Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

2 1910. október 30. nem lehet kifogni, ha nincs pohár, isznak a csapon. Ezt a kérdést tartom annyira fontosnak, hogy ezen a helyen beszélek róla. tartsa viszont a város olyan fontosnak, hogy az eddigi súlyos könynyelmüséget orvosolja. Tetessen a csapra olyan csillagalaku szeges kupakot, amilyen némely helyen a szikvizes üvegeken látható, hogy a vizhez hozzá lehessen férni, a csaphoz azonban ne. A drótostótok kissé kényelmetlenül fognak igy belőle inni, mi azonban tiszta vizet nyerünk. A jövő számunkban be fogunk számolni azokról a megnyugtató intézkedésekről, amelyeket a város elöljárósága felszólításunkra tenni fog, addig azonban óva intünk mindenkit, hogy az ártézi viz fogyasztásával egészségét könnyelműen kockára tegye. —*— Morituri vos salutant. (Egy kis felhívás a közönséghez.) Irta: Mikszáth Kálmán 1906 ban. Közeledvén november elseje, a halottak napja, mielőtt kimennétek a temetőbe, állapodjatok meg egy gondolatnyira azoknál,akik szintén oda indulóban vannak, de ugy, hogy soha se jöjjenek vissza. Álljatok meg egy gondolatnyira. Morituri vos salutant ! A haldoklók szólitanak. "Egy felhívást bocsátott ki a napokban a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület és egy jelentést. A gyászkeretes párté-cédulán szomorodott szívvel jelenti, lio ^y hetvenhétezerkilencszázhu-zonhárom magyar halt meg a mult évben tüdóvészben. Nemcsak osztrák provincia vagyunk hát — ahogy eddig panaszkodtunk — hanem a Halálnak is Magyarország a legjobban adózó tartománya. Innen aiat, innen kaszál. Siratjuk a mohácsi csatát évszázadok ó'a s ezalatt évenkint négyszer auyrryi ember elpusztul csak ebben az egy betegségben, anélkül, hogy talpra állanánk ellene. Mert lehet, útját állni. Németország példája mutatja, hogy ott a szanatóriumok felállítása, óta a tüdőbetegek halálozási aránya 25 százalékkal kevesbedett. Húszezer embert lehetne tehát évenkint megmenteni, épen annyit, amennyi a mohácsi csatában elesett, ha nem siratnánk váltig a mohácsi csatát, de ahelyett védekeznénk minél ,több szanatórium fölépítésével. Epeu ezt a feladatot tűzte ki a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület, hogy szanatóriumokat állit föl az ország több alkalmas pontján s evégből bocsátott ki fölhívást, egyelőre azokhoz szólót akik halottak napján kedves halottaikhoz készülnek, virágokkal, koszorúkkal és mécseseikkol. Állítsátok meg a kocsitokat és hallgassátok meg ! Azt mondja a fölhívás, hogy a virágokból, amit a halottnak vesztek, tépjetek le egy szálat és adjátok oda a haldoklóknak, a 10 ezer jelöltnek, csak egy szálat, csak egy szálnak az árát és a sirra készülő lámpákból oltsatok el egyet (uem | veszi azt a halottatok rosz néven) hátha az árából újra kigyúl egy pislakodó élet — itt az innenső oldalon. Állítsátok meg a fogatotokat és miután ezt a szent vámot lefizettétek, ugy menjetek el a többi virágaitokkal a kedves halottatokhoz. Tudni fog ő arról. De ha anélkül mentek ki hozzá, ezeket a sorokat olvasva, tudni fog arról is. Katholikus Testvéreink ! Történelmi nagy időket élünk. A magyar nemzet, óriási nagy átalakuláson megy keresztül. A társadalmi forrongások, a szellemi erjedések, a gazdasági élet halálharca tüzében áll ina az élő