Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-25 / 39. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. szeptember 25. 39. szám. I hetilap. MEGJELENI K H E T E N KIN T E GYSZER: VASÁRNA P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség ciuiére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kélünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 í Nyiltt^r petitsora 1 korona. Husdrágaság. Szerencsétlen ország vagyunk Nem elég, hogy a kolera pusztít sorainkban, hanem még az élelmiszerek oly túlságos nagy megdrágulása is jelentkezett, hogy ezen szinte elviselhetetlen drágaság megszüntetése végett a hatóságoknak a társadalommal karöltve közös akciót kell inditaniok, ha azt akarják, hogy ebben a «tejjel-mézzel folyó országban > tűrhetők legyenek a megélhetési viszonyok. Az élelmiszerek közül legújabban a hus ára szökött fői országszerte oly magasra, hogy az valami hallatlan. Ha a hus mai ára állandóan megmarad igy, még megtörténhetik, hogy a hivatalnokok, az iparosok asztalára csak minden sat ros ünnep alkalmával kerül hus. Maguk- a mészárosok is érzik és tudják husviszonyaink tűrhetetlen voltát, azért ők is azon vannak, hogy a husdrágaság megszűnjék. Olcsóbb hust ! Ezt hangoztatják a budapesti mészárosok is, akik még augusztus folyamán hatalmas falragaszokon hivták fel a husfoi gyasztó közönséget, hogy csatlakoz zék mozgalmukhoz, melynek célja — a husdrágaság megszüntetése. Mi is, akik ép ugy nyögjük a magas húsárakat, mint a budapestiek, csak helyeselni tudjuk a budapesti mészárosok igazi szociáliás érzékre való, nagyon is kívánatos mozgalmát, a melyet azonban országszerte meg kell indítani és vezetni s a melyben a vidéki mészárosoknak is részt kell venniök. Veszedelmesen ütött már a tizenkettedik óra, hogy az élelmiszerek, de különösen a húsárak folytonos emelkedésének valamikép véget vessünk, mert a városi husfogyasztó közönség teherviselő képessége immár közel van a fagyponthoz. Az élelmiszerek árának folytonos emelkedése kétszeres sulival nehezedik a városi középosztályra : a hivatalnoki karra, akiknek a paprikától és a zöldségtől kezdve mindent, a mi a háztartáshoz szükséges, pénzért kell beszerezi)iök, noha fizetésük inunut a régi— tekintet nélkül a piaci árak emelkedésére vagy esésére— és az ipa rososztályra, akik talán még keservesebben érzik a mai drága megélhetési viszonj'okat. A kisipar ugyanis országszerte pang; a hatalmas, erős, államilag szubvencionált gyáriparral nem képes felvenni a harcot ; mindig jobban és jobban hátraszorul. Fix fizetésük nincs, amit beoszthatnának. Ha van üzlet, akkor még szépen eléldegélnek, de legtöbbször biz az iparos családok legnagyobb percentje csak küzd ós nélkülöz. Az illetékes körök, hatóságok tettek-e valamit, hogy a siralmas megélhetési viszonyokon változtassanak ? Semmit. Minden maradt a régiben. Ijesztgetés az volt. A mészárosokat a hatósági mészárszék felállításával rémitgették, ha túlkapásaikkal fel nem hagynak.Ezt is eredmény nélkül tették. Avagy ki hallott eddig arról, hogy maguk a mészárosok tanácskoztak volna a husdrágaság mikénti megszüntetéséről ? Én — legalább nem. Azt hiszem mások sem. A fővárosi mészárosokat illeti a dicséret és az elismerés, akik e tekintetben a kezdő lépést megtették. Szinte érthetetlén volt ezideig A fl

