Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-22 / 4. szám

XV. évfolyam Keszthely, 1911. január 22. 4. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség ciuaére, pénzesutalványokai, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat oem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — 5 K. — Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. Búcsúzom •..! Pár nappal ezelőtt magam sem hittem volna, hogy ezt a szót ilyen hamar leirom. A véletlen azonban, mely néha elemi erővel szabja meg az életünk útját, oly kivételes helyzet elé állitott, amelyben haboznom nem lehet. Elköltözőm Keszthelyről. A legutóbbi napokban történt, hog}

r a legnagyobb és legmagasabb nivóju keresztény magyai; hetilap, a budapesten megjelenő -címlet* .szerkesztője társul hivott meg maga mellé. — hogy együtt küzdjüpk tovább közös ideálunkért, a magyar keresztény társadalom eg3"esitéséért. Én, e reám nézve megtisztelő meghívást elfogadtam. * Mindaz a sok terv, amelynek e kis városban óhajtottam hiveket szerezni, most a. változott helyzet folytán egy országos,, dúsan elterjedt lap hasábjai kibővült működési körre talál. Megyek Budapestre, e nagy, e léha és csak töredékében magyar Babylonba, tele bizalommal és megalkuvás nélküli elvvel, ahol bezsvágyam a legnagyobb célt tűzte ki maga elé, — döntö küzdelmet vivni meg a klasszikus keresztény magyar morál zászlója alatt. Elkábit a csillogó kilátás, — ezerek és ezerek fülébe zúgni azt, amit itt csak suttogni mertein néhány megértő lélek felé ; — küzdeni függetlenül, szabadon, olyan harcmezőn, amely e kis szükkőrü határok helyett az erdélyi havasoktól a tenger partjáig terjed. Amikor bucsut mondok, csak a személyes jóbarátaim és jóakaróim felé intézem szavam, — tőlük, a személj-es érintkezés terén el váll ok, hogy lélekben annál szorosabb öszszeköttetében maradjak velük ; az ellenségeimnek azonban nem intek bucsut. Nem! Tőlük nem vállok el! Megmaradok a lap felelős szerkesztőjének és hétről-hétre — akár csak eddig, — a keresztény irányban történt agitációm folytatódni fog. Nem csak folytatódni, de fokozódni is ! Mint egy országos lap társszerszerkesztője módomban áll, sokszorosan kibővült működési körömmel, hogy irodalmi téren a legjavát gj'üjtsem csokorba lapunk számára ; — politikai téren, hogy központi öszszeköttetéseimmel az eddigi csendes óhajtásokat és terveket tényleges eredményekké változtassam, társadalmi téren pedig, hogy minden vivmánj^t és minden tapasztalatot első sorban itt értékesitsek. E változás miatt le kell mondanom arról a kedves tervemről, hogy vá.osunk keresztény társadalmát egy táborba gyűjtsem, le kell mondanom azért, hogy a. tervet egy sokkal nagyobbal, egy országos akcióval váltsam fel. Bizonyos vagyok, hogy minden keszthelyi elvtársunk igaz örömmel fogadja ezt a nem várt fordulatot s megnyugvással fogadja a cél ujabb keretét. Nagy megelégedéssel tölt el, hogy a történtek annyira igazolják benső meggyőződésemet, hogy sikerűit megértenem az idők jelét, mely az energikus keresztény propagandát nemzeti szempontból szükségesnek tartja. Az a kis jelenség, hogy ezen a téren szabad ut nyilt számomra a ma elképzelhető legszélesebb körű érvényesüléshez ; m.nden* nél erősebben bizonyítja ezt. A BjjJTOW

