Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-08-14 / 33. szám

XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. augusztus 14. 33. szám. PolitiKai lietilap. MEGJELENIK HBTENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat, a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem aduük vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Eél évre . 10 K. — £. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. A vatikán reformja. A reform-naptár megalkotása. Érdekes ujitás híre röppent ki nemrég a Vatikánból. A szent atya megreformálni készül a kalendáriu­mot, még pedig gyökeresen és végle­gesen. A mit Julius Cesar az ókor­ban megalapozott és XIII. Gergely az uj kor elején fölépített, azt most X. Pius átalakítja és betetőzi. Legnagyobb hibája az eddigi naptártipusoknak, bog} 7 időegységük közt nincs kellő összhangzat s időbe­osztásuk ezért ingadozásoknak van kitéve. A 24 óra nem tesz ki egy tel­jes napot, az 52 hét sem ád egy tel­jes évet, a hónap tartama pedig pe­riodikusan változókon}'. A kalendá­rium minden napot megrövidít, az esztendőt csonka héttel /árja a a dátumok évről évre eltolódnak benne. Évtizedes prospektust szerkeszteni a jövő időtagozatairól ez okból nem könnyű, retrospektív pillantást vetni a múltba még nehezebb. Tenger idő­fecsérlésbe kerül, mig kiszámíthat­juk, hogy az esztendő négy dátuma például 25 év múlva mely napokra esik. Azt pedig csak fortélyosan álla­píthatjuk meg, hogy a mohácsi vész, vagy Korvin Mátyás királlyá válasz­tása, a drinápolyi csata vagy Nagy Lajos halála az illető évben dátum szerint hétfőn avagy szombaton tör­tént-e meg. . Mindeme bajokon X. Pius pápa segíteni akar. Normal-naptár szerkesz­tése lebeg szeme előtt. Egyforma idő­rend medrébe törekszik szorítani az esztendő részeit s oly sablont keres hozzá, mely ráillik a változó évek mindegyikére az idők végéig. A francia forradalomban láttuk utolsó jelét eféle törekvéseknek. Ak­kor készült a jakobinus-naptár, mely elvetette a keresztény időszámítás éráját, el az egy hát ünnepeit, az ó­testamentumi ok távrendszert, hogy a tíznapos dekádokkal tegye egyenlete­sekké a hónapokat, a négy évszakot s egységessé magát az esztendőt. A kisérlet azonban csupa felforgatással járt s még sem vált be. A harminc­hat dekád ugyan szimetrikusan oszt­ható 9 — 9 dekádból álló négy évne­gyedre s minden negyed 8 — 8 dekád­ból álló három hónapra. De az egész rendszerből mindössze 860 nap kerül­hetett ki: az év többi 5—6 napjával a reform nem tudott mihez kezdeni, — azok magát a rendszert forgatták fel. Nyolc évnél tovább a kisérlet nem volt fenntartható: I. Napoleon aztán egy tollvonással véget vetett neki s helyreállította a Gergely-nap­tár érvényességét. X. Pius reformja nem ily radikális. Ragaszkodik a régi naptár tudomá­nyos alapjaihoz s egyházi hagyomá­nyaihoz. Fenntartja a 12 hónapot négy kvartalisra beosztva s. e nagy időegységeken belül a hét napból álló oktavák rendszerét. De oly tagoza­tokban állítja be mindezt hogy az el­rendezés nemcsak évnegyedenkint fedi egymást, hanem esztendőnkint a legpontosabban megismétlődik. Ez uj rend igy alakulna ki egy éven át: Január 30 nap Február 31 nap Március 30 nap Április 30 nap Május 31 nap \Junius 30 nap Julius 30 