Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-19 / 8. szám

8. BALATONVIDÉK 1911. február 12. múlva megtalálták Amerikában, Mor­gan világhírű pénzgyüjte ménjében. Következett egy visszasajátitási per, nemzetközi méretekben. A per folyamán kiderült, hogy az érmet egy napszámos találta meg, aki eladta egy római antiquariusnak ezer líráért, aki viszont négyezr dol­lárért adott tul rajta, Morgan ügy­nökei révén. A tárgyalás már már békekö­téssel végződött, mert a herceg haj­landó lett volna a vételár fejében visszavásárolni Morgantól a családi klenodiumot, amikor a római ósze­res bizalmasan félre hivta a kárval­lott herceget s körülbelül a követ­kezőket mondotta neki : — Herceg ur, annak az ameri­kainak akkor se volt esze, amikor tőlem az érmet megvette, mert az érem nem ért annyit, amennyit érte adott. Ellenben most sincs esze, ami­kor ugyanazt a vételárért vissza akarja adni, mert az érem többet érne, mint amennyibe neki került. Harmadszor, énnekem akkor is volt eszem, amikor neki az érmet négy­ezer dollárért eladtam, mert az nem a valódi példánj' volt, hanem csu­pán a másolat, és utolszor, nekem most is van eszem, amikor a valódi példányt visszaadom a herceg urnák még pedig ingyért. Mi? Nézzen rám én egy szakértő üzletember vagyok, akinél mindenki megtalálja azt arait keres, az amerikai is, a napszámos is, a hercegur is,— no meg persze én is. Bemélem a herceg ur nem harag­szik meg érte és néha napján meg­látogat. Hiteles, régi, pompás gyertya­tartóim vannak. Meg lehet őket nézni, a megtekintés nem kerül sem­mibe ! Igy néz ki másfelé a mű érte­lem. Es mi ebből a tanulság ? Hogy Itáliában még csirkefogó­nak is jobb lenni, mint Magyaror­szágon Tintorettonak ! —*— A mozgófényképezés. Kiválóan sikerük felölvasáat. tartott. Vargha István főgimnáziumi tanár a mult hét péntekén H mozgóféuyképezésről. A tárgy kimeritő ismertetésén kivül nagy élvezetére szolgált, a jelenvolt haligatóságnak a bemutatott képek véget alig erő sora, amik mind HZ érdekes technikai találmány egyes fázisát mutatták be. S amikor a felolvasás vége felé megindult az igazi mozi, a hallgatóság között jól ismert meleg hangulat lett úrrá, s ez a felolvasás végén za)os ovációkban nyert kifejezést. A jól megválasztott érdekes téma min­denben kezére járt a felolvasó tanár ur szórakoztatva tanitó céljainak s az elluult estét a legsikerültebbek egyikévé tették. Csupán a felolvasó asztal villanyos lámpája reuitenskedett a felölVMsóval, ugy is mint a fizika rendes tanárával, de ez volt az egyetlen mérsékelt sikerű momen­tum az egész estében. A termet zsúfolásig meg!öltötte az ér­deklődő közönség, mely nagy számával is j azt bizonyította, hogy az ilyen ismeretter­jesztő estéknek határozottan rendeltetése, sőt, hivatása vau a társadalmi életben. Ez is egy ujabb alkalom, hogy a fő­gimnáziumi tanári kar működését a legna­gyobb elismeréssel kisérje minden kultúr­ember. A keszthelyi ipari és gazdasági hitelszövetkezet mult vasárnap tartolta ren­des évi közgyü'é-ét a városháza diszt.eruié ben. Megjeleni 222 részvényes, meghatal­mazottak utjáu 125. Gaál József igazgató bevezető beszédében éles határt vont az üz le ti haszonra dolgozó kö/.keieseti társasá­gok és a szövetkezeli eszme szolgálatában álló egyesület működése közt, uiely utób­binak önzetlen felfogását mi sem bizonyítja jobb»n. mint az évvégi eredmény, ame'y 900.000 korona töke forgatása mellett 9000 korona hasznot mulat ki mint. üzleteled ínényt. A hallgatóság löbbszöri zajos he­lyeslése adta meg H részvényesek ehimerö felfogását a szövetkezeti eszme e legszebb megnyilvánulására. Az üzleti nyereségből a részvények után járó 4500 korona osztalékon tul a közgyűlés jótékony célra a következő ado­mányokat szavazta meg ; Elemi isk. szegény tauulók felru­házására 50 K Iparostauulók kiállítására ... 25 c Alsózsidi iskolának 30 « Felsözsidi iskolának 30 c Cserszegtomaji iskolának .... 25 « Gyenesi iskoláuak 25 « Vonyaici iskoláuak 25 t Balatongyöröki iskolának ... 25 « Alsópálioki iskolának 25 < Felsőpáhoki iskolának .... 15 « Vindornyafoki iskolának .... 25 c Rezii iskolának 25 « Vállusi iskoláuak 25 c Cserszegi iskoláuak 20 c Szegény tanulók karécsouyfájára . 05 « Nőegyletnek 40 « Összesen . 