nemzedék. A haza, a hit, a keresztény társadalmi rend minden ellensége összefogott ellenünk. A katholikus egyház ellen eddig sohasem tapasztalt vehemenciával támadnak a parlamentben, a sajtóban, a népgyűléseken s a titkos társaságokban. A szociáldemokrácia összefogott a szabadkőművességgel és döntő csatat akarnak produkálni Magyarországon is ugy, mint Franciaországban és Portugáliában. Nyíltan követelik akaiho'ikus iskolák lecsillapítani. A szabadság után szomjúhozott. Kedvetlenül ment a kiszabott uton, hanem mint akit a fegyveres őrök sétáltatnak. Egyszerre mögötti tompa dörrenés hallatszik, mintha a föld morgott volna mérgében, utána kapkodás és zavar az udvari emberek között. Sápadtak lettek mindannyian és hajlongtak a király előtt, hogy jó volna visszatérni a királyi palotába immár. — Miféle dörrenés volt ez ? . . . miért sápadoztok és miért biztattok hazafelé ? Az urak himültek-hámultak a király szavára ós a király szomorúan engedelmeskedett és királyi palotájába visszatért. Unatkozott a király és fülelt, mert nagy sürgés forgás volt vá'ában és látta, bogy ajtajának küszöbén mindenfelé kétannyi fegy veres őr all, mint előbb. Lenézett a^z ablakon és csodálkozva vette észre, hogy mint a gyürü, ugy fogja körül egész hadsereg a várát. . . A titokzatos dübörgés is bántotta, meg a palotaurak sápadó orcáját sem bírta elfeledni. Akárhová fordul, senki sincs hozzá bizalommal, titkolódzik mindenki ós félti őt mindenki. Mitől félti, miért félti ? Hivatja az urait és meg is kérdi tőlük : <" — Hát. kit, bántottam én, vagy kinek van panasza ellenem, vagy miért nem vagytok nyíltan bizalommal hozzám ? — Az öreg udvari férfiú bánatosan hajtotta le a fejét és simogatta szép fehér szakállát. — Te jó vagy — mondta — uram, királyom 1 De az emberek telvék gonoszsággal. Maguk se tudják a gonosz emberek, mi uem tetszik nekik tebenned. De éltedet kívánják. Az életedet, mérgezhetik, a palotádat fúrhatják alá, a borodbin ta lálhatod halálodat és sétád lehet siralomházadnak utja. Előbb, ha kis futással lassabban fut a paripád, levegőbe röpít a pokolgép. Pedig katona katonát ért az utakon, akik rád vigyáztak. Most már tudod, mi volt az a dörrenés és miért ijedeztünk. Nézz le az ablakon ! Tízszeres az őrizet és tízszeresek az őrök a kapuknál és tízszeres a vigyázat az ételedre, italodra, hogy haláloddá ne váljon. És ki van adva a rendelet, hogy vaspáncélba öltöz tessék a szobádat, mint a pénzes ládákat, hogy golyó ne foghassa. Ahogy az öreg ur szólt, szomorú volt az arcája ós sajnálta a királyt. Mert bizony a király el kedvetlenült, ós nem volt kedve drága ételekhez, italokhoz nyúlni. Hideg volt neki a legmelegebb étel és a legtüzesebb ital, akár a halál keze. És minél tovább tartott a királysága, annál hidegebbek lettek az aranyos márványfalak és annál kétségbeejtőbb lett a palotaurak vigyázó őrködése, amellyel féltették az életót. Egyszeribe valami megmozdult a lelke legfenekén, valami csodálatos szelid érzés. És kezdett visszaemlékezni a múltra. Mint a hajnal, mikor felhasad, mindig világosabb lett előtte, hogy mi volt, mielőtt király lett volna Egyszeribe eléje rajzolódott a szép mező, a kalászos szántóföld, a gondtalan, vidám aratók ; megütötte fülét a vidám dal és az édes jó kedv érintette a lelkét, amelytől