Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-29 / 5. szám

4 BALAT0NVTD15K 1911. február 5 kik vállvetett munkálkodással fáradoztak a dalosverseuy rendezésében. Ezután bejelenti, hogy a fen költ gjndolkodás s az édes magyar dal iránfi szeretetétől vezérelve megboldogult Veüáp Ferenc nagy jótevőnk a kir. járásbíróságtól vett, 1910 Tv. 17/120/2, végzés szerint a Dalkörnek 2000 koronát hagyományozott.. Bognál- Imre alelnök beszéde után a mult közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesifése következett. Ezután a pénztáros olvasta fel jelentését, mely szerint a daloskör vagyona 906 korona 40 fillért tesz ki. A közgyűlés a pénztárnoknak a szokásos felmentvényt megadta. Ezután a tisztikar megválasztása következett. Elnökké Mojzer György dr , ügyvezető alelnökké Bognár Imre, titkárrá Lányi Viktor, pénztárnokká Bernátb József, háznaggyá Fábián János választattak meg. A hangverseny és tínnepélyreudezö állandó választmány tagjai lettek : Iwsits Gyula, Szerdahelyi Károly, Károlyi István, Gál Nándor, Rábai Lajos és Molnár Albert. A közgyűlés még elhatározta, hogy az évenkint szokásos hushagyóhétfői zónaestélyt a daloskör az idén is meg fogja tartani. — A Katii. NÓp8ZÖvet8ég helyi szervezetének évi közgyűlése közbejött akadály miatt nem ma, hanem a jövő vasárnap d. u. 4 órakor lesz a kath. legényegyesület helyiségében. — StefaniCS Ödön keszthelyi származású Julíáii-tauitó órd-rues és követésre méltó eszmét valósított meg a szlavóniai Zriuszkán. Megalakiiotía a felnőttek daloskörét, mely az ö vezelesével ünnepélyek alkalmával szerepelni fog. Szép es-me érdemes a követésre. Mert a magyar dalnak — nagy eieje vau. — Az iparosok dalköre szilveszter-esti hangversenyének felülfizetöí névsorából tévedésből kimaradt Sommer Ignác 3 kor. felülfizetése. — Estély a kath. legényegyesületben. A kath. legényegyesület csütörtökön este fényesen sikerült tarsaugi estélyi rendezett. A táncot tombolajáták előzte meg, amely igen kedélyes volt. Sok-sok jóizü kacaj hangzott fel az egyes nyereménytárgyak láttára. A tombolajáték után táncra perdült a szép fiai álság, amely ugy megtol tött.e az egyesület helyiséget, hogy alig lehetett mozogni Volt vidám hangulat és fiatalos jókedv, amellyel a reggeli órákig ropták a táncot.. Szóval ol} kedélyes ós sikerűit volt ez a mulatság, hogy sokáig nem felejtik el azok, kik ott voltak. — A keszthelyi takarékpénztár részvény Iársulat f. 1,0 1-én tartotta meg számos részvényes jelenlétében 41-ik évi rendes közgyűlését. A felolvasott igazgatósági jelentés vázolja az intézet további Örvendetes és nagyarányú fejlődését, különösen kiemelve azon biz.iluiat, mely az intézet irányában a betétek nagymérvű gyarapo dása állal a lakosság minden rétegében megnyilvánul. Fájdalmas részvéttel és megilletődéssel emlékezik meg végül a jelentés azon súlyos csapásokról, melyek az intézetet Barna Gy örgy. dr. Dézsányi Árpád, Riedl Ferenc és Lénárd Ernő igazgatósági tagok elhunytával élték. Eddigi tradíciójához hiven az inté/et ez évben is nagy öszszeget, 1700 koronát juttat, kulturális ésjótékony célokra és pedig " 1. A Keszthelyen építendő szegényház céljaira 460 kor. 2. Az elemi iskolában járó szegény gyermekek felruházására 120 kor. 3. Az apáca zárdába járó szegény leányok felruházására 60 kor. 4. A keszthelyi jótékony nőegylelnek 80 kor. 5. Az elemi iskola