Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-24 / 17. szám

2. BALATONVIDÉK 1910. április 17 . Választási mozgalmak a meggében. A választásokra való lázas készülődés fegy vei zajától visszhangzik az egész ország. A pártok kibonlották lobogóikat s megin­dult a kort.eskedés az egész vonalon. Minden egyéb kérdés háttérbe szorul most. mert sok, úgyszólván minden a vá­lasztások eredményétől függ Eizik és tud­ják ezt a pártok vezérférfiai is, ép azért teljes erővel mennek a küzdelembe. A mér­kőzés nagyszerű lesz, de hogy milyen ered­ményt hoz, az még a jövő titka. Megyénkben két párt, & 67-es néppárt és a 48 as Justh-párt, állnak egymással szem­ben. A kerületek többségében eddig ez a két párt bontotta ki zászlaját s köztük fog lefolyni a küzdelem, mely, miután mind­kettő erősen tartja magát, előre láthatólag lieves és elkeseredett lesz. AZ egyes kerületekből a választási ké­szülődésekről a következő hireket vettük : A keszthelyi választókerület néppárti jelöltje Rakovszky Béla volt képviselő. El­lenjelöltje ezideig még nincs, A Justh-párt felajánlotta ugyan a jelöltséget, Batthyány József grófnak, aki két cikluson át, képvi­selte a kerületet, de a gróf a jelöltséget nem fogadta el. Rakovszky a héten több napig volt Keszthelyen s látogatást tett a vezető-féifiáknál. Kortes útját a jövő hó elején fogja megkezdeni, amikor minden községbe ellátogat s piogrammbeszódjót is elmondja. A szentgróti kerületben a Justh-párti Eitner Zsigmond volt képviselőnek Robitsek Ferenc semináriumi igazgató az ellenjelöltje. Robitsek már bejárta a kerület,et s min­denütt igen szívesen fogadták. Megválasz­tatását a kerületben biztosra veszik. Nagykaniz-áu Zichy Aladár gróf volt miniszter, néppártival szemben Bosnyák Géza misefai földbirtokos, a vármegyei függet­lenségi párt elnöke, a Justh-párt jelöltje. Bosnyák a legközelebb megkezdi körútját, a kerületben s tekintve nagy népszerűségét, erős ellenfele lesz Zichy Aladár grófnak. Zalaegerszegen Batthyány Pál gróf volt főispán, Justh-párti áll szemben Farkas Jó­zsef néppártival. Batthyány gróf most járja a kerület, községeit s mindenütt nagy lelke­sedéssel fogadják. Megválasztatását Jnsihék bizto^iük mondják. Ez a jövendölés azon­ban még most ko'ai, mert a néppárt bizo­nyára nem könnyen engedi elhódítani régi kerületét s a választások még oly messze vannak, hogy addig a lelkesedés lobogó lángja lelohadhat. A tapolcai kerületnek Darányi Ignác volt, földmivelésügyi miniszter a jelöltje. Csütörtökön Forster Elek vezetése alatt 100 tagu küldöttség tisztelgett Darányinál, felajánlva neki a kerületet. Darányi a jelö­lést elfogadta s kijelentette a küldöttségnek, hogy pártonkívüli állást, foglal el. Ellen­jelöltje még nincs, bár munkapárti részről több nevet is hoztak forgalomba. Bárki lépjen is fel vele szemben, biztos a bukása, mert a balatonparti nép Darányi jótétemé­nyeit nem felejti. Az alsólendvai kerület függetlenségi J pártja a mult vasárnap Festetics Pál grófot kiáltotta ki jelöltül. A jelöltséget, a gróf elfogadta s hir szerint ma tartja programul- , beszédét Alsólend ván. A néppárti szavazók volt képviselőjük Nyári Béla dr. személye körül tömörülnek. Leteuyén, Dobrovics Milán független- I ségi az egyedüli jelölt. A baksai kerület mandátumára újra | Darányi Ferenc dr. néppárti pályázik. Mint j hírlik, neki két ellenjelöltje is lesz, az egyik függetlenségi Justh-párti, a másik munkapárti. Csáktornyán a munkapárt, és a Justli­párt foguak mérkőzni a mandátumért. Dnliinnepélyünk