Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-18 / 38. szám

4 BALATONVID£K 1910. szeptember 18. rozat.a, amellyel elismerték a kath. főgimnázium szükségességót és annak a város érdekéi, tekiutve üdvös s és jó voltát, éneikül ugyanis érthetetlen volna az egész határozat. Csak ennyit akartunk az igazság érdekében megjegyezni. Az ötödik népszámlálás. Az alkotmányos kormányzás visszaállítása óta ötödizben következik el ránk az idei Szilveszter éjfélén az országos népszámlálás. Országszerte csaknem 20 ezer dolgos kéz ír tele millió és millió kék cédulát, a számláló lapokat, állapotainkról. Hogy hadi lássuk megint, mennvit gyarapodtunk számban, gazdaságban és kultúrában ama tiz óv óta, mikor utoljára számoltuk össze maguukat. A mai, repülőgépen rohanó életben szerfelett nagy idő tiz esztendő a nemzetek fejlődésében, mikor tudomány, ész ós lelemény úgyszólván naponként produkál ujabb vívmányt s mind a haladás amúgy is vágtató szekerén akar egyet-egyet előre taszítani. Épp ezért manapság egész felfogásunk, munkásságunk ós törekvéseink egyetlen évtized alatt is aunyira megszoktak változni, hogy ugyszólváu minden évtizedre újra kell születnünk a változott uj életre az életküzdelem uj fegyverzetében. És a rohamos átalakulások e forgatagában jaj annak, egyesnek ép ugy, mint. nemzetnek, aki lomhán, vagy bárgyún kitért a haladás ily tízéves iramából s nem iparkodott kézzel lábbal ós fővel együtt úszni minden téren a világfejlődés nagy áradatával. Az átaludt időt, a félre tett szorgalmat megsínyli egész életére. A népszámlálás intézményének itt rejlik nagy fontossága. Arról kell hű tükröt tárnia elénk, mit dolgoztunk s okosan dolgoztunk-e a világfejlődés utolérésében, az avval való fáradhatatlan lépéstartásban. Az eddigi törvény meg a most tárgyalt javaslat is minden lehető biztosítékot kigondoltak arra, hogy az összeírás pontos, tehát az országos tükör is hü legyen. Mi nagyon jól ismerjük népünket. Az úrtól amúgy is bizalmatlan már, minden összeírástól pedig retteg : adó lesz belőle ! — Suttogják a guuyhók búbosai körű' jó előre, valahányszor valami számlálás esik Magyarországon. Es tanakodnak, miképen játszhassák ki az összeírást. A bizalmatlankodást öregbiti bennük sok lelketlen bujtogató is, aki vagy csupán az államhatalom bosszantására, vagy sok helyt anyagi érdekből is rémképet fest az együgyű nép hiszókenységének a népszámlálás titkos céljai felől. Pedig hát köztudott dolog hogy maga a törvény tiUlmazza legszigorúbban a nép számlálás céduláinak felhasználását, bármi másra, hanem egyedül a lakosság számbeli, kulturális és gazdasági állapotjának kitudására. Mivel azonban a mi parasztunk törvényt csak akkor olvas, mikor a biróság vagy a fiskális fejére olvassa, a népszámlálási törvény céljairól és biztosítékairól sem tud semmit. országos nagy munka sikerének ós zavartalan keresztülvitelének céljából hát nagyon okos ós hazafias feladat várakozik most azokra, akikre népünk még hallgat, főképen a sajtóra, tanítókra, gazdasági ós népkörök vezetőire. Meg kell magyarázni jó előre a nép nek, hogy azzal a népszámlálással se a fináncminiszter nem akar kikutatni eltitkolt adóalapokat, se a hadügyminiszter bujkáló vagy Amerikába szökött katonaköteleseket. Valamiként a csirkét, a malacot, lovat és egyéb barmot, se fogják megadózni a népszámlálók, miként, ilyen hazugságokkal minap is tele beszélték a nép fejét sok faluban az élelmes mancheszteristák s másuap minden néném asszony dugva vitte tyúkját a nép bolouditóhoz, hogy: «Tessen lelkem, ingyen adom, csakhogy meg ne adózzanak !» Pedig talánsoha nem voltannyira szűkségünk minden tekintetben pontos ós megbi znató népszámlálási adatokra, mint egész társadalmi életünk mai nagy vajúdásának, átalakítási küzködéseinek idején. Megérezte ezt az uj törvényjavaslat is, mikor két irányban is uj rovatot, állított, be a számlálólapokra. Az egyik újításba

