Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-09 / 2. szám

1910 január 9. akarnokok izgatásainak, se a grófi család hagyományos tisztelete nem semmisül meg, sem az u. nev. agrár-szocializmus nem tud gyökeret Térni. Amikor pedig a régi, a 40 és 15 stb. és közgazdasági érdemekkel dicsekedő takarékpénztárak mellé a a Keszthelyi ipari és gazd. Hitelszövetkezet, mint az Orsz. Központi Hitelszövetkezet tagja is megszületett és a semmiből, a kisemberek apró garasaiból életre kelt és már 8 év óta a Központ támogatása mellett és néhány egyszerű, de becsületes és lelkes ember buzgólkodása folytán annyira megerősödött, hogy ma, midőn 2,000.000-t kitevő forgalmat produkál, elhatározta, hogy a magyar nép szociális szükségletének a kielégítését nemcsak olcsóbb pénz nyújtásával szolgálja, hanem a nép földszükségletét szövetkezeti bérlet alakjában is kielégíteni megkísérli. Akkor, ez a szerény, de a csendes munkát kedvelő szövetkezet, folyamodott a keszthelyi Grófhoz, a keszthelyi Kegyelmes úrhoz, hogy tekintettel a nép földszükségletére, a szövetkezetnek adjr bérbea vonyarcvashegyi, a vállusi, a laposi és a hidegkúti területeket, illetőleg gazdaságokat, amelyek a nagy uradalmi birtoktest szélein feküdvén, kiválóan alkalmasak a parcellázásra. Es, a keszthel}

7i Gróf, a diépmentö Festetics*, akit, ugy tetszik, ugyanazon «tudósitó> értesítése alapján a «Zala* c. lap, talán a saját nimbuszé,nak az emelése céljából gúnyosan e névvel illeti, mondom, ez a keszthelyi Gróf, elhatározta, hogy a fenti terűleteket, ha a falvak lakóinak kell, a keszthelyi ipari és gazdasági Hirel szövetkezet közbej árásával és bérlete alapján, bérbeadja. Hogy mityen áron az a szövetkezet, a falvak gazdái és a Kegyelmes Gróf ur belügye ! De hogy azok, akik megszokták már, hogy a «Zala» tudósítója után indulva, akaratlanul is részesei legyenek a gyanúsításnak és így «forrásra* hivatkozva tele kiabálják Zalát, hogy <szétosztja a Gróf, de ugyan milyen áron?* ezeknek az olcsó kíváncsiaknak, e vakond munkát végezőknek, szolgáljon felvilágosításul : bogy az a «nép», amelyet a <véresszájú demagógok* aligha fognak felizgatni, hogy ez a «nép», az adóval, a szövetkezet szerelési és administrálási költségeivel együtt, kat. holdankint 26 K-t fog fizetni És hogy teljesen megnyugtassuk a senzacio hyénáit, azt is közöljük, liogy a keszthelyi ipari és gazd. hitelszövetkezetben rendelkezésére áll báikinek és megtekintheti a «néptől> eredt levelet, hogy a «nép», amelyet a szélső felfogások 'világát szeretők, ugy látsz.k már is «nyergelui< szeretnének, e bérleteket ^-méltányosnak, sőt elöttyösnek» nevezi. És ezek után, engedjék kérdeznünk ezen humanizmus hyénákat, hogy akkor, amikor azok a t. bérlők, némely helyen, az < agrárius dicsőség* fokozása céljából, rongyos sást. szikes területet stb. stb. negyede hatodában kaszáitatnak, kezeltetnek, műveltetnek és albérleti rendszerben az u. n. földuzsora minden faját űzik, tisztelet a kivételeknek, hogy akkor, amikor ezen felül, mellék «csemege» gyanánt, csirkéket, ludakat, récéket, tojásokat stb. stb. hordatnak a «paraszttal* az udvarra és a konyhába, hát kérdjük szeretettel, becsületesebb dolog-e ez, mintha az a nagy ur, a ki a saját birtokainak a jövedelmeivel tetszés szerint rendelkezik és megértve a szükséget, egy katasztrális hold bérösszegét, az altruismus felfogásán álló szövetkezettel párhuzamosan haladva, az összes terhekkel együtt 2Ö K-ban szabja meg annál a népnél, amely otthon, a falujában, egy magyar holdat, ha szántóföld 7—800 írttal, ha rét 800—1000 forinttal fizet? Hát nem a legbecsületesebb felfogás sugalta népsegités-e ez annál a népnél, amelyet pld. a «Zala:> és cimborái is, csak akkor láttak jónak szemügyre venni, védelmezni és istápolni, amikor a politikai hullámokon mindenáron célhoz jutni óhajtó sajkájuk érdeke, azt éppen kívánta ? No de nem célunk kitérni azokra j a szélsőségekre, amelyeket a politiS kai fondorlat, a rosszakarat sugalmaz és hoz össze a papíroson. Azonban a fékevesztett indulattal eltakart becsülésre méltó érdemekre akarjuk felhivni a közfigyelmet, amikor kimutatni igyekeztünk,hogy Festetics Tassílo gróf ur 0 Excellentiáját. aki tisztikarának a közreműködésével, maga vezeti uradalmainak ügyeit, e ténykedéséért elismerés és hála illeti meg ; mint ahogy bizonyosak vágyunk a felöl, hogy a hálaérzést sem a falvak lakosainak a szivéből, sem pedig a szövetkezet tagjainak az emlékezetéből semmiféle «demagógia» nem fogja kiölni. Mi pedig, akik