Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-07 / 19. szám

4 BALATONVIDEK 1911. május 7. Alulírottak ugy a maguk, valamint az öszszes rokonság nevóbeu fájdalomtól megtölt szívvel jelentik, szeretett félj, atya, nagyatya, dédapa ós apósn&k, illetve sógornak Mészáros Antal 48 as honvéd, az esztergomi főkáptalan nyűg. tiszttartójának május hó 1-éu délelőtt 9 2/

4 órakor, életéuek 79-ik, boldog házasságának 47-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. Az Istenben boldogult f. hó 3-án délután 4 órakor fog a Szt. Miklósról nevezett sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozat a boldogult lelkiüdvéért 4-én reggel fél 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Keszthely, 1911. május hó 1-éu. Áldás és béke hamvaira ! Özv. Mészáros Antalné sz. Semetke Stefánia neje. Mészáros Lajos, Mészáros Ilona férj. Szallós Jáuosné, Mészáros Mariska férj. Istvánná, Mészáros Ella férj. Forintos Károlyué gyermekei. Mészáros Irma, Mészáros Ilona, Szallós Margit, Szallós Ella férj. Molnár Jenöné, ifj. Seregély István, Seregély Erzsébet, Seregély Mária, Forintos Ella, Forintos Stefánia, Forintos Karolin unokái. Molnár Sári dédunokája. Mészáros Lajosué szül. Sztankay Irma menye. Szallós Jánoj, Seregély István, Forintos Károly vejei. Molnár Jenő unoka vője. Semetke József sógora. Özv. Mészáros Károlyné szül. Hausner Lujza, özv. Mészáros Miklósné szül. Schiuamer Emma, özv. Stirling Sándoiné szül. Semetke Mária sógornői. — Hivatalvizsgálat. Takách Imre keszthelyi járás főszolgabirája, Tóth János járási számvevő közreműködésével folyó nó 8-án a keszthelyi államilag segélyezett községi elemi, az iparostanonc- és a kereskedelmi * tanonciskolák pénz- és vagyonkezelését, f. hó 6-án pedig az ipartestület ügyvitelét vizsgálta meg. Előbbieknek Csathó Alajos polg. isk. tanár, az Utóbbinak Zítterbarth Kálmán ipartestületi elnök az ügyvivője. Mindkét helyen a szokott példás rend tapasztaltatott. — Keszthely község uj kataszterének készítésére a szombathelyi m. kir. kataszteri kirendeltség kiküldötte megérkezett, hogy a tényleges birtoklásnak megfelelően a munkálatot megkezdje. — Felhőszakadás A mult hét péntekjén este 9 óra tájban hatalmas felhőszakadás vonult át városunk felett, mely erős jégeséssel volt összekötve. A jég nagy kárt tett a gyümölcsösökben és szőlőkben, kivált-képen a cserszegi hegyoldalban. A pusztító orkán a zámori és gyenesdiási parlrészt nem érintette. — Hirdetmény. A/ országgyűlési képviselőválasztóknak 1912. évre összeállított ideiglenes névjegyzéke a városház-in május hó 5-től május 25-ig közszemlére ki vau téve. Az 1899. XV. t. t.-o. 151. §-a értelmében a névjegyzék elleni felszólalások május 5 tői május 15-ig adható be, május 16 tói május hó 25-ig pedig a beadott felzólalásokra teendő észrevételek fogadtatnak el. Kesz'hely, 1911. évi május hó 4-én. Nagy István biró, Szekeres Ödön jegyző. — Postás otthon Hévizén. Ugy vagyunk értesülve, hogy a Héviz melletti részen a magyar postásoknak 500 személyre Otthont építenek. — Gombár Vince zalaszentlászlói íiatal tanító temetése. Lapunk egyik korábbi számában jelentettük nevezett fiatal tanító elhunytát, kinek temetéséről szóló tudósítást a következőkben adjuk : A temetés április hó 21-én délután ment végb^ nagy részvét mellett. Ott zokogott az egész község apraja-nagyja szeretett és tevékeny tanítójának koporsójánál. Eljöttek kartársai is szép számban. 