Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

2 BALATONVIDÉK 1910 december 204. csend, majd újra három kondulás. Minálunk csak halottra, vagy vészre szól igy e hang s hatása fojtja a lelket, mint az aggodalom szorongása. Majd átveszi a sort a tér túlsó felén a másik kis torony, ez tovább adj^t, fel a domboldal felé, majd újra leszáll a völgybe s rezgő szava igy halad toronyról toronyra tovább. Egy másik titkos szál a Tiberis partjára téved s ott reszket tovább, amig eléri a San Pietro mélyen bugó harang szavát. Mindenfelé harangütések csendülnek, a közel s a, távol barmoniába olvad. Most a Laterán ércnyelve szóllott, most a Mária Maggiore, a San Lorenzo, — s ott messze, csaknem a láthatáron, a Szent Pál oltára fölött búg az eleven hitvallás. Egy pillanat még és mint a diadalmas egyház hozsanna szava életre kél az ércnyelvek éneke, zeng, búg, harsogva tör az ég felé minden harang szava. Az óriások dobbanásától megreszket a lég, s az aprók, mint galambraj a légben, hajtják, kergetik egymást. A házak felett mintha hatalmas fehér szárny lebegne végig, — az Isten lelke száll a szivek felett, amely, ha megérint, magával ragad,-fel, a magasság felé, ahol a zengő szó harsogva hirdeti : «Menyből az angyal eljött hozzátok Megdöbbentő és vad erőt rejt magában a kritika és az ingadozó kétkedő tudás, — amely ezalatt keserű daccal számolgatja elzárt szobájában lámpafény mellett a lét és a felfoghatatlanság titkait, — de eZen a napon fegyvere nem fog ; — magasan száll a szabad ragyogó égben a hit, amel}' azért szent, mert ennek köszöni az emberi sziv az élet minden szép extázisát. Karácsonyi jelszavak. Minden kornak megvanuak jellegzetes sajátságai. Korunk a jelszavak jegyében él ós mozog. Pol'tikát és közéletet ezek uralják. Igy VHjgy'iiuk a karácsonnyal is. Szinte közhellyé vált immár, hogy karácsonykor egyszer megint gyermekké kell lennünk ! Mintha bizony c-ak a gyermekszoiKa ünnepe lenne a magasztos nap ! Ide concentrálják összes örömüket a vénünk ! Anélkül azonban, hogy a gyermeklélek őszinteségével igazai: hinni és örülni tudnának. A hivő gyermekek uem Strausz Dávid racionalista szemüvegén át nézik a karácsonyt ! A vén fink által hangoztatott Jézuskában nem Strausz és Renan tehetetlen kisdedét., hmieni a bethlehemi kisdedben : a Megváltót, a gyönge Jézuskábau : az erős és hatalmas Istent- látják és imádják a raffiuálat.lan "betklehemi pásztorok s kelet tudósainak hitével. Mert ők a revelátjó tiszta forrásából isznak. A gyermeklélek egyenes őszinteségének hitével bírnak az Atya szavában. Ha Őszinte a «karácsonyi gyermekek > jelszava a revelátióban fel ismerik az igaz hit világosságát. s ennek fényénél az ajkukon hordozott Jézuskában az igaz Istent. Az Istenembert a kisdedben ! A bethlehemi jászolban s nem a racionalizmus fölényes kétkedésében keresik az igaz Jézuskát! A gyengéd gyermeklélek nem ismer scepticizniust. Mit ér a vén fiuk minden gyerinekdedsége. ha Strauszék raconá'izmusában és Renanék hiiellenségében idő előtt megaggott, az ! Igazi véli fiuk az ilyen karácsonyi gyermekek ! A világfbik blazirtságával, kiknek karác'onyi öröme i.s csak hideg látszat, üdeség nélkül 1 A gyengéd kisgyermekek nemcsak a karácsonyi bábukért és ajándékokért várják a Jézuskát, hanem mivel ígj' mondta nekik édesanyjuk ! — Es ől» szavai után indulnak ! A karácsonyi véufíuk is ott állanak a karácsonyfánál, gyönyörködnek a kicsinyek g3'ermekded örömében, de a karácsonyi angyalkák szavait mái' nem hallják. Az anyaszentegyház hívó szavára már megrázzák fejüket Ilyeht ők már nem ismeritek. Ki nőttek a gyámkodás szárnyal alól. Alig rázzák le magukról a karácsonyfa hímporát, megint öregek lesznek a vénfiuk, kiknek már fölösleges a revelatié és hit! Mert az szerintük csak gyermekeknek és tudatlanoknak vaió. Igy néz ki a vénfiuk karácsonyi gyermeksége igaz világításban. A véntiuk nagy számmal a szabadgondolkodók koturnusaiban járnak közöttünk. A revelatió világossága és az igazi Jézuska szeietete nélkül. A bethlehemi jászolban .szendergő Jézuskát csak ajkukon hordozzák. Ok magukunk saját képükre és hasonlatosságukra fundálnak ki egy más megváltó-jézuskát, a szabadgondolut szféráiban ! És ha ezt az Önalkotía Jézuskát jobban megnézzük : előttünk áll a tagadás régi szelleme a gőgös emberi é-z az önmaga imádásában és mat erialisztikus hitetlenségében. Mintha hallottuk volna mai csalóka szavát. ? ! Régi szó az és ősi hazugság ! Lesztek, miut az Isten ! Es akik a karácsonyi kisdedben az isteni revelatió tekintélyén át sem akarják felismerni az igaz Istent, önmagukban Ugyancsak nem haboznak azt felfedezni' E/.t az emberi önistenitést mintha láttuk volna már — a francia forradalomban oltárra helyezve egy elvetemedett nő személyében ! ? Körülötte