könyvtárának 40 kor. 6, A polgári iskolába járó szegény tanulóknak tanszerekre 40 kor. 7. A kereskedelmi ifjak egyletének 40 kor. 8. A kath. legényegyletnek 40 kor. 0. A keieskedelmi tanonciskolának 100 tor. 10 Az izraelita krajcáregyletnek 50 kor. 11. A 48-as elaggott honvédeknek 20 kor. 12 A gazdasági akadémia segélj'egyletéuek 50 kor. 13 A dunántúli közművelődési egyletnek 20 kor. 14. A szombathelyi vakok intézetének 20 kor. 15 A József fbg-féle szauaioriu'n egyletnek 50 kor. 16 A nagykanizsai rabsegélyező egyletnek 20 kor. 17. A balatoni műzeuin egyesületuek 100 kor. 18. A keszthelyi önk. tűzoltó egyletnek 100 kor. 19. Az iparos ifjak önképzők rónék 50 kor. 20. A keszthely i kath. fögimn. segélyegyleiének 50 kor. 21. Az országos ügyvédi nyugdíjintézetnek 30 kor. 22. A mult év folyamán már kiadott apróbb tételekben 160 kor. .A. főgimnázium legközelebbi nyilvános felolvasása, február hó lO-én íl- u. 5 órabor lesz a „Hungária" nagy. termében. Felolvas vetitett képek kiséretébenBERKES OTTÓ főgimn. igazgató. A fVlolvasás tárgyas Az ober. ammergaui világhirü passiójátékok 1910-ben. — A hangverseny. A székesfekérvári m. kir honvéd zenekar e hó 12 én vasárnap és 13 án hétfőn az Amazon-kávéházban hangversenyez Fricsay Richárd karmester vezetésével. — Köszönetnyilvánítás. A keszthelyi takarékpénztár részvénytársaságnak a főgimnáziumi segiiőegyesü'et részére kiutalt 50 korona adományáért a segitöegyesület nevében hálás köszönetet mond a főgimnázium igazgatósága. — Felülfizetések. A Keszthelyi Énekes Zenekedvelők Egyesülete február hó l'-én rendezi t, Ház'-estélyén felülfizettek : Matolay József 7 kor. Illés Ignác dr. 5 korona. Dunst E^erenc dr. 4 kor. Bernáts Dezső, Cséby Lajos 3—3 kor. Berkes Ottó, N. N , Kölgvessy Gyula, Párkányi József, Sinkovils Nándor. Szinger S'-erena 2—2 korona. Bucii berger Fü'öp, Hübner József 1 — 1 korona, összesen 36 korona. A szíves felülfizeföknek hálás köszönetet mond az Éuekés Zenekedvelők Egyesülete. — Reziben megégett egy kis leány. A vétken gondatlanság ismét "gy ártatlan kis gyermek életét oltotlu ki. A szomorú eset n rezi szőlőhegyben történt pénteken, iu. hó 20-án. A szerencsétlenül járt kis leány — a hat éves Simon Mari, kit. ör^gszülei neveltek. Oregszülei péniekeu KesztheK re jötiek be, a kis Marit a szobába becsukva otthon hagyták. A magára hagyott kis gyermek a szobában keresni, kutatni kezdeit, miközben gyufára akadt. A gyufával azután addig addig játszadozott, mig végre is a gyufa lángjától tűzet fogott, ruhája. A magával tehetet'en gyermek teljesen összeégett. Nagy volt öregszüleinek rémülete, mikor Kesz'helyről hazatérve, unokájukat összeégve a szoba közepéi, találták. Másnap megjelentek a helyszínen Fehér Józseí jarásbiró, Rosenberg és Neumark orvosok, röl beszél, akkor ragadja el néha a szenvedély ! De még akkor sem sért meg azzal, hogy csak egy szóval is csábítani igyekeznék olyasmire, ami manapság anynyira mindennapos a szerelmesek között ! — A jövötökről szokott beszélni? — Igen uram, menyasszonyának tekint ! A herceg aicán alig észrevehető mosoly suhant át. — Én ugy tudom, hogj' a ti korotokban a szerelmesek mind követelők ! — Ö ebben is kivétel, uram ! Sohsem jutott eszébe többet kérni, mint . - . — Nos, mint ? — Mint ami illedelmes ! Néha egy csókot ! Suttogta zavarodott pirulással a leány. — De egy spauyol! Ellenkezett