AU

TÓNVIHBK RUCÁJA. Újságírás Tennessee-ben. Mark Twain elbeszélése. A «Hógörgeteg» szerkesztője Memphisben 'a következőkép dorongolt le egy levelezőt, a ki öt radikálisnak mondta : • Midőn az a csu>zó-mászó féreg az első szót leirta, midőn a firkájának közepén járt s midőn az i ket pontokkal, a t-ket keresztvonásokkal el átta és mondatait esztergályozta, tudta, hogy oiyan dolgokat főzött össze, amelyek alávalóságokkal vannak telve és hazugságoktól átrohad va.» Exchange. Orvosom állitása, hogy a déli égalj egészségemie üdvös lenne ; azért lementem Tennesseebe és elfoglaltam a segédszerkesztői áilást a «Reggeli dics és Johnson-County harckiáltásá>-nál. Midőn hivatalomat. elfoglaltam, a főszerkesztőt egy háromlábú széken elterpeszkedve találtam, lábait egy tölgyfuasztalon nyugtatva. Még egy tölgyszék volt a szobában, meg egy másik lábatörött szék, mindkettő félig eltemetve újságok, kéziratok céljaira előkészített papírszeletek, szerkesztőségi nyelven úgynevezett kutyanyelvek és beérkezett különféle kéziratok halmazaitól. Volt még egy faporzótartó is, tele szórva szivardarabokkal, bagóval, továbbá egy kályha, melynek ajtaja már csak a fölső sarkán fityegett. A főszerkesztőn egy h.oss/u szárnyú fekete posztókabát és fehér vászonnadrág volt. Csizmái kicsinyek és fényesre mázol vák. Fodros inget visel'., n«gy pecsétnyomó gyürü.t, ó-divatu «Watermördert* és tarka nyakkendőt lelógó végekkel. Ez öltözet kora köiülbelül iz 1848-ik esztendő. Szivarozott s eszméket igyekezett ke" resni, miért is fürtjeit meglehetős rendet" lenségbe hozta, kezeivel haját többször felborzolván. Rettentő szemeket vetett maga köré, miből azt I övetkeztetém, hogy igen fogas vezércikket tákol össze. Azt mondta, hogy a cserelapokat vegyem elő, fölözzem le és irjak valamit «a tennessee-i sajtó szellemé»-ről, összeszedvén a cikkbe mindazt, ami az illető lapokban érdekes. Én a következőket irám : <A sajtó szelleme Tennesseeben > «A félhetes földrengést szerkesztő

1 szembeiünőleg tévedésben vannak a Ballyhackba vezető vasutat illetőleg. A társaságnak egyáltalában eszéb-n sincs, hogy Buzzardvillet baloldalt elmellőzze. Ellenkezőleg, a helyet a vonal legfontosabb pontjának tartja s ezért nem kívánhatja elkerülni. A «Földrengés» irói mai tévedésüket természetesen örömmel helyre fogják igazitani.» «A szabadság menykövónek és harc kiáltása »-nak derék szerkesztője, John W. Blasson, Higginsvilleből tegnap városunkba étkezett. Van Buren-Houseba szállott.» «Ugy vesszük észre, hogy a mudspringsi «Reggeli Orditások»-nál dolgozó hirlapiró társunk téved, midőn fölteszi, hogy Van Werter ur megválasztása nem igaz. De mielőtt ezen figyelmeztetés hozzá eljut, tévedését bizoiij'áni magától belátandja. Nyilvánvaló, hogy nem kimerítő választási tudósítás által vezettetett félre.* • Örömmel halljuk, hogy Bbithersville városa newyorki úrral szerződést akar kötni, hogy b'athersvillei járhatatlan utcákat, Nicholson-féle kövezéssel lássa el. Nehéz lesz egy ilyen kivánságot kielégeteni, mert Memphis városa ugyanilyen megrendelést tett nóhány newyorki vállalkozónál s mikor azok a munkát befejezték, a megrendelő város a fizetést megtagadta. De a • Naponként Hurráin nagy buzgalommal lép ez eszméért sorompóba és erősen bízik a majdani eredményben.! «Sajnálattal halljuk, hogy Bascou ezredes, a «Visszafojtott szabadságkiáltás* szerkesztője, néhány nappal ezelőtt az utcán szerencsétlenül elesett és lábát kitörte. Ő utóbbi időben nagy gyengeségben szenvedet', mi a tulhalmozottsát;nak és a családjában előfordult betegségeknek tulajdonítható ós azt hiszik az a szokása okozta HZ elájulást, hogy sokat szeret, sétálgatni.*