előkészítő mun­kálatai serénj'eu folynak. A mult héten a szövetségi választmány felkérie az ünne­pély védnökeit, kiknek névsorát alább kö­zöljük. E héten megalakítják a fogadó, az elszállásolási és élelmezési bizottságokat is. Az ünnepély iránt nagy érdeklődós nyil­vánul meg, nemcsak a Dunántúl, hanem az ország egyéb részeiben is. Előre látható­lag ezen ünnepüuk is fényes sikerű lesz. A védnöki tisztségre felkérettek : Festetics Tassilo gróf Keszthely, Ár­vay Lajos Zalaegei szeg, Zalai Baronyi Ede Budapest, Batthyány József gróf Zalacsány, Batthyány Ernő gróf Zalacsány, Batthyány Pál gróf Zalacsány, Bárczy István dr. Bu­dapest, Bogyay Máté Keszthely,. B0S113 ák Géza Misefa, Burány Gergely dr Csorna, Csertán Károly Bagód, Darányi Ignác B11 dapest, Deym János gróf Lesencetomaj, Dunst Ferenc dr. Keszthely, Eitner Zsig­mond Sümeg, Elek Lipót Nagykanizsa, Festetics György gróf Páris, Forster Elek Gyulakeszi, Freystadtler Jenő Budapest, Guttmann Aladár báró Belistya, Guttmann László báró Zalabér, Gyömörey Vince Csab­rendek, Hertelendy Ferenc Lesencetomaj, Hornig Károly báró Veszprém, Kemény Andor Sármellék, Koller István Felsőrajk, Kránitz Kálmán Veszprém, Kroller Miksa Zulaapá'ci, Legátb Kálmán Zalaegerszeg, Ley József Tapolca, Malatinszky Ferenc Zalacsány, Nedeczky Jenő Balatonedeiics, Oltay Guido Szentgyörgyvár, Ódor Géza Zalaegerszeg, Ruzicska Kálmán dr. Zala­egerszeg, Szabó Lajos Felsőmánd, ifj. Ta­rányi Ferenc Nyitlak, Vizlendvay Sándor Duzsnak, Závody Albin Nagykanizsa, Zichy Aladár gróf Budapest, Zichy Géza gróf Budapest, Szentmihályi Dezső Pacsa, Csáky Károly gróf Vácz Biziékről. Párbeszéd egy idősebb és egy valami­vel fiatalabb, vagy mondjuk igy : egy nagyonis tapasztalt ós egy valamivel ta­pasztalatlanabb legényember között. A szel­lemes társalgást, az alsó-kávéházban észre­vétlenül végighallgattam s most — minden célzatosság nélkül — szóról szóra leadom. A fiatal: Miért nem jöttél az aszta­lunkhoz tegnap este ? Igazán nem volt szép tőled öreg. Valamennyien hivtuuk s te in­kább egymagadba maradtál. Az öreg : De kérlek ! Hisz megmoud­tani. Nem ivászati és mulatászati szándék­kal mentem az Amazonba, hanem sokkal magasabb, nemesebb intenciók vezettek oda. (palhosszal) Megakartam hallgatni a Lon­donból visszatért hegedűket. A fiatal: Ugyan már ne gúnyolódj megint. Te — azt tartom — még a Herkó­páter bandájával se volnál megelégedve, hát az'án már hogyisue hánynál kigyót-bé­kát, a mi szegény Bizinkre. Pedig hát az mégis csak tagadhatatlan, hogy Fedák Sá'ri vele volt Londonban. Az öreg : No moudom. Ez a keszthe­lyi közvélemény. Ugy gondolkozik a visz­szatérl Bizi-hegedükről, mint gyerekkorom­ben én a húsvéti harangokról. Tudni illik szentül meg voltam győződve, hogy a pár napi római tartózkodás folytán hangjuk sokkal fenségesebb, magasztosabb. éljenriogatásra megriad egy kissé, majd elmosolyodik.) Az egyik tanítvány : (előlép) Tiszte­lendő páter Benedek, drága jó urunk és atyai mesterünk, a képirás ós nemes betű­vetések örökkön dicső művészetében ! . . . Páter Benedek : Mit akarsz, édes fiam, 1? Ne kerülgesd cifra szóval, ha jól esik, amit mondani kivánsz ! A tanitvány : (kissé elakadva) Mes­ter ! Egyszer elmondottad nekünk, hogy az első képes betű, amelyet életedben hár­tyára irtál, Jézus nevének első betűje volt. Gyöngy virággal fontad be egészen, pi­cinyke fehér csöngettyüket irtál köröskö­rül az égkákszinü betűn, végestelen-végig. Erre emlékeztünk mi a mai szent napon, életednek nyolcvanadik