VIIlfeKTAHCAJA. Pillanatfelvételek a világtörténetből. Irta : Pékár Gyula. A VILÁG VÉGE. (1000 Kr. u.) Az Urnák 999 ik siralm»s esztendeje . . . . «Vii9 tibi terrae», jaj neked, föld, • appiopinquante mundi termiuo,» most, hogy a világ vége elkövetkezik ! Mert itt a Végóra, érk-zik a nagy pillanat, melyben a krisztusi jóslat testet ölt s «n.agy égi jelek közt jön el a nagy iszonyat, az ezredik óv első petcenetéie. Elmnlt szent karácsony s a homokóra tovább őrli a napokat ujóv feló. Fekete küszöb, melyen tul «az évszázadok rendje, az elemek törvénye, minden visszabukik a sötét khaoszba. Melyen tul vége leend az emberi nemnek.. . . . Az utolsó év utolsó napja, annak is alkonya. Kezdődik h vég, az örökös éjszaka. Rettegés üli a földet, sötét Róma, csak a lateráni vár legmagasabb tornyábau ég világ. Az öreg Gerbeit pápa, bölcs II. Sylvester áll ott csillagvizsgáló szerszámai közt. A menyek csillagsarkát nézi, melynek mindjárt ki kell fordulnia s közben a homokóra hulló porszemeit tartja szemmel. Egy negyedóra még s éjfél lesz .... Az abT;ikhoz lép. «Urbi et Orbi» szól a sóhaja s szive szemével a sötétben messze tekint. Kinéz a gyötrelemmel vajúdó Európára. Megrázkódik a szent aggastyán ; jaj neked Ádám nemzete, immár melledet hiába vered, bűneidért, ötökre veszned kell ! Mert szórói-szóra teljesedik a jóslat s — harminc év óta szaporodnak a jelek a század alkonyán. Csillag esik, tüzes kométa száll, reng a föld s pestist váltja az éhhalál. Rettentő nyomor ! A francia városokon már «malacmódra» készítve ámlnak emberhúst, és hiába kerülnek máglyára az istentelenek : a sült áldozatokat ismét csak emberek akarják megenni ! A kinek nem jut, az füvet, agyagot fái, aztán útfélen hal «gyenge jajszóval, mint a madár, melyből a lélek költözik. . > Siinak immár a templomokban a feszületek is s a «millenaiisták» kóbor milliói jajongva járják be a földet. Hangos szóval kérdik : «meglialt-e az Isten ?» A pápa keresztet vet magára. És mindezek után Iiten őt rendelte, ő az utol-ó pápa ! 0 mondja az utolsó imát e földön. Nehéz könyörgést E y egész veszendő emberiség lelki üdvéért ! Hullnak a porszemek, egyre fogy a homokóra tartalékja Eszmél a pápa s a szentegyházba siet le. Szövétnekek közt vár ott a bíboros sereg a néppel. Zeng a siraió ének a végektől. cHalljad föld, halljad te nagy lenger partja, halljad ember s minden mi lólegzel e földön ! Jön már, közel van Istennek haragja ! A nap pirul a tény fakul, csillagzatok hullnak a földre !» A szent aggtistyán az oltár elé borulj: — Domine JVsu, Rex Pie, Rex Clemens, Pie Deus ! Az egyszer könyörülj még e földön és veszendő, bűnös emberiségeden ! Halotti csend. Az utolsó percek a világ vége előtt . . . Naüy, súlyos percenetek, melyek, mint szirt az anyaföld öl. nehezen szakadnak el az aggódó lelkektől, A pápának szive dobban ; nagy szív ez, mely e pillanatban az egész emberi nemet befogadja s véle dobban. Fohászán át Gerber látni kezd, látja e földnek nyüzsgő millióit és csodát lát. Az egyetemes rettegés hatása alatt egy percre im\ szünetel a 1 gyűlölet a töldön : a gyilkos, ki ölni akar, I kiejti tőrét, a rabló visszaadja zsákmányát, a fösvény vagyonát osztja, az ellenségek megbocsátanak s mindenek egymás nyakába borulnak. Pax, világbéke : A krisztusi élet, a felebaráti szeretet ábrándja ini' valósággá lesz egy percre ! A pápának köny a szemében. Még buzgóbban imádkozik : — Az egyszer még könyörülj, Uram ! Meg fognak javulni ! Kondul a lurang az ezredik évre. Világitéletre ! Széb-s e földön rögre borulnak mindenek, — nyilalló jajszó: no most! . . . Es semmi se történik. Megremeg egy percre a mindeuség tengelye s a világkerék aztán odább fordul. Semmi. A pápa felkel s érzi, véle együtt az ember