1 kutatni akarja az egyre átkozott népdivatjának rombolását, a másikkal a kulturerő eloszlását az egyes társadalmi rétegekben. A kivándorlás szédítő arányai, meg a speciális magyar betegség, a t.uberoulozis dühöngése két kaszával vágja a rendet, a magyar népszaporaság őserejü termőföldjén. Harmadik népirtó nyavalyánknak meg felsorakozott az egy és két gyermekrendszer, mely pár év alatt rohamosan elterjedt országoskórsággá. Szociológnsokszámiiása szerint, nemzetünk életfáját már-már oly erővel vágja, minővel a kivándorlás. Az uj népszámlálás ezért firtatja a szomorú kérdést: valóban hauyatlik-e a házasságok termékenysége egyes vidékeken. A másik újítás arra gyűjti az adatokat, hogy a uép- és középiskolát az ifjúság közül hányan s mely társadalmi osztálybeliek végezték. Igy akarnók kikutatni, mely néposztályban található arány laglegt öbb kulturhajlam és erő, tehát, mely néposztályokat kell legjobban felkarolnunk nemzeti fejlődésünk szempontjábó

1, mint legértékesebbeket. Egyebekben a régi csapáson fog ha ladui az igazi népszámlálás is, ki véve a költségeit, amiknek egy részét (elég jogtalanul) most a községek nyakába akarja sózni az állam. (Sz. U.) Innen-onnan. Miért maradt el a qagg manőver ? Az első napokban, amikor híre érkezett annak, hogy nem tartják meg az idén a császár-manővert, tulajdonképpen senki se hitt ezeknek a híreknek. Mindenki tudja, milyen gondosan, milyen óvatos előrelátással készítik el az uralkodó programmját. A megállapodásokon a király nem szeret változtatni. Egész hihetetlenül hangzottak tebát az elhalasztásra vouatkozó hírek. Most amikor tényleg lefújták a manővert, mielőtt hozzákezdtek volna, most viszont, a járványos ló betegségeket fogadják nagy szkepszissel mindazok, akik hosszabb idő óta figyelemmel kisérik a hadsereg ügyeit. Ezekben a körökben — s ez a szenzációja íuost a hadseregnek — az a nézet alakult ki, hog}' felléphetett ugyan az a bizonyos lóbetegség, nagyon hasznos lehetett arra, hogy a lehívásnak, ennek a szokatlan ren delkezésnek ürügyül szolgáljon, de a nagygyakorlatoknak el kellett maraduiok. A lovakon egészen kivül fekvő okokból kellett elmaradniok, inába hangoztatták oly nyomatékosan ennek az ellenkezőjét » hivatalos kommünikék. Amint előre látható volt, lassanként kiszivárognak az igazi okok. S ezek legfontosabbja az, hogy a nagygyakorlat terve, a feltevés, az ugyuevezett Aunahme volt alapjában elhibázva. A terv szerzője Conrad vezérkari főnök Alapja e tervnek a vezérkari főnök régi, kedvenc eszméje, egy stratégiai szituáció, amelyet még husz évvel ezelőtt, állított, fel, amikor Lembergbeu hadosztály parancsnok volt. Azóta a hadiiskolában gyakran adta elő ennek a szituációnak elméletét. Most, mint vezérkari főnök abba a helyzetbe került, hogy gyakorlatilag is kipróbálhatta volna terveit a nagymanőveren, amely számára ő választotta ki színhelyül a Kárpátok vidékét, ahol a legfelsőbb hadúrnak Szt.ropkó község kastétya szolgált volna főhadiszállás gyanánt. Tervezték a tizenegyedik hadtest nagyszabású felvonulását is. Az egész hadtest egyetlen óriási oszlopban vett volna részt ebben, valósziuüleg a zagoro—mezőlaborci útvonalon. . A tervek megállapítása, részletes kidolgozása után udvari nu»ghivottak tekintették meg a főhadiszállást és Sztropkó környékét. Rémülten konstatálták, hogy ez a hely a legszerencsétlenebbül van megválasztva ós a legtávolabbról sem elégítheti ki még egy katona uralkodó lefokozott igényeit sem. Sztropkó