Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1911. január 8. BALATONVID/ÉK 3 kriptáig. Az egész útvonalon a gyáezoló közönség a hideg havasesős idő dacára is' sürii fekete tömegben foglalt helyet. A püspökvár hátulsó udvari kapujáuál megállott a gyászkocsi s az áldozőpapok ismét vállaikra emelték a koporsót 8 a kripta ajtaja elé vitték. A sírboltnál Széchényi Miklós gróf ismételten beszentelte a koporsót, amelyről azutáu levették a reá erősített főpapi'jelvényeket s a kispapok által előadott «E1távoztál» kezdetű gyászének elhangzása után levitték a püspök kihűlt holttetemét a kriptába s annak baloldalán szemközt Hidasy püspök szarkofágjával Szabó Imre koporsója mellé helyezték el. Az urnákat pedig a koporsó fölé tették. A koporsó felett egy egyszerű márványtábla áll a püspök címerével s e felÍrással : DR. ISTVÁN VILMOS Született 1849 június 22. Meghalt 1910 december 24. A temetési szertartás végeztével a papság visszatért, a székesegyházba, ahol Horváth István káptalani helynök Gloriosumot pontifikált, mi alatt a mellékohároknál többen csendes szent misét mondtak a boldogult lelki üdvéért. Az egész szertartás fél 12 ó:a tájban ért véget. Modern irodalom. A modernség annyi, mint az uj idők szelleméhez való alkalmazkodás. Ez nemcsak hogy nem helytelen, de szinte józan kötelesség, mert csak ezeu a módon vesz nek ki az avas tradíciók, Természetesen az irodalom is felszívja, (fel is kell, hogy szívja) magába az uj idők lelkét és megtermékenyül abban. A tehetségteleuség azonban, amelynek csupán a minden áron való szereplés a célja, tönkreteszi az uj idők irodalmának a hitelét. Tönkreteszi mindenütt és igy nálunk is, sőt itt talán legjobban és legkönnyebben, mert. kevés helyütt garázdálkodnak ngy az uj idők tehetségtelenjei, mint éppen Magyarországon. íme, egy modern úgynevezett költemény, amely a budapesti «Renaiísance> c. folyóiratban jelent meg : reám, azt hitte, most valami vihar következik, de én nem bántottam, Ö is aludt, mialatt a tolvaj holminkkal odébb állott. tHol a tolvaj Murád ?» kérdeztem a szolgát. «E1 fennek, akit a seitán tépjen darabokra s dibbek (hiéna) és a rahámok (dögkeselyű) lakmározzak testét.» «E1 fennek, a házigazdánk ?» • Igen !» Elég jó helyre szállásoltak. Jól is láttak mindennel, néhány piasztsrt számítottak föl s aztán értékes holmimmal odébb álltak. Amint a sátor elé léptem, rögtön tisztában voltam a helyzettel, mert alig né"hány sátor állott még. A többi eltűnt. Hajnalban odébb állott El fennek a ferkájával (a törzs alosztálya). Se vadászat, se fegyver. Közben Murád eltávozott. Nemsokára visszatért ; egész testében remegve. «Mi baj Murád ?» «Oh Allah, oh Muhamed, oh ti szent kalifák, oh Ah, oh Ibrahim ősapánk, oh Adem, oh. ...» «Rre ! Hiszen ha minden szentet, kalifát és prófétát leimádkozol, sohse tudom meg, miért jajgatsz ?» «Oh Szidi ! Szidi ! Ellopták a dzsimálikat !» • Tyüh a gazembereit ! Az én drága bisarin-hedzsinemet (gyors, futó teve, szürke v. fehér) ! Ajándékba Kaptam a tripoiiszi Cifra halottak. Ugy fekszenek, mint a nehéz kövek Virágok közt a rekkenő melegben, S szemük üveggömb, derekuk cövek. Alusznak ők, mint sok-sok ismeretlen A föld alatt, az édes föld alatt Feszes, elegáns haptákban, meredten. De most virágzik mindegyik ajak És érzik, hogy mindent viola-füst föd, És csókolják az életet s nyarat. A ballerinán aranyak, ezüstök, A bus gavallér vár, sóhajtva vár, S lila ruhában szundikál a püspök. Künn a kalászos rónán áll a bál, Még a csigás homok is várva várja, Fényt izzad a föld, táncol a halál. Ök is kendőzik magukat a bálra, A uyári bálra s mindenük ragyog, Körmük violaszín s az ujjuk sárga . . . És szörnyű arcuk nézi a napot.

