Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-12 / 7. szám

1911. február 12. BALATONYIDÉK 3 tel' házat (itt nem a konvencionális <telt házról» van sió). mert. valóban egv > r 1 p­alattnyi liely sem volt üres, >'oha 3000-nél több egyént fogad magába a terem. Ez egészen természete", bi z a jegyel et. már az első napokban tökéletesen elkapkodták s azn'án pedig vnlóságos hajsza indult meg utánuk. S mindez aránylag majdnem reklám nélkül történt, mintha igezat akarna adui azon minket oly sajnálatosan jellemző jó Öreg közmondásnak : «A jó bornak n<ni kell cégér > Nyo'c óta felé az automobilok, ele­gáns niagánfogatok, — melyek egyébként oly ritkán láthatók, — a fiak kerek egész árja hömpölygött a KristaJ-Palast. felé, in-m is szólva a szegény ember jámbor fogatá­ról, a derék, de Iu 1 tömött villanyodról. A benyomás, már a felvoná sajátsá­gosan kü'önös é-i képes arra, hogy a meg­rögzött. világvárosi lelkét is felvillanyozza. Óriási, cirk uszs'ei ü t.prein, lefátyolozott Ív­lámpák, a színpadra vetített szines fény­nyalábok, a királyi pal la osz'opokkal dí­szítőit fassadeja a bezárt hatalmas ajtóval, a teremben d rengő misztikus fény, szóval minden a végsőkig fokoz/a ennek az em­berfej erdőnek » I ivanc.-iságát. Elemében van itt a nagy reg isszewr, akinek nem elég a színpad, melyet eddig a 1-gmei é-^ehb re formátorok sem mertek elhagyni, neki a cirkusz porondja kell. Most. kia'szik a gyér világítás, halotii csend uralkodik a tátongó sötétségien ós tompa kürt harsogás hangzik tel háromszor. A'/u'án kísérteties tányéicsattot.á-ok, nö­vekvő földalatti moraj. A királyi palota élőit emelkedő lépcső/.etré misztikus, violás fénynyaláb lopódzkodik. Majd < gy hang, mely suttogássá. morgássá válik s mely fo­kozatosan elemi erővel kitörő orditássá nő ás hirtelen egy emberi testekből álló, kéiség­beesetten gomofyg) tömeg rohan a királyi palota felé, elárasztja az alsó lépcsőket és a kétségbeesésig fokozott, szivet t> csuró, tördeli, vontatott hangon Üvölti: «Od'pus — Kőnig — hilf un- !» íme egy jelenet, milyet, korunk em bere .színházban még nem élt át. Szinte lehetetlen elképzelni nagyobb színpadi ha­tást, mint ez a kétszáz főből álló, éhség­től, pestistől végsőkig gyötrött tarka tö­meg, amely a legdrágább kincse, az élete megolt almazásáért limánkodik, gyakorolni képes. Öiök emlékezetében él az Albert­terem annak, aki e jelenetnek szemtanúja vo't. Neui mintha a többi jelenet, kisebbí­téséről volna szó, de ehhez hasonló hatású egyik későbbi jelenet se volt .... Eközben felpattan a palo;a aranyos ajtaja és kilép rajta a szomorúságában is méltóságteljes Odipus király. Minden kez esdekelve nyúl feleje Igazán hatásos e má­sodik jelenet : Odipus impozáns megjele ese. amint a tompa, rett netes hangok a fekete halál borzalmát festik, amiként a király szomorú szívvel vigasztalja alattva­lóit és elbeszéli, hogy Kreont Delpnoiba küldte, hogy megtudakolja Phoibus papnő­jé'ől, mint szabadulhat a város ez isteni átok alól. Kreon megérkezik, előadja a jós­la ot. A tömeg eg\enkint eltűnik és a hát térben 12 ő>z féifin je'enik meg, akik tu lajdonképen a götög kar szerepét j ás szák. Szerepük azonban Hofniannst hal sza 1 ad át­dolgozásában nem azonos a gölög karéval, meri ők többé-kevésbbé cselek völeg is részt vesznek és a cselekvényt fejlesztik, holott a görög kar mélyérteltnü gondolaté eréjé­vei megnyugtatólag, buzditóíag, tanacsadó­i»g haiott. Ep oly vonzó és lebilincselő a többi jelenet is, amelyekben Odipus meg­bizonyosodik arról, hogy az ő végzete átka a városnak, hogy Ő hőse annak a rettene­tes családi tragédiának, amelynél borzal­masabbat a legreálisabb naturalista sem gondolhat ki. A darab végén, mintán már Odipus megvakította magát és a királyné halott, uira megjelenik a tömeg, azonban az első jelenet rendkívüli hatását megújí­tani nem képes Természetes, ily hatalmas térben más feladat jut osztály• észül a színésznek is, ame !y a közönség közvetlen köz-lében, tőle nagyobbrészt köiülvéve játssza szerepét. Hogy a Reinhardt színház válogatott erői kitűnően oldották meg feladatukat, arra uz óriási berlini siker és « színház elismert hírneve eleve biztosíték volt, (A karácso­nyi ünnepek után tett berlini kirándulásom alatt alkalmam nyílt Rei n ha i d tot tevé kenységének igazi fészkében megcsodálni, ahol épen a S-entiványeji álmot ad'ák. A legfeltűnőbb a nem épen nagy és nem is valami moderi.