nap Augusztus 31 nap Szeptember 30 nap Október 30 nap November 31 nap December 30 nap Minden évszak e szerint 3 hétből vagy 91 napból van összetéve \ HHUTDMVIUfiK TAHIXJA. Ravennai árnyak. Drámai jelenet. Irta: —*— (Vége.) A Gerisaldo : Exarclia! Ébredj, te­kintsd az égen az alkony csillagot, talán ott van a lelke, hiszen amikor meghalt, szerelmes volt a szive ! (Az Exarcha nem hallgat rá, tétova mozdu­lattal az Isaura nyakából alácsüngő drágaköves ke­reszt felé nyul.) Az Exarcha : (lsaurahoz.) Óh, add ezt nekem ! Tenéked ez csak játék, nékem több az életnél. Isaura : (Leoldja nyakából a keresztet.) Exarcha, « mindenható kegyelme legyen teveled ! Az Exarcha: (Hosszan nézi a keresztet.) • • • Így volt! . . . Hogy ömlött a vére!... Ahogy fejét lehujtá rám tekintett ... a szive gyötiődve megállt s ő rám tekintett. .. (Kiejti kezéből a keresztet.) De eljön, eljön hoz­zám ez éijel nászlakomára, ha majd a hold ezüstös fénye kél, nászzene hangzik akkor hárfák pendülése, táncos leányok ruhája lebben, vágyteli illat rózsa ligetben, hol lebegve szárnyal az alkonyi szél, ha majd a holdfény lágy tüze kél. . . (Ujabb halotti zene hangzik fel a palota előtt• A fáklyák fénye mint valami nyitott olvasztó katlan tüzesen verődik vissza a boltívekről. Az ég csillagos.) Az Exarcha : (Talpra ugrik.) Halottizene, nászlakomámon ! Isaura : Azokat viszik el itten, akik meghaltak a HIHÍ napon, hosszú sorokban cimeres koporsók. . . Exarcha : (Az ablakhoz lépve.) Akik meg­haltak a mai napon ? Hát Ravennában is szeretnek ugy az emberek ? A Gerisaldo: Csillapodj Exarcha ! Ne menj oda ! Onnét a halottak városába látsz és a te lelked is keresi a halált. . . Aggó­dom érted ! Az Exarcha : Éu keresem a halált ós te elzárod utamat ; én várom a halált és te nem engeded meg, hogy az útjába kém­leljek. . . (A bizánclak körülfogják az Exarchát.) Orseo : Exarcha, rémes éjszaka ez, a fekete halál szárnya suhog a légben. Az Exarcha : (Mind hevezebben.) Ti ösz­szeesküdtetek ellenem ! Ti meg akarjátok ölni azt, akit én szeretek, — mert ugy akarja a Cézár ! Ki tudja, talán már a lép­teimet várja — ós ti meg akarjátok ölni őt. . . Isaura : Exarcha ! A tekinteted éget ! En reszketek előtted ! Az Exarcha : Mert bűnös vagy te is ! Meg akarjátok ölni őt ! . . . Én tudom, hogj' már a városban jár, hogy megke­ressen, de mo-í nem győzhetitek le, m^rt. ő erős ! Vas öklével leüt száz bizáncit is! ÉngedjetKk . . az ablak felé ! Hadd lás­sam, hotjyan közelget ő ? A Gerisaldo : Exarcha ! Lásd, a mág­lyák fénye az ! Ez, nem a szerelmek éj-za­kája ez a halálé. . . Az Exarcha : Ez uz én megszentelt éjszakám ! Csak egy halottat lehet szeretni igazán ! És ti ellenem szegültök? Menje­tek innét, akarom, parancsolom! Az Exarcha vagyok én, a Cézár eldobott felesége va­gyok én (ellágyulva) szerelmes szivü asszony vagyok ón. aki kér benneteket, hagyjátok magára, mikor a szerelmesót várja. (A bizánciak némán távoznak.) Negyedik jelenet. Az Exarcha, A Gerisaldo. Majd Egy szolga. Az Exarcha : Most pedig hadd men­jek elébe, látni akarom, hogy szárnyal a lépte felém. A Gerisaldo : Exarcha ! Alom borult az agyadra ! Ébredj! Az, Exarcha: Minden szerelem csak álom ! És én nem, nem akarok felébredni

Next

/
Thumbnails
Contents