1 Kosztolányi Dezső. Értelme ugyan egy sincs ennek a műremeknek, de rövid ós rimes sorokba van irvw, teiiát. : «vers.» Az igazsághoz tartozik az is még, hogy Kosztolányi Dezső nem is olyan Író, mint a minőnek ebből a verséből látszik. Erős, értékes tehetség ő, aki azonban ez alkajommal megkompolyodott. Aki elvasván e verset elsőbben beleszédül, miképpen lehet ennyi fáradsággal egymás mellé irni teljesen összefüggéstelen szavakat, de azután ugy ?á'ja, í.em is olyan fáradságos az ilyen mesterség. Itt a péidája ugyanabból a lapból : Az éj. Gyász, néma csend, ós barna kéj, Sötét selyem imbolyogva rezg, Himnuszt süvölt az éj. A táj szent némaságba fal, Lilába zökken a határ, A bársony-ég az ur. mudirtől. (Kerületi főnök esetleg tartományi kormányzó) • Uram, lovagoljunk vissza s vigyük magunkkal ami kell.» Nem rossz tanács. A fegyverem ért ^ötszáz koronát a patronnal és látcsőmmol együtt, a tevém legalább négyezer koronát, a Murádé talan ötszázat. Együttesen ötezer koronát. Felkutattuk a derék El fennek sátrait, holmiját és összeszedtünk amit lehotett. A zsákmány megközelítette a lopott holmik értékét. Szép gyűjteményt szedtünk össze : tiz régi arab puskát, néhány igen ritka szőnyeget, három oroszlánbőrt, négy berber mént, egy teherhordó tevét. Nem kérdeztük senkitől : szabad-e nem-e, de vittük -cserébe a lopottakért. Igaz, hogy csak öreg, tehetetlen emberek s néhány nő, meg gyermek maradt vissza. Midón mindent összepakkoltunk, dél felé útnak indultunk. Még pedig át a határon Tuniszba, nehogy El fennek üldözésünkre gondoljon. Nagyon siettünk, főleg éjjel. Ennek dacára csak a hatodik nap értünk vissza Tripoliszba. A mudir megörült jövetelünkön, csak a hedzsin eltűnését sajnólta. Megígérte, ha egyszer a kezébe kerül El fennek felakasztatja. Zuhog va sir a zöld patak, Partján zokog a sok kavics, Ragyognak a halak. -A- gyöngy-vihar iuába kap, Es bársonyosan ténfereg A mámorittas nap, A napsugár, a hő bibor Körmét piszkálja hirtelen, Miként az őszi dér. S ujjongva zeng az égi táno, Lengén repül a balgaszárnyu kéj. Hurrá ! Hurrá ! A sajt kemény, Bűvösen savanyu a szende éj. Tévedés volna azt hinni, hogy ez a «balgaszárnyu> téboly csupán versben lehetséges. Ahogy az alábbi példa mutatja, prózában mindez sokkal szörnyűségesebb, íme egy szemelvény : «... György doktor, akinek lábikrája a modern viharok szikráival volt, telítve, elfogódottságtól sistergett, amikor önfejéről lekapta a szivvillanások keserű koszorúját és a sivatag homokjába hajította azt. Azután antracén némasággal mondta az amalgámszerü levegöégnek : — Te izzó Aspyrin, én életemnek borongó széntárnája ! Hová tűnt el a harci zajnak feketéllő indulója és mi lett a szivárványos vászonraktárból, amelynek minden fényszála ugy raszket a vidám itatós papiroson, ;mint eleven erő a léha szomorúságban. És miért nem ujjong többé az antik sirás, amelyben hullámfodrossá simul az a céltollak ingadozása . . . ? Ah, más most már a fény terjedési sebességének a mikéntje, mint a pogány idők haragos falernumi bora. De jöti, jön a tavaszi elborulás és elhaló mosolygásba kezd az érzések harmóniájának gyilkos hajuala. Igen, igen, ez vagyok én. György doktor befejezvén néma beszédét a nap, sőt a Nap elhalványodva rejtette felöltője bal belső zsebébe a lalkesedés pírját. De György doktort azért, nem hagyta el a reménysége, kacagó és tapsoló kétségbeeséssel vágott neki a magavágta ösvény görbületének és egyenes haladásban önmaga körül forogva, minden lépésnél meggyőződéssel mondta : — Olyan az élet, mint. porszem a láthatáron Tréfának, még pedig nem is rosz tréfának játszik a magyar irodalomnak ez a modernsége.- Pedig ez nem is olyan tréfa. A legtöbb fejfájásnak a mértéktelen evés és ivás következtében elrontott gyomor az okozója. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy a íejfájás megszüntetése végett az emésztöszerveinkböl eltávolítsuk mindazt a káros anyagot, mely a rosszullétet okozza. «Mindazon esetekben — irja dr. Stiller, a nagyhirü budapesti orvostanár, — melyekben enyhe, biztos és a gyomrot kimélő sós hashajtóra van szükségem, évek óta csaknem kizárólag a természetes Ferencz Józef-keserüvizet veszem alkalmazásban A kereskedésekben vagy gyógytárakban határozottan valódi Ferencz József - keserüvizet kell kérni; ahol pedig nem kapható, tessék direkt a Ferencz József-keserüvizforrások szétküldési-igazgatóságához Budapestre fordulni. Ezüst és bécsi kék, faj és színtiszta szőrme nyulak ivadékai, valamint tenyészképes példányok helyszűke miatt igen jutányos áron eladók. Keszthely, Hajdúutea 14.