Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-11 / 24. szám

1911. junius 11. BALATONVIDÉK 3 Sok értékes vacakot. Lesz muzsikás «Cigánypntri», Közel ötszázóves «LutrÍ», S ha haragszol Nettire, Menj el a «Konfettire>, Dobáld meg jól papirossal, Zölddel, fehérrel, pirossal. Mulass jól e nagy uapoi>, Husz filléres alapon, Megemlékezel rá mig hó lesz, Mert ez ott mind kapható lesz, Jaj de jó lesz ! Nagyon kívánatos, hogy ez az ünnepély erkölcsileg ós anyagilag is a legfényesebben sikerüljön. Megérdemli a legmeszszebb menő támogatást, hisz ártatlan gyermeklelkeknek megmentéséről van szó. Legyünk ott mindjyájau ! — Gyakori panasz olyanoknál) a kiknek hashajtót kell használni, hogy «nekem ez vagy az a szer nem használ.» Ez a panasz a valódi ^Ferencz^ózsef-keserüviznól nem állja meg a helyét, mert ez a világhírű gyógyitó ásványvíz, ha megfelelő adagot használunk, bármily természetű embernél elő tudja a kivánt hatást idézni. Erős, hirtelen eldugulásnál a reggeli előtt egy borospohárra való Ferencz József-vizet kell meginni s ezt egy óra múlva meg lehet ismételni. Ennek a szükségessége azonban csak ritkán következik be. A forrásnál palackozdtt és kereskedésekben árusított igazi Ferencz József-keserüviz megfelelő adagolásnál sohasem fog lehangoltságot előidézni, mint más hashajtóknál gyakran előfordul. Altalánosságban egy fél borospohárnjá is elegendő. Érzékenyebb természetű egyéneknél már ennél kisebb adag is előidézi a kivánt hatást. HÍREK. — Űrnapja. Csütörtökön lesz a kath. egyház egyik legfényesebb és legkedvesebb ünnepe — Űrnapja, a melyen sátortól sátorhoz visszük a Legszentebbet harangzugás és ájtatos ének mellett. E napon az istentisztelet 9 órakor Kezdődik, utánna körmenet. Délután 3 órakor vesperás. — Junius 8. Csütörtökön volt Őfelsége I. Ferencz József koronázásának negyvenegyedik évfordulója, amely alkalommal tanulóifjúságunk tanáraik vezetésével hálaadó istentiszteleten jelent meg. E napon az iskolai előadások szüneteltek. — Személyi hír. Ruzsicska Kálmán dr. zalavármegyei kir. tanfelügyelő f. hó 8-án városunkba érkezett. Másfél napot töltött körünkben, mely időt a községi elemi iskolák meglátogatására forditotta. Szombaton délben utazott vissza Zalaegerszegre. Itt tartózkodása alatt Dunst Ferenc dr. apátplebánosnak volt. ezivesen látott vendége. — Főapáti látogatás. Dr. Hajdú Tibor Vendel, az uj pannonhalmi főapát, a mult héten végezte Z&laapátiban szokásos évi látogatását. A főapát ur Zalaapátiból testvére látogatására Türjére utazott. — Érettségi. Folyó hó 12-én, azaz holnap kezdődnek meg a szóbeli érettségi vizsgálatok a helybeli főgimnáziumban. A vizsgálatokon Szölgyimy Ferenc, a budapesti Ferencz József iutézet kormányzója fog elnökölni. — Népszövetségi gyűlés Tomajon. Igen látogatott népszövetségi gyűlés volt Tomajon pünkösd vasárnap délután az iskolában. Annyian összejöttek erre a gyűlésre, hogy sokan kiszorultak a teremből a folyosóra, sőt még »z udvarra is. A nagyszámú hallgat óság előtt Blasutign Sándor káplán a szftbadkőüravesek haza- és vallásellenes törekvéseiről rántotta le a leplet. Majd a Népszövetség céljáról? áldásos működéséről szólt. Több ui tag beiratkozásával a gyűlés lelkes hangulatban oszlott szét. — Eljegyzés. Paolin Tildát eljegyezte Nagy István helybeli bognál mester. Gratulálunk. — Országos tűzoltó kongresszus volt pünkösd vasárnap Veszprémben. A kongresszuson a keszthelyi Tűzoltó Egyesületet Harasztovics István, Rácz Gyula és Mayer István képviselték. jövő vasárnap, amelyen a résztvevő hölgyek, a főgimnázium ifjúsági zenekara és a Keszthelyi Iparosok Dalkörének szives közreműködésével nagyszabású hangversenyt. és balatoni vásárt rendez a Balaton partján. Hogy mi minden lesz, az megtudható felelős szerkesztőnknek alábbi jóizii verses leírásából : A szép balatoni parkon, A vízparton, minden sarkon, Mint egy sátortábor, készen Tarka tábor sátor lószeu ; Egymás mögött tág sorokba Es a szellős sátorokba Ifjú hölgyek vesznek adnak A nagy vásároló hadnak, Mindent ami jól esik, Feltéve, ha nem esik. Kapható lesz, Jaj de jó lesz, Strauszi bor Balaton vízzel, Tiszta víz jó málna ízzel. Kirántott hal jégbe hűtve, Fagylalt szép pirosra sütve, Sóskifli egy pohár sörrel, Pohár sör szardellás körrel, Lesz itt vendég 3gész gárda, Mert ez lesz a tHalászcsárda». Ehetsz ott majd habos fánkot, Csukoládés sonkacsánkot, Mákos vagy diós kalácsot, Vagy ha kell, vaskalapácsot, Mogyorót mozsárba törve, Aszalt szilvát meggyötörve ! Ahogy ez megmagyarázta, E hely lészen a <Cuklázda.» Hogyha tombolni lesz kedved, Fillérkéid össze szedd, vedd, Es hogy boldog légy te mára, Tedd föl mind a <Tombolára.