egész vidéke tökéletesen szegény hegyi táj, minden beszerzési forrás nélkül. A községek nagy része az utazók szempontjából teljesen használhatatlan. A legnagyobb falvakban is csak négy-öt olyan ház vau, ahol csapatokat lehet elhelyezni. A többi ház mind egyformán csupán két helyiségből áll : az egyik raktárnak, kamrának, magtárnak szolgál, a másikban együtt lakik a család és az összes háziállatok. Valószínű, hogy csak rendkívüli intézkedések segítségével lehetett, volua ezen a vidéken a csapatokat élelmezni. Igazi hadiállapot állott, volna elő, de épen ettől nagyon fáztak, hiszen a tavalyi csehországi hadgyakorlatokon is, sokkal kedvezőbb körülmények között, az élelmezési szolgálat csődöt mondott. A gyakorlati katonák felfogása szerint az egész vidék nem csupán a manőver céljaira, de a komoly harc felvételére is egészen alkalmatlan. .Nem való egyébre, minthogy minél gyorsabban keresztül vonuljanak rajta a csapatok s elérjék a manőver igazi báfisát, a Kárpát-hegység északi, vagy déli lábát. A katonák véleménye a vezérkar főnökével szemben nem volt döntő. Mihelyt azonban az udvari küldöttek megszemlélték a színhelyet, gyors tempóban jelentek meg hirek arról — körülbelül egy hónapja lelet ennek, — hogy a hadgyakorlatok sziuhelyót meg fogják változtatni. A vezérkar sokáig ellenállott ennek a szándéknak. Az udvari körök felfogását azonban támogatta az a legfelsőbb követelés, hogy a hadgyakorlatnak a tavalyihoz hasonló konfuzus kimenetelét végképp ki kell zárni. Már pedig a színhelyet óriási terjedelműre vették fel, félni lehetett ismét zavaroktól, parancsok és elleaparancsok összeütközésétől, szóval az egész manővernek olyan kimenetelétől, amely bizonyos helyeken kétségen kivül -örömet keltett volna, de ezeket, a helyeket nem lehet éppen a mi hadseregünk barátainak mondani. Ilyen körülmények között szinte mentő angyal gyanánt jött a lovak között kitört járvány a vezérkar segítségére. A 10. hadtest lóállományában tényleg van járvány, de uem olyan mértékben, hogy miatta más körülmények között is lefújták volna a hadgyakorlatot. A jókor érkezett, járványnak csak egyik következménye a manőver elmaradása. A másik az, hogy a tavasszal minden valószínűség szerint uj szabályzatot kap a hadsereg a csapat gyakori a tok megtartására. HIREK. — Személyi hir. Festetics Tassilo gróf ur Öexcellentiája családjával együtt ma keszthelyi palotájába érkezett — A veszprémi székesegyház folszentelése. A veszprémi székesegyház építési munkálatai már befejezést nyertek s a festéssel is teljesen elkészültek. A templomban azonban még mindig dolgoznak szorgos kezek, mert, a padozat burkolása, padok elhelyezése ós a villamos lámpák ós csillárok szerelése még mindig adnak annyi munkát, hogy a legnagyobb sietséggel kell a munkásoknak a hiányok pótlásán dolgozni, hogy szept. 29-éig, a fölszentelósig mindennel teljesen elkészüljenek. Az impozáns, gyönyörűen restaurált, székesegyházat báró Hornig Károly megyéspüspök fogja fényes egyházi ünnepség keretében szept. 29 én fölszentelni. — A hévízi villamos ügye a vármegyén. A hétfőn megtaitott, zalamegyei törvényhatósági közgyűlésnek egyik legérdekesebb tárgya a Keszthely—hévizi villamos vasút ügye volt. Keszthely város képviselőtestülete tudvalevőleg 120 ezer koronát szavazott meg a vasútépítés céljaira, de nyomban a gyűlés után a városban ugy kommentálták az ügyet, hogy a város hozzájárulása majdnem teljesen ellenszolgáltatás nélkül vau ós mindenki azt lrt.te, hogy a képviselőtestületi határozatot meg fogják fel ebbezni. Ez azonban nem történt meg és a határozat már jogerős. A vasútépítő Ganz-gyár a vármegyéhez fordult, hogy ott kilométerenkint 6000 koronát szavazzanak