Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-11-06 / 45. szám

2 BALATONYIDÉK 1910. november 6. A Belvedere tájékáról. Olyan fonásból, mely jól ismeri a trónörökös környezetét s teljesen megvilá­gítja a trónörökös szempontjait, a magyar politikusokhoz való viszonyát, kapjuk a következő, rendkívül érdekes sorokat : Teljesen hamis és bizonyos célzatos­sággal terjesztett, állítás az, mintha a trón­örököst a magyar viszonyokról egyes ki­választott magyar politikusok informálnák. A trónörökös kitűnően vau ugyan infor­málva a magyar politikai helyzetről, de információjáról az ő saját külön katonai irodája gondoskodik. Es ez az iroda jól van szervezve és jól működik. Akik azt a legendát (erjesztik-, mintha Kristóffy József ilyen, vagy olyan módon bejáratos volna a Belvederebe s mintha gróf Zichy János a trónörökös bizalmi em­bere volna : abszoluLe hamis nyomon jár­nak. Kristóffy József például a koalíció megszűnése óta egyetlenegyszer, három esztendővel ezelőtt járt a trónörökösnél s akkor is csak egy hatperces audiencián. Azóta át sem lépte a Belvedere küszöbét. A trónörökös legendás bizalmasa az igaz­ság szerint arra redukálódik, hogy mikor a Fejérváry-korszakban Kristóffy referál­hatott a trónörökösnek a választó reform várhaló eredményeitől, a trónörökös tény­leg érdeklődéssel hallgatta Kristóffy élénk előadását. D-t hogy ebhől az egyszeri ér­deklődésből valami bensőbb viszony fejlő­dött volna, hogy Kristóffy csakúgy ki- és bejárhalna a Bel vedereben. bog} 7 titokzatos béosi utazásai mindig a trónörökösnek szól­nának s hogy ő a trónörökösnél bizonyos politikai kérdéseket elősegíthetne vagy megakadályozhatna : azt csak olyanok ter­jeszthetik. akik Krislóffy háttérbe vonult egyéniségének bizonyos jelentőséget szeret­nének kölcsönözni. Más formában, de ugyanez áll gróf Zichy Jáuosiól. Ami gróf Zichy Jánost illeti, iránta a trónörökös kétségtelenül bi­zalommal viseltetik. De tovább nincs is. A gróf Zichy János befolyásáról szóló hirek a mesék birodalmába tartoznak. A gróf Zichy János tárcavállalásában is más az igazság, mint amit hit eszlelnek. Mindenki tudja, hogy gróf Zichy János lehetett volna miniszterelnök is, az uralkodó fel­ajánlotta neki a kabinetalaki!ásra vonat­kozó megbízást. Da Zichy nem akarta ab­ban az időben az odiumot, vállalni. Mikor aztán később Khuea vállalta a megbízást, maga az uralkodó kérte fel a trónörököst, járna közbe gróf Z'chy Jánosnál, hogy vállalja legalább a kulturtácát a kabinet­ben. És Zichy ezt a kevésbbé exponált, politikailag sem olyan kockázatos állást vállalta is. Ennyi volt, H trónörökös szerepe s ezt is csak az uralkodó utasításából vál­lalt.a. De a trónörökös inforruálóit nem sza­bad ebben a körben keresui. A trónörököst, mint, már emiitettem, katonai irodája in­formálja. Ha aztán a trónörökösnek, több­nyire személyes kérdésekben vau valami óhajtása, akkor a katonai iroda utján át­iratot iutéz a magyar miniszterelnökséghez, mely a' trónörökös óhajtását a lehetőség határain belül figyelembe veszi. Azt mon­dom, a lehetőség határain belül, mert fon­losabb személyi kérdésekben rendszerint, a Burgnak, néha magának a királynak is megvan a maga óhajtása, amit aztán fel­tétlenül respektálni kell. Ha pedig, ami nem tartozik a ritkaságok közé, a király ós a trónörökös óhaja nincs harmóniában : a kormány bizony nehéz dilemma előtt, áll s ilyenkor szokott, az megtörténni, hogy az illető kormány kiválasztja a