Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-06 / 10. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. március 6. 10. szám. Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENK IN T EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 í 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. A választások előtt. A választási harcra való készülődések fegyverzajától visszhangzik az ország. Minden valamire való kerület megmozdult, jelölteket állitott s azok érdekében a legszélesebb körii agitációt fejti ki. Egynémely helyen máris magasan Jobog a felkorbácsolt szenvedélyek tüze. Csak nálunk csendes, néma minden. Sehol semmi liang, semmi nesz. A kerületben és a városban is néma fig3

7elemmel kisérik az országos politika fejleménj'eit, a pártok harci készülődéseit, anélkül azonban, hogy csak a legkisebb jelét is adnák annak, hogy a pártok küzdelmében részt kívánnak venni. A vezető emberek állig begombolkoznak s a világért sem lehetne kivenni egyikből sem egy nj'ilatkozatot, amely csak sejtetni is engedné felfogását, állásfoglalását. Ez a tartózkodás sok találgatásra, különféle kombinációkra ad okot. Egyik rész abban leli magyarázatát, hogy' korai és elhamarkodott dolog lenne még most a nyilt szervezkedés, állásfoglalásunk hangoztatása, mikor még az sem bizonyos, hogy a Házat márciusban, avagy csak az ősszel fogják-e feloszlatni ? A másik rész ellenben a rej télyes titkolódzásból arra következtet, hogy valami készülődik a suba alatt, amit azonban idő előtt elárulni nem akarnak. Lehet, hogy e kombinációkban van valami igazság. Mi azonban nem tudunk róla. Ha ugy lenne, csak helyteleniteni tudnánk a vezetőség eljárását. Felfogásunkat lapunk mult számának vezetőcikkében körvonalaztuk s a magunk részéről épen nem tartanánk korai és elhamarkodott dolognak, ha a kerület állásfoglalását már most hangsúlyozná. Abban ugyanis pártkülönbség nélkül megegyezünk. hogy neves, befolyásos férfiúnak kellene a kerületet felajánlani. Ugy kívánja ezt a város, a vidék érdeke is. Miért ne lehetne hát már most a jelölt személyében megállapodnunk ? Vagy tán arra várunk, hogy inként jelentkezzék ? A nevesebb politikusok után kapva kapnak a kerületek s valósággal versenyre kelnek egymással abban, hogy a maguk részére megnyerjék őket. Mozogni kellene nekünk is, amíg még nem késő, mert aztán kénytelenkelletlen meg kell elégednünk azzal, aki véletlenül jut. Belátjuk, hogy a jelölt pártállása kényes kérdés, mert a kerület választópolgárságának elvei különfélék. Vannak, kik Justhot követik árUon-bokron, vannak Kossuth-pártiak, vannak a 67-es néppártnak s a legújabb keletű Nemzeti munkapártnak is liivei. E négyféle pártot áthidalni s köztük megegyezést teremteni bajos dolog ugyan, de nem lehetetlen. Mi. ugy vélnénk megoldhatónak, ha a pártok egy közös értekezletre gyűlnének össze s a vidék és város érdekeinek szem előtt tartásával közösen állapodnának meg a jelölt személyébeu, elveik fenntartása mellett. Elejét vennék ezzel az egyöntetű megállapodással a pártok a felesleges izgalmaknak, a békétlenségnek, melyek választások idejár) a kerületekben a jó egyetértést megbontják. Mindegyik párt megnyugtathatná lelki.smerecét azzal, hogy szűkebb hazája fejlődésének, felvirágzásának érdekében áldozta fel elveit. Aztán azt sem kell szem elöl téveszteni, hogy a szájial vallott liazafiságnál mindig többet ér mikor valaki tettekkel szolgálja a hazát. Ha e szempontok vezérelnek bennünket, nem üres jelszavakon. A BALATON VIDÉK TAiiCA JA. Az átlyukasztott csákó. A bazini kastélyban sok műkincs és családi emlék közt egy átlyukasztott csákó is szerepel. Nem valami különös föveg, csak olyan, mint a Czobor-féle huszárezred minden egykori tagjáé volt. De amikor kérdi az ember, miért őrzik: igen büszke feleletet kap. — Nem is emléktárgy ez. Több, sokkal több, valóságos ereklye. — Ereklye? Ez a rongyolódó csákó? — Az bizony. A magyar becsület, a nemzeti büszkeség, a hazai virtus védelmének ereklyéje. Amikor először láttam azt a csákót, kíváncsian néztem és érdeklődéssel tudakoltam a történetét. Szép asszony bűvös szeméről, egy udvari bál éjszakájáról, egy tüzes csárdásiól és egy élet pusztulásáról szól ez a történet. . . Hej, de híresek is voltak annak idején a Ozobor huszárok ! Azóta se láttunk olyan ezredet. Bécs város szép asszonyai, szép leányai csak ugy reszkettek a daliás tisztijeiért. Sok nyalka magyar legény hódított akkor a császárvárosban és nem egy házasság jött létre az udvar közbenjárására. De galiba is volt elég. Félelmes hitben állt az ezred. Minden közlegénye hires verekedő. S a tisztek nem tűrték, hogy bárki görbe szemmel nézze a magyart. Hát még az udvarlásban milyen rettegett volt a hadnagy, főhadnagy és kapitán}

7, de még az őrnagy is ! Minden szép asszonnyal megáldott férj óva húzódott a Czobor huszároktól, nehogy baj essék házasélete nyugalmában. Az összekoccanások napirenden voltak. Párbajra azonban ritkán került a dolog, mert a Mária Terézia előtti korszakban roppant szigorúan büntettek mindenkit, aki fegyverrel kezében védte a becsületét. Jaj volt annak, aki a tilalmat áthágta. Száműzetés, de sőt halál is várt a vétkesre. Ám a Czobor huszárok fittyet hánytak mindenféle szigorú rendeletnek. Szembeszálltak ;izok még az ördöggel is, hát hogyne mertek volna kikezdeni holmi udvari auktoritások irka-firkáival. A kiváltságot még Czobor Ádám, az ezred korábbi vitézlő parancsnoka szerezte meg. Egy ízben felvette ragyogó száp ruháját, felkötötte had verő kardját és beállított a császári udvarba. Egyenesen az uralkodó elé járult ós igy szólt : — Felség .' Esedezem ! Ne terheltessék az ármádia vezetőinek kivételt tenni az ezredemmel. Tisztelem, becsü'öm a regulát, de ami igaz, "az igaz és keservesen igaz az, hogy a katonát nem célszerű fékezni a virtusának kifejtésében. Aki huszár az verekedjék, Felség ! nemcsak akkor, ha háború van, de akkor is ha becsülete követeli. Ám büntessék azt, aki megszegi az udvari tilalmat, de én sem tűrök egy pillanatig olyan tisztet az ezredemben, aki foltot tür a bátorságán Azért van kurd az oldalán, hogy védekezzék, ha támadják s ha ő támad, akkor is bizonyára oka van ra a Czobor huszárnak. Az uralkodót meglepte ez a bátor föllépés és az ezredes vidám ábrázattal hagyta el u császári palotát. Azóta kedvükre verekedhettek a Czobor-huszárok s amikor gróf;Pálffy János kelült az ezred élére, ez a harci kedv szinte lángot vetett köztük. Mert vitéz ós elszáut ember volt Pálffy. Egyszerű katonának ismerte még akkor mindenki és senkisem merte sejteni, legkevésbé tán ő maga, hogy néhány év múlva fölfelé ragadja a sors hatalma és egykor Magyarország híres nádora lesz. Husz éves sem volt, amikor már a