15 tanító volt jeleu, élükön Nyers Imre keszthety-szentgróti tanítóegyesület elnökével, ki hz egyesület koszorúját helyezte el szeretett volt tanítványa, tanitótársa és egyesületi tiszttársa ravatalán. A 15 hivatásos énekes tanitótársnak harmonikus éneke után tani'ótársai vitték ki az udvarból a koporsót, honuét a temetőbe volt tauitváuyai szállították. A gyászszertartás befejezése után Nyers Imre az elhunyt, volt, tanítója mondott beszédet, melynek hatása alatt kivétel nélkül minden jelenlevő hangos zokogással dokumentálta fájdalmát és rótta le a kegyelet adóját. Nyugodjék békében ! — Csendörlétszám szaporítása. A keszthelyi járás föszolg«birája előterjesztést tett az illetékes csendőrkeiületi parancsnoksághoz, hogy az idei mozgalmasnak ígérkező nyári két hónapi fürdőévadra a helybeli osendőrőrs létszámát legalább kettővel szaporítsa. Reméljük, hogy a hiánytpótló ezen óhaj nem fog akMdályokba ütközni. — Vásár Lesencetouiajon az országos vásár május 8 áu lesz, hova hasított, kőrraü állatok is felhajthatók. — Építkezés. A régi Gaál-féle házat bontják és helyére díszes palota készül. Ugy értesültünk, hogy az ipari és gazd. hitelszövetkezet az uj épület emeleti részét, bérbe vette. — Költözködés. A helybeli csendőrlaktanya helyiséget változtatott. Május hó 1-től az Erzsébet-királyné uton levő Rácféle házba költözött. — Nagy áldozat kisközségtől iskolára. Viudornyalak egyike járásunk legkisebb községeinek, Az 1911-iki népszámlálás szerint 385 lélek lakja ; ennek egyharmada cseléd, így tisztán adófizető lakos alig marad 240. S mégis 12000 koronáért vette meg r. kath. iskola céljára a régi Laskóy— Mezriczky-féle uri portát. A tisztán belsőség, 460 öl, mely legnagyobb részben pompás gyümölcsféle a legfinomabb fajta gyümölcsöt termő 25 —100 esztendős fákkal. A 12000 kor. vételárhoz még legalább 3000 kor. átalakítási költség is fog járulni. S ha most alapul vesszük a fizető köteles lelket, fejenkiut 60 korona esik, a csecsemőre ugy, mint a felnőttre. Ehez nem kell több magyarázat,. Nem hiszem, hogy volna hazánkban még egy olyan község, mely ekkora áldozatot hozott volna a kath. kulturáuak ! Megérdemli e kis község egyébként szegényes viszonyok között élő, de nemes gondolkozású lakossága, hogy követendő példának állítsuk a haza társadalma elé. Igazáu ! Talán a «L'gnagyobb magyaruak» — Széchenyi Istvánnak áldozata sem mondható nagyobbnak' I Meghozta a nagy áldozatot a kis község, mert szomorúan tapasztalta az utóbbi évtizedben, hogy a régi, rozoga, sötét, alacsony és szűk nádas iskola-viskóban nem csak egy tisztességes tanító nem marad meg, de gyermekeik egészsége is folyton veszélynek vau kitéve. Olyan volt a régi iskola, hogy mikor a pályázó tHnitók meglátták, kérvényüket, azonnal vissza kérték s így aztán néha egy évig sem akadt még csak pályázó sem, s majd minden évben íanitóváltozás állott be a község és a tanügy megmondhatlan kárára. Hiába folyamodtak az államhoz is ! Rendeletet kaptak eleget, de segélyt az iskolaépítésre nem, sőt még csak kamatmentes kölcsönt sem! Végre is kénytelenek volt» k ahoz folyamodni : «Segií,s magadon, az Isten is megsegít,.» Mindössze Hornig Károly báró megyéspüspök adott 1000 kor. és Hajba Mihály szántói plébános 280 kor., ték a nyájuknt, majd áthaladva a mezőn, a végében álló diadaliven kiértek a Colosseum elé. Fiametta mindeddig nem kérdezhette meg, hogy hová tartanak ez elhagyott vidéken, erre csak most nyilott