Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

1910. december 25. BALATONVID/ÉK 3 HÍREK. Lapunk tisztelt olvasóinak, munkatársainnk és jóbarátainak boldog- karácsonyi ünnepeket kívánunk. — Személyi hir. Windischgratz Károly herceg nejével ós gyermekeivei szombaton a grófi palotába érkezett, hogy a karácsonyi szent, ünnepeket, itt töltse el családjával egjütt. — A papság tisztelgése gróf Festetics Tassilonái- A keszthelyi kerület papsága csütörtökön tisztelgett teljes számban Festetics Tassilo gróf öuagymélt,óságánál, hogy hálás köszönetét ós hódolatát tolmácsolja a kegyelmes patrónus ama parcellázásaiért, a melyekkel az esperesi kerület lakosait földhöz ssgiteni kegyeskedett. Fél tizenegy órakor fogadta a gróf a papságot, amelynek nevében Fekete Gergely, zsidi esperes plébános szép szavakkal ecsetelte a nemesszivü grófnak a kisemberek anyagi felsegélyezóse körül a parcellázások által szerzett érdemeit, a melyekért a papsád mindig odaadó, változatlan szeretettel és ragaszkodással lesz jóságos kegyura iránt. A gróf szivhez szóló szavakkal köszönte meg a papság tisztelgését, kijelentve, hogy a jövőben i« teljes erővel azon lesz, hogy minél több jót tegyen a néppel. Válasza után, amelyből a kisemberek iránt való jóindulata és szeretete oly élesen kiérzett a nála megszokott ritka kedvességgel és nyájassággal beszélgetett el még jó ideig a tisztelgő papsággal, amely őt még jobban megszeretve távozott e grófi palotából. Délbeu Dunst Ferenc dr. apátplébános vendégszerető asztalához ülr, a papság. Itt az apát lelkes felköszöntőjére melegen ünnepelték a népbarát Festetics Tassilo grófot. — Kis Jézus a kórházban A betegek szomorú hajlékába pénteken d. u. 5 órakor látogatott, el a kisded Jézus, hogy a szeretet tüzének meggynjtásával ott is melegséget és ooldogságot, vigyen a szenvedők szivébe. A jóielkek adakozásából két karácsonyfát ál'itottak fel a kórházban ; egyet a férfi- ós egyet a női osztályban. Valóban megható és lélekemelő volt ez a karácsonyfa-ünnepély, amelyen városunk intelligenciájából is többen megjelentek. A kis Fischer Manci és Kölgyessy Marinka igazán szivhez szóló párjelenete!. adtak elő ritka kedvességgel ós érzéssel. Majd Gönczi Eee főgimE. tanár és kórházi lelkész mondott mély érzésű beszédet, amelyben kiemelte. hogy a kis Jézus nemcsak a gazdagok fényes palotájába, hanem a szegények, a betegek otthonába : a kórházba is ellátogat, sőt ide nagyobb örömmel jön, mert tudja, hogy itt nagyobb szükség van az ő vigasztaló erejére és hogy itt igazán sóvárgó lélekkel várják eljövetelét. Könynyekig megható volt a beteg férfiak, többnyire huszárok éneke. Szebbnél-szebb karácsonyi énekekkel hódoltak a kis Jézuskának. Az énekekre a kórház angyalai, — azok a jó kedves nővérek tanították őket. Nem is csoda, hogy az öröm és boldogság könnycseppjei ültek ki a betegek szemére, a mit a megjelent, vendégek mély meghatottsággal éá könnyezéssel nézték végig. S mindezt, »z a lenézett, az a megvetett, az a feleslegesnek tartott valiás eszközölte. Akik ily badar beszéyekra adják nem ritkán uiég ősz fejüket is, azok csak látogassanak el ily kórházi ünnepélyre. Majd ott meghallják azoktól a szegény szenvedő beteg embertársaiktól, hogy egyedüli kincsük — a vallás, mert