányzat s az vezetett, a mi nézetünk szerint — téves uton. Szeretném, ha most a szavam a harsonák erejével szólalna meg s éles hangjával zúgna szét e város falai között : <Keresztény elvbarátok, ébredjetek ellanyhult hosszú álmotokból !» Járjon az ember bármerre, bármilyen körben, az iparos, a kereskedő, a kultur ember s a paloták lakója egyaránt azon sóhajtozik, hogy a magyar keresztény társadalom széthúz, szerte hull, nélkülözi az összetartás legelemibb kötelességeit, ereje szunnyad, pedig ezzel az erővel diadalmasan vezethetné a tulajdon S01'9át. E mindenütt általános magyar elégedetlenség kiélezett döntő helyzetbe sodorta a magyar társadalmat. Ha jól érezzük meg az idők jelét, most kell elkövetkezni a napnak, a mikor a magyarság uralma saját honában vagy győz, vagy elbukik. A kénj'elmes lelkek irtóznak a küzdelemtől, amely a városunkban a rnult félév folyamán vette kezdetét s amely küzdelemnek cselekvő harcosa voltam én is. A kényelmes lelkek irigységgel gondolnak vis.-za a régebbi időkre, amikor e városban béke volt, amely béke a meghunyászkodással volt határos. Ez a béke nem volt egészséges! Látott, már mindenki pókhálót, s látta azt is, amikor a háló gazdája szorosan lekötve tartja a legyet, szívja a vérét s az áldozat lankadtan tűr, — a pók elterül felette, nem mozdul — béke van. Ez volt. a mi békénk! De mozduljon csak meg a légy, igyekezzék szabadulni a kötelékekből, micsoda harc támad akkor ! Ez volt a mi harcunk ! S e küzdelem már megérett arra, hogy ne csak egyedül folytassuk. Hogy egyes emberek mire képesek. — megmutattuk, — hátha tizen, húszan, százan lennénk egymás mellett ? Mert tévedés volna azt hinni, hogy a mult küzdelmeiben egy valóságos cfekete hadsereg> állott volna a hátunk mögött, (amely kedvenc kifejezést az ellenségeinktől tanultuk.) Magunk voltunk mi, egyen, ketten, hárman, de négyen sohasem. Hátha százan is lehetnénk ? Minthogy inkább vagyunk a tettek, mint a szavak barátai, beszámolunk egy tervről, amely mint távoli óhajtás él a lelkünkben. E terv a keresztény társadalom egyesitése. Először itt, azután másutt, végül mindenfelé. Az a galileai kis falu is egy igém telen fészek volt annak idején, — mégis meghódította a világot. S a mi eszméink is ugyanazok. A B A LATON VIDÉK TAHCAJA. Kivándorlási képek. Valahol Gibraltár körül srófolhatja már a. tengert, az újvilág felé tartó útjában az óriási Cimard-gőzös, melynek néhány nap "lőtt, hogy iti horgonyzott a fiumei kikötőben, miuden zegét-zugát bejártam. Egész városnyi ember kél óceánon túlra a Pannónia gőzösön, mely most, Isten a tudója, hány tonna reménységet száilit szuszogva. Odafelé mindig reménységet száilit. Csoda, hogy el nem sülyed a nagy suly miatt. Azaz, mégsem az a csoda. Sokkal nagyobb terhet hoz visszafelé. Mert akkor néni reménységet, száilit, hanem kiábrándulást, keserűséget, csalódást. De hát azért nem kell zsörtölődni. A közjogászok elégedetlek lehetnek, mert ime, vívmány, hogy az uszó városnak az angolok Pannónia nevet adták és nem azt például, hogy Ausztria. Csupa megtisztelés ez. Büszkék lehetünk. Szombaton délután három órakor történt hz indulás. Penteken már nyersbőrö ket emeltek be a liajő gyomrába a csikorgó gözdaruk. Szombat reggel pedig eleven emberbőrök sétáltak be a saját lábukon a hajó fedélközi ketrec-labirintusába. Délig tartott, mig valamennyit beszállásolták. Nem tudom pontosan, hányan lehettek. Hallom, hogy valami ezer kétszázan ; jó egyharmaduk vérségszerinti inagyer. Mielőtt hajóra kellek volna, a Deák Ferenc-ut felső v gén a világító tornyon tul levő kivándorlási palotában táboroztak. Ez az óriási, kétemeletes, mintegy harmadfélszáz méter hosszú épület másfél év előtt nyílt meg és a kivándorlók érdekeit szolgálja, eléggé jól megfelelve hivatásának. Ha már a kivándorlást megszűnte

1 ni nem lehet, hát legalább segítem kell ezeken a szegény embereken. Itt elég olc-.ón — napi 2 korona 50 fillérért — teljes ellátásban (szállás és étkezés) részesülnek, de még ezenkívül alaposan kitanitják őket; figyelmeztetik valamennyit, hogy mihez t,art>ák magukat a hajón, meg a partraszálláskor. A földszinten vannak a kivándorlási irodák, orvosi hivatal, pénztár, meg a nagy várócsarnok. Az emeleten az ótkezöszobák, hálótermek ; konyha, betegszobák, fürdők. A hálótermek berendezése az ut«st már hozzászoktatja a hajóhoz, amennyiben itt is emeletes hajóágyak vann-ik, ugyanolyanok, mint a hajókon a harmadosztályú utasok számár a. Az étkezőierem egyik felében a hosszú asztalok lócákkal, a másik felében a rengeteg konyha, tíz óriási gőzhevitéses üsttel, Ezekben ezerkétszáz ember számára tudnak egyszerre főzni. Reggel kávét, délben husievest, főtt hust ós főzeléket, este gulyást kapnak a kivándor lási palota lakói. A falakon nagybetűs felírások figyelmeztetik a jobb étvágyuakat, hog}' akinek sgy adag kevés volt, ujabb adagot ingyen, minden ráfizetés nélkül kaphat. A koszttal az emberek meg vannak elégedve, csak a fürdő- és zuhanyszobák intézményétől idegenkednek. Kényszei iteni ugyan senkit sem lehet a fürdésre, de azért, persze, mindenkinek megmondják, hogy ha akar fürödhetik. E tekintetben többnyire ez a válasz : — Fogok ón vizet látni, három hétig eleget. Még fürödjeni is ? Hanem persze a betegeket, mielőtt a külön szobákba internálnák őket, bizony megfürdetik. Emiatt szokott némi zúgolódás lenn

1. De nemcsak a fürdés, hanem egyáltalán a betegszobába való különités miatt. Mert tudni kell, hogy beteg kivándorlót nem engednek fel a hajóra. Sokszor egy hónapot is vesztegel a kivándorló, mígnem gyógyulásától orvosi bizonyítványt nyerve, végre utrakelhet, de persze már egy másik ftajóu. mert az a hajó, mellyel társai keltek útra, közben rég kikötött New-Yorkban, sőt talán, meglehet, vissza is ért és megint nélküle ment el. A mi az elszállásolást illeti, a kivándorlás palotába a nőket és férfiakat külön helyezik el az épület jobb és bal szárnyában, melyet ajtó választ el és ezt az