alkalom, a mikor Bartolomeo meglassítva lovát, melyről foszlányokban szakadt a hab, csipöre tett kezekkel fordult a leány felé : — No Madonna, ez meleg reggeli volt ! — Hová megyünk messer Bartolomeo? Kérdé Fiametta. — Nem messze már ! Itt kell valahol a kegyelmes urnák várakozni reánk ! Mintha csak e szót várta volna, az ósi aréna egyik ive alól egy fekete paripa léptetett ki a napfényre, melyet lovasa az érkezők felé kormányzott. A herceg volt! XVIII. Bartolomeo és Fiametta paripáikon közre fogták a herceget s most már hármasban, csendes ügetéssel folytatták utjukat a domboldal felé, amelyen tul a del Monté negyed kertjei és «isolái» követték sürün egymást. Az előkelő világ ezen nyaralói között Roan bírt eggyel, mely rangjának megfelelő pompával és művészi csínnal volt berendezve. Ez a nyaraló volt utjuk végcélja. Bartolomeo alig várta, hogy a domboldal első kanyarodója végkép elrejtse nyomukat s ahogy a lombos fákkal beültetett travertin útra tértek, izgatottan fordult a herceg felé. -- Kegyelmes ur, — monda gond terhes arccal, — ügyünk válságos útra tért 1 A madonna, — itt Fiamettára mutatott — röviddel ezelőtt leszúrta Oregliát, az aradon kormányzót ! A herceg, mintha villámütés érte volna, megrántotta lovának kantárját : — Miket beRzélsz ? Bartolomeo helyett most Fiametta válaszolt : — Való uram ! Oreglia, ahogy az előbb elmenekültem hazulról, utamat állta, már-már elfogatott a kémeivel, amikor én tőrt rántottam és leszúrtam őt, ! A he rceg meglepetésében éléuk fütytyentést hallatott. — Meghalt ? kérdé rövid vártatra. — Azt hiszem igen ! Vagy ha fölépül is, sokára leszen az. Nagyon hirtelen történt a dolog . . . — De alapos munka volt! Tette hozzá Bartolomeo. — Utánna életre-halálra üldözőbe fogtak, egy kém túlságos merész volt s az én kezem is heves, azt meg én vágtam le ! — Levágtad ? — A karját. Tőből metszettem el, csak ugy repült a levegőben ! Azután mind többen vetették magukat utánunk, — szólt most a leány is, — az egész városnegyed a nyomunkba szegődött, akik tán el is érUk volna, ha a colonnesi lovasok útjukat nem állják! Csak így tudtunk elmenekülni ! Egy lélekzetre elég volt ennvi az uj ságokból. A herceg alig tudta megőrizni nyugalmát. — Hisz ez valósággal nyilt kenyértörés ! Véres zendülés! Beszéljétek el sorra, hogyan történt az eset ! Fiametta most a legnagyobb részletességgel előadta a kormányzóval lefolyt jelenetet, a vakmerő kalandot s a vad menekülést. Amikor elbeszélésének végére ért, a herceg összevont szemekkel hallgatott néhány pillanatig, majd hidegvérrel elemezni kezdte a történteket : — Nehéz volna első hallásra eldönteni, — szólt minden gondolatát megfontolva, — hogy ez a váratlan kaland elődünkre vagy hátrányunkra van-e? Az Aragon kormányzó meghalt, vagy legalább is súlyosan megsebesült, ez megbecsülhetetlen eredmény Egyik legnagyobb ellenfelünk elment a láb alól. Ez jó ós kincsekkel fölér ; — most csak az a legfőbb kérdés, hogy felismert-e téged ? Fiametta szilárd hangon felelt : — Nem, kegyelmes ur, — semmi esetre sem, álarcban voltam ós bő köpenyben, Tudom, hogy nem ismert meg, sőt a legnagyobb mértékben félreismert, ahogy spanyol beszédéből megértettem, Garcia de Montalvonak tartott ! — Ez is pompás volna ! Kiáltott fel Roan, — legkivált akkor, ha az igazi Garcia de Montalvot nem bírják előkeríteni. Képzelem, micsoda fejvesztett rémület uralkodik most az Angyalvárban ! (Folytatása következik.)