Roan. — Uram, nem minden spanyol féktelen ám ! — O tehát az az egyetlen, aki az ártatlan fajtából a földen jár ! — Minden bizonnyal, uram 1 Hogy spanyol, az csak abból látszik, hogy módfelett féltékeny rám ! Ö szeret engem és én is szeretem, ha másként viselkednék velem, nem szeretném ! — Oh az akasztófáravaló ! Szaladt ki a szó a herceg ajkán. — Mit mond kogyelmes ur ? — Azt akartam mondani — szólt nem minden zavar nélkül a herceg — hogy az akasztófáravaló kópéja, ha ilyen derék ember, hát miért nem kereste fel már régen az én pártfogásomat! Bejuttattam volna a barghello me'lé, vagy a kancelláriába. . . . — Kegyelmes uram ezt megtenné nekünk 1 Kiáltott fel ujongva Fiametta. — Minden bizonnyal ! Felelt Roan a legjámborabb arccal. Fiametta hangja bizalmassá változott. — Bizony, k-gyelmes ur, én jól ismerem az ő családi körülményeit nagyon ráférne egy hatalmas ur pártfogása. — Jól ismered az ő viszonyait, — ez érdekel — s mit ismersz belőlük ? — Valójában . . . valójában semmit — mosolygott a leány, — mert neki voltaképen niucs-mek is családi körülményei ! — Ah ! — Bizonnyal, — mert árva szegény ! — Szegény ! Árva lenne ! - Szüleit egy nagy katasztrófában vesztette el ! — De uram, ezen semmi kacagni való sincs ! — Azt nevetem csak szép leány, hogy eddig még egyetlen spanyol kalandorral sem találkoztam, aki a szüleit nem katasztrófában vesztette volna el — ez náluk nemzeti szokás ! — Uram, te gúnyolod őt, ó nem kalandor 1 Ha ebben a hitben vagy, ón nem szólok többet róla ! — Isten mentsen, ez a gúny csak a spanyol népnek szól, — ugy általában ; — mennyire mások vagyunk mi franciák! Mi ha egy garasunk sincs, legalább jókedvűen beváltuk, hogy könnyelmű haszontalan fickók voltunk, akik megérdemeltük a sorsunkat ! No, de ahogy mondtad, ez a te Montalvod kivétel, — folytasd kérlek ! — Most is a legszegényebb sorsban indult Pisába, hogy laureatus legyen, ha majd elnyerte a kitüntetést, akkor . , . — Nos akkor ? — Eljön, hogy feleségül vegyen ! — Terengettét, — ezt már nem hiszem ! Fakadt ki a herceg. — Hogyan, uram ? Te talán másként ismered őt ? Roan felelet helyett Máté felé fordult, aki a vésett követ ezalatt egy kis dobozba illesztette. — Mikor várjátok haza Je«n d'Allegre mestert ? — Tizenkét óra után haza szokott térni. Válaszolt Máté szolgálatkészen. — No jó, tehát Fiametta, ha atyád haza jött, mondd el neki, hogy itt jártam, a követ, amit kiválasztottam, hozza el személyesen a palotámba, a kincstárnokomat utasítom majd, hogy hozzám vezessék, mondani valóim lesznek számára ! Az ajtóból mégegyszer visszafordult: — Aztán ha az a Garcia di Montalvo csakugyan olyan ártatlan, törekvő, becsületes levente, hát megígérem neked szép Fiametta, hogy én foglak kiházasitaui benneteket. Isten veled ! Ahogy a bolt előtt lovára pattant, felnevetett : — Teringettét, micsoda komédiát keverek én ebből a felfedezésből. Ez a találkozás többet ért, mint összes kémeim egy évi munkája 1 Garcia di Montalvo mint lézeng.ő kalandor, koldus és árva ! Oh az akasztófáravaló — az akasztófáravaló ! Fiametta a boltajtó küszöbéről tekintett a herceg után, aki csendes lépésben folytatta útját az Estou«eville palota irányában. — «Ha Garcia di Montalvo csakugyan becsületes* — suttogta mintegy önmagágának — cha csakugyan becsületes* . . . mit akart ezzel mondani a herceg ! ? (Folytatása következik.)