ragyogott a szegény jó megszüntetését, a vallásoktatás eltörlését, az egyházi vagyon elrablását, az eskü eltörlését, ós a katholikus papságnak az állampolgári jogokból való kizárását és a történelmi Magyarország legyőzését. Katholikus testvérek I A Kath. Népszövetség egy negyed milliónyi tagból álló tagsora hív benneteket ! Jöjjetek el tiltakozni a kere»ztény Magyarország ellen intézett orvlámadások ellen. Orsi'ágos szervezetünk november hó ]3-áu délután 3 órakor a Vigadó termében nagy katholikus népgyűlést tart, a melyre meghívjuk a hithű katholikus népet. Ezen nagygyűlésen beszélni fognak Rakóvszky István valóságos belső titkos tanácsos, országgy. képviselő, népszövetségi elnök, dr. Fischer Colbrie Ágost kassai püspök, dr. Bonta Kávoljr ügyvéd, Rigó Vilmos mosoukíliti földmives gazda és Huszár Károly szerkesztő, országgy. képviselő. Minden öntudatos katholikus ott legyen ! A katholikusok legéletbe vágóbb ügyeiről lesz szó! Fel a nagy harcra Istenért, királyért, és hazánkért! A Kath. Népszövetség elnöksége. Egy kitüntetés odisszeája. Kedves Szerkesztő Űri Az igazság teljes megvilágítása, de főleg a közönség helyes informálása végett szíveskedjék b. lapjában alábbi soraimnak helyt adui. Mintegy k^t hete teljesítvén Keszthelyen és vidékén külszolgálatot, máimegérkezésem elején meglepetve olvastam a helybeli lapokban, miszerint Cavallár József nyug. adó árnok ur a koronás arany érdemkereszttel lett kitüntetve. Ezt a hirt átvették a kanizsai, és mivel a gyorsaság nem boszorkányság, két hét múlva a göcsei hetilapok is Meglepetésemet főleg az okozta, hogy a hír ebben a formában nem felel meg a valóságnak és elképzelhető, hogy egy olyan derék, kedves és szerény öreg urnák mennyire kellemetlen lehet. Kellemetlen annyiban, mert, a kitüntetés ez ideig még meg nem érkezett ós ő kénytelen az újságok téves információja által félrevezetett tisztelői gratulációit fogadni. De kellemetlen rám alulírottra is. Meit én voltam az, ki bent a központban az élőaratoknak arca. És látta, mint telepednek le az erdöszélre, körülülik a nagy öblös csei éptálakat és illatos gőz párolog a szegényes csipkedettes levesből. A nyugvó kaszák pengéjén ragyog a nap és pihen a munka. Aztán hűsölnek az aratók a fák árnyékában. Mekkora szabadság, mekkora nyugalom ! Kitől féljenek ezek a szegény, jó, becsületes emberek ! ! . . . Még az Istentől se félnek, mert akik ilyen becsületes munka után ilyen jóizüen falatoznak ós pihennek, azokban még a jó Istennek is jókedve tellik. . . Ok. a munkának a gyermekei, a királyok a nemzeteknek — bizony-bizony ! a rossz emberek miatt, sokszor — a nemzeteknek áldozatai. A király ott a drága márványtermekben, amikor mindezeket látta, mindig szomorúbb-szomorúbb lett és egyszeribe csordultig lett a lelke keserűséggel és mint valami kis gyerek — leborult az aranyos asztalra, sitt zokogott keservesen és hajtogatta keserves hangon : «adjátok vissza a kaszámat! . . . . a kaszámat adjátok vissza ! , . .» Az az őszszakállu jámbor udvari ember odahajolt hozzája és selymes fehér szakálla megérintette könnyes arcáját. . . • Itt van a kaszád !» — mondta. * «Itt van a kaszád !» erre a hangra kinyitotta a szemeit a Márkus és látta az öreg uraságot, ahogy föléje hajol ós amint nyújtja neki a kaszáját.