415 K Ezután a közgyűlés a jól végzett munka tudatában nagy megelégedéssel osz­lott szót. Érzékeny természetű egyé­neknek nagyon kell vigyázni, mi­lyen hashajtót használjanak, mert a rosszul választott szer nagyon kelle­metlen bajokat okozhat és sokszor gészen hatá stalan. A budapesti m. kir. tudomány­egyetem belgyógyászati klinikáján végzett kísérletek alapján meg lett állapítva, hogy a természetes Ferencz József-keserűvíz erős hashajtó-eredménye mellett nemcsak kellemetlen utóhatást nem idéz elő, hanem az étvágyat is még lényege­sen megnagyobbítja. Ezen kitűnő tulajdonságai révén a valódi Feréncz József-keserüviz messze kimagaslik a nagy hanggal dicsért hashajtószerek felett. Az ösz­szes jóravaló ásványvizüzletek áru­sítják; lábon áll, most okvetlenül hanyatt esett volua I — Ahhoz azonban ragaszkodom — szólt most Colonna is közbe, — hogy a vételár felét az én kincs'áram fizesse ki ! — De kegyelmes uraim, - suttogta könnyes szemmel Allegre — az eszemet akarják elvenni ! Roan aici most a legfásultabb kö­zönyt öltötte fel. Egy kissé halkabban for­dult a francia felé. — Az'áu Allegre, ina délelőtt láttam, bogy néked eay leányod is van, — ő ter­mészetesen, mint az én unokahugom, most már az előkelő társasághoz tartozik ! Hol­nap nagy estélyt fogok rendezni a tiszte­letére. amelyen a város szine java jelen lesz. A ruhák és ékszerek ne okozzának aggodalmat, mindez az én udvartartásom terhére megy . . Roan nem folytathatta szavait,_ inert Allegre arcán oly hirtelen átváltozást ta­pasztalt, ami megállít,otía. Mintha világosság gyuladt volna ki a francia agyában, viselkedéséről eloszlott az eddigi félszegség, fölényes biztonsággal dőlt hátra székében, s egy kézmozdulattal megakadáyozta, hogy a herceg újra felve­gye a beszéd fonalát. — M-gengeded kegyelmes ur, hogy őszintén beszéljek ? Kérdé nyugodtan. — Beszélj ! Szólt érdeklődve Roan. — Tudod, kegyelmes ur, — kezdé ravasz mosollyal Allegre, — te nem fogod . njegvenni számomra, az Aranyliliom utcai házat, — én nem fogok eldicsekedni azzal, hogy a rokonod vagyok, — ha estélyt ren­dezel. azon ötömmel megjelennek a római előkelők, még talán a pápa is, de én nem ! Hoztam egy vésett sardonixot, ha uri mó­don akarod megfizetni, adsz érte tizenkét aranyat, ha az értéke szerint, adsz érte tizet, — ha ezt is sokallod, hát majd meg­alkuszunk rá és elvállunk, mint a kalmár és a vevő szokott. — Nem értelek ! Szólt Roan össze­húzott szemöldökkel. — Ugy hát folytalom — mondá Al­legre zavartalan nyugalommal, — nekem, leányom van, az én Fiamettám. Ugy látom kegyelmes ur, hogy nagyon is észre veited, mennyire szép ! A herceg rnokahuga, — nem is rosszul csengő név, amivol fel aka rod ruházni s nem bánod, ha mellette a bolond öreg apja is rokonodnak képzeli magát ! Hanem _ ebbe az alkuba én bele nem megyek Én kalmár vagyok, árulok drágakövet, de a leányomat, nenj ! Majd, hogy a herceg elképpedt arcát látta, még hozzá lette : — Mért akarod megvenni tőlem a leányom szivét, e fölött én nem rendelke­zem ! Nyerd el ő tőle, én sem paranc-ot, sem tilalmat nem szegek eléje. Ha ő sze­retne téged, ő érezné annak mézét és gyöt­relmeit. Én szolgaéletet élek, dolgozom, hogy tengődni tudjak, — öt szabadnak ne­veltem s azt akarom, hogy az is maradjon, — ne avass engem ez ügybe ! Roan ós Colonna önkéntelenül össze néztek. — Te. ingettét — kiáltott fel a, her­ceg kitörő ölömmel — ezt a beszédet sge­íét»m ! Most már igazán nyugodt vagyok az emberem felől ! Honéin azért mégis csak nagy szamár vagy te édes Allegre fiam ! — Szavamra mondom neked, hogy nem akarom a leányodat a szeretőmmé tenni ! — Akkor igazán nem értek semmit az egészből ! Felelt AU-gre — A leányod egy spanyolt, szeret ! Tudod te azt ? Kérdé újból Ro«n. — Tudom ! Garcia de Montalvot ! • — S te nyugodtan nézed ezt a sze­relmet ? — Ez Fiametta dolga, nem avatko­' zom belé ! — Akkor is nyugodt lennél, ha tud­nád, hogy hívják Garcia de Montalvot valóban ! ? — Hát nem Montalvo az igazi neve? — Nem ! — Hogy hívják tehát ? Roan közelebb lépett a franciához : — Garcia de Montalvo igazi neve Cesare Borgia ! — Cesare Borgia! Hördült fel Allegre. — Az ! A kalmár arcát eltorzította a harag. — Cesare Borgia, mint Fiametta ké­rője ! Hisz az ő közelében Fiamettának még az élete sincs biztonságbau. Lihegte fakó arccal. — Ugy látszik te is ismered a , Bor­giákaí ! Jegyezte m^g Colonna komoran. — Nem, - ezt, már nem'engedhetem meg ! Mormogta Allegre gondterhelt kife­jezéssel.­1 Roan látta, hog^ a helyzet urává' lett. — A leányod fögja* a Borgiák rpínai hatalmát megtörni ! Szólt kemény hangon

Next

/
Thumbnails
Contents