ül kényelmesen berendezett szinházban, hogy a zenekar teljesen elfödve majdnem a színpad alatt van. Az előadás, jelmez, k, diszle'ek, rendezés stb. persze mesés volt,) Mert nem Sopliokles darabjá­nak szólt az a határtalan érdeklődés, ha­nem a nagy művész neve volt az a va­rázs, mely Leipzíget ós általában Német­szágot hullámzásban tartja, akinek fárad­hatb.n szelleme oly előadást teremtett, ami­lyet a csodás görög égbolt sohse látott. Mert valóban egy testet, öltött álom­nak voltunk szemtanúi, mely egyedül áll a színházak történetében. Hogy leírhatatlan az az ováció, amely a főszereplőnek, különö­sen Bonnak (Odipus) kijutott, az azt hi­szem érthető. D« tetőpontját érte el, ami­kor Reinhardt szerény alakja megjelent. Az egész közönség állva, mozdulatlanul, szinle magán kivül t> psolt a nagy direk­tornak, akinek n űködése elé egész Né­metország, de talán az egész művelt, világ — szeptemberben Budapesten is adják — fokozo t érdek ödéssel tekint. Nem lenne azonban korántsem teljes a kép, ha nem emlékeznők meg a lipcsei alma n ater 200 hallgatójáról l ik megértve Reinhard 1 intencióit, a tőim-gnek oly ki­tűnő alakítását produkálták, ininth nem ÍJ Wurdtot, Büchert, Sohmot stb. hallgatnák, hanem Reinhardt, iskolájának lennének szor­galmes tanítványai. Benes Ferenc student. rer. merc. A nők rendszerint nem törőd­nek az emésztéssel és bélműködésük rendben tartósával és mikor ennek következtében már sokat szenved­nek gyomorbajokban és hosszantartó székrekedésben, valami haszontalan és gyakran ártalmas pirulákkal akar­nak magukon segíteni. A ki már sokféle hashajtószert használt, nem talál elég dicsérő szót a valódi Ferenez Józs«jf-keserü­vizte, oly annyira felette áll e ter­més/et-teremtette g}'ógyviz az álta­lában használatos hashajtószereknek. Ezt tapasztalta dr. Lefévre ameri­kai orvos is, mikor egy érdekes esetből kifolyólag következőkben szá­mol be : »A természetes Ferencz József-keserüviz egy áldott állapot­ban lev<"> asszon}' eldugulásánál oso 10703u Jj NAPI AOAO . FthSMmt* 3-1 UnssaniUal 6yvmehknJ<l-2 ' - ­HAM MÍ3 HJI W Oi. Ára 4 korom. .-*• .--• V „ 4- hatoa. egyházában latrok üssenek tanyát ! Ki­áltott a herceg ingerülten, felpattanva a helyéről. — Nem hinném — szólt csendes han­gon Colonna — hogy máris ne készülőd­nének a legnagyobb erővel ! Roan szeme hii teleu felvillámlott s minden átmenet nélkül könny, dén fordult Prospero felé, jobbjával ráütve annak vál­lára: — Te, Prospero ! — - szólt mosolyogva — ahogy ma hazafelé jöttem, itt a szom­szédos Áranyliliom-utcában betértem egy drágaköves kalmár boltjába ; honfitársam ÍZ ILL-TŐ, Jean d'Allegrenek hívják ! Colonna kérdőjelként bámult Roanra. -— A boltban — folytatta a herceg zavartalanul — egy Máté nevü törpe szol­gát találtam csak és Allegre mester leá­nyát. Fiamettának hívják. Csodálatos egy leány ! Nyílt szívű, egyszerű és szép. Ha láttad volna az arcát I Aphroditét nem képzelhette szebbnek az Olympus, a ter­mete, mint egy egy finom kardpenge haj­lékony, ruganyos, tele bájos mozdulattal. . — De heicegem — csóválta a fejét mosolyogva Prospero — az Isten áldjon meg, hát már megint szerelmes vagy ? — Hagyd el — a leány már mást sze­ret ! Valami Grarcia d»- Montalvo nevü spa­nyol vette be a szivét : — Igy tehát ? — Igy tehát, hallgass reám, micsoda tervet forgatok a fejemben ! Ismered a spa­nyolokat ? — Mint a bűneimet ! — Válaszolt Colonna. — Tudod, hogy szenvedélyesek ? — Mint a sátánok ! — Nekünk a spanyolokat valami ször­nyű botrányba kell kevernünk, most ezek­ben a napokban, hogy az a nagy küzde­lem idején még emlékezetben bgyen ! — Es te a botrányt azzal a leánnyal gondolod ... — Igen ! — Nem értem ! — Mondtam ugye, hogy a leány mái­mást szeret! — Emlékszem ! — Tehát nekünk vetélytársat kell szereznünk, a spanyolok közül ! Már gon­dolkodtam is róla, — a leghatalmasabbat szemeltem ki rá— az Aragon kormányzót! — Oregliát ? — Igen, don Micheletto di Oregliát ő a spanyol kolónia feje, most tehát meg­ismertetjük vele a leányt s ne legyen a Gümőkór, köhögés, szamárköhögés, influenza eseteiben az orvosok csak SIROLIN Roehe"-t 99 rendelnek. -RŐCHE Orvesitog ojé UltOfjö szara Ügzósz Kik vannak a Sirolin „Roche"-ra utalva? 1. A kik hosszú időn keresztül köhögés bántal­maiban szenvednek. 2. Mindazok, kik üdült gégehurutban szenvednek. 8. Asztmában szenvedők lényeges könnyebbülést éreznek már rövid használat ntán. 4. Skrofulás, mirigyduzzadásos, szem- és orrkatar­rusos gyermekeknek tonios szere a Sirolin „Bócne". A táplálkozást nagyban elősegíti í&flye 1 Csakis eredeti csomago­lású Siroiin „Roche"-t kénen, minden után­zatot vagv pótkészit­ményt kérünk a legha­tározottabban vissza­utasítani. F. Hoffmann­La Roche & Co., Basel (Svájcz), Grenzach (Németor­szág).

Next

/
Thumbnails
Contents