Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-11-13 / 46. szám

XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. november 13. 46. szám. BA TONVI 1 V>liíikai lietilap. ÉK MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat, a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 í 20 i Nyiltt^r petitsora 1 korona. \ helgi illetőség és a kereskedők. A kereskedői világban a jövő tavasszal valóságos forrongás fog ki­törni a polgári perrendtartás 1868. LIV. 35. §. 2. szakaszának a meg­változtatása miatt. Plósz előadói ja­vaslata már a képviselőház igazság­ügy i bizottsága előtt fekszik s az elfogadásnak semmi akadálya sem lesz. A tervezett változtatások leglé­nyegesebb pontja a bejegyzett cé­gek helyi illetőségének a megszün­tetése. Hogy gyakorlati példával vilá­gítsuk meg a kérdést, a törvénj'ja­vaslat célja oda irányul, hog} 7 ezen­túl a kereskedő adósát ne a saját, hanem az adós tartózkodási helyén legyen kénytelen perelni. Ez a változtatás roppant hord­erejű a kereskedői világban, bár elő­nye közvetlenül a fogyasztó közön­ség helyzetét javitja és csak köz­vetve éri el igazi célját, hogy a ke­reskedelmet és a hitel nyújtást reá­lisabb alapra helyezze a mostaninál. Főként a részletüzletekben utaz­tató fővárosi megbízhatatlan cége- < ket érinti ez az ujitás kellemetlenül. | Eddig ugyanis ezer és ezerszer elő­fordult az az eset, hogy egy buda­pesti részletüzlet ügynöke mondjuk Karánsebesen megkötött nagy rá­beszéléssel és nem kis fifikával egj r 45—50 koronás üzletet. A megren­delő vagy nem irta alá a megrende­lési lapot, vagy nem tudta, mit ir alá, elég az hozzá, hogy váratlanul a nyakára küldik az árut. S ha most bekövetkezik az a nagyon gyakori eset, hogy az érték behajtása per utján történik. A budapesti keres­kedő eddigi gyakorlat szerint Buda­pesten perel, az a karánsebesi adós pedig a kis összeg miatt nem utazik fel a tárgyalásra, makacsságí Ítéle­tet hoznak ellene s fizet mint a köles. Az uj módosítás szerint azon­ban a per Karánsebesen folytatandó, ahol az alperesnek sokkal több al­kalma nyílik a védekezésre. Az a kis hátrány, amely e ré­ven a kereskedőket éri, bőven meg­térül azáltal, hogy ezentúl óvato­sabbá fogja tenni őket a hitelnyúj­tásban s ez temérdek visszaélést fog megakadályozni. E sorok írójának alkalma volt beszélni az igazságügyi bizottság egyik tagjával, aki egy másik szó­ban forgó változtatást is jelzett. Azt ugyanis, hogy szűnjék meg a kereskedői könyveknek a régi per­rendben biztosított fél bizonyító ereje. Ugyancsak az ügynöki vissza­élések ellen irányul ez is, s célja a hitelnyújtás kellő megszorítása. Ed­dig ugy áll a dolog, hogy az ügy­nök megrendelő lapját a kereskedő bevezette a főkönyvébe, tekintet nélkül arra, mennyiben felel meg a megrendelés a vevő intencióinak, a főkönyvre teljes jóhiszeműséggel es­küt tett s a bíróság szerepe csak arra szorítkozott, hogy az alperest elmarasztalja. Most a megrendelések felvételé­hez még perrendszerü bizonyíték is szükséges, vagyis tanuk. A falukban bíró, elöljárók, a városban bárki más, akár csak egy végrendeletnél, szóval az ügynöki fogások alkonyát jelenti a terv. Ez az ujitás sok kellemetlen­ségnek lesz szülője a bolti hitel nyújtásánál, a célja azonban a leg­tisztább, realizálni a hitelnyújtást s egy kis ízelítőt nyuj:ani az úgyne­vezett — készfizetésből. —8— h BALATONVIDÉK ÍAIUIAJA. Luccheni. Meghalt a világ letjgyávább anarchis­tája, Luigi Luccheni, Erzsébet királynénk gyilkosa. S ugy halt meg, ugy mult ki, liogy öngyilkos