maga kebelé­ből azt a politikust, akiről — mint azelőtt Andrássy Gyuláról, most gróf Zichy Já­nosról — fölteszi, hogy múltja, politikai felfogása és családi összeköttetései révén aránylag legkegyelmesebb meghallgatásra találhat, mikor a Burg és Belvedere ellen­tétes óhajaival szemben a kormány maga­tartását kell lumenieni. De míg a kormány ilyen lépésre elszánja magát s míg a kisze­"inelt miniszter ilyen küldetésre vállalkozik: az nóha hosszú kapacitációkba kerül, mert bizony ilyen küldetésben a trónörököshöz bebocsáttatást nyerni s előtte ilyen misszió­ban megállani nem tartozik a politikai kel­lemességek közé. A katonai irodán kivül, mely elleu különben a legcsekélyebb iudiszkréció ese­tén is valóságos inkvizitórius viz-gálat in­dul, a írónörököst csak egyetleu tanácsadó informá'ja. Es magyar ügyekben a trón­örökös is csak ennek az egynek utjáu igyek­szik akaratát érvényesíteni. Ez az egy : gróf Aehreuthal, a külügyminiszter, aki az annexió óta legnagyobb bizalmát birja a trónörökösnek. Az annexió a trónörökös gondolata volt és Aeiirenthal vállalta a életben a fiatal zenészek közül sokan fogják még áldani Berkes Ottó fő­gimn. igazgató nevét, aki a zenekart létesítette, — mert a muzsikában való jártasság ma már nem csak él­vezet — némelyeknél nemes szén* vedély, — hanem nagyon sokszor életpálya, exisztencia is. Az a diákgyerek, aki most játszva megtanulja a hangszerek ke­zelését, meglehet, hogy az élet küz­delmeiben ez ismeretére komolyan rászorul, mert manapság már ugy állunk, hogy sokkalta könnyebben boldogul a szabad pályán működő egyén, mint a hivatalnok ember. S ha hozzá vesszük azt, hogy a nagy városokban egy-egy ügyes pozaunista, vagy angol kürtös többet tud keresni, mint egy vidéki első­rangú hivatalnok, világossá lesz előt­tünk az a reális érték, amit a fő­gimnázium igazgatója a zeneismeret révén az ifjúság kezeibe ad. Az ő érdemei mellett, — amely­nek ilyen kiemelését talán rosz né­ven is veszi tőlünk, — nem feled­kezhetünk meg a zenekar szakértő betanítójáról,Eckhardt Antalról sem, aki személyében valóságos orchesz­trális lexikont egyesit s szaktudásá­val sikerrel vállalkozhatott arra, hogy az összes hangszerek kezelését egy­maga tanítsa be. A gyermekeik boldogulását szi­vükön viselő szülők pedig tőlük tel­hetően támogassák a kis filliarmó­nikus társaságot, amely célul tűzte ki az eszményi szép művelését s amely e célra nagy lelkesedéssel, de teljes csendben alakult meg és cél­jaira nem használta, — noha a szó szoros értelmében a keze ügyében volt, — a nagydobot. 1878-tól 1885 ig elkészült a hatalmas em­lékmű 1.300.000 dollár költségen. Érdekes, hogy az amerikai baseball játékosok egyik legjobb kapójának a minap három labdát dobtak le az obeliszk kilátó ablakaiból. A labdák 5 és fél másodperc alatt tették meg az 504 lábnyi utat és egyenként 200 font nyomással estek a lapdakapó kezébe. Az Egyesült Államok egyik legna gyobb épülete a philadelphiai városháza, melynek kilenc emelete fölé emelkedik óriási tornya, mely a földtől számítva 548 láb magas. Ennek a toronynak a tetején áll Penn Vilmosnak, Pennsylvánía legna­gyobb fórfiának, Philadelphia megalapító­jának hatalmas ércszobra. A nagy indiá­nokkal szerződő Quaker szobrának súlya : '53.348 font. Az órcalak magassága 37 láb, kalapjának átmérője 9 láb, kalapjának ka­rimája csekély 23 láb, orra 13 hüvelyk hosz­szu, karja 2 láb és 6 hüvelyk, egy-egy körme 3 hüvelyk hosszü, derékbősóge 