forduló napján és . . . és . . . gyöngyvirágot hoztunk ne­ked, mester ! (A bokréták előkerülnek.) Pát er Beuedek : r(elérzékenyül, csupa meghatottság, öröm) Edes fiaim ! . . . ejnye no . . . gyöngyvirág ... és mennyi .... Milyen szépek ! . . . Hogy jutott eszetekbe? lám, lám . . . igazán . . . ejnye. . . Ölelje­tek meg hát ! (Sorra öleli őket. Mind a két keze tele van virággal. A fráter nem tud szólni, csak némán kezet csókol, az­után elhúzódik a sarokba és ide-oda ra­kosgat mindent, amit különben már légen rendbe rakosgatott.) Páter Benedek : (leteszi kezéből a vi­rágot a nagy asztalra) Nyisd ki a kiseb­bik vasas ládát, Boldizsár. (A fráter ren­geteg kulcscsomót old ki' a derekát szo­rító .kötél-öv csimbókjából és kinyitja a ládát.) J J Páter Benedek : Vedd ki belőle azt a köny vet, amelyen tegnap munkálkod­tam. És most eredj, hozz egy pár kupát, hadd állítsuk belé ezt a szépséges virágot. (A fráter elmegy.) Páter Benedek : (kezében a könyv­vel) Nincs már sok hátra belőle, fiuk. Csak egy rövidke ötbetűs szó, amelyet szánt­szándékkal hagytam hátra. Jertek ide mel­lém, előttetek akarom leirni; István fiam, keverj egy félgyüszünyi szópiát. (Asztala mellé telepszik. Tanítványai körülállják. Keresgél az ecsetes tokjában és fölüti a könyvet, ott, ahol papírszalaggal megje­lölte.) Hát ide nézzetek, fiuk. Ez az F. Gyorsan megy, ugy-e ? Fáradt vagyok már, de ezzel még tudok sietni. Ez meg az I. Csak egy vonás az egész, nem cifrázom. Az N már három vonás, az I megint csak egy és az S is csak egy. Finis ! A tanítványok: (megdöbbenve néz­nek, hol a könyvre, hol a páterre) Finis ? Páter Benedek : Finis. Azt is hozzá­írhattam volna, hogy in aeternum. Hanem az már nem tartozik sem Theodoretus Commentárjaira, sem a királyra ; egyedül csak rám, aki immár elvégeztem a mun­kámat itt a földön. Nagyon öreg vagyok már hozzá, hogy gyönyörködjem benne, nem kívánom már a munkát. Az egyik tanitvány : Mester, te mon­dod ezt ? Páter Benedek : En, édes fiam. El­teltem vele ! Most, már csak a verőfény­be 1, napsugárban akarok járkálgatni, sé­tálgatni, amíg birja a lábam. Odalenn a kertben fogok sütkérezni. Nem lesz az naplopás, fiaim, csak elköltése annak, amit vénségemre megtakarítottam. Megillet már engem egy kis melegség, egy kis fényes­ség, kívánom, esengem. (A fráter két ónkupát hoz.) Egy tanitvány : Mi lesz belőlünk ná­lad nélkül mester ? Páter Benedek : Az, ami mellettem lett volna. Vagy még különb annál. Gon­doskodtam rólatok- Ragusai Félix, ha nem is oly csodálnivalóan nagy művész, mint Marco Attavante, énvelem mindenesetre fölér. Az ő műhelyében most úgyis csak liuszonketten vannak, szívesen fog benne­teket fogadni. Szükség esetén elébe járu­lok a királynak is érettetek. De csak ab­ban az esetben, ha elkerülhetetlen volna ! Az ecseteimen osztozzatok meg. Kinek-ki­nek jut belőlük három. Elég jók még. Az egyik tanitvány : Elengedem a magam hármát, mester, add nékem azt amelyikkel utoljára irtál. A többi mind : Nekem, nekem in­kább ! Páter Benedek : Egyikőtöknek sem. Már elígértem. (Fráter Boldizsár kezéből kiveszi a két kupát, beilleszti a gyöngyvirágbokró­tákat és mosolyogva, minden ceremóniás hajlongás nélkül az imazsámolyára teszi, ugy, hogy a két összeboruló fehér bokréta a feszület alját, érje. Az ecsetjét fölveszi, pár pillanatig némán szemléli, loppal vé­gigsimogatja, azután a két virágos kupa közé állítja.) Páter Benedek : Neki ígértem ! . . Es most menjetek fiaim. Látogassatok meg

Next

/
Thumbnails
Contents