az az, ami őket szenvedni és remélni megtanítja. — A kará| csonyfára adakoztak : Hencz Aladár, Win| disch Eikárü dr. 10—10 kor., Illés Ilma 8 kor-, Nagy Margit 2 kor. 50 fillér, Perpits Ferenc, Gergye Ipoly, Gótzy Mihály dr. 2—2 kor. Plasszer Lnjosné ós Helbek Józsefné csemegét, és cukorkákat. — Karácsonyi istentiszteletek Karáosony ünnepének mindkét napján 9 órakor lesz az ünnepélyes szentmise pwpi segédlettel a plébánia templomban. Ma Major György hitoatató, holnap pedig Dunst Ferenc dr. apátplébános mond szentbeszédet. Délután 3 órakor vesperas lesz mindkét napon. — Halálozás. Schreiner Ferenc csornai premontrei rendű kanonok a mnlt hót folyamán Zalaegerszegen elhunyt 44 éves korában. Temetése pénteken volt. mely alkalommal a keszthelyi premontrei rendet Berkes Ottó fögimn. igazgató és Gótzy Mihály dr fögimn. tanár képviselték. — Hivatalvizsgálat. Takách Imre keszthelyi já^ás főszolgabirája Tóth János járási számvevő közreműködésével folyó hó 19 én vizsgálta meg Vass Miklós kiske*zthelyi körjegyző és anyakönyvvezető ügykezelését, pénzkezelését és számvitelét, mely algárkának sem tudják az életét visszaadni — fennen hirdetik, hogy az öreg emberi bajokra egyedül nekik van patentjuk — a csalhatatlan panaoeák kitalálására. Örök életben nem hisznek, de gyarló nevüknek és tudományuknak hallhatatlanságot vindikálnak. A betlehemi kisdedben nem tisztelik az isteni tekintélyt, de maguk a mythologiai isteneivel egyenlő tisztességet követelnek : a tudományok 0 ympusán. Hát bizony nem igazi karácsonyi gyermekek ezek, kik tudnak hinni, hanem vásott, tudományukkal zsémbeskedö vén fiuk, kiknek semmi sincs jól, ahogy van, ha mindjárt a Mindenható rendezte is el, ha csak nem a saját gusztusuk és elveik szerint vau, ami van. Es ezeknek a karácsonyi gyermekeknek csúfolt vénfiuknak kétkedése minden létezőben tükrözik vissza a mai világ arculatán ! Ilyen a vénfiukká címzett, gyermekek karáosouya ! Akinek szivében a revelál, ió isteni tekintélye él — az pásztorok és bölcse'i hitével és igazi gyermeui gyengéd-éggel köszönti a ma született Megváltót a betlehemi isteni kisdedben. Somogyi Érzékeny természetű egyéneknek nagyon kell vigyázni, milyen hashajtót használjanak, mert a rosszul választott szer nagyon kellemetlen bajokat okozhat és sokszor egészen hatástalan. A budapesti m. kir. tudományegyetem belgyógyászati klinikáján végzett kísérletek alapján meg lett állapítva, hogy a természetes Ferencz József-keserűvíz erős hashajtó-eredménye mellett nemcsak kellemetlen utóhatást nem idéz elő, hanem az étvágyat is még lényegesen megnagyobbítja. Ezen kitűnő tulajdonságai révén a valódi Feréncz József-keserüviz messze kimagaslik a nagy hanggal dicsért hashajtószerek felett. Az öszszes jóravaló ásványviziizletek árusítják. bizalmas beszélgetésre invitálta meg, kevéssel karácsony előtt, a beszélgetés eredménye egy hir volt, amely valósággal felvillanyozta Coast Casile fehér-fekete társadalmát. < Schmidt ur karácsonyi játékot rendez a szent napon, amely alkalommal a pásztorok imádása és a háromkirályok látogatása is előadásra kerül.» A nagy izgalomban Jimjim az oroszlánrészt vállalta magára, örökké Schmidt és Everson házában járt ós rendet tartott az előadásra készülő pajtások között. Ő