24 láb, egy-egy gomb a kabátján 6 hüvelyk átmérőjű, lábszára térdtől bokáig 10 láb, lábfeje 22 hüvelyk széles és 5 láb 4 hü­velyk hosszú. A fölhuzógép Penn szobrának talap­zatáig visz föl, honnan a körülfutó erkély­ről nemcsak Philadelphia látképében gyö­nyörködhetik a szem, hanem a közel 100 mértföldnyi távolban csillogó Atlanti óceá­nig is el lehet látni A tornyon látható órák átmérője 26 lá b> * percmutató 10 láb 8 hüvelyk, súlya 225 font ; az óramutató 9 láb hosszú, sú­lya 175 font, a percmutató évente 114 mértföldnyi utat tesz meg. Az indiai katonák ós tengerészek em­léke, Indianapolisban, egyike Amerika mű­vészi értékkel bitó emlékeinek. A város szivét alkotó, körben épült, palotáktól öve­zett téren emelkedik a hatalmas, lépcsőze­tesen, terraszokkal, mesterséges vízeséssel kiképzett hatalmas emlék, melyen az épí­tészet és szobrászat összhangban áll. Az emlék hatalmas oszlop, melynek terraszain a katonák ós tengerészek, a béke és há­ború szoborcsoportozat.ai vannak s az em­lékkel összefüggő talapzatokon jelesebb iu­dianai tisztek szobrai foglalnak helyet. A négyszögletű oszlop tetején a «Győzelem» személyesitőjének szép 38 láb magas szobra áll. Az emlék talapzatainak átuiérője 342 láb, az oszlop magassága a «Győzelem* szobrával együtt 284 láb és 6 hüvelk. 228 láb magasságban erkély fut, körül, hova fölhúzó gépen, vagy 324 lépcsőn lehet föl­jutni. A kilátás innen a remekül épült In­dianapolisra nagyon szép. Leghíresebb szobra Amerikának, mely­ről mindenki tud, aki Amerikában járt, kétségtelenül a new yorki kikötőben levő és katonai erődítményül szolgáló Bedloe's íslandon épült óriási Szabadságszobor. A remek szoboi csodát a francia nem­zet ajándékozta az Egyesült Államoknak a két nemzet között levő barátság és az E. Á. szabadságának kivívása emlékére. Ké­szítője a híres francia szobrász, Bartholdi Gusztáv, ki 1865-ben vetette föl a szobor­ajándékozás eszméjét s maga kereste ki a a nagyméretű szobor helyét. A szobor acél­várának tervezője az Eiffel-torony megal­kotója, E ffel, a világhírű francia mérnök. A szobor a Szabadság nemtőjét áb­rázolja, amint jobb kezével magasra emeli a szabadság világító fáklyáját, baljában pedig órctáblát tart, melyre az E Á- füg­getlenségi nyilatkozatának kelte : «July 4. 1776» van vésve. Bartholdi a szoboralakot anyjáról mintázta. A terméskőből készült hatalmas, osz­lopos, erkélyes talapzat 154 láb 5 hüvelk magas.* A fáklya a föld színétől — 305 lábnyi magasságban világit éjjelenként. A szobor keze 16 láb 5 hüvelk hosszú, kö­zépső ujja csekély 8 láb, mig jobb karja 42 láb hosszú, orra 4 láb 6 hüvelk, feje álltól a diadómig 17 láb 3 hüvelk magas, szája 3 láb széles, jobb karja 12 láb vas­tag, mig az érctábla 23 láb 7 hüvelk hosz­szu, 13 láb széles és 2 láb vastag. — Az egész szobor súlya 226 tonna. Magában a szoborban, a talapzattól a homlokig, hol 40 ember kényelmesen elfér 154 lépcsőn lehet feljutni ; a fáklyában a láng tövében 12 ember állhat. A diadémot alkotó ablakokból remek kilátás nyilik ke­letre, az óceánra. A new-yorkí Szabadságszobor Ameri­kának nemcsak páratlan nevezetessége, de egyúttal jelképezője is annak a szabad szel­lemnek, melyet az Egyesült Államok alkot­mánya hirdet. Nevezetes emléke az Egyesült Álla­moknak a Boston melletti Charlestownban, Mas., a Bunker Hill-en 1775 junius 17-én megvívott véres, de győzelmes csata em­léké re, gránitkockákból emelt obeliszk.

Next

/
Thumbnails
Contents