* Nyelhetsz ott fazekat rézből, Gőznio/.donyt (csak másodkézből), Diótörőt, krumpliszsákot, Hidegéri fia rákot, Tárcát, amely jó lapos, Retket, amely hónapos, Használt ajtót, ablakot, Castelar izzadtan törülgette a homlokát : — Madame ... ez . . . hogy is mondjam . . . honnét tudod te ezt ? . . . Fiametta felnevetett : — Mondanom sem kell, hogy ez a szándék uagy oktalanság volt Garciától, mert tudnia kellett, hogy én kényszerítés nélkül is követtem volna őt, ha csak egy szóval is kivánja. De ő elment, én itt maradtam ; — ki gondolt volna rá, hogy olyan oktalan és száz aranyat megkockáztat olyasmiért, amihez szép szóval is hozzájutott volna ! A legfiatalabb bandita felkiáltott : — Bocsánat Madame, Don Castelar nekünk csak husz aranyat mondott ! Fiametta könnyedén ráfelelt: — Azt hiszem Don Castelarnak is kellett volna csak nyerni valamit a vállalkozáson ! Castelar szánalmas arcot vágott a tréfára s dühösen tekintett végig a társaságon, akik most mind az ő rovására mulatnak. Fiametta érezte, hogy a három bandita inkább mellette áll, semmint Castelar zsugori szolgálatában. Ez a gondolat valósággal felvillanyozta s a legbájosabb hányivetiséggel, mely akármely lovagnak is becsületére vált volna, valósággal játszani kezdett a veszedelmes társasággal : — Amint mondám, Garcia de Montalvo ostoba volt és ezt a szokását azután sem vetkőzte le : mert valósággal verembe szaladt I — Mi törtónt vele ? — kérdé mohón Castelar. — Becsukták I — Olyan nagy urat ! — kiáltott fel az egyik bandita. Fiametta barátságosan feléje mosolygott : — Hja barátom, te azt hiszed, hogy csak a magadfajta szegény legényeket szokták lakat alá helyezni. . . . No de ne erről beszéljünk, máséi t jöttem én ide ! Be akarom bizonyítani Garciának, hogy hibázott, amikor el akarta v«lem szemben kerülni az őszinte utat. En ki akarom szabadítani őt s erre elszánt emberekre vau szükségem ! Megtalálhatom azt bennetek ? Castelar körülnézett az emberei között, a vállait vonogatta, azok is ugy tettek, de választ egyik sem adott. Fiametta gúnyosan kérdezte : — Ugy látom nem rajongtok halálosan érte ! No de beszéljünk ugy, mint becsületes emberekhez illő ! Ti négyen vagytok s ez a szám nékem elegendő. Hogy Garciától mit kapnátok jutalmul, nem tudom, de tanácsolom, hogy azt megosztatlanul engedjétek át Castelárnak. Ti hárman pedig tőlem kapjátok a jutalmatokat. Száz aranyat szántam a mulatságra fejenkint! — Oh madame ... a pokolba is elmegyünk a kegyelmes úrért I — kiáltozták a banditák lelkesülten. Fiametta megcsóválta fejét : — Ott épen még nincs I De majdnem hasonló helyen ! Hanem azért, ha neki fogunk, megbírjuk menteni ! Á száz aranyat, amit mondottam, két részben fogjátok megkapni, felét előre, felét utólag ! — Mikor kerül a tettre a sor ? kiáltott kérdőleg a fiatal bandita. — Még ma éjszaka ! S hogy addig se legyetek pénz híján, hoztam egy kis biztatót is magammal ! Szólt Fiametta s tarsolyát az asztalra döntötte, melyből szerte gurultak a csengő aranyak. A banditák mohón osztoztak meg a jutalom dijon 1 egy-két arany Castelar felé gurult, azt ő rejtette erszényébe. Hagyták! Fiametta a tekintetekből látta, hogy ezek az emberek most már vakon fogják követni. — Garcia, — vette fel újra a szót a leány, — az Angyalvár bariselljének a fogságába került! Castelar most diadalmasan az asztalra vágott : — Ez már hát nem igaz Madame ! A három bandita morogva nézett öszsze. Hallható volt, amint a fiatalabbik kiereszti a foga közül : — Már megint jár a szája ! Fiametta is megütődve fordult a spanyol feló : — Honnét gondolod Don Castelar ? — Nem gondolom, hanem tudom ! Én beszéltem a barisellel ! Fiametta pattogva ráfelelt : — Azt hiszem barátom, hogy a barisell lóvá tett téged az egyszer ! (Folytatása következik.)