frigiai sipkában tömjénezni emberi koponyákkal játszadozó vénfiukat ! A kik a bethlehemi kisdedben nem tudják feltalálni a mindentudó Istent cseppet sem késnek ezen isteni luajdont maguknak — kisajátítani 1 Tudni fogtok mindent ! Szólt, a tagadás szelleme. Napjaink bölcsei nem csekély szerénytelenséggel már hirdetik is mindentudásukat, ! Az egész mindenséget ismerik ők, csak ugy, mint Cookék az északi sarkot I Mysterium előttük nincs. De egy hernyó báliu kibogozására is majdhogy nem nem kevés « tudományuk! Akik 4 ezer év prófétáinak szaváii át. sem akarják a Jézuskában az eljövendő megváltót felismerni, szavát követni. Ok a tegnapiak és maiak, az emberiség Megváltójául nem átullauak szerepelni — csalóka tanításaikkal ! Akik egy elszenderült boLegutoljára megérkezett Schmidt ur is, aki egy közönséges-gazember volt. Ezt a lesújtó kritikát Jimjim állapította meg róla mindjárt másnap, ahogy Coast Castléba ért. Ez a Schmidt ur ugyanis összefogdosta a szerecsenygyerekeket, leültette őket a parton a homokba, a középre felállított egy nemzeti szinü fekete táblát, a kezébe vette a krétát és a táblára rajzolt egy háztetőt, amelyiken egy gerendát helyezett keresztül ilyen formán ni : A Es amikor ezt lerajzolta, azt mondta, hogy «á>. És a szerecsenygyei ekeknek valahányszor egy ilyen kriksz-kraksza! találkoztak, mindig azt kellett mondani, hogy «á». Azután felrajzolt a táblára egy embert, amelyiknek két hasa volt ; felül egy kisebb, alul meg egy nagyobb. Ilyen formán : B És ettől a gyerekeknek azt kellett mondani, hogy «bé». És azután meg sok mindenféle ilyen csodabogarat pingált s Jimjimnek barátaival együtt mindig különböző hangon nyávogni, prüszkölni, sziszegni kellett, ugy, hogy ebbe bsle lehetett bolondulni. Schmidt ur kifogyhatatlannak látszott az ilyen kínzó eszközök kitalálásában. Jimjim pedit; megállapította magában, hogy igy jár az, aki IOSZ társaságba keveredik. Es ez a mesterség igy folyt nap nap után, — nem leiietett megszabadulni előle. Nem lehetett többet a pocsolyákban henteregni, téglavöt ös békákra halászni és megpiszkálni a klokodilusok fülét, amint ebéd utáni sziesztát tartottak a homokban. Megszökni sem lehetett. Schmidt ur elöl, mert minden ilyen kiérlet izolitőt adott Bórimbuk papa nyakleveseiből. Mister Bórimbuk ugyanis azért kapta az ezüst órát, hog}' Jimjim fölött családi fegyelmet gyakoroljon, az aranyat viszont azért., hogy ugyanezt tegye felnőtt polgártársai körében Szóval a civilizáció Bórimbuknak tekintélyt adott, de cserébe elvette Jimjim szép szabadságát. Igy folyjak a dolgok egy évig. Hajók jöttek, hajók mentek, s a németek messze be a szárazföldön minden városban ugy elszaporodtak, mint tavasszal a legyek. Eay év múlva az egyik hajón egy angol kereskedő is érkezett. Májer ur szívesen fogadta és letelepítette Coast Castle egyik üres házába. Egy hónap múlva megint érkezett angol kereskedő, de máikettő ; utánna négy, azután tiz. Majd jöttek utánna augol katonák is, — nem sok, eleinte tiz, majd husz, utánna száz A következő esztendőben már alig fehérlett ittott egy-egy német a sok angol között. A két fehér nemzet majdnem hogy ugy osztozott meg a tartomány fölött, liogy az angoloknak jutott a kert, a németeknek a kerítés. De a tekintély azért a németoké maradt. Májer ur volt a főkormányzó, Schmidt ur a vicekormányzó s az összes közhivatal mind a németek kezében maradt. Az angol katonák parancsnoka J. Ch. Everston nagy tisztelettel hódolt Májer ur zöld szemüvegén-k, különös-n amikor meghallotta tőle, hogy a professzor ur egy akadémiai értekezést ír «A gyarmatosítás okszerű módja, különös tekintettel a plioeniciaiak e nemű kísérleteire* cimmel. Everston kapitány ilyenkor a bal szemfogára lódította kurta fapipáját s nagyokat pöfékelve bólyongatott : — Well, professzor ur, az ön tervei* ben egy lángeszű bölcs és egy oroszlán jellemvonásai nyilvánulnak meg, minden elve okos ós bátor. Májer ur majd elolvadt : — Oh kérem, kérem ! . . . Pedig ha Everston gondolataiba látott volna, ott folytatáskóp azt olvasta volna ; _ — Csakhogy olyan bátor, mint egy filozófus és okos, mint egy oroszlán. Az angolok letelepedése az Aranyparton nagyban enyhítette Jimjim szomorú napjait. Everston kapitány többször megjelent a tmterem homokján és egy-egy kirándulásra elkérte Jimjimet Schmidt úrtól. Ilyenkor újra felderültek előtte a régi szabadnapok emlékei s amikor egy félnapi bolyongás után leheveredtek valahol a pázsiton, Everston kapitány csudálatos meséket adott elő, amit Jimjim kíváncsi szemekkel hallgatott végig. Ezek a mesék azután sorra jártak a többi kunyhók gyerekei között is. Szóval Everston kapitány hamarosan népszerűséget szerzett. Igy következett el az 1882-ik év karácsonya. Everston egy napon Schmidt . urat