lett, felakasztotta magát, ami azért nevezetes, mert nincs az a békés nyárspolgár, aki ugy félti az életét, mint a hogyan féltette ez a nyomorult anar­chista. Mennyi látszólagos ellenmondás van, ugy-e bár, ebben a pár sorban? Gyáva anarchista ! Luccheui féltette az életét I Bármily ellenmondásnak látszik pedig, mégis tény, hogy Luccheui volt a világ leggyávább anarchistája és hogy csodála­tos módon féltette az életét ez a gonosz­tevő. Nagyon is hosszura terjednének ezek a jegyzetek, ha kitérnénk annak a bizo­nyítására, hogy egyáltalán óriás tévedés azt hinni, hogy az anarchisták bátor fér­fiak, vttgy hősök, noha érdemes volna en­nek a fejtegetése is. Elég legyen itt annyit megjegyeznünk, hogy adatszerűen ki lehet mutatni számos eddig szerepelt anarchis­táról és nihilistáról, hogy gyáva volt. Nem csak a cselekedete, hanem ő m<»ga is. Most csak azt akarjuk kimutatni, hogy Luccheui valóban gyáva volt és hogy igeuis féltette az életét. Gyávaságának bizonyítása nagyon is könnyű dolog, cs»k keresnünk kell az okát, miért épen az áldott lelkű Erzsébet király­nét ölte meg, ha már ölni akart anarchis­musból s azon célból, hogy a világrenden, a hatalmon ejtsen véres csorbát. A gyilkosság ut.áu nyomban megej­tett vizsgálat soráu tudvalevőleg kiderült, hogy Luccheni tulajdonképen nem Erzsé­betet akarta eredetileg megölni, hanem az orleánsi herceget. Hogy ez volt az eredeti terve, járt is a herceg után, azt maga is bevallotta. De erről a tervéről gyáván le­mondott. A herceg végre is férfi volt, ál­landóan fórfikisórettel körülvéve s igy ez veszedelmes dolognak látszott Luccheni előtt. Valami nevezetes, lehetőleg királyi személyiséget minden áron meg akart ölni, mert anarchista volt és világhírűvé akart ez áltwl válni. Lemondva az orleánsi herceg meg­öléséről, a gyávaság sugalta neki, hogv valami fejedelmi asszonyt öljön meg. Azt könnyebb, azt kevésbé veszedelmes meg­ölni. Hoeyan esett a választása épen Er­zsébet királynóra, a világ minden fejedelmi legáldottabb, legnemesebb alakjára ? Ez az a kérdés, mely ezer és ezer embpr előtt még ma is megfoghatatlan rejtély, mert hiszen anarchista érzelmeit például jobban kielégíthette volna, ha a zsarnok orosz cár feleségét öli meg, szent zációt meg még nagyobbat kelthetet­volna mondjuk az angol királyuő meggyil kolásával, ha már csak asszonyt mert ölni A gyávaság, egyedül a gyávaság ve­zette Erzsébet királyné választására. Az orosz cárnét, Viktória angol ki­rálynét, a német császárnét, az olasz ki­rálynét nem lehetett volna megölni abban a reményben, hogy el is menekülhessen azután az ember s valamelyik párisi ká­véházban olvassa másnap a nevét ezerszer lenyomtatva minden lapban, ahogyan re­mélte megtehetni Lucoheui. Azokat a fe­jedelmi asszonyokat szárnysegédek, test­őrök, detektívek kisérik, védik, nehéz őket megölni, de ha valaki meg tudná közelí­teni s megölni őket, ez ugyan semmi kö­rülmények közt sem szabadulhatna. Egy, csak egy császárné s királyné volt abban az időben (az óta egy sincs), aki ugy járta a világot, barangolta nagy szomorúságában évek óta Európát, hogy senki se kisérte, csak az udvarhölgye, Sztáray grófnő. Még detektívek sem kisér­ték, még messziről sem. Ez kellett Luccheninek, a gyávák leggyávábbjának, a nyomorultnak. Két gyenge nőtől még ő sem félt. íme, a nagy kérdésre, hogy miért ölte meg egy anarchista épen a világ leg­jóságosabb királynéját, az egyszerű válasz: gyávaságból. Mert mást nem mert meg­ölni, ölni pedig akart, miután anarchista.

Next

/
Thumbnails
Contents