Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-25 / 39. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. szeptember 25. 39. szám. I hetilap. MEGJELENI K H E T E N KIN T E GYSZER: VASÁRNA P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség ciuiére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kélünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 í Nyiltt^r petitsora 1 korona. Husdrágaság. Szerencsétlen ország vagyunk Nem elég, hogy a kolera pusztít sorainkban, hanem még az élelmi­szerek oly túlságos nagy megdrágu­lása is jelentkezett, hogy ezen szinte elviselhetetlen drágaság megszün­tetése végett a hatóságoknak a tár­sadalommal karöltve közös akciót kell inditaniok, ha azt akarják, hogy ebben a «tejjel-mézzel folyó ország­ban > tűrhetők legyenek a megélhe­tési viszonyok. Az élelmiszerek közül legújab­ban a hus ára szökött fői ország­szerte oly magasra, hogy az valami hallatlan. Ha a hus mai ára állan­dóan megmarad igy, még megtör­ténhetik, hogy a hivatalnokok, az iparosok asztalára csak minden sat ­ros ünnep alkalmával kerül hus. Maguk- a mészárosok is érzik és tudják husviszonyaink tűrhetetlen voltát, azért ők is azon vannak, hogy a husdrágaság megszűnjék. Olcsóbb hust ! Ezt hangoztat­ják a budapesti mészárosok is, akik még augusztus folyamán hatalmas falragaszokon hivták fel a husfo­i gyasztó közönséget, hogy csatlakoz zék mozgalmukhoz, melynek célja — a husdrágaság megszüntetése. Mi is, akik ép ugy nyögjük a magas húsárakat, mint a budapes­tiek, csak helyeselni tudjuk a buda­pesti mészárosok igazi szociáliás ér­zékre való, nagyon is kívánatos moz­galmát, a melyet azonban ország­szerte meg kell indítani és vezetni s a melyben a vidéki mészárosoknak is részt kell venniök. Veszedelmesen ütött már a ti­zenkettedik óra, hogy az élelmisze­rek, de különösen a húsárak folyto­nos emelkedésének valamikép vé­get vessünk, mert a városi husfo­gyasztó közönség teherviselő képes­sége immár közel van a fagypont­hoz. Az élelmiszerek árának folyto­nos emelkedése kétszeres sulival ne­hezedik a városi középosztályra : a hivatalnoki karra, akiknek a papri­kától és a zöldségtől kezdve min­dent, a mi a háztartáshoz szüksé­ges, pénzért kell beszerezi)iök, noha fizetésük inunut a régi— tekintet nélkül a piaci árak emelkedésére vagy esé­sére— és az ipa rososztályra, akik ta­lán még keservesebben érzik a mai drága megélhetési viszonj'okat. A kisipar ugyanis országszerte pang; a hatalmas, erős, államilag szubven­cionált gyáriparral nem képes fel­venni a harcot ; mindig jobban és jobban hátraszorul. Fix fizetésük nincs, amit beoszthatnának. Ha van üzlet, akkor még szépen eléldegél­nek, de legtöbbször biz az iparos családok legnagyobb percentje csak küzd ós nélkülöz. Az illetékes körök, hatóságok tettek-e valamit, hogy a siralmas megélhetési viszonyokon változtas­sanak ? Semmit. Minden maradt a régiben. Ijesztgetés az volt. A mé­szárosokat a hatósági mészárszék fel­állításával rémitgették, ha túlkapá­saikkal fel nem hagynak.Ezt is ered­mény nélkül tették. Avagy ki hallott eddig arról, hogy maguk a mészárosok tanács­koztak volna a husdrágaság mikénti megszüntetéséről ? Én — legalább nem. Azt hiszem mások sem. A fővárosi mészárosokat illeti a dicséret és az elismerés, akik e te­kintetben a kezdő lépést megtették. Szinte érthetetlén volt ezideig A fl AU TÓNVIHBK RUCÁJA. Újságírás Tennessee-ben. Mark Twain elbeszélése. A «Hógörgeteg» szerkesztője Memphis­ben 'a következőkép dorongolt le egy le­velezőt, a ki öt radikálisnak mondta : • Midőn az a csu>zó-mászó féreg az első szót leirta, midőn a firkájának kö­zepén járt s midőn az i ket pontokkal, a t-ket keresztvonásokkal el átta és mon­datait esztergályozta, tudta, hogy oiyan dolgokat főzött össze, amelyek alávaló­ságokkal vannak telve és hazugságok­tól átrohad va.» Exchange. Orvosom állitása, hogy a déli égalj egészségemie üdvös lenne ; azért lemen­tem Tennesseebe és elfoglaltam a segéd­szerkesztői áilást a «Reggeli dics és John­son-County harckiáltásá>-nál. Midőn hiva­talomat. elfoglaltam, a főszerkesztőt egy háromlábú széken elterpeszkedve találtam, lábait egy tölgyfuasztalon nyugtatva. Még egy tölgyszék volt a szobában, meg egy másik lábatörött szék, mindkettő félig el­temetve újságok, kéziratok céljaira előké­szített papírszeletek, szerkesztőségi nyelven úgynevezett kutyanyelvek és beérkezett különféle kéziratok halmazaitól. Volt még egy faporzótartó is, tele szórva szivarda­rabokkal, bagóval, továbbá egy kályha, melynek ajtaja már csak a fölső sarkán fi­tyegett. A főszerkesztőn egy h.oss/u szárnyú fekete posztókabát és fehér vászonnadrág volt. Csizmái kicsinyek és fényesre mázol vák. Fodros inget visel'., n«gy pecsétnyomó gyürü.t, ó-divatu «Watermördert* és tarka nyakkendőt lelógó végekkel. Ez öltözet kora köiülbelül iz 1848-ik esztendő. Szivarozott s eszméket igyekezett ke" resni, miért is fürtjeit meglehetős rendet" lenségbe hozta, kezeivel haját többször fel­borzolván. Rettentő szemeket vetett maga köré, miből azt I övetkeztetém, hogy igen fogas vezércikket tákol össze. Azt mondta, hogy a cserelapokat vegyem elő, fölözzem le és irjak valamit «a tennessee-i sajtó szellemé»-ről, összeszedvén a cikkbe mind­azt, ami az illető lapokban érdekes. Én a következőket irám : <A sajtó szelleme Tennesseeben > «A félhetes földrengést szerkesztő 1 szembeiünőleg tévedésben vannak a Bally­hackba vezető vasutat illetőleg. A társa­ságnak egyáltalában eszéb-n sincs, hogy Buzzardvillet baloldalt elmellőzze. Ellen­kezőleg, a helyet a vonal legfontosabb pontjának tartja s ezért nem kívánhatja elkerülni. A «Földrengés» irói mai téve­désüket természetesen örömmel helyre fog­ják igazitani.» «A szabadság menykövónek és harc kiáltása »-nak derék szerkesztője, John W. Blasson, Higginsvilleből tegnap városunkba étkezett. Van Buren-Houseba szállott.» «Ugy vesszük észre, hogy a mud­springsi «Reggeli Orditások»-nál dolgozó hirlapiró társunk téved, midőn fölteszi, hogy Van Werter ur megválasztása nem igaz. De mielőtt ezen figyelmeztetés hozzá eljut, tévedését bizoiij'áni magától belá­tandja. Nyilvánvaló, hogy nem kimerítő választási tudósítás által vezettetett félre.* • Örömmel halljuk, hogy Bbithersville városa newyorki úrral szerződést akar kötni, hogy b'athersvillei járhatatlan utcá­kat, Nicholson-féle kövezéssel lássa el. Ne­héz lesz egy ilyen kivánságot kielégeteni, mert Memphis városa ugyanilyen megren­delést tett nóhány newyorki vállalkozónál s mikor azok a munkát befejezték, a meg­rendelő város a fizetést megtagadta. De a • Naponként Hurráin nagy buzgalommal lép ez eszméért sorompóba és erősen bí­zik a majdani eredményben.! «Sajnálattal halljuk, hogy Bascou ez­redes, a «Visszafojtott szabadságkiáltás* szerkesztője, néhány nappal ezelőtt az ut­cán szerencsétlenül elesett és lábát ki­törte. Ő utóbbi időben nagy gyengeség­ben szenvedet', mi a tulhalmozottsát;nak és a családjában előfordult betegségeknek tulajdonítható ós azt hiszik az a szokása okozta HZ elájulást, hogy sokat szeret, sé­tálgatni.*

Next

/
Thumbnails
Contents