maga vezérszerephez jutott, amenynyiben a háromkirályok egyikét, Buldumzurt, aki másként Boldizsárnak is neveztetik, ő volt alakitandó annál is inkább, mert az illető király kegyeletes hagyomány szerint szintén a szerecsenyek nemzetségéből származott. Jimjim diszes ruháját maga Everston hozatta, direkt Londonból. Jimjim még soha olyan csodát nem látott. Amikor a ládákat felbontották, térdére támasztott kezekkel szótlanul bámult belé. Volt abban arannyal hímezett bibor palást, de milyen, tele üvegcsengőkkel, fehér selyem turbán, akkora gyémánttal, mint egy sörös pohár, aztán még — uram segits — egy csillogó sokágú korona, aranyból -- kérem szépen — tiszta aranyból, — meg volt egy hosszú aranybot, kétszer olyan magas, mint Jimjim maga, s a bot végében egy sörényes csillag, a tányérja akkora, mint a hold, amelyről arany ós ezüst haj omlott alá a földig. Jimjim amikor Everston házából hazatért, még az uton sem bírt egyebet mondani annál, hogy : — Áje, . . . áje, . . . áje ! , . . A többi szerepek a pásztorok, Betlehen népe, e másik kél. király mind jó kézben voltak, de a legjokb kézben Heródesó volt, mert erre Schmidt ur maga vállalkozott. — Amilyen gazember volt valamikor az egyik, most épen olyan ez. a másik ! Állapította meg az igazságot JimjimHosszú próbák után elkövetkezett az előadás karácsony első napján, szólesen kifeszitett ponyvák alatt, perzselő barátságos kánikulai melegben. Májer ur és Everston kapitány az első sorban ült a nézőtéren, mögöttük pedig ezerszám feketedtek a gyapjas néger fejek. Az érdeklődés óriási volt Az általános zsibongásból csak Májer ur töredező hangja hallatszott ki, amint nagy tűzzel magyarázta Everstonnak. — . . , A civilizáció . . . náció . . . evolúció. . , . Everston bólintott : — Hevolució ! . . . A szinpadon megjeleutek a pásztorok, jöttek, mentek, megtalálták a Betlehembe vezető utat s a színdarab első jelenete lejátszódott. Most következett a fénypontja, a három királyok megérkezése. Schmidt—Heródes olyan ábrázattal ült fel a trónusára, mint amikor a nagy Ypsilont tanította s a másik oldalról bevonultak a királyok Elől jött Jimjim bársonyos, aranyos, ezüstös, ragyogó, szikrázó, villogó ruhában. Es hogy jött • Magasra emelte a botra akasztott csillagot, a fejét felvetette s a koronáját megrázta néha, hogy csak ugy villámlott rajta a napfény. Láttára mint a lavina hömpölygött végig a szerecsen hallgatóság közt a bámulat i — Aoh . . . höööö ... ez aztán király ! És Jimjim, mint a szerecsenek ifjú királya, délcegen állott Schmidt—Heródes elé : — Felelj nekünk, Heródes király, hol van Júdea igazi királya, aki nemrégen született ? Láttuk csillagát napkeleten és imádni jöttünk őtet ! — Nem őtet, hanem ót! Sziszegte a foga közül Heródes, majd fennhangon igy felelt : — Nem tudom ki az, akit kerestek, e föld királya én vagyok, s itt nem születnek uj királynk ! Jimjim Boldizsár nem hagyta magát : — Fennhéjjázó vagy Heródes, de mi tudva tudjuk, hogy e föld uj királya megszületett, mondd meg, hol találjuk meg őt, hogy hódoljunk nekij — Nékem hódoljatok, itt nincsen más király ! — De van ! — De nincs ! A szerecsenyeknek módfelett tetszett a szóváltás, itt is, ott is felemelkedtek helyükről és dülledő szemekkel várták a folytatást,