az ügyet a kezdetétől fogva figyelemmel kisérhettük, csak mosolyogni tudunk a BH. és a Zala lap tudósítóján, mert ezekben látjuk valóra válni — sajnos ! — az ujságirási u. nev. cbecsületes iskolát,* azt t: i., amelyről, nem is régen, még a BH. is cikkezett, és a melynek a felfogásához— bárjóhiszemüleg — hozzájárul akkor, amisabb gondjuk, miutliogy néki is egy rabszolgatartót keressenek, ki sem nem jó, bem nem derék, sem nem hű, sem nem ®zorgalmas, sem nem szellemes, ellenben hista, gonosz, ostoba, hűtlen, csapongó, csapodár, ideges, izgága, izgatott, iszákos, satöbbi, satöbbi. (Hisz ezt Önök sokkal jobban tudják, miiit éu.) Vagy hogy népiesebb példával éljek, ugy vagyunk a felolvasással, mint a tor mával. Mikor előttünk van, c*ak ugy ömlik, hull tőle a könnyünk, mégsem e3szük meg nélküle — a füstölt nyelvet. És e hasonlat annyival is inkább találó, mert a felolvasásnak is, mint a tormának, célja, hogy könnyet fakasszon. Hol a kacaj, hol az elérzékenyülés könnyét. -Az én /elolvasásom, sajnos, nélkülözi a tormát. Éu csak a nyelvet hoztam magammal, (óh, bár hagytad volna azt is otthon — gondolják sokan) de azt is csak azért, hogy a felolvasás végén egy tapasztalattal legyen gazdagabb a közönség. És ez az, hogy a nyelvnek mindenek között a legszebb, a legékesebb tulrtjdonsága, hogy tudjunk vele — hallgatni. S mert ez arany igazság — épp azért, szives engedelmükkel, beszélek. Beszélni fogok a Dunántuli Dalosszövetség jövő évi versenyéről, mely városunkban 1910. július 9., 10., 11. és eset leg 12. napján fog lnzajlani. Talán kissé különösnek látszik, hogy én épp Szilveszter napjára választom e tárgyat, mikor a tréfa és vigság van napirenden. Méltán intézhetik hozzám azt az elkoptatott, de azért most igen találó kérdést : hogy kerül a csizma a spájzba ? Hogy jön a mai esthez e komoly tárgy ? Felelek rá. A Kesztholji Iparosok Dalkörének ügye teljesen összeforrott a Dalosszövétségévé'. Ennek a dicsősége a mi dicsőségünk. De kudarca a mi kudarcunk is. A. Dalkörnek pedig nincs jobb alkalmatossága, mint Szilveszter estje, n.időn szemtől szembe állhat a közönséggel. Ezért választottam ón e tárgyat, hogy a közönségfigyelmét. a dalosversenyre előre felhívjam. Órák hosszat beszélhetnék * szép tárgyról. (Ne tessék megijedni, nem teszem meg.) A rendezőség azonban — bizonyára a közönség iránti kíméletből — záros határidőt szabott elém. Kénytelen vagyok tehát a legszűkebb keretek között maradni. Csak arra kérem mélyen tisztelt hallgatóságomat, kegyeskedjék ő is engem hasonló kímélettel hallgatni. * * * Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Midőn az öreg föld, mely immár a végét járja, átfordul a túlsó oldalára, a nap, mely ma hidegen, fagyosan nézeget le, ismét ragyogó fényt szór reánk, amidőn újra hangos lesz az elnémult berek, népesek a ligetek s a mikor minden aranyos napsugárban fog élni, városunk is ünnepi köntöst ölt magára, hogy méltó fénnyel fogadja a Dunántulnak ide sereglett dalosait, kik eljönnek hozzánk, hogy felvegyék egymással a harcot. Kemény de nem«s harc lesz az. Kezökbe nem kardot lantot ragadnak. Lantot, hogy dallal szerezzenek hírt önmaguknak, ujabb dic ősé- 1 get a magyar művészetnek. Hogy gyönyörködhessünk a legszebb dalban, abban a nótában, melyről oly szépen mondja az ének: Magyar dal az, magyar nóta, Magyar szívből áradó, Magyar érzés erejével A felhőkön átható. Az ünnepély lényegét a versenyek képezik. A versenyeket két, csoportba osztjuk : tisztességes és tisztességtelen versenyekre. Némelyek kétségbe vonják ez utóbbit ós méltó joggal kérdik : hát. van tisztességtelen verseny is ? Ezeknek azonban azt felelem, mit válaszolnék annak, ki azt kérdi : hát van Isten, van asszonyi hűség ? Ha hiszel benne, van. — Mi nem helyezkedünk az osztálysoisjáték alapjára. Nálunk mindenki nyer. Ép ' ezért, ni a versenyeknek csak egy faját honosítjuk meg : a tisztességes versenyeket. Ezeket aztán ismét két osztályba sorozzuk. Kötött és szabadon választott verseinek csoportjába. A kötött versenyben a dalosok az előadandó darabhoz kötve vannak. A szabadon választottban — ugy-e bár? — szabadon választhatnak. Dehogy kérem A kötött versenyt azért nevezik kötöttnek, mert abban a dalosok a Szövetség által elébük terjesztett darabokból szabadon választhatnak. A szabadon választott pedig azért szabadon választott,, mert ott meg a dalosok az általuk bejelentett művek előadásához vannak kötve. A veisenyek eredménye a dijak